Kabbalistikus étkezés

A zsidó táplálkozási törvények a Tórából származnak, amely világosan meghatározza céljukat: „Nem szabad utálatot vetni magatokra vadállaton, madarakon vagy bármi máson keresztül, amellyel a talaj él, amelyet külön szántam nektek tisztátalannak. Te szent leszel nekem, mert én, Szent vagyok, és más népektől megkülönböztetlek, hogy az enyém legyél. ”1

A G ‑ d a szentség forrása. A lélek G-dly, és ezért szent. A test vagy bármely létrehozott dolog fizikai aspektusa a lélek edénye. Ideális esetben a test pusztán a spirituális eszközként értendő, a lélek önzetlenségének és tisztaságának kifejezésére szolgáló eszközként. Néha azonban az anyagi világ sóvárgása csábító lehet a testre, és a test kezdi érezni a saját önlétét. Ekkor a test ehelyett akadályként hat a lélekre. Ahelyett, hogy a szentség eszközévé válna, gátjává válik a saját érdekeivel. Minél inkább egy entitás a saját létére összpontosít, annál inkább önálló entitásként érzékeli magát, és minél távolabb esik a szentségtől. Csak az önmegtagadás révén válik szent vagy személy vagy entitás a lélek kifejezésének edényévé.

Ahogy a mesterember nem tudja elvégezni a munkáját megfelelő eszközök nélkül, úgy a lélek sem tudja ellátni feladatát együttműködő test nélkül. Mivel minden precíziós munkában nagy különbség van, hogy az iparos rendelkezik-e finom szerszámokkal vagy sem, ezért az emberi léleknek nagyon fontos, hogy a test finom vagy durva anyagból áll-e. A fény egy jó lámpán át jobban ragyog, és ugyanazok a fák különböző gyümölcsöket teremtenek a talajnak megfelelően, amelybe ültetik őket.

A zsidó nép tiszta és szent nemzetté lett teremtve, ezért inkább távol kell tartania magát a tisztátalanságtól, mint a többi nemzet. Ahogyan a nemzet zöme mindenféle ételt megehet káros hatások nélkül, de ha a herceg durva ételt eszik, rosszul lesz; így Izrael gyermekei is olyanok, mint a herceg, mivel szentek és nemesek, és a legkisebb tisztátalansággal való érintkezés is nagy kárt okozhat nekik.3

A fizikai világ felemelése

A Zohar azt állítja, hogy „Az evés ideje a harc ideje.” 4 A lélek célja, hogy ebbe a világba jöjjön, küzd, diadalmaskodik, és nagyobb finomításra és tisztaságra törekszik kísértései legyőzésével. Az élet minden pillanatában lehetőség nyílik a Tóra és a G-dly út választására, vagy inkább a testi szenvedélyeknek engedni. A Zohar aláhúzza, hogy az evés nem kivétel ez alól az isteni küldetés alól. Mindkét mit a zsidó eszik, és hogyan megeszi, mindig jelen lévő csata, amelyben a lélek a test felett akar érvényesülni.

A csata mit enni:

A zsidó étrendi törvények a lelki egészséget szolgálják. Tilos a tisztátalan állatokat enni, mert azok tisztátalanságot hoznak a lélekbe, és tompíthatják a lelki érzékenységet. A test nyeri energiáját és profitál a fizikai komponensből, míg a lélek a spirituális komponensből

A XVIII. Századi talmudista, Shmuel Loew rabbi, akit Machtzis HaShekel néven ismernek. Megkérdezi, hogy a lélek miért marad a testben azáltal, hogy az ember ételt eszik, és miért távozik el a lélek a testtől, ha a testtől megtagadják az ételt? Hogyan kapcsolódhatott lelki lelkünk fizikai testünkhöz? Milyen táplálékot nyer a lélek a fizikai táplálékból? Azt válaszolja, hogy az ételnek is van spirituális összetevője

Gondolatok az étel szellemi összetevőjéről

A zsoltáros azt írja: „Az ég a G ‑ dé, és a földet az ember kapta.” Yitzchak Meir Alter rabbi, az első Gerrer Rebbe, Chiddishei HaRim néven ismerteti, hogy a földet azért adták az embernek, hogy fordítsd át menny. A Tóra, a „teremtés tervrajza” feltárja, hogy a világon mi képes felemelkedni, és pontosan meghatározza, hogyan lehet ezeket a dolgokat felemelni. Az ételeket illetően csak az a képessége van, hogy felemelje azt, ami kóser, és amelyre a megfelelő áldást és szándékot teljesítették.

A Tóra azt mondja: „Nem csak kenyér által él az ember, hanem Hasem szavával.” 8 A teremtésben mindent az isteni kimondás hoz létre, beleértve az ételt is. Ez az isteni szikra az ételben táplálja a lelket. Amikor egy zsidó vesz egy kóser ételt, és elmondja az áldást, felemeli ezt a lelki lényeget, és biztosítja a lélek számára szükséges „táplálékot”. Ez azt jelenti, hogy „az ember nem pusztán kenyérből él”, hanem az az energia, amely életben tartja őt, a benne rejlő G ‑ dly szikra, amely táplálja a lelket.

