Inaktivitás, testmozgás és zsigeri zsír. STRRIDE: a testmozgás intenzitásának és mennyiségének randomizált, kontrollált vizsgálata

Absztrakt

Viták vannak az egészségügyi előnyökhöz szükséges minimális és/vagy optimális mozgásmennyiséggel kapcsolatban. Érdekes, hogy a központilag elhelyezkedő testzsír jelentősége ellenére kevés olyan prospektív edzéstanulmány készül, amely összehasonlítja a különböző mennyiségű és intenzitású testmozgás hatásait a központi elhízás paramétereinek változásaira. A célzott kockázatcsökkentő beavatkozások tanulmányozása meghatározott testgyakorlással, egy randomizált, kontrollált klinikai vizsgálat, prospektív módon került kidolgozásra, hogy egy 8 hónapos edzéses tanulmány során megvizsgálják a testmozgás és a testmozgás intenzitásának különféle hatásait a túlsúlyos férfiak kardiovaszkuláris kockázati tényezőire enyhe vagy közepesen súlyos dislipidémiában szenvedő nők. Ez a jelentés összefoglalja a testmozgás mennyiségének és intenzitásának a zsigeri, a szubkután és a teljes hasi zsírra gyakorolt hatását.

A célzott kockázatcsökkentő beavatkozások tanulmányainak teljes leírása a meghatározott gyakorlatok tervezésén keresztül, hipotézisek, toborzási stratégiák, módszerek és előzetes toborzási eredmények máshol vannak közzétéve (16).

Tárgyak.

Gyakorló edzés (ellenőrzés, betartás, kezdeti rámpás időszak és az edzés időtartama).

Az összes testmozgást közvetlen felügyelet mellett, vagy rögzített adatokat szolgáltató pulzusmérő készülékkel (Polar Electro, Woodbury, NY) ellenőriztük. A betartást heti rendszerességgel számoltuk százalékban, egyenlő a héten a megfelelő intenzitással teljesített edzéspercek tényleges számával, elosztva az előírt percek teljes számával. Volt egy kezdeti 2–3 hónapos rámpás periódus, ahol a testedzés időtartama és a testmozgás intenzitása fokozatosan nőtt, amíg meg nem szerezték a megfelelő gyakorlási előírást. Ezt a kezdeti megrázkódtatási időszakot további 6 edzés követte a megfelelő testedzés alapján.

Étrendi értékelések és a testsúly ellenőrzése.

Az egyes alanyok tápanyag-bevitelét 3 napos étkezési nyilvántartások és 24 órás visszahívások alapján határozták meg, edzés előtt és után. Az egyedüli testmozgás hatásainak tanulmányozásához és a nagyobb súlycsökkenés zavaró hatásainak kiküszöböléséhez az alanyoknak azt a tanácsot adták, hogy e diéta alatt ne diétázzanak és ne változtassanak étrendjükön.

Testtömeg és CT mérések.

A magasságot (0,64 cm pontossággal) és a súlyt (0,1 kg pontossággal) cipő nélküli könnyű ruhában mértük digitális elektronikus mérlegen (Scale-Tronix 5005, Wheaton, IL). Az összes CT-vizsgálatot General Electric CT/I-n (GE Medical Systems, Milwaukee, WI) végeztük. A has digitális frontális felderítő röntgenfelvétele után egyetlen 10 mm vastag tengelymetszetet hajtottunk végre az L-4 pedikulum szintjén. A CT-vizsgálatokat a TomoVision Slice-O-matic szoftverével elemeztük a zsigeri és a szubkután hasi rekeszek felületének meghatározására.

Statisztikai módszerek ismételt mérésekhez és összefüggésekhez.

Az alap leíró statisztikák az átlagokat és a szórásokat tartalmazzák (lásd 1. táblázat). Párosítva t-teszteket (2 farkú) alkalmaztunk annak megállapítására, hogy valamely konkrét csoporton belüli változás szignifikáns-e (lásd a 2. táblázatot). Annak megállapítására, hogy voltak-e szignifikáns különbségek a csoportok között, az adatokat egyirányú ANOVA (Statview Software, SAS Institute, Cary, NC) segítségével elemeztük (lásd 1. ábra). Az összes elvégzett ANOVA tesztet szignifikánsnak találták. Ezért egy Fishers párosított legkevésbé szignifikáns különbség utólagos hoc tesztet hajtott végre annak megállapítására, hogy mely csoportok különböznek szignifikánsan a többitől. P értékei

1. ábra.A folyamatos fizikai inaktivitás (kontrollok) és 3 különböző edzésprogram hatásainak összehasonlítása a zsigeri hasi zsír átlagos változásaira (Chg) (A), a szubkután hasi zsír (B) és az összes hasi zsír (C). A kontrollcsoport alanyai 6 hónapig tartották normális étrendjüket és fizikai aktivitásukat. A testgyakorlati csoportokban a testmozgás mennyiségét és intenzitását fokozatosan az előírt szintre emelték 1-3 hónap alatt, ezután az edzést az előírt 6 hónapos szinten tartották. Az alacsony mennyiségű, közepes intenzitású testmozgás a 12 mérföld/hetes gyaloglás kalória-egyenértékét jelenti a maximális oxigénfogyasztás 40–55% -ánál; az alacsony mennyiségű, erőteljes intenzitású edzés ugyanannyi testmozgást jelent a csúcs oxigénfogyasztás 65–80% -ánál. A nagy mennyiségű, erőteljes intenzitású testmozgás a kocogás kalória-egyenértékét ~ 20 mérföld/hét az oxigénfogyasztás 65–80% -ánál képviseli. A bemutatott értékek az egyéni változási pontszámok átlagát jelentik. A hibasávok a szokásos hibákat jelentik.

Asztal 1. Alapjellemzők és testedzés

Az értékek eszközök (SD). BMI, testtömeg-index; CHO, szénhidrát; V̇ o 2, O2 felvétel. A csoportok között nem volt szignifikáns kiindulási különbség.

* A vényköteles mennyiség (14 és 23 kcal · kg −1 · wk −1) hozzávetőlegesen kalóriatartalomnak felel meg a heti 12, illetve 20 mérföldes gyaloglásnak vagy kocogásnak az alacsony dózisú, illetve a nagy dózisú csoportokban.

† Tényleges idő = betartás × vényköteles idő.

2. táblázat. A zsigeri zsír, a szubkután hasi zsír, az összes hasi zsír és a testtömeg kiindulási és változás pontszáma

Az értékek eszközök (SD). A csoportok között nem volt szignifikáns kiindulási különbség. A hasi zsír mértéke a számítógépes tomográfiából származik cm 2 -ben .

* Jelentős változás pontszám (bejegyzés az előzetes értékhez képest, párosítva) t-teszt, 2 farkú).

A kiindulási értékeket és az edzésre vonatkozó adatokat az 1. táblázat mutatja be. A kiindulási értéknél nem volt különbség az életkor, a testtömeg-index, a kalóriabevitel vagy a makrotápanyagok kalóriájának százalékos aránya között. A nők és a férfiak száma közel azonos volt az egyes csoportokban, a kisebbségek pedig az alanyok 19,5% -át tették ki. Az egyes csoportok teljes edzésideje körülbelül 3 óra/hét volt az alacsony mennyiségű/közepes intenzitású és nagy mennyiségű/erőteljes intenzitású csoportok esetében, és 2 óra/hét volt az alacsony mennyiségű/erőteljes intenzitású csoportok esetében. A testedzés előtt és után mért kalóriabevitel nem változott jelentősen (P > 0,20) bármelyik edzéscsoportban vagy a kontrollcsoportban (az adatok nem láthatók).

A 2. táblázatban a párosítás eredményei t-A változások pontszámának tesztjeit mutatjuk be a csoporton belüli összehasonlításokhoz a CT-eredetű hasi zsírrészek mindegyikére és a testtömegre vonatkozóan. A kontroll csoportban a zsigeri zsírszint 8,6% -kal nőtt, ami statisztikailag szignifikáns volt (P = 0,001). A zsigeri zsírszint nem változott szignifikánsan az alacsony mennyiségű edzéscsoportok egyikében sem. A nagy mennyiségű testmozgás csoportban a zsigeri zsír átlagos csökkenése 6,9% volt, ami szignifikáns volt (P = 0,038). Csak a nagy mennyiségű edzéscsoportnál volt változás a szubkután hasi zsírmennyiségben, amely ebben a csoportban 7,0% -kal csökkent (P −1 · wk −1). A dózis-válasz hatások meghatározása céljából mind a dózis, mind az összeg a testmozgással elköltött kilokalóriák számát jelenti testtömeg-kilogrammonként hetente. A testmozgás intenzitása nem volt hatással a testtömegre vagy a hasi zsírrészek egyikére sem, mivel mindkét alacsony mennyiségű csoport hasonló válaszokat tapasztalt.

Az 1. ábrán a négy csoport összehasonlítása szemlélteti a folyamatos fizikai inaktivitás (kontrollok), valamint a testedzés különböző mennyiségű és intenzitású hatásait a zsigeri, szubkután és teljes hasi zsírra. Az 1. ábránA, a testmozgás mennyiségének a zsigeri zsírra gyakorolt hatása egy dózis-válasz összefüggést mutat, ahol a kontrollcsoport zsigeri zsírra tett szert mindhárom testmozgási csoporthoz képest (bár az alacsony mennyiségű/közepes intenzitású csoport statisztikai szignifikancia határán állt, összehasonlítva a kezelőszervek). És a nagy mennyiségű csoport több zsigeri zsírt vesztett, mint az alacsony dózisú csoportok, bár ezek a különbségek nem egészen értek el statisztikai szignifikanciát (P > 0,07 és 0,20).

A hasi zsírraktárak (szubkután és zsigeri hasi zsír) és az anyagcsere-kockázat változói (lipid- és szénhidrát-változók) közötti összefüggéseket a 3. táblázat mutatja be. Mind a kezelés előtti (kiindulási), mind a változás-pontszám korrelációkat bemutatjuk. A kiindulási szubkután hasi zsír nem volt szignifikáns összefüggésben a kiindulási anyagcsere-kockázati változókkal, míg a kiinduló viszcerális zsír nagyon szignifikánsan kapcsolódott az összes tesztelt (és bemutatott) metabolikus kockázati változóhoz (P 0,05).

3. táblázat. Összefüggések a hasi zsírváltozás és a metabolikus kockázat változóinak változása között a kiinduláskor

HDL, nagy sűrűségű lipoprotein; LDL, alacsony sűrűségű lipoprotein; NS, jelentéktelen, P > 0,10; Si, inzulinérzékenység a gyakran mintavételezett intravénás glükóz tolerancia teszt minimális modellanalíziséből származik.

Az adatok együttvéve egyértelmű dózis-válasz összefüggésre utalnak a testmozgás mennyisége és a zsigeri zsír változása között. Az adatok értelmezése, amely az edzés mennyisége közötti dózis-válasz összefüggést jelzi (kcal · kg test wt −1 · wk −1) két ponton alapul. Először is több lehetséges válasz létezik, amelyek dózis-válasz összefüggésként jellemezhetők, ezt Haskell (9) szemlélteti. Mindegyik teljesíti azt az alapkoncepciót, amely nagyobb testmozgás mellett nagyobb biológiai előnyökkel jár. Bizonyos egészségügyi előnyök esetén a válaszkapcsolat görbe vonalú lehet, míg másokkal a válasz lineáris lehet. Másodszor, ha lineáris görbét illesztünk az átlagos zsigeri zsírválaszhoz (az 1. ábrán látható)A) az egyes csoportok átlagos edzésdózisával (az előírt edzésmennyiség számításával, a betartás szorzataként számolva), összefüggést figyelünk meg a-val r 2/0,96. A legjobban illeszkedő görbe vonalú „trendvonal” illesztése azt eredményezi, hogy a r 2. 0,99. Bár tanulmányunkban az összes csoportközi összehasonlítás nem különbözött szignifikánsan, egy nagyobb teljesítményű vizsgálat eltérést mutathatott. Bár a varianciaanalízis nagyon szignifikáns csoporthatást tárt fel, nem volt szignifikáns nemi hatás (P > 0,20) vagy csoport × nemi interakciók (P > 0,20).

Fontossága ellenére kevés randomizált, ellenőrzött tanulmány készült a test viscerális zsírra gyakorolt hatásáról. Egy túlsúlyos férfiaknál végzett 12 hetes vizsgálatban Ross és mtsai. (29) beszámolt arról, hogy egy olyan edzésprogram, amelynek célja az energiafelhasználás napi 700 kcal/hét 12 héten belüli növelése volt, 7,5 kg-os súlycsökkenést és a zsigeri zsír 52 cm 2 -es csökkenését eredményezte (a zsír keresztmetszetének jelentése egyetlen CT-vizsgálat), ami 6,9 cm 2 zsigeri zsír csökkenésének felel meg kilogrammonként. A csak diétás csoportjukba tartozó férfiaknál (700 kcal hiány) hasonló csökkenés volt, 5,9 cm 2 kilogrammonként. Ebben a tanulmányban a nagy mennyiségű testmozgás csoportban a férfiak 5,6 cm 2 -es csökkenést tapasztaltak kilogrammonként. Irwin és mtsai. (11) egy 12 hónapos edzésprogram hatásait tanulmányozta a túlsúlyos posztmenopauzás nőknél, és 8,5 cm 2 zsigeri zsír és 1,3 kg testtömeg csökkenést talált, ami 6,5 cm 2/testsúly-változás aránynak felel meg. A jelen tanulmány nagy mennyiségű testmozgáscsoportjában a nők 6,9 cm 2 zsigeri zsírt vesztettek testtömeg-kilogrammonként.