Csípőkörfogat

A csípő kerületét meg kell mérni a fenék legszélesebb része körül, a szalagot párhuzamosan a padlóval.

Kapcsolódó kifejezések:

  • Szív-és érrendszeri betegségek
  • Derékbőség
  • Derék csípő arány
  • Elhízottság
  • Diabetes mellitus
  • Hasi elhízás
  • Antropometria
  • Nem inzulinfüggő cukorbetegség

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

A zsigeri zsír értékelése masszív elhízásban

Derék-csípő kerület arány

A kardiovaszkuláris kockázat előrejelzéséhez más klinikai méréseket (csípő és derék kerülete) javasoltak a BMI fölött. A derék-csípő arány (WHR) egyszerű módszer a testzsír-eloszlás meghatározására. Útmutatásokat javasoltak a derék és a csípő kerületének pontos mérésére, de még mindig nincs egységesen elfogadott protokoll. A derék kerületét (WC) az alsó borda és a csípőcsík között a középső szakaszon kell mérni, a csípő kerületét pedig a legnagyobb trochanterek fölött a legszélesebb kerületi szinten. Mindkét kerületet álló tárgyaknál mérni kell egy enyhe lejárat végén. Megállapították, hogy a WHR szorosabban kapcsolódik a zsigeri zsírhoz, mint a szubkután zsírhoz [18,19]. Ennek ellenére a WHR-nek vannak korlátai, mert nem tud különbséget tenni a szubkután és a zsigeri hasi zsír között [18,20], ami miatt ez az index nem megfelelő az áfa becsléséhez [18,21,22] .

A központi adipozitási markert nonobese populációban tanulmányozták, először Ashwell és munkatársai, akik szignifikáns összefüggést találtak a WHR és az VAT/SAT keresztmetszeti terület aránya között [számszerűsítve a hasi régió számítógépes tomográfiai (CT) képeivel]. Ennek az antropometrikus markernek és másoknak a validitása, pozitív korrelációval a WHR és a zsigeri zsír között, a nőknél 0,55 és 0,85 között mozog [18,21,23], a férfiaknál pedig 0,60 és 0,88 között [21,24–26]. Mindazonáltal a zsírtömeg-megoszlásban nagy az egyének közötti variabilitás, ami részben olyan tényezőkkel magyarázható, mint a nem, a faj és az életkor. Emiatt egy adott WC-mérés nem mindig jelenti ugyanazt a hasi zsigeri zsírtartalmat [27,28]. Elhízott populációkban nagyon kevés bizonyíték van a WC és az áfa közötti összefüggésre [29]. Korábbi megfigyelések valóban azt mutatják, hogy a BMI növekedésével a WC az áfa gyengébb markerévé vált [29]. Elhízott alanyokban Ferland et al. kimutatták, hogy a WHR képessége a mély hasi zsír százalékának előrejelzésére meglehetősen gyenge [23], és ezeket az adatokat a közelmúltban jobban megerősítették [30] .

Egy tanulmány feltárta, hogy az intraabdominális zsír előrejelzése a WHR által nagymértékben függ a nemtől, és úgy tűnik, hogy nem jó jelző az elhízott férfiak számára [31]. A WC nagyságát mérési technikák és szabványosítási kérdések befolyásolják. Míg a mérési módszer hatása a kardiovaszkuláris kockázatbecslésre nem világos [32,33], a kórosan elhízott alanyok testtulajdonsága egy másik technikai kérdés a szabványosított protokoll alkalmazásában: a súlyos elhízás gyakran társul egy nagy függő hasi köténnyel, ami miatt nehéz egyértelműen meghatározni és mérni a csípő kerületét.

Az elhízás mértékének összehasonlítása: derékbőség, derék-csípő és derék-magasság arány

Derék-csípő arány

A WHR-értéket úgy kapjuk meg, hogy a WC-t elosztjuk a csípő kerületével (amint azt korábban kifejtettük) a HC-vel, ugyanazon mértékegységek alkalmazásával. A HC-t nem rugalmas szalaggal mérjük vízszintesen, anélkül, hogy összehúzódna azon a ponton, amely a fenék felett a legnagyobb átmérőt adja. 42,53 A WC és a HC esetében minden mérést kétszer kell elvégezni, és ha mindkét mérés egymástól 1 cm-re van, akkor mindkettő átlagát fel kell jegyezni. Ha azonban mindkét mérés> 1 cm-rel eltér egymástól, akkor minden mérést meg kell ismételni. 53 A WHR a paritás mellett növekszik, ami következetesen a WC növekedésével és a HC csökkenésével járt együtt a 18–30 éves nőknél. 63

A WHR-t széles körben alkalmazták különböző tanulmányokban a zsíreloszlás mintázatának azonosítására. A BMI-vel összehasonlítva a WHR szignifikáns összefüggést mutatott a szívizominfarktussal a különböző etnikai csoportokban. 64 A WHR következett az elhízással kapcsolatos cukorbetegség előrejelzésében a BMI után. A WHR gyengébb összefüggést mutatott, mint a WC és a BMI. 65 A közelmúltban robusztus kutatást végeztek különböző etnikai csoportokban az anyagcsere és a kardiovaszkuláris kockázati tényezőkhöz kapcsolódó megfelelő határértékek azonosítása érdekében.

A WHR kevésbé korrelál a testzsírtartalommal 31, mint az adipozitási eloszlás más mértéke. A BMI és a WC használata felülmúlta a WHR alkalmazását az SM összetevőinek azonosításához. 66 Ezenkívül a WHR bonyolult a határértékek rendkívüli eltéréseivel, amelyek a különböző etnikai csoportokban eltérnek, a férfiaknál 0,85–0,91, a nőknél 0,8–1,18 között 41, ezért a kórokozói határértéket bármely adott csoportra ki kell választani. A WHO által a WHR-re javasolt határértékek azonban férfiaknál ≥ 0,90 cm, nőknél pedig ≥ 0,85 cm, hogy azonosítsák a metabolikus szövődmények jelentősen megnövekedett kockázatát. 41

Vérnyomásszabályozás a hasi elhízásban

Derék-csípő és derék-magasság arány

Az elhízás jellemzésére a legnépszerűbb arány a WHR (azaz a WC méterben osztva a csípő kerületével, méterben) és a derék-magasság arány (WHtR; WC méterben osztva a magasság méterben). Ezeket a méréseket könnyű kiszámítani, és számos tanulmány számolt be összefüggésükről a szív- és érrendszeri betegségekkel [37,42–45]. Az ázsiai populációban a WHtR az egyik legjobb adipozitásmérés az anyagcsere és a kardiovaszkuláris kockázat értékeléséhez [42,46,47]. Egy nemrégiben végzett szisztematikus áttekintés és metaanalízis, melyben 300 000 felnőtt vett részt, több különböző etnikai csoport bevonásával, megmutatta a WHtR fölényét a WC-vel és a BMI-vel szemben a kardiometabolikus kockázati tényezők kimutatásában mindkét nemben [48]. Úgy tűnik, hogy a WHtR jobban korrelál az impulzus hullám sebességével is: minden 0,1 pontos WHtR növekedés esetén az impulzus hullám sebessége 0,0029 m/s-mal nőtt [39]. A WHR és a WHtR számos vizsgálatban összefüggésbe hozható a szisztémás hipertóniával és/vagy a vérnyomás szintjével [46,49–51]. Ezért lehetséges klinikai hasznosság és hozzáadott érték áll rendelkezésre a WHR és a WHtR értékeléséhez az adott egyén hipertóniájának kockázatának értékelésében.

Metabolikus szindróma és alvási apnoe: Kétirányú kapcsolat

Metabolikus szindróma

A hasi VF általában növeli a derék kerületét, míg az SF jobban derék alatt halmozódik fel, növelve a csípő kerületét. A derék kerülete a metabolikus szindróma (MetS) egyik kritériuma, amely a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) kockázati tényezőinek konstellációja, amelyek ugyanazon egyénben csoportosulnak. Gerald Reaven az elsők között írta le az IR csoportosulását ateroszklerózissal, hiperglikémiával, megnövekedett alacsony sűrűségű lipoproteinekkel (LDL), csökkent magas sűrűségű lipoproteinekkel (HDL) és magas vérnyomással. Kitalálta a „X-szindróma” kifejezést, és azt javasolta, hogy ennek a rendellenességnek a gyökere az IR legyen [16]. Azóta számos más kritériumot javasolnak a MetS-re, amelyek közül néhány a derék kerületét tekinti előfeltételnek, mások pedig nem. Az OSA szempontjából a zsír a nyakba vagy a nyelvbe is lerakódhat, és jelenléte a MetS-t tükrözi, egyes esetekben jobban, mint a derék kerülete vagy a BMI [18–20]. Morbid elhízott egyéneknél a nyak kerülete korrelált a VF-rel (R 2 = 0,67), erősebben, mint a derék kerülete (R 2 = 0,35) [21]. A Framingham-kohorszban [22] a nyak kerülete összefüggésbe került a MetS-szel még a VF-hez való igazítás után is.

Colorectalis rák

Elhízottság

Az elhízás a 30-as vagy annál nagyobb testtömeg-index (BMI), és számos szilárd daganat és krónikus betegség kockázati tényezője. A csípő és a derék kerületén mért hasi elhízás szorosan összefügg az olyan káros anyagcsere-profilokkal, mint az inzulinrezisztencia, a dyslipidaemia és a szisztémás gyulladás, amelyek hozzájárulnak a szív- és érrendszeri betegségekhez, a cukorbetegséghez és a rák bizonyos típusaihoz. Tanulmányok azt mutatják, hogy az általános és a központi elhízás mind a vastagbélrák kockázatának növekedésével járt, mind a férfiaknál erősebb összefüggés volt. 4,7 A gyermekkori elhízás és a felnőttkori súlyváltozás szintén társulhat a vastagbélrák kockázatával. A betegeknek azt javasoljuk, hogy a BMI-t 19 és 25 között tartsák.

A koszorúér-betegség diagnosztizálása és kezelése

Elhízottság

Az elhízás független kockázati tényező volt az új CAD eseményeknél idős férfiaknál és nőknél a Framingham Heart Study-ban. 101 A derék és a csípő közötti kerületi arány alapján értékelt hasi zsír aránytalan eloszlása ​​szintén a szív- és érrendszeri betegségek, a CAD okozta halálozás és az idős férfiak és nők teljes halálozásának kockázati tényezője. 102,103

Az elhízott férfiaknak és nőknek súlycsökkentést kell végezniük. A súlycsökkentés szintén az első megközelítés az enyhe magas vérnyomás, a hiperglikémia és a diszlipidémia szabályozásában. Az elhízás kezelésére a diéta mellett rendszeres aerob testmozgást kell alkalmazni. A testtömeg-indexet 18,5-24,9 kg/m 2 -re kell csökkenteni. 54.

Fizikai értékelés

E. A testzsír eloszlása

A testzsír központi eloszlása ​​növeli a kardiovaszkuláris kockázati tényezők, például a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a diszlipidémia kockázatát [38, 39]. A központi zsírbetegség hagyományos mértéke a derék és a csípő kerülete aránya (derék: csípő arány, WHR). Ugyanakkor vita folyik a derék és a csípő kerületeinek meghatározására szolgáló optimális tereptárgyakról, ezt a helyzetet súlyosbítja a hasi paniculus változó geometriája az elhízásban. A jelenlegi irányelvek csak a hasi adipozitás markerként javasolják a derék körfogatának mérését, amelyet a csípőcsík tetejének tetején mérnek (3. ábra) [29]. Ennek az egyetlen intézkedésnek a használata jól korrelál a zsigeri zsírossággal, amelyről úgy gondolják, hogy hozzájárul a központi zsíreloszláshoz kapcsolódó betegségek kialakulásának kockázatához [38, 39]. Mivel a megnövekedett derékkörfogat a megnövekedett betegség kockázatával jár együtt a BMI minden szintjén, kivéve az extrém elhízást (lásd a 3. táblázatot), a derék kerületét rutinszerűen kell mérni.

sciencedirect

3. ÁBRA Tereptárgyak a derék kerületének mérésére.

Súlykezelés: Az egészséges egyensúly megtalálása

Jacqueline B. Marcus MS, RD, LD, CNS, FADA, a kulináris táplálkozásban, 2013

Testzsírmérés

A testzsír és a testzsír eloszlásának mérési módszerei közé tartozik a bioelektromos impedancia (BI), a komputertomográfia (CT), a mágneses rezonancia képalkotás (MRI), a bőrréteg vastagsága, az ultrahang, a víz alatti mérés, a derék kerülete, a derék és a csípő közötti kerületi arány (WHR). és a röntgenabszorpciós módszer (DXA). A legegyszerűbb és legkényelmesebb a Skinfold vastagsága egyszerű kézi tolómérővel vagy fogóval, a derék kerülete és a derék-csípő kerülete aránya. A többi módszert inkább a kutatásban használják, például speciális fogyókúrás és sporttáplálkozási laboratóriumokban.

Bioelektromos impedancia (BI): Ez a módszer gyenge elektromos áramot vezet a testen keresztül. A testzsír ellenáll az elektromos áramnak, mert kevesebb vizet és elektrolitot tartalmaz, mint a sovány izomtömeg. A testzsír mértéke pontos, feltételezve, hogy a hidratálás normális. A testedzéstől való kiszáradás, a túlzott izzadás vagy a menstruáció előtti vízvisszatartás torzíthatja a mérést.

Számítógépes tomográfia (CT): Ez az orvosi képalkotó módszer kiegészíti a röntgensugarakat és az ultrahangokat. Megelőző gyógyszerek és a betegségek szűrésére is használják.

Mágneses rezonancia képalkotás (MRI): Ezt az orvosi képalkotó technikát általában a test szerkezetének és működésének vizualizálására használják. Részletes képeket ad a testzsírról bármely síkon.

Skinfold vastagsága: Ezt az egyszerű módszert manuálisan bőrréteggel végezzük. A testzsírt több helyen megcsípik, majd az eredményeket összehasonlítják egy matematikai képlettel. A féknyereg nem mutat kis mennyiségű testzsírt, amely rövid idő alatt elveszett. Ráadásul, ha valaki túlzsíros vagy túl izmos, az eredmények torzulhatnak.

Ultrahang: Ez a módszer méri a bőr, a zsír és az izomrétegek közötti távolságot, és lehetővé teszi a zsír és az izmok mérését a test különböző helyein. Kutatási jelentősége van, de nem gazdaságos és nem is praktikus a nagyközönség számára.

Víz alatti (hidrosztatikus) mérés: Ez a folyamat víz alá meríti az embert, majd megméri a súlyát. A testzsír tömege kisebb, mint a sovány izomtömeg, amely sűrűbb, mint a víz. A túlzott zsírtartalmúak súlya kevesebb lesz a víz alatt. Speciális, drága berendezésekre van szükség, ezért ez a módszer nem teljesen praktikus.

Derék kerülete: A testzsír megoszlásának egyszerű módja mérőszalag segítségével mérni a derék kerületét. A szalagot a derék köré kell helyezni, párhuzamosan a padlóval és a felső csípőcsontok tetején a csípőméréshez - nem a legszűkebb helyen. A felsőtest elhízása olyan derékbőség-körmérésnek számít, amely nőknél nagyobb, mint 35 hüvelyk, férfiaknál 40 hüvelyk.

Derék-csípő kerületi arányok (WHR): Ez a derék kerülete és a csípő kerülete közötti arány. Ezt úgy határozzuk meg, hogy megmérjük a derékbőséget közvetlenül a felső csípőcsont felett, osztva a csípőkörfogattal a legszélesebb részén (derékkörfogat/csípőkörfogat). Ha több hasi zsír van, mint csípőzsír, akkor az egyének nagyobb kockázatot jelentenek olyan betegségekre, mint a szívbetegségek és a cukorbetegség.

Röntgenabszorptiometria (DXA): Ez az eljárás alacsony energiájú röntgensugarakat használ a test átvizsgálására; akkor az összes testszerkezet teljes képét megjeleníti, beleértve a zsírlerakódásokat is. Bár pontos, a berendezés drága és kivitelezhetetlen általános használatra, hasonlóan a bioelektromos impedanciához, a számítógépes tomográfiához, a mágneses rezonancia képalkotáshoz és az ultrahang berendezéshez.

A központi elhízás és a testzsír genetikája

Szexuális dimorfizmus

Test: Összetétel, súly, magasság és testalkat

Antropometria

A derék kerülete a központi elhízás becslésére szolgál. A derék kerülete> 102 cm a férfiaknál és> 88 cm a nőknél a hasi elhízást a Felnőtt Kezelő Panel III kritériumai szerint osztályozza. A zsír regionális megoszlását a derék és a csípő kerülete (WHR) arányával lehet megbecsülni. A férfiaknál> 0,90 és nőknél> 0,85 a WHR általában a felsőtest elhízottnak, az ezen számok alatti WHR pedig az alsó test elhízásnak tekinthető. A derék kerülete és a WHR korrelál a hasi szövet CT és MRI elemzésével. A regionális elhízás egyéb egyszerű mérése elvégezhető körkörökkel, valamint mélységgel és szélességméréssel a test más részeiből. Számos kutató kifejlesztett prediktív egyenleteket a CT használatával a zsigeri zsír becslésének kritériumos módszereként. Ezek az egyenletek egyszerű antropometriát, DXA-méréseket és a kettő kombinációját alkalmazzák a zsigeri zsír becsléséhez. A jelentések azt mutatják, hogy a bőrréteg vastagságát nem szabad felhasználni a testösszetétel változásának értékelésére az életkor előrehaladtával, mivel nem tudják észlelni a zsíreloszlás változását az életkor előrehaladtával.