Hat ételmegsemmisítő étrend

Kapcsolódó kifejezések:

  • Atópia
  • Eozinofil nyelőcsőgyulladás
  • Allergén
  • Élelmiszer-allergén
  • Elemi étrend
  • Eliminációs étrend
  • Ételallergia
  • Földimogyoró
  • Prick Test

Letöltés PDF formátumban

áttekintés

Erről az oldalról

Eozinofillel társult gyomor-bélrendszeri rendellenességek

Petr L. Hruz, Alex Straumann, Klinikai immunológia (negyedik kiadás), 2013

Főleg gyermekgyógyászati ​​betegeknél számos vizsgálatot végeztek a különböző étrendek potenciáljának felmérésére az EoE kezelésében. Az egyénileg beállított eliminációs étrend, a merev, 6 ételből álló eliminációs étrend (a 6 leggyakoribb allergén étel, például tej, tojás, búza, szója, földimogyoró, hal/kagyló eltávolítása) és a fehérjamentes elemi étrend hatékonyságot mutatott a gyermekek kezelésében. az EoE-vel. 22., 23., 43. Amikor egy adott diétás terápia alkalmazásáról dönt, figyelembe kell venni a beteg életmódját és családi erőforrásait is. Eddig az étrendi kezelés hatékonyabb volt a gyermekeknél, mint a felnőtteknél. Összességében a felnőttek étrendi terápiájának értéke további értékelést igényel.

Eozinofil asszociált emésztőrendszeri rendellenességek

Számos leendő, kontrollálatlan kísérletet végeztek három különböző étrend potenciáljának felmérésére az EoE kezelésében. Egyénre szabott, úgynevezett célzott eliminációs étrend, empirikus hat ételből álló eliminációs étrend (a hat leggyakoribb allergén étel eltávolítása, például tejtermék, tojás, búza, szója, földimogyoró, hal/kagyló), valamint fehérje nélküli elemi étrend hatékonyságot mutat az aktív EoE-ben. 7-9 Egy adott étrendi terápia megválasztása megköveteli a beteg életmódjának és családi erőforrásainak figyelembevételét. Eddig az étrendi kezelés hatékonyabb volt a gyermekeknél, mint a felnőtteknél. Összességében az étrendi terápia értéke és megvalósíthatósága további értékelést igényel.

Eozinofil nyelőcsőgyulladás

Diétás terápia

Az EoE diétás eliminációval történő megközelítésének az az oka, hogy az állapotot egy vagy több ételallergén közvetíti, ezért az allergén (ek) eltávolításának a gyulladásos válasz feloldódását kell eredményeznie. Három általános stratégia áll rendelkezésre: az összes allergén teljes eliminációja elemi vagy aminosav-alapú formulákkal, az allergia teszteléssel vezérelt specifikus élelmiszer-elimináció és az empirikus élelmiszer-csoport elimináció, amelyet a hatételes eliminációs étrend (SFED) emel ki.

Kimutatták, hogy az elemi étrendek a betegek mintegy 90% -ában szövettani remissziót váltanak ki, 25 a tünetek javulása tekintetében kevésbé volt következetes, különösen a felnőttek körében. Bár hatékony, számos hátránya van, beleértve a költségeket, a rossz ízt (a gyermekeknél általában etetőcsövet igényelnek), a ragaszkodás hiányát és a társadalmi következményeket az asztali ételek teljes elkerülése miatt.

A jelenlegi gondolat szerint az EoE elsősorban nem IgE-mediált, 27 tehát nem meglepő, hogy az IgE-vel kapcsolatos allergiás reakciók bőrszúrás-tesztje nem túl hasznos az EoE-kiváltók azonosításához. 9 Az atópiás tapasz tesztelése nem-IgE és sejt-közvetített reakciók jelenlétét értékeli, de ételallergiában nem validálták. 28 Egy élelmiszer-specifikus szérum IgE-célzott eliminációs étrendet értékelő 2014-es tanulmány megállapította, hogy a hisztológiai remisszió elérése érdekében kevesebb ételt kellett megszüntetni (a standard SFED-hez képest), bár a pontosság csak akkor volt szignifikáns, ha a tejet azonosították élelmiszer-kiváltó tényezőként . 29 Összességében allergiás tesztek végezhetők, de az eredményeket körültekintően kell felhasználni. A negatív eredmény nem azt jelenti, hogy egy adott élelmiszer nem kiváltó tényező, és a pozitív eredmény nem azt jelzi, hogy az adott élelmiszer eltávolítása tüneti vagy szövettani válaszhoz vezet.

A korai táplálkozás és hatása az allergiás betegségek kialakulására

Eliminációs étrend

Az allergének eltávolítása az étrendből, amely kétféle módon történhet: (1) személyre szabott elimináció - specifikus allergének eltávolítása allergiateszt alapján; vagy (2) hat ételmegsemmisítés - a hat legfontosabb allergén (tej, szója, tojás, búza, földimogyoró/fa dió és tenger gyümölcsei) eliminálása az EoE-betegeknél leggyakrabban előforduló allergének alapján. A hat élelmiszer-eliminációs étrend egyre népszerűbb, mert megkerüli a testre szabott eliminációs étrendhez szükséges kiterjedt élelmiszer-allergén teszteket (Kagawalla et al., 2006). Célzott kieséssel látták a sikert; például Spergel és munkatársai azt tapasztalták, hogy az empirikus hat ételmegsemmisítő étrend vagy a pozitív ételek eltávolítása az allergiateszteken [bőrszúrás tesztek (SPT)/atópiás tapasz tesztek (APT)] egyaránt 53% -os szövettani sikert arattak. Az SPT/APT-vel azonosított élelmiszerek eltávolítása, valamint a tej empirikus eliminációja a betegek 77% -ában oldódáshoz vezet. Az allergiás teszt eredményein alapuló eliminációs étrend a nyelőcső eozinofíliájának feloldásához vezet a betegek hasonló arányában, mint az ételek empirikus eltávolítása, de kevesebb élelmiszer eltávolítását igényelte. Ezek a megfigyelések azt sugallják, hogy mindkét módszer elfogadható lehetőség (Spergel et al., 2012).

Létfontosságú, hogy az EoE-betegeket dietetikus figyelje meg táplálkozási tanácsadás és rendszeres növekedés-ellenőrzés céljából, hogy megbizonyosodjon a beteg táplálkozási állapotának fenntartásáról. Az élelmiszerallergia korai diagnosztizálására és megfelelő ellátására van szükség a beteg jó életminőségének és tápláltsági állapotának biztosításához. Az allergiára összpontosító étrend története, amelyet az allergiás szakemberek segítenek, tovább irányíthatja az orvost a diagnosztikai vizsgálatok folytatására; a dietetikai szakértelem támogatása a végső diagnózis szempontjából fontos az étrendi értékelés elvégzéséhez az energia és az alapvető tápanyagok megfelelő bevitelének biztosítása érdekében, valamint betegorientált tanácsadás biztosítása érdekében. Ez magában foglalja a címkék olvasására, az étkezésekben való biztonságos étkezésre, a keresztszennyeződés kockázatára és a rejtett allergének lehetséges forrásaira vonatkozó oktatást, valamint tájékoztatást nyújt a támogató csoportokról és az online forrásokról (Venter et al., 2012).

Eozinofil gasztroenteritis

Seth A. Gross, MD, Sami R. Achem, MD, FACP, FACG, AGAF, in GI/Liver Secrets (negyedik kiadás), 2010

13 Melyek az EGE kezelési módjai?

A jelenlegi kezelési stratégiák kis tanulmányokon alapulnak. A jól megtervezett, kontrollált vizsgálatokból származó adatok nem elegendőek ahhoz, hogy kezelési ajánlásokat kínáljanak.

A diétaterápia vagy eliminációs étrendből, vagy elemi étrendből áll

Az elemi étrendet több ételallergiában szenvedő betegeknél alkalmazzák. Ezeket a diétákat azonban nem értékelték kritikusan az EGE-ben. Ízük miatt drágák és nehezen követhetők. Nem szabad 6-8 hétnél tovább használni.

A eliminációs diéták (hat élelmiszer-eliminációs étrend [tej, szója, tojás, hal, búza, dió]) hatékonyak voltak az eozinofil nyelőcsőgyulladásban (többnyire gyermekeknél tanulmányozták), és alkalmazhatók az EGE-re is, de ezt a rendszert nem vizsgálták kritikusan EGE. A válaszadókban 5–7 naponként lehet új élelmiszert bevezetni.

Farmakológiai terápia

A szteroidok olyan betegek számára javallottak, akik sikertelenek vagy elutasítják az étrendi terápiát, vagy akik súlyos prezentációval rendelkeznek. A szokásos adag 1-2 mg kg/nap legalább egy hónapig. Ez 2-3 hónapon keresztül csökken. A legtöbb betegnek nincs szüksége fenntartó terápiára; kis számban azonban 2-3 hónapos kortikoszteroid terápia szükséges a tünetek megszüntetéséhez. Azoknál a betegeknél, akik visszaesnek, akik nem képesek szűkebb körű szteroidokat kapni, vagy akiknek szteroidokkal kapcsolatos mellékhatásai vannak, szteroid-kímélő lehetőséget igényelnek. A budezonid hatékony az ileokolonikus betegségben szenvedők számára.

Az eozinofil nyelőcsőgyulladás esetei klinikailag és szövettanilag reagáltak a flutikazon-propionát MDI-re, amelyet lenyelnek, NEM belélegeznek. A közelmúltban az orális budezonidról is beszámoltak, hogy hatékony a gyermekek eozinofil nyelőcsőgyulladásának kezelésében.

Egy jelentés dokumentálta a nem bélben oldódó bevonatú budezonid (a rektális beöntés oldására előállított vízoldható tabletták képlete) hatékonyságát gyomor transzmurális EGE-ben ascitesszel.

A súlyos betegségeket parenterális metilprednizolonnal kell kezelni (125 mg bolus, majd 0,5 mg/kg/nap naponta kétszer). Még a nyombél súlyos elzáródása esetén is ajánlott parenterális glükokortikoid terápiás vizsgálat a műtét fontolgatása előtt.

A kiújulások legfeljebb 40% -ban fordulnak elő, és ismételt rövid prednizon kúrákkal kezelhetők. A helyi kortikoszteroidok hatékonyságáról beszámoltak.

Nonglucokortikoid immunmodulátor terápiák és jövőbeli terápiák

Montelukast: leukotrién-1 receptor antagonistát vegyes eredménnyel alkalmaztak kis vizsgálatokban

Suplatast tosilate: leukotrién inhibitor nem áll rendelkezésre az Egyesült Államokban

Kromoglikát-nátrium és ketotifen: Ezeket a hízósejt-stabilizátorokat bizonyos esetekben bizonyos sikerrel alkalmazták, nagyobb vizsgálatokra van szükség.

Anti-interleukin-5 (mepolizumab): Kevés beteget kezeltek IL-5 elleni monoklonális antitesttel, amely biztató eredményeket hozott a hipereozinofília szindróma és az eozinofil nyelőcsőgyulladás esetén.

Anti-IgE terápia (omalizumab): Ez egy humanizált anti-IgE monoklonális antitest, amely hatásosnak bizonyult allergiás asztma és rhinitis kezelésében. Kimutatták, hogy egy kis, kilenc betegen végzett vizsgálat során csökken az abszolút eozinofilszám és az IgE szintje, és javulnak a tünetek.

A nyelőcső betegségei

Nyelőcsőgyulladás

Eozinofil nyelőcsőgyulladás

Az eozinofil nyelőcsőgyulladást valószínűleg az étellel és az aeroallergénekkel kapcsolatos rendellenes immun- vagy antigénválasz okozza, amelyek krónikus gyulladást váltanak ki a nyelőcső nyálkahártyájában. A betegség leggyakrabban gyermekeknél és serdülőknél fordul elő, de általában a felnőtteket is érinti. A betegek személyes és családi kórtörténetében gyakran előfordul egyéb allergiás rendellenesség. Genetikai hajlamra utal, ha e rendellenességben szenvedő gyermekek majdnem 50% -ában kóros eotaxin gént találunk.

Klinikai megnyilvánulások és diagnózis

A gyermekeknél diszpeptikus tünetek jelentkeznek, míg a felnőtteknél klasszikusan szilárd ételdiszfágia, ételcsökkenés vagy mellkasi fájdalom jelentkezik. A diagnózist az endoszkópia klasszikus megállapításai, például lineáris barázdálás és többszörös gyűrűk (140-6. Ábra), eozinofil infiltrációt bemutató biopsziákkal kísérik (140-2. Táblázat).

Kezelés és prognózis

A kezelés egy 2 hónapos topikális szteroid kúra, például lenyelt flutikazon (440-880 µg naponta kétszer) vagy budezonid szuszpenzió (1 mg naponta kétszer, 15 napig, majd 0,25 mg naponta kétszer) 7 vagy alkalmanként 1 hónap szisztémás szteroidok folyamata (pl. prednizon, kezdve 40 mg-tól, majd elvékonyodva). A betegeknek hivatalos allergiás értékelésen is át kell esniük (257. fejezet) annak megállapítása érdekében, hogy azonosítható-e és elkerülhető-e valamilyen élelmiszer-kiváltó ok. Egy másik lehetőség egy empirikus hat ételből álló eliminációs étrend, amely kiküszöböli a tehéntej fehérjét (kazeint), a szóját, a búzát, a tojást, a földimogyorót/a dióféléket és a tenger gyümölcseit. A legtöbb beteg jól teljesít a kezelés után.

Tabletta által kiváltott nyelőcsőgyulladás

A tabletták (140-3. Táblázat) nyelőcső sérülést okozhatnak maró savoldat (pl. Aszkorbinsav és vas-szulfát) előállításával, lúgos lúgos oldat (pl. Alendronát, gombelemek) előállításával, hiperoszmoláris oldat érintkezésbe hozásával a nyelőcsővel nyálkahártya (pl. kálium-klorid), vagy közvetlen gyógyszer-toxicitást okoz a nyelőcső nyálkahártyáján (pl. tetraciklin). Mivel az elhúzódó érintkezés elengedhetetlen része a sérülésnek, a pirulák által kiváltott sérülés hajlamosító tényezői közé tartoznak az anatómiai akadályok, mint például a szűkület, a nyelőcsövet összenyomó kiemelkedő aortaív vagy a tabletta nem megfelelő bevitele a nem megfelelő folyadék vagy a helytelen elhelyezés miatt ( azaz közvetlenül a tabletta bevétele után fekve). A leggyakoribb gyógyszerek a tetraciklin és származékai, de az egyéb gyakran érintett gyógyszerek közé tartoznak a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), a biszfoszfonátok, a vas-szulfát, a kinidin és a kálium-klorid.

A betegek általában a súlyos odynophagia akut kialakulásáról panaszkodnak. A radiográfiai vagy endoszkópos eredmények a diszkrét fekélytől a diffúz nyelőcsőgyulladásig terjedhetnek. A kezelés általában támogató a gyógyszer abbahagyásával, amíg a sérülés megszűnik. Bár a savszuppressziót általában ajánlják, nincs bizonyított bizonyíték az előnyére. A betegeket alapos utasításokkal kell ellátni, hogy elkerüljék a fekvést azonnal a gyógyszer bevétele után, és hogy megfelelő folyadékot fogyasszanak, ez segít megelőzni a sérüléseket. Ritkán a tabletták okozta sérülések szűkületekhez, sőt fistulákhoz vezethetnek.

Maró sérülés

Potenciálisan pusztító maró nyelőcső-sérüléseket okozhatnak erősen lúgos oldatok, például nátrium-hidroxid, vagy erősen savas oldatok, például kénsav. A leggyakoribb termékek, amelyek ezeket az anyagokat tartalmazzák, a lefolyótisztító és az ipari szilárdítószerek, de egyéb maró anyagok közé tartoznak a hajlazítók, a sütő- és WC-tál tisztítószerek, valamint a gombelemek. A betegeknek sürgős endoszkópiára van szükségük a sérülés mértékének meghatározásához, ami segít megjósolni a hosszú távú prognózist. Nincs egyértelmű bizonyíték a rutin szteroidok vagy antibiotikumok támogatására. Sok páciens élethosszig tartó betegségét krónikus szűkületek jellemzik, amelyek gyakran tágulást és akár nyelőcső rekonstrukciót igényelnek. Súlyos kezdeti sérülés esetén a nyelőcsőrák kockázata jelentősen megnő.

A megszüntetési étrend

Suhani Bora MD, Dr. Adam Rindfleisch MPhil, az integratív gyógyászatban (negyedik kiadás), 2018

2. lépés: Az elkerülési szakasz

A eliminációs étrend intenzitása változó. 1,24 A választott étrend típusa változik a gyanús táplálék-bűnösök számától, a beteg preferenciájától, a betartás valószínűségétől és a beteg tápláltsági állapotára gyakorolt ​​lehetséges hatásoktól függően. A betegek betartása csökken, mivel az étrend korlátozóbbá válik. A betegtájékoztató három változó intenzitású eliminációs étrendre mutat be példákat. Az előírt eliminációs étrend „kudarca” indokolatlan stresszt vagy kudarcérzetet okozhat. Kezdje a legkevésbé korlátozó étrenddel.

1. szint: Élelmiszerspecifikus étrend: Egy élelmiszer vagy élelmiszercsoport megszüntetése

A legalacsonyabb intenzitású eliminációs étrendeket élelmiszer-specifikus étrendnek nevezik. Ezekben csak egyetlen étel, élelmiszercsoport vagy adalékanyag (pl. Aszpartám) eliminálódik. Azt, hogy mely ételt vagy ételeket kell eltávolítani, gyakran a beteg gyanúja és a 86.3. Táblázatban felsorolt ​​kérdésekre adott válaszaik alapján határozzák meg. Néhány beteg számára, különösen azok számára, akik számára az egészséges táplálkozás fenntartása kihívást jelenthet, a legalkalmasabb több alacsony intenzitású eliminációs étrendet folytatni egymás után, ahelyett, hogy egyszerre több ételt vagy élelmiszercsoportot távolítana el. Egyesek azonban intoleranciát mutatnak az ételek vagy élelmiszercsoportok kombinációival szemben; számukra az alacsony intenzitású eliminációs étrend nem bizonyulhat olyan hasznosnak, mint amelynél egyszerre több élelmiszercsoportot is eltávolítanak. Tekintettel a laktóz-intolerancia magas gyakoriságára, a tejtermékek kiküszöbölése jó módszer lehet a kezdéshez.

2. szint: Több élelmiszercsoport megszüntetése

Mérsékelt intenzitású eliminációs étrendben több étel vagy élelmiszercsoport megszűnik. Sikeres végrehajtása esetén a közepes intenzitású étrend hasznos diagnosztikai és terápiás eszközként szolgálhat. Az eltávolított ételek listája az egyes betegekhez igazodik; példák közé tartozik az alacsony erjedésű oligoszacharidok, diszacharidok, monoszacharidok és poliolok (FODMaPS) étrend IBS-ben szenvedő betegek számára (lásd 90. fejezet); eosinofil nyelőcsőgyulladás hat ételt tartalmazó eliminációs étrendje; gluténmentes, kazeinmentes étrend az autizmus számára; vagy glutén- és tejtermék-eliminációs étrend többszörös, nem specifikus tünetekkel küzdő személy számára. A szezonális allergiában szenvedő személynek keresztezési allergiája lehet. A betegségspecifikus eliminációs étrendek, például a 86.5. Táblázatban felsoroltak, elérhetők az e fejezet végén felsorolt ​​referenciaanyagokban. Mivel a mérsékelt intenzitású eliminációs diéták nagyobb valószínűséggel vezetnek a tünetek feloldásához, mint az élelmiszer-specifikus eliminációs diéták, sok integratív klinikus körében népszerűek.

3. szint: „Néhány étel” diéta

Végül, korlátozott számú beteg esetében fontolóra vehető a magas intenzitású vagy „kevés étel” diéta. Ebben a diétában csak egy meghatározott listán szereplő ételeket szabad enni. Ennél az étrendnél magasabb szintű felügyeletre van szükség a táplálkozási igények kielégítésének biztosítása érdekében. 1 A betegtájékoztató tartalmaz példát erre az étrendre is.

A betegtájékoztató egy táblázatot is tartalmaz a közös „álcázott ételekről”. Ha egy adott élelmiszercsoportot megszüntetnek, ki kell küszöbölni néhány olyan általános összetevőt is, amely káros ételreakciókat okozhat. Például, ha a páciensnek sikerrel kell teljesítenie a tejkikapcsolási étrendet, kerülnie kell minden tejsavót, karamellát, kazeint vagy félédes csokoládét is.

Időtartam

A betegeknek legalább 2 hétig eliminációs étrendet kell követniük; a legtöbb forrás 2–4 hetet javasol. 1,16 Feltételezik, hogy az étel-intolerancia által okozott tünetek csak néhány nappal az étel elfogyasztása után jelentkezhetnek, ezért fontos, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos tünetek „elhasználódjanak” az élelmiszerek újbóli bevezetése előtt. A hosszabb, 6–12 hetes időtartam előnyös lehet egyes betegeknél. Ilyen esetekben szükség lehet kiegészítők, például folát hozzáadására, ha a glutén eliminálódik, és tisztában kell lennie az ételek újbóli bevezetése körüli fokozódó szorongással.

A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy az eliminációs étrend mellett nem ritkán a tünetek súlyosbodnak, mielőtt javulni kezdenek.