Servier - flebolimfológia

A Phlebolymphology egy nemzetközi tudományos folyóirat, amely teljes egészében a vénás és nyirokbetegségekről szól

  • itthon
  • Szerkesztőbizottság
  • Jelenlegi probléma
  • Levéltár
    • Témakörök
    • Különleges kérdések
    • Korábbi kiadások
    • VEINews
  • Események
  • RCT/Operatív kezelések
    • Keresés témák szerint
    • Keresés szerzők szerint
  • ELŐZET
    • Keresés témák szerint
    • Keresés szerzők szerint
itthon

Javíthatja-e a mikronizált tisztított flavonoid frakció * (MPFF) az alsó végtagi visszér kezelését? A DECISION vizsgálat első eredményei

ABSZTRAKT

Cél: Annak értékelése, hogy a mikronizált tisztított flavonoid frakció (MPFF *) hozzáadása az alsó végtagok varikózisának endovénás kezelésén (EVT) átesett betegeknél javítja-e a posztoperatív tüneteket és a krónikus vénás betegség (CVD) jeleit és a beteg életminőségét (QOL).

mikronizált

Mód. Összesen 230, CVD CEAP C2-4sEpAsPr osztályú és legalább három CVD-vel kapcsolatos tünetet szenvedő beteget véletlenszerűen osztottak be akár az MPFF csoportba (n = 126), akár a kontroll csoportba (n = 104). Az MPFF csoportba tartozó betegek naponta 1000 mg MPFF tablettát kaptak 2 hétig az EVT előtt és 4 hét után. A kontroll csoport betegei standard kompressziós terápiát kaptak. A vénás klinikai súlyossági pontozást (VCSS) használták a posztprocedurális eredmények kimenetelének értékelésére, és a 14 tételes ChronIc Venous dIsease QOL kérdőívet (CIVIQ-14) használták pre- és postoperatív úton a beteg QOL értékelésére. Az orosz nyelvre módosított Darvall-kérdőívet használták a betegek elvárásainak és a kezelés utáni elégedettség mérésére.

Eredmények. A VCSS az EVT után 2 héttel szignifikánsan csökkent az MPFF csoportban (P ®, Alvenor ®, Arvenum ® 500, Capiven ®, Daflon 500 mg ®),
Detralex ®, Elatec ®, Flebotropin ®, Variton ® és Venitol ® .

Következtetés. Az MPFF előnyös a visszeres EVT-vel kombinált rutinszerű alkalmazásban, vénspecifikus farmakológiai védelme miatt.

BEVEZETÉS

A visszér visszafolyatására szolgáló jelenlegi endovénás kezelések közé tartozik az ultrahangvezérelt szkleroterápia (folyékony vagy habosított), az endovénás lézeres abláció (EVLA) és a rádiófrekvenciás abláció (RFA). Az elmúlt években ezek a minimálisan invazív endovénás eljárások népszerűvé váltak a felszíni vénás reflux kezelésében. Az endovénás terápia észlelt előnyei közé tartozik a csökkent műtét utáni fájdalom, a magas vénaelzáródási arány, valamint a korai visszatérés a munkába és a normális tevékenységek. Jelen protokollban az ultra hangvezérelt habszkleroterápiára (UGFS), az EVLA-ra és az RFA-ra fogunk összpontosítani, amelyeket a világ minden táján egyre inkább alkalmaznak a vénák ablációjára. 1,2

Az endovenosus eljárások szintén jelentős változásokat eredményeztek a visszér kezelésének normáiban Oroszországban. A visszér kezelésének kapacitásának, hatékonyságának és biztonságának javítását célzó technológia állandó fejlesztése azonban az alapvető berendezések (lézerek és rádiófrekvenciás generátorok) és eldobható eszközök (szálak, katéterek stb.) Folyamatos korszerűsítését igényli. A visszeres kezelés ilyen folyamatosan növekvő költségei korlátozzák ezen új technikák elérhetőségét a betegek számára, különösen azokban az országokban, ahol a fejlett közgazdaságtan és az egészségbiztosítás tökéletlen rendszere van.

A visszér endovaszkuláris megsemmisítésének mechanizmusa univerzális, és az érfal, elsősorban endotheliális rétegének termikus vagy kémiai károsodásán alapul. Ennek eredményeként egy trombusképződés indukálódik, amelynek ideális esetben a beteg véna teljes elpusztulásához és rostos átalakulásához kell vezetnie. 3,4 Az endovénás technológia gyenge eleme az, hogy képtelen teljes mértékben szabályozni a vénafal károsodásának mélységét és a trombotikus folyamat lefolyását, valamint a paravasalis reakciók lehetséges előfordulását. Ezek a késői reakciók leggyakrabban intradermális és szubkután vérzéssel, hematomával és bőr depigmentációval jelentkeznek, és társulhatnak az alsó végtagok fájdalmával és ödémájával. Sokkal ritkábban nekrózis és bőrégés, mélyvénás trombózis, thrombophlebitis, az idegek, valamint a nyirokgyűjtők és a nagy erek károsodása állhat elő endovénás eljárásokkal. 5.

Végül a termikus és kémiai ablációval járó gyulladásos folyamatot nem sikerült egyértelműen tisztázni, de számos bizonyíték utal arra, hogy ez a gyulladás részt vesz az ablációs folyamatban, és ez viszont az eljárás utáni komplikációkhoz vezethet. „Hipergyulladás”. 3,4

A mikronizált tisztított flavonoid frakció (MPFF) 90% diosminból és 10% egyéb flavonoidból áll, heszperidinben, diosmetinben, linarinban és izorhoifolinban kifejezve. A phlebectomián átesett varikózisban szenvedő betegek farmakológiai posztoperatív gyógyulásának részeként az MPFF előnyei két vizsgálatban értékelték. 6-9 Mindkét vizsgálatban az MPFF segített a fájdalom csillapításában, a posztoperatív hematomák csökkentésében és a felszívódásuk felgyorsításában. A korai posztoperatív időszakban a testtűrés növekedésével is társult.

A minimálisan invazív eljárások fő célja a reflux elkerülése és a magas vérnyomás korlátozása, amelyek központi szerepet játszanak a krónikus vénás betegség (CVD) progressziójában. Az akut vénás hipertónia állatmodelljében az MPFF kimutatták, hogy a nyomás alatt álló vénákon keresztül csökkenti a refluxot. 10 Ez az egyetlen elérhető venoaktív gyógyszer, amely módosítja a krónikus vénás hipertóniához vezető események láncolatát. Az MPFF tehát rendelkezik a legmegfelelőbb profillal, amelyet az endovénás eljárásokkal lehet társítani az ilyen technikák vénaszűrésre gyakorolt ​​hatásának megerősítésére és a vénás hipertónia csökkentésére, kedvező hatással a klinikai súlyosságra, a tünetekre és az életminőségre. 12.

A legtöbb beavatkozás utáni szövődmény valószínűleg a sérült véna „hiper-gyulladásának” eredménye. Az MPFF valószínűleg hasznos lehet az ilyen beavatkozás utáni szövődmények korlátozásában, véna-specifikus gyulladáscsökkentő hatása miatt. 11,12 A következetlen bizonyítékok ellenére gyakran támogatják a kompressziós terápia és az invazív technikák kombinációját. Tudomásunk szerint nincsenek publikált vizsgálatok a venoaktív gyógyszerek intervenció utáni használatáról, és a jelenlegi irányelvekben nincsenek ajánlások egy ilyen asszociációra. E tanulmány eredményeinek ki kell tölteniük a hiányt.

CÉLKITŰZÉS

A DECISION vizsgálat (Megfigyelési stúdió az alsó végtagok variózus vénáival rendelkező endEnt-ek között endovenouS ablatIon alOne-vel vagy venoaktív gyógyszerekkel társítva) célja az volt, hogy értékelje a kiegészítő MPFF előnyeit a visszerek endovénás ablációjával.

ANYAG ÉS MÓDSZEREK

Ez egy randomizált, nem vak vizsgálat volt, amelyben két betegcsoportot hasonlítottak össze: egy kontroll csoportot (endoluminális vénaabláció standard postprocedureure kezeléssel) és az MPFF csoportot (endoluminális vénaabláció standard postprocedureure kezeléssel, valamint MPFF, napi két tabletta) a beavatkozás napjától kezdve utólagos látogatás).

A vizsgálat végpontjai a következők voltak:

• A klinikai betegség súlyosságának felmérése VCSS segítségével. 13-15

• Az életminőség (QOL) változásainak értékelése a CIVIQ-14 16,17 alkalmazásával, 0-s ponttal a rossz QOL-tól a 100-ig a nagyon jó QOL-nál.

• A betegek általános elvárásainak és az MPFF kiegészítő kezeléssel való elégedettségének értékelése Darvall orosz nyelvre módosított kérdőívével. 18.

• A vizsgálók általános elégedettségének értékelése a kiegészítő MPFF kezeléssel ötpontos skálán.

Bármely faj felnőttje bekerülhet a vizsgálatba, ha megfelelnek a következő felvételi kritériumoknak: 30 és 60 év közöttiek; tüneti (fájdalom, viszketés, bizsergés, görcsök, nyugtalan lábak, duzzanat, nehézség érzése) elsődleges visszerek egyetlen kezelendő alsó végtaggal; a vénás betegség diagnózisa a klinikai, etiológiai, anatómiai, patofiziológiai (CEAP) besorolás szerint - C2 szövődményekkel vagy komplikációk nélkül (± C3, ± C4), Ep (primer VV), PR (refluxszal), anatómiailag a rövid saphena véna (SSV) és/vagy a nagy saphena véna (GSV) és/vagy perforátorok; és a vénás reflux jelenléte duplex ultrahangvizsgálattal igazolható (függőleges helyzetben mérve 3 cm-rel a saphenofemorális csomópont alatt és a Valsalva-manőver után, a páciens az ellenoldali végtagon állva). Szükség volt továbbá arra, hogy a betegek ne legyenek allergiásak az érzéstelenítőkre vagy a szklerotizáló szerekre (habszkleroterápia esetén), a szelekciót megelőző 4 hét alatt nem szedtek flebotrop szereket, a várt terhességet az azt követő 2 hónapban nem kellett megkapni (nők esetében), írásbeli beleegyezésük alapján és hogy utólagos látogatásokra rendelkezésre álljon.

A kizárási kritériumok a következők voltak: flebotrop kezelés a szelekciót megelőző 4 hétben; alkohol- vagy kábítószer-visszaélés története; a diosmin vagy bármely más flebotrop szer és a szklerotizáló szerek allergiája vagy intoleranciája (habszkleroterápia esetén) ismert; tünetmentes visszér; másodlagos visszér; angiodysplasia; neoplázia; az alsó végtag lymphedema jelenléte; diabetes mellitus; kötőszöveti rendellenességek, beleértve a reumás ízületi gyulladást; vér rendellenességek; artériás betegség (boka-brachialis index 30 kg/m 2; járásképtelenség; kiszámíthatóan gyenge a kezelés betartása; részvétel egy másik klinikai vizsgálatban az elmúlt 3 hónap során; terhes vagy szoptató nők, vagy teherbe esni kívánó nők; és követhetőség nem áll rendelkezésre -látogatások.

A vizsgálat során összesen négy látogatást terveztek. Az intervenció előtti látogatásra, amelyben a betegeket bevonták a vizsgálatba, 2 héttel az endovaszkuláris eljárás előtt került sor. A második látogatás a műtét napja volt, amelyet további két látogatás követett az eljárás után 2 és 4 héttel.

Miután bekerültek, a betegeket véletlenszerűen kiosztották az MPFF-be vagy a kontroll csoportba, és az endovenous eljárást a vizsgálóval folytatott megbeszélést követően választották meg. A betegek számára javasolt endovenosus eljárások között szerepelt az UGFS, az EVLA vagy az RFA. Ezeket az eljárásokat külön-külön vagy együttesen hajthatjuk végre, az ablálandó véna helyzetétől, átmérőjétől és hosszától függően. A vizsgálati ütemtervet az I. táblázat mutatja be.


I. táblázat HATÁROZAT vizsgálati ütemezése

A beteg jellemzői
A csoportokat összehasonlítottuk a kiindulási ponton, a Student t-tesztjét és adott esetben Fisher pontos tesztjét használva; kvantitatív változókhoz a kiegészítő Mann-Whitney-tesztet, a nemek arányához pedig a chi-négyzet tesztet használták.

Végpontok
A VCSS-pontszámok és az egészséggel kapcsolatos életminőségi pontszámok változásainak csoportonkénti összehasonlítását kétirányú varianciaanalízissel végeztük, ismételt varianciamértékekkel összehasonlítva a pontszámokat a kezelés előtt és után.

Átfogó értékelés
Fisher pontos tesztje a kutatók kezelési értékelésének csoportok közötti összehasonlítására (MPFF-vel vagy anélkül).

Valamennyi teszt esetében a statisztikai szignifikancia szintjét 5% -ban.

EREDMÉNYEK

A HATÁROZATOT az Orosz Föderáció nyolc klinikai központjában hajtották végre 2011 januárjától szeptemberig. A vizsgálatban 230 olyan beteg vett részt, akik tájékozott beleegyezést adtak a vizsgálatban való részvételhez.

A randomizálást a beavatkozás előtt -15. Napon zárt borítékokkal végeztük. Összesen 126 beteget osztottak be az MPFF csoportba, 104-et pedig a kontroll csoportba. Az UGFS-t 98 betegnél, az EVLA-t 128-nál és az RFA-t 46-nál alkalmazták. A betegek túlnyomó többségén (n = 228) két endovaszkuláris eljárás kombinációja történt.

Az EVLA-t 940-1560 nm hullámhosszúságú, hitelesített dióda lézerekkel végeztük. Az MPFF és a kontroll csoportban a lézeres expozíció átlagos szintje 18,2 ± 5,8, illetve 18,3 ± 5,9 volt (P = 0,93), a kiégett energia pedig -2904 ± 1692, illetve 2427 ± 1361 J (P = 0,28). Az RFA-t a VNUS Closure rendszer (Covidien, USA) alkalmazásával, standard üzemmódban hajtottuk végre. Az elvégzett endovénás eljárás típusa egyenlően oszlott el a csoportok között, statisztikailag nem szignifikáns különbségek nélkül. A DECISION folyamatábrát az 1. ábra mutatja be.

Összesen 230 beteg (52 férfi és 178 nő), 20-62 éves (átlagéletkor 43,1 ± 10,7 év), a CEAP besorolás szerinti C2-4s, Ep, As, Pr hozzárendeléssel, visszerek endovaszkuláris kezelésének javallataival beiratkoztak a vizsgálatba. A betegek jellemzői a következők voltak: átlagos súly 72,6 ± 13,8 kg; átlagos magasság 169,5 ± 8,3 cm; és az átlagos BMI 25,3 ± 4,2 kg/m 2. A csoportok nem különböztek szignifikánsan az életkor, a nem, a BMI, a vénás refluxok jellege és mértéke, valamint a mögöttes kockázati tényezők tekintetében. Az egyetlen különbség az volt, hogy az MPFF csoportba tartozó betegek több időt töltöttek ülő helyzetben (P