Halfogyasztás és agyvérzés előfordulása

Preventív Orvostudományi Osztályról (K.H., M.L.D., K.L., L.V.H., A.R.D., P.G.), a Northwestern University Feinberg Orvostudományi Kar, Chicago, Ill. a táplálkozási osztály (Y.S.), Harvard Közegészségügyi Iskola, Boston, Massachusetts; és az Epidemiológiai és Megelőző Orvostudományi Osztály (U.G.), Sackler Orvostudományi Kar, Tel-Avivi Egyetem, Tel-Aviv, Izrael.

Ön a cikk legfrissebb verzióját nézi. Előző verziók:

Absztrakt

Háttér és cél— A halfogyasztással és a stroke kockázatával kapcsolatos megfigyelési eredmények következetlenek. Kvantitatívan értékeltük a halbevitel és a stroke előfordulása közötti kapcsolatot a kohorsz vizsgálatok meta-analízisével.

Mód- Megkerestük a Medline és az Embase adatbázisokat (1966 és 2003 októbere), és 9 független kohortot azonosítottunk (8 vizsgálatból), amelyek relatív kockázatot (RR) és ennek megfelelő 95% -os CI-t nyújtottak a teljes vagy bármilyen típusú stroke-hoz a halfogyasztáshoz viszonyítva. A stroke összesített RR és 95% -os CI-értékét variancia-alapú metaanalízissel becsültük.

Eredmények- Azokkal összehasonlítva, akik soha nem fogyasztottak halat, vagy havonta kevesebbet ettek, a teljes stroke összesített RR-je 0,91 (95% CI, 0,79–1,06) volt azoknál az egyéneknél, akik havi 1-3 alkalommal fogyasztottak halat, 0,87 (95% CI), 0,77–0,98) hetente egyszer, 0,82 (95% CI, 0,72–0,94) heti 2–4 alkalommal, és 0,69 (95% CI, 0,54–0,88) hetente ≥5 alkalommal (P trend esetén = 0,06). Három nagy kohortvizsgálat rétegzett elemzésében, a stroke altípusok adataival együtt, a halbevitel 5 kategóriájának összesített RR-je 1,0, 0,69 (95% CI, 0,48–0,99), 0,68 (95% CI, 0,52–0,88), 0,66 ( Ischaemiás stroke esetén 95% CI, 0,51–0,87) és 0,65 (95% CI, 0,46–0,93) (P trend esetén = 0,24); és 1,0, 1,47 (95% CI, 0,81–2,69), 1,21 (95% CI, 0,78–1,85), 0,89 (95% CI, 0,56–1,40) és 0,80 (95% CI, 0,44–1,47) hemorrhagiás stroke esetén (P a trendhez = 0,31).

Következtetések - Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a halbevitel fordítottan összefügg a stroke, különösen az ischaemiás stroke kockázatával. A havi 1-3 alkalommal történő ritka halfogyasztás megvédheti az ischaemiás stroke előfordulását.

Az ökológiai adatok azt mutatják, hogy a halfogyasztás fordítva ischaemiás stroke-hoz, pozitívan pedig vérzéses stroke-hoz köthető. 1,2 Az Egészségügyi Világszervezet 36 ország adatai fordított összefüggést mutattak a halbevitel és a stroke mortalitása között. 3 Hosszú láncú omega-3 többszörösen telítetlen zsírsavakat (PUFA-kat), köztük az eikozapentaénsavat és a dokozahexaénsavat, amelyek tengeri eredetű élelmiszerekből származnak, úgy gondolták, hogy azok a halak erős tápanyagai, amelyek felelősek az alacsony iszkémiás stroke és a magas vérzéses szélütés azok között, akik nagy mennyiségű halat fogyasztottak. 4,5

Számos epidemiológiai tanulmány vizsgálta a halbevitel és a stroke kockázata közötti összefüggést is. Az adatok túlsúlya a prospektív kohorsz vizsgálatokból származik, de a megállapítások ellentmondásosak. Néhány, de nem az összes kohorszos vizsgálat fordított összefüggést jelentett a halfogyasztás és a stroke kockázata között a potenciális zavarókra történő alkalmazkodás után. 6–13 A vizsgálati populációk, a minta nagysága, a halbevitel értékelése és a stroke végpontjának különbségei, valamint a kovariánsokhoz való kiigazítás, párosulva azzal a ténnyel, hogy a legtöbb tanulmány nem különítette el az ischaemiát a hemorrhagiás stroke-tól, figyelembe veheti az eltéréseket a a halfogyasztás hatása a stroke kockázatára. A halbevitel és a stroke kockázatának megbízható kvantitatív értékelésének biztosítása érdekében az összes prospektív kohorszvizsgálat meta-elemzését elvégeztük releváns adatokkal. A jelentett tanulmányok között megkíséreltük feltárni a heterogenitás fő forrásait is.

Anyagok és metódusok

Tanulmány kiválasztása

Az 1966 és 2003 október közötti, angol nyelvű folyóiratokban megjelent összes releváns kohorsz-tanulmány, amely beszámolt a halfogyasztás és agyvérzés összefüggéséről, a Medline és az Embase keresésével azonosították a „hal”, „tenger gyümölcsei”, „állati termékek”, „kifejezések” kifejezéssel. omega-3 zsírsavak, „n-3 zsírsavak”, „stroke”, „agyi érrendszeri események” és „szív- és érrendszeri betegségek”. További információkat a releváns cikkek referenciáinak kézi keresésével és a legutóbbi áttekintésekkel szereztek be. Két nyomozónk (K. H., Y.S.) függetlenül áttekintette az összes releváns cikket és azonosította az alkalmas tanulmányokat. Az ellentmondásokat csoportos megbeszéléssel oldották meg. Általánosságban a cikkeket akkor vették fel, ha a vizsgálatok kohorszos vizsgálatok voltak, és jelentették a relatív kockázatokat (RR) és azok megfelelő 95% -os stroke-CI-jét az egyes halfogyasztási kategóriákra vonatkozóan. 8 olyan vizsgálatot azonosítottunk, amelyek RR-t és ennek megfelelő 95% -os CI-t adtak a teljes stroke vagy típus vonatkozásában a halfogyasztás mennyiségéhez vagy gyakoriságához viszonyítva. Egy tanulmány, 9 amely a férfiak és a nők külön-külön megbecsülte az RR-t és a 95% -os CI-t, a meta-analízis során 2 külön kohortnak számított.

Adatok kinyerése

Az általunk gyűjtött adatok tartalmazzák az első szerző nevét, a megjelenés évét, a származási országot, a nyomon követés időtartamát, a résztvevők életkorának tartományát vagy átlagát, a minta nagyságát, a férfiak arányát, az események számát, a halbevitel kategóriáit, a mennyiséget. a halbevitel mértéke az egyes kategóriák esetében, a halbevitel mérési módszerei és a kiigazított kovariánsok, valamint az összes stroke és a stroke altípus RR és 95% CI-je a megfelelő kategóriákban. A természetes logaritmusukra átalakított RR-k (ln), és a megfelelő SE-k kiszámításához a 95% -os CI-ket használtuk.

A halbevitel egységesítése érdekében először a frekvenciát alakítottuk át grammra naponta. A halfogyasztás mennyiségét (gramm/nap) úgy becsültük meg, hogy megszoroztuk a fogyasztás gyakoriságát (napi adag) a megfelelő adagmérettel (gramm/adag). Például az egészségügyi szakemberek utólagos vizsgálatának származtatott átlagos adagmérete 105 g/adag volt. A havi 1-3 alkalommal történő halfogyasztás tartománya 3,5 g/napra (105/30) 10,5 g/napra változott. Amikor a halbevitel adagmérete egy egyedi vizsgálatban nem volt elérhető a publikált cikkből, az értéket a 2 legnagyobb kohorszvizsgálat (az ápolói egészségügyi tanulmány és az egészségügyi szakemberek utólagos vizsgálata) adatai alapján határozták meg, figyelembe véve, hogy az ebben a 2 vizsgálatban használt élelmiszer-gyakorisági kérdőívet (FFQ) validálták. 14,15 Ha a legmagasabb halbeviteli kategória legfelső mennyisége bizonytalan (pl. A halbevitel ≥5-ször volt hetente), akkor napi 1 adag halat rendeltünk felső határnak.

Statisztikai analízis

Rétegzett metaanalízisekben megvizsgáltuk a heterogenitás lehetséges forrásait, beleértve a nemet, az étrend értékelésének módszereit (FFQ kontra személyes interjú) és a stroke altípusait (ischaemiás és hemorrhagiás). 16 Az összes elemzést STATA statisztikai szoftver (7.0 verzió; STATA Corp) segítségével végeztük.

Eredmények

A metaanalízisünk végső adatkészlete 8 független vizsgálat 9 kohorszát tartalmazta, amelyekben 200 575 résztvevő (3491 stroke esemény) vett részt 34 és 103 év között. A 9 kohorszból 6 az Egyesült Államokból, 1 Európából, 1 Kínából és 1 Japánból származott. A mintaméretek a vizsgálatok között 552 (Zutphen-tanulmány) 6 és 79 839 (ápolók egészségügyi tanulmánya) között változtak. A követés átlagos időtartama 12,8 év volt (4 és 30 év közötti tartomány). A halfogyasztás adatait személyes interjúk (5 kohorsz) vagy önadagolt FFQ (4 kohorsz) felhasználásával gyűjtötték. A halbevitelt minden egyes vizsgálatban 2–5 kategóriába sorolták. Az egyes vizsgálatokban a stroke vagy a stroke altípusok összes jelentett RR-jét (95% CI) többféle kovariánsra korrigáltuk (1. táblázat).

1. TÁBLÁZAT A halfogyasztás és a stroke előfordulásának 9 (8 vizsgálatból származó) kohortjának jellemzői

Azokkal összehasonlítva, akik soha nem fogyasztottak halat, vagy havonta kevesebbet ettek halat, a magasabb halfogyasztású egyéneknél kisebb volt a teljes stroke kockázata (2. táblázat). A teljes stroke kockázatának csökkenése statisztikailag szignifikáns volt a heti egyszeri halbevitel szempontjából (RR, 0,87; 95% CI, 0,77–0,98). A szélütés kockázatára gyakorolt jótékony hatás növekedni látszott a nagyobb halbevitel mellett. Azoknál a személyeknél, akik hetente ≥5 alkalommal fogyasztottak halat, a stroke kockázata 31% -kal alacsonyabb volt (RR, 0,69; 95% CI, 0,54–0,88). A lineáris trend tesztje azonban statisztikailag nem volt szignifikáns (P trend esetén = 0,06). Ezenkívül nem volt bizonyíték arra, hogy a 9 kohorsz között jelentős heterogenitás lenne jelen (χ 2 8 = 12,5; P= 0,13; lásd az ábrát).

2. TÁBLÁZAT A halak fogyasztása szerinti összesített RR és 95% CI

A stroke előfordulásának RR-je a halfelvételnél heti 2–4 alkalommal vs.

A rétegzett elemzések során a halak bevitele és a stroke kockázata közötti inverz összefüggés kissé enyhült a férfiak körében. Ez a kapcsolat némileg gyengébb volt a személyes interjúkat használó vizsgálatokban is (2. táblázat). Három nagy vizsgálat alapján, amelyek adatokat szolgáltattak a stroke altípusairól, fordított küszöbértékű összefüggést találtunk a halbevitel és az ischaemiás stroke között. Az ischaemiás stroke kockázata jelentősen csökkent, ha havonta 1-3 alkalommal fogyasztott halat. Vérzéses stroke esetén nem figyeltünk meg szignifikáns összefüggést a halfogyasztással (2. táblázat). Tekintettel a halfogyasztás és a stroke kockázat közötti nemlineáris összefüggésekre, a halbevitelt havonta kevesebb, mint havonta egyszer dichotomizáltuk. Azok összesített RR-je, akik havonta legalább egyszer fogyasztottak halat, a teljes stroke esetében 0,85 (95% CI, 0,79–0,91), iszkémiás stroke esetén 0,67 (95% CI, 0,58–0,78) és 1,06 (95% CI, 0,82) 1,37-ig) vérzéses stroke esetén.

Vita

A kohorszvizsgálatok metaanalízise inverz összefüggésre utal a halfogyasztás és a stroke, különösen az ischaemiás stroke kockázata között, bár nem volt szoros dózis-válasz összefüggés. Az eredmények azt sugallják, hogy a halak ritkán, havonta 1-3 alkalommal történő fogyasztása csökkentheti az ischaemiás stroke kockázatát.

A metaanalízisünkben szereplő legtöbb tanulmány nagy mintamérettel és hosszú távú követési időszakokkal rendelkezett, ami növelte a statisztikai erőt a halbevitel és a stroke előfordulásának általános összefüggéseinek vizsgálatához. A prospektív tanulmánytervek minimálisra csökkentették a szelekciós torzítást és a visszahívási torzítást is. Bár a randomizált, placebo-kontrollos vizsgálatok a legmeghatározóbb eszközök az étrend-betegség összefüggések ok-okozati összefüggésének értékelésére, nehéz megvalósítani egy hosszú távú, nagyszabású, randomizált vizsgálatot a halfogyasztással és agyvérzéssel olyan megvalósíthatósági megfontolások miatt, mint pl. hosszú távú megfelelés.

A tanulmánynak vannak korlátai is. Az egyik aggodalom az, hogy a legtöbb tanulmány nem választotta el az ischaemiát a vérzéses stroke-tól. Ezért a halbevitel vizsgálatának képessége a stroke altípusok vonatkozásában korlátozott volt. E két típusú stroke különös patogenezise miatt a halbevitel és a stroke kockázata közötti összefüggés kissé gyengülhet az iszkémiás és a hemorrhagiás stroke kombinálásával az elemzésben. Alternatív megoldásként a teljes stroke összesített eredményeink leginkább a halfogyasztás és az ischaemiás stroke kockázata közötti összefüggést tükrözik, mivel a legtöbb vizsgálatot nyugati országokban végezték, ahol az ischaemiás stroke a fő típusú stroke. Megjegyzendő, hogy a mellékelt vizsgálatok közül 10-et Kínában végeztek, ahol az esetek egyharmada vagy több lehet vérzéses stroke. 18 Ezenkívül egy japán populációban végzett tanulmány megállapította, hogy a nagy mennyiségű hal bevitele fordítottan összefügg az intracerebrális vérzés okozta, de nem az agyi infarktus okozta halállal.

Mivel elemzéseink megfigyelési vizsgálatokon alapulnak, az ilyen vizsgálatok bizonyos korlátai befolyásolhatják eredményeinket. Például a metaanalízisben szereplő egyéni RR-becslést a különböző vizsgálatokban különböző kovariánsokhoz igazították. Így nem zárható ki a különféle tényezők vagy a mérési hibáknak tulajdonítható torzításokból adódó maradvány megzavarás lehetősége. Alternatív megoldásként az egyedi adatok alapján végzett metaanalízis és az azonosított kovariánsok utólagos kiigazítása hatékonyabb megközelítést nyújthat. Ezenkívül a nyomon követési időszak, az étrend értékelési módszere és a stroke végpontjának mérése közötti különbségek, valamint az a tény, hogy a legtöbb tanulmány csak férfiakat vett fel, nehézségeket okozhat a halbevitel valódi hatásának becslésében a stroke kockázatára. Rétegzett elemzéseink azonban nem támasztották alá a nemi vagy étrendi értékelési módszer szerinti lényeges hatásmódosítás jelenlétét. Ezenkívül a halfogyasztás téves osztályozása akkor is lehetséges volt, amikor szabványosítottuk a halfogyasztást, bár a legtöbb tanulmány adatokat szolgáltatott az adagméretről és a halbevitel tartományáról az egyes expozíciós kategóriák esetében.

A halbevitel szintén helyettesítő lehet más mögöttes egészséges életmódbeli tényezőknél, amelyek védenek a stroke ellen. 19–21. Például a magasabb halfogyasztású egyének általában többet mozognak, kevesebbet dohányoznak, és kevésbé valószínű, hogy túlsúlyosak lennének. Bár a mellékelt tanulmányok többsége jól megtervezett volt és igazodott a főbb étrendi és életmódbeli változókhoz, nem zárhattuk ki teljesen azt a lehetőséget, hogy a halbevitel és a stroke közötti fordított összefüggést részben meghatározhatatlan egészséges életmódbeli tényezők magyarázzák.

A közzétételi elfogultság lehetősége mindig aggodalomra ad okot egy metaanalízis során. Bár nincs elegendő statisztikai erőnk a publikációs elfogultság formális tesztelésére, nem volt nyilvánvaló tendencia, hogy a kisebb kohorszok sokkal nagyobb hatásbecsléseket jelentenének be a nagyobb vizsgálatokhoz képest. Ennél is fontosabb, hogy a halbevitel és a stroke kockázata közötti inverz összefüggések a legtöbb tanulmányban következetesnek tűntek. Így annak a valószínűsége, hogy ezek a megállapítások nagyrészt szelektív publikáció eredményeként jöttek létre, minimálisnak tűnik. Lehetséges azonban a más nyelveken (ha van ilyen) publikált tanulmányok kizárásából fakadó potenciális torzítás.

A halbevitel jótékony hatása az iszkémiás stroke-ra biológiailag elfogadható. A hal a hosszú láncú omega-3 PUFA-k fő táplálékforrása. Az ilyen tengeri eredetű hosszú láncú omega-3 PUFA-król kimutatták, hogy többszörösen kedvező hatással vannak a vérnyomásra, az aritmiákra, a lipidprofilra, a thrombocyta-aggregációra és a 22–24 endotheliális funkciókra, amelyek csökkenthetik az ischaemiás stroke kockázatát. Ezzel szemben a vérlemezkék gátló hatása és a nagy mennyiségű halat fogyasztó eszkimóknál a magas vérzés előfordulásának megfigyelése aggályokat vetett fel a magas halfogyasztásnak a vérzéses stroke kockázatára gyakorolt lehetséges káros hatásai miatt. Jelen metaanalízis során nem figyeltünk meg szignifikáns összefüggést a halbevitel és a vérzéses stroke között. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a magas halfogyasztás esetén a vérzés kockázatát valahogy kiegyenlítik a halbevitel egyéb előnyei, például a vérnyomás csökkentése. Feltehetően a halbevitel általános hatása a vérzéses stroke-ra csekély lehet.

Összefoglalva, az összes releváns kohorszvizsgálat meta-elemzése fordított összefüggést jelzett a halfogyasztás és a stroke, különösen az ischaemiás stroke között. Az ischaemiás stroke előfordulása jelentősen csökkenhet, ha a halakat ritkán, havonta 1-3 alkalommal fogyasztják. A kevés adat miatt a halbevitel hatása a vérzéses stroke kockázatára továbbra is egyértelmű. További vizsgálatokra van szükség annak érdekében, hogy jobban megértsük a halfogyasztás potenciálisan eltérő hatásait a stroke altípusok kockázatára nemenként és különböző etnikai csoportokban.

A szerzők köszönettel tartoznak Dr. Catherine Sauvaget-nek, hogy szívesen szolgáltattak adatokat ehhez a metaanalízishez.