Smuel lubavicsi rabbi, a Rebbe Maharash két segédeszközét kísérte el egy párizsi kiránduláson. A Maharash nagy kiadások ellenére kért egy szobát az Alexander Hotel kaszinója közelében. Érkezés után néhány órával megkereste a szerencsejátékkal foglalkozó fiatal zsidót, és azt mondta neki: „Fiatalember, a yayin nesech (nem kóser bor) tilos, és eltömíti az elmét és a szívet. Legyen zsidó. ” Ezzel visszatért a szobájába. Órákkal később a fiatalember bekopogott a Maharash ajtajába, és ők ketten több órán át mélyen elbeszélgettek. Másnap a Rebbe Maharash visszatért Lubavitchba. Visszatérése után azt mondta a császidoknak: „Az elmúlt generációkban a világ nem látott ilyen tiszta lelket. A lélek azonban a klipah, negatív energia mélyébe merült. ”A fiatalember végül figyelmes lett, és tőle származott a Tóra-megfigyelő utódok sok generációja.10.

A csata hogyan enni:

A zsidó hagyomány és különösen a misztikusok hangsúlyozzák a megfelelő szándék további fontosságát, amikor kóser ételeket fogyasztanak. Minden megengedett cselekedet vagy felemelhető az önzetlenségre és szentségre, vagy pedig az önzésre. A misztikusok szerint az étkezés csak a megfelelő étel elfogyasztásával és a megfelelő szándékkal válik szentségessé, átalakítva azt önző élvezetes cselekedetből a G-dly küldetés teljesítésének eszközévé.

Ha a kóser ételt pusztán a természetes vágy kielégítése céljából fogyasztja el, az étel hétköznapi marad. Ha viszont az ételt azzal a szándékkal fogyasztják, hogy az ebből a kóser étkezésből származó energiát több jó hasznára használja a világon, az étkezés eszközzé válik, hogy minél több fényt juttasson a világra. Az étkezés spirituális élménnyé válik, nem pedig önmagában való célként. Ennek az önzetlen szándéknak a rendszeres birtoklása állandó harc a test és a lélek között.

A Talmud azt mondja, hogy amikor a Szent Templom létezett, az oltár kiengesztelte az embert, és most az asztala engesztelte őt.11 Ahhoz azonban, hogy az asztala valóban engesztelje őt, folyamatosan figyelemmel kell lennie arra, hogy eszik a menny kedvéért. Az étkezés a zsidóság szerint nem könnyű feladat. A Zohar egyenes háborúként írja le a testi és lelki között. Azt mondták, hogy könnyebb egy teljes Talmud traktátust tanulmányozni, mint egyetlen ételt megenni. A cél nem csak a Tóra által előírt ételek elfogyasztása, hanem enni is azzal a szándékkal, hogy hasznosítsák ezt a tiszta energiát a Tóra számára e világ számára.

Nem véletlen, hogy az emberiségnek szóló első parancs evéssel járt. A Tóra az „életfáról” és a „tudásfáról” beszél. Az Életfa a G-d-vel való közösséget képviseli, míg a Tudás Fája az öntudat élményét. G ‑ d elmondja Ádámnak, hogy a kert összes fáját megeszi, kivéve a Tudás fáját. 12 Kabbalisztikus szempontból a kertben lévő összes fa potenciálisan életfák, G-dly lehet tapasztalat; vagy a Tudásfák, öntudat.13 A kaszida mesterek azt állítják, hogy ez volt Ádám kihívásának belső jelentése, és minden egyes kihívás előtt álló kihívás. A zsidó vallás nem aszketikus életmódra tűzte ki a célját, hanem arra törekszik, hogy az emberiség szentséggel, irányítással és céllal öntse be hétköznapi tevékenységét.

Misztikus szimbolika a kóser ételekben

A fizikai világban minden rendelkezik megfelelő szellemi energiával, amelyet párhuzamosan szimbolizál vagy megtestesít. Ha húsos szemmel nézzük az ételt, csak a felszínes, a kézzelfogható és az anyagi entitás érzékelhető. A Tóra lencséjén keresztül nézve legalább elképzelhető az a belső, éteri és spirituális energia, amelyet az étel megtestesít. Ennek fényében bepillantást nyerhetünk a kóser ételtörvény egyes kategóriái által képviselt szimbolikába.

A kóser szárazföldi állatoknak mindkét jelnek rendelkeznie kell: hasított patákra és rágódására. Ezek kettő jelek, paták hasadnak be kettő és többszörös az emésztések a sokféleségre utalnak, szemben a szingularitással. A kóser ételeknek ugyanis van egy dupla természetét és célját, fizikai hasznot és ennek megfelelő lelki hasznot. A tiltott ételek, amelyekből hiányzik a kettő egyike, csak a fizikai vágyakat elégíthetik ki.14

A halaknak ezen sokféleséggel is rendelkezniük kell: kettő jelek - uszonyok és pikkelyek. A Tórát a vízhez hasonlítják. A halakon közlekedő uszonyok arra emlékeztetik az embert, hogy a Tóra bölcsességében járjon el. A mérleg az a kabát vagy védelem, amelyet mindazok kapnak, akik a mitzvot .15

A húsra és a tejre jellemző egyedi energiák összeállva ellentétesek a teremtés isteni rendjével. Az állat megölésével járó, vörös színű hús a „keménység” isteni tulajdonságát testesíti meg. Tej, amelyet csak élő állat révén nyernek, kifejezi az anyai jóindulatot, és fehér színű, amely kapcsolatban áll a tisztaság az „irgalmasság” isteni tulajdonságát testesíti meg. Ez a teljesen ellentétes szellemi energiák két fizikai megnyilvánulása soha nem keveredhet.

Ez csak egy minta annak a hatalmas betekintésnek, amelyet a spirituális birodalom miniatűr ábrázolásaiból levonhatunk.