Kelp - áttekintő ScienceDirect témák

A moszat a leggyorsabban növekvő növények között, és a moszatágyak termelékenysége körülbelül 600 és több mint 3000 g C között van, m – 2 év – 1.

áttekintő

Kapcsolódó kifejezések:

  • Nemzetség
  • Proteáz
  • Alginsav
  • Enzimek
  • Élőhelyek
  • Algák
  • Fehérjék
  • Poliszacharidok
  • Peptidázok
  • Carrageenan

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

HALTENYÉSZTÉS

Vízi növények (osztályozás: Plantae) (11 faj jelentett 1998-ban)

Barna moszatok (két jelentett faj, köztük japán moszat (Laminaria japonica), wakame (Undaria pinnatifida));

Vörös moszatok (hét bejelentett moszat, köztük lavór (Porphyra tenera), eucheuma (Euchema cottonii), gracilaria moszat (Gracilaria spp.), Elkhorn tengeri moha (Kappaphycus alvarezii), tüskés eucheuma (Euceuma denticulatum), gellidium tengeri moszat. szigonyi moszatok (Asparagopsis spp.));

Zöld moszatok: (két bejelentett hínár, köztük zöld lavór (Monostroma nitidum), caulerpa moszat (Caulera spp.)).

Élelmiszertudományi alapismeretek: Az egészséges főzés és sütés demisztifikálva

Jacqueline B. Marcus MS, RD, LD, CNS, FADA, a kulináris táplálkozásban, 2013

Hínár

Hínár nagy tengeri növényekből származik, különösen azokból, amelyek ázsiai és brit vizeket foglalnak el. A tengeri moszatoknak több ezer fajtája van. A legtöbb moszat enyhe-barna vagy mélyvörös árnyalatú. Kén- vagy fűszeres ízűek, fehérje-, ásványi anyag- és vitamintartalmuk miatt. A tengeri moszatok jellegzetes színei, ízei és textúrái segítenek meghatározni a receptekben való felhasználásukat.

A legtöbb moszat csak áztatást és gyors főzést igényel. Minél hosszabb ideig főznek hínárok, annál hangsúlyosabbá válnak a halak. A hínár főzésével kapcsolatos további információk az 5. fejezetben találhatók .

Hínárból származó élelmiszer-hidrokolloidok előállítása

3.1 Bevezetés

A tengeri moszatból származó élelmiszer-hidrokolloidok hosszú idő óta ismertek, és a megfelelő tengeri moszatokból való kivonásuk folyamata is hosszú ideje fejlődik. Ma a hínár hidrokolloid üzletág képviseli a moszatfeldolgozó ipar fő részét, és tevékenysége a nyers hínár beszerzésére összpontosul; a hidrokolloidok extrahálása; valamint alginát, karragenán és agar értékesítése; néhány viszonylag kismértékű termék és alkalmazás mellett, mint például a jód, a mannit és a hínártrágya.

Noha a hínár hidrokolloidok kinyerését és kereskedelmi felhasználását kezdetben Európában és Észak-Amerikában fejlesztették ki, Ázsiában a tengeri moszat-gazdálkodás fejlődése és az ázsiai-csendes-óceáni térség gazdasági változásai megváltoztatták az ipar szerkezetét. Mára Indonézia vált a világ legnagyobb agar- és karragéntartalmú tengeri moszatok termelőjévé, míg Kína a világ legnagyobb kombinált feldolgozója a tengeri moszatok hidrokolloidjainak, amelyek hazai termesztésű moszatokat, valamint nagy mennyiségű importált alapanyagot használnak. Mivel a tengeri moszatokból származó táplálék-hidrokolloidok iránti kereslet folyamatosan növekszik, és a moszat-termesztés folyamatban lévő kutatásával és fejlesztésével a tengeri moszatok feldolgozása, valamint a későbbi termékfejlesztés és újszerű alkalmazások lendületes iparágat alkotnak, ahol a hidrokolloidok kinyerése a hínár biomasszájából a a tengeri moszatok feldolgozásának általános ágazata (McHugh, 2003).

Tengeri gyógyszerek

Absztrakt

A tengeri moszatok és a moszatból származó termékek nem eléggé kihasznált tengeri biológiai erőforrások és a funkcionális élelmiszerek természetes összetevőinek forrásai. A tengeri moszatokra vonatkozó táplálkozási vizsgálatok azt mutatják, hogy a barna és vörös moszatok jó tápértékkel rendelkeznek, és felhasználhatók az élelmi rost, a fehérje és az ásványi anyagok alternatív forrásaként. Ezen túlmenően a bioaktív szulfatált poliszacharidok a tengeri moszatokban oldható rostok fő alkotóelemei, és a tengeri moszatfehérjéből bioaktív peptidek is előállíthatók. Ez a fejezet áttekintést nyújt a barna és vörös moszatokból származó szulfatált poliszacharidok és peptidek fő biológiai tulajdonságairól. A legújabb tanulmányok bizonyítékokat szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy a moszatokból származó szulfatált poliszacharidok létfontosságú szerepet játszhatnak az emberi egészségben és táplálkozásban. Emellett az algafehérjéből származó peptidek a legígéretesebbek, mint antihipertenzív szerek. További kutatási munkákra, különösen in vivo vizsgálatokra van szükség annak érdekében, hogy jobban megismerjük a tengeri moszatokból származó bioaktív vegyületek biológiai aktivitásának kapcsolatszerkezetét-funkcióját.

A tengeri moszatok kémiai összetétele

Yan Peng,. Yonghong Liu, a tengeri moszat fenntarthatósága, 2015

Absztrakt

A tengeri moszatok, a makroalgák néven, a makroszkopikus tengeri élőlények kiterjedt csoportja, amely néhány ezer fajt tartalmaz (Kim és mtsai, 2008; Kumari és mtsai, 2010). Pigmentációjuk különbségei szerint a tengeri makromagákat általában három fő phylába sorolják: Phaeophyta (barna tengeri moszatok), beleértve a fukoxantin, valamint a és c klorofill pigmentjeit; Chlorophyta (zöld moszatok), az a és b klorofill pigmentjeivel, különféle jellegzetes xantofillal együtt; valamint a phycoerythrin és phycocyanin pigmenteket tartalmazó Rhodophyta (vörös moszatok) (O’Sullivan et al., 2010).

A tengeri moszat fogyasztása miatt jód által kiváltott mérgező hatások

A tengeri moszatokat számos tengeri országban táplálék-, gyógyszer- és műtrágya-forrásként használták a szárazföldi mezőgazdaság számára, különösen az ázsiai közösségekben és néhány európai régióban, például Walesben, Írországban vagy Bretagne-ban. A tengeri moszatokról ismert, hogy nagy mennyiségű jódot tartalmaznak, és a jódkoncentrációk a különböző tengeri moszattípusok között nagymértékben változnak. A barna algák, például a moszat (Laminaria japonica) jódkoncentrációja magasabb, mint a zöld és a vörös algáké. Ezenkívül a tengeri moszatok jódtartalma függ a földrajzi és szezonális változásoktól, valamint a szüret utáni tárolási körülményektől. A tengeri algafajok jelentősen különböznek a jód kémiai fajaitól és a biohasznosulásától, a tengeri algákban a szénhidrátok eltérő jellege potenciálisan hozzájárulhat. Megállapították, hogy a túlzott hínárfogyasztás gyakran golyvával, hipotireózissal és Hashimoto pajzