Inzulinrezisztencia kóros elhízásban

Megfordítás intramyocelluláris zsírfogyással

  1. Aldo V. Greco 1,
  2. Gertrude Mingrone 1,
  3. Annalisa Giancaterini 1,
  4. Melania Manco 1,
  5. Manrico Morroni 2,
  6. Saverio Cinti 2,
  7. Marnie Granzotto 3,
  8. Roberto Vettor 3,
  9. Stefania Camastra 4 és
  10. Ele Ferrannini 4
  1. 1 Orvosi Tanszék, Katolikus Egyetem, Róma, Olaszország
  2. 2 Normál emberi anatómiai intézet, Ancona Egyetem, Ancona, Olaszország
  3. 3 Orvosi és Sebészeti Tanszék, Padovai Egyetem, Padova, Olaszország
  4. 4 Metabolizmus osztály, Belgyógyászati ​​Klinika és C.N.R. Klinikai Élettani Intézet, Pisai Egyetem, Pisa, Olaszország

Megfordítás intramyocelluláris zsírfogyással

Absztrakt

Test felépítés.

A teljes test vizet (TBW) 3 H2O alkalmazásával határoztuk meg, amint azt korábban leírtuk (27), korrigálva (5%) a nemvizes hidrogéncserét (28). A résztvevőn belüli variációs együttható ennél a módszernél 1,5% (29). Zsírmentes tömeget (FFM) kaptunk úgy, hogy a TBW-t elosztottuk 0,732-gyel (30). A testtömeg és az FFM közötti különbségként FM-t kaptunk. A derék kerületét a törzs legszűkebb részén, a csípő kerületét vízszintes síkban, a fenék maximális kinyúlásának szintjén mértük. A derék-csípő arányt (WHR) is kiszámolták.

elhízott betegek

Étkezés utáni lipémia.

Egy külön napon a vizsgálat összes résztvevője 24 órát töltött a kórházban, ahol négy étkezést kaptak, összesen 30 kcal/kgffm kalóriabevitel mellett (20% reggeli, 40% ebéd, 10% délutáni snack és 30% vacsora). Óránkénti vérmintákat vettünk a szérum triglicerid koncentrációk mérésére.

Inzulinérzékenység.

VITA

Ebben a tanulmányban a kvantitatív hisztokémia kimutatta, hogy a zsír felhalmozódik kórosan elhízott egyének vázizomában, mind a rostok között (és az erek körül), mind a myocytákban. Valójában az intramuszkuláris zsír többsége a myocytákon kívül található, összhangban a sovány önkéntesek proton spektroszkópiájával kapott becslésekkel (23). Az új megállapítás az, hogy a BPD műtéte szelektíven kimerítette az intramyocelluláris lipideket, és hogy ez a változás, nem pedig az extramyocelluláris vagy a teljes testzsír változásai, teljesen megjósolta az inzulinrezisztencia megfordulását. Ezek az eredmények a nemrégiben patkányokon kapott eredmények tükörképe, amelyben az intramyocelluláris lipid-felhalmozódásról - amelyet magas zsírtartalmú étrend vagy zsíroxidáció gátlása eredményez - kiderült, hogy szoros összefüggést mutat az in vivo inzulin által közvetített glükózelhelyezéssel (36 ).

Az intramyocelluláris lipid és az elhízás inzulinrezisztenciájával való összefüggés alapjául szolgáló mechanizmusok nem teljesen ismertek. Az intracelluláris trigliceridek visszanyerhetik az inzulin hatását a glükóz anyagcseréjében a hosszú láncú zsíracil-CoA (LC-CoA) felszabadulásán keresztül (37,38). Az LC-CoA citoszolos készletének növekedése közvetlenül gátolhatja a glikogén szintetázt, valamint zavarhatja az inzulin jelátvitelt és a glükóz transzportját (25). Mivel az LC-CoA bejutását a mitokondriumba a citoszolos malonil-CoA korlátozza (a karnitin-palmitoil-transzferáz I gátlásával), a malonil-CoA általános szabályozó szerepét javasolták a sejtek üzemanyag-érzékelésében és az inzulin működésében (a malonil-CoA hipotézis) (39). Az intramyocelluláris lipidfelhalmozódás és az inzulinjelzés közötti ok-okozati összefüggés alátámasztására azt találtuk, hogy a Glut4 expresszió alacsony volt az elhízott betegek vázizmában, és a BPD teljesen megfordította (4. ábra).

A bariatrikus műtétet egyre inkább figyelembe veszik olyan kórosan elhízott betegek kezelésében, akik súlyos társbetegségben szenvednek, vagy akiknek nem sikerül az orvosi és/vagy viselkedési súlycsökkentő terápiák. 1991-ben az Országos Egészségügyi Intézetek Konszenzus Konferenciája ajánlást tett a műtétre azoknál a betegeknél, akiknek a BMI-je meghaladja a 40 kg/m 2 -et, és erősen vágynak a súlycsökkenésre az életminőség javítása érdekében (45). A kóros elhízás két fő műtéti megközelítése közül mind a vertikális sávos gasztroplasztika, mind a BPD célja a teljes kalória asszimiláció stabil csökkenése, de csak a BPD indukál domináns lipid malabszorpciót. Nincsenek standard kritériumok a morbid elhízás műtétjének sikerességének megítélésére a fogyás szempontjából, bár az elfogadott cél az ideális testsúly 50% -án belüli csökkentés (46). A kóros elhízásban szenvedő beteg optimális terápiás stratégiájának megválasztásakor a BPD-vel összefüggő posztoperatív szövődményeket (47) mérlegelni lehet azzal a lehetőséggel, hogy jelentős és stabil súlycsökkenést érjünk el, és megfordítsuk az inzulinrezisztenciát.