Hogyan befolyásolja a felnőttek elhízása az egészségügyi kiadásokat?

A felmérés adatainak CBO elemzése szerint az egy felnőttre jutó egészségügyi kiadások minden súlykategóriában lényegesen növekedtek 1987 és 2007 között, de az elhízottak körében a növekedés üteme sokkal gyorsabb volt.

Összegzés

Gazdasági és költségvetési kérdés rövid

Az elmúlt két évtizedben az Egyesült Államokban a felnőtt lakosság átlagosan sokkal megnövekedett. 1987 és 2007 között a túlsúlyos vagy elhízott felnőttek aránya 44 százalékról 63 százalékra nőtt; a felnőtt lakosság majdnem kétharmada e kategóriák egyikébe tartozik. Különösen gyorsan nőtt az elhízott felnőttek aránya, több mint kétszeresére, 13 százalékról 28 százalékra. A túlsúlyos vagy elhízott felnőttek számának ilyen nagy növekedése fontos közegészségügyi kihívást jelent. Ezeknek a felnőtteknek nagyobb valószínűsége van súlyos betegségek kialakulásának, beleértve a szívkoszorúér betegségeket, a cukorbetegséget és a magas vérnyomást. Ennek eredményeként ez a tendencia az egészségügyi ellátásra fordított kiadásokat is érinti.

Ez a Kongresszusi Költségvetési Hivatal (CBO) rövid összefoglalója a felnőttek négy testtömeg-kategória közötti megoszlásának változását vizsgálja: alsúlyos, normális, túlsúlyos és elhízott. Ezeket a kategóriákat a szövetségi irányelvek határozzák meg a testtömeg-index mérés néven ismert mérőszámmal, amely a magasság súlyát szabványosítja. A CBO elemzi, hogy a súlyeloszlás korábbi változásai hogyan befolyásolták az egy felnőttre jutó egészségügyi kiadásokat, és azt vetíti fel, hogy a jövőbeli változások hogyan befolyásolhatják a kiadások további alakulását. (Ebben a kiadványban az egészségügyi kiadások az állami és magán biztosítók kiadásaira, valamint az egyének saját zsebre fordított kiadásaira vonatkoznak.)

A felmérés adatainak CBO elemzése szerint az egy felnőttre jutó egészségügyi kiadások minden súlykategóriában lényegesen növekedtek 1987 és 2007 között, de a növekedés üteme sokkal gyorsabb volt az elhízottak körében (meghatározva azokat, akiknek a testtömeg-indexe nagyobb vagy egyenlő) 30-ig). Az elhízott felnőttek fejenkénti kiadásai 1987-ben körülbelül 8, 2007-ben pedig körülbelül 38 százalékkal haladták meg a normál testsúlyú felnőttek kiadásait. Ez a két csoport közötti növekvő kiadási különbség valószínűleg tényezők kombinációját tükrözi, beleértve az átlagos egészségi állapot változását az elhízott népesség aránya és a technológiai fejlődés, amelyek új, költséges kezeléseket kínálnak az elhízott egyének körében különösen gyakori állapotokhoz.

A felmérési adatok felhasználásával készült, viszonylag egyszerű számítások azt mutatják, hogy ha a felnőttek súly szerinti megoszlása 1987 és 2007 között csak a demográfiai változások, például a népesség elöregedése tükrében változott volna, akkor az egy felnőttre jutó egészségügyi kiadások 2007-ben nagyjából 3 százalékkal a tényleges 2007-es összeg alatt. Hasonló számítások mutatják be a felnőttek testtömegének különböző tendenciáinak potenciális hatásait a jövőbeli egészségügyi kiadásokra. A CBO három forgatókönyvet vett figyelembe. Mindhárom esetben a CBO azt feltételezte, hogy az egy főre eső egészségügyi kiadások továbbra is gyorsabban növekednek azoknál a felnőtteknél, akiknek súlya a normálistól magasabb kategóriába tartozik, mint azoknál, akiknek a súlya normálisnak tekinthető. A forgatókönyvekkel kapcsolatos CBO feltételezések és megállapítások a következők:

Mivel az elhízás alacsonyabb aránya az egészség javulásával és az egy főre eső alacsonyabb egészségügyi kiadásokkal jár, jelentős az érdeklődés olyan politikák kidolgozása iránt, amelyek csökkentenék az elhízott népesség részét. Ezen a területen folytatódnak a kutatások és a kísérletek, de az eddigi szakirodalom azt sugallja, hogy az elhízás gyakoriságának csökkentésével járó kihívások jelentősek.

Kevésbé világos, hogy az elhízás csökkentése mind az egészségügyi ellátásra fordított összköltségeket (és nem az egy főre eső), mind a szövetségi költségvetést befolyásolja. Amennyiben az emberek átlagosan hosszabb ideig éltek, mert kevesebb ember volt elhízott, az egy főre eső alacsonyabb kiadásokból származó megtakarításokat legalább részben ellensúlyoznák az egészségügyre fordított további ráfordítások az említett életévekben. Ezenkívül a szövetségi költségvetésre gyakorolt hatás nemcsak a szövetségi egészségügyi kiadások változását, hanem az adóbevételek és az olyan nyugdíjas programok kiadásainak változását is magában foglalja, mint például a társadalombiztosítás, amelyek költségei közvetlenül kapcsolódnak a hosszú élettartamhoz. Ennek eredményeként az elhízási arány csökkenésének a nemzeti egészségügyi kiadásokra és a szövetségi költségvetési hiányra gyakorolt nettó hatása e különféle hatások nagyságától függ. Ez a rövid összefoglaló nem foglalkozik a hosszú élettartam változásával, amely a változó súlyeloszlásból adódhat, vagy az ilyen változásoknak az egészségügyi kiadásokra gyakorolt lehetséges hatásáról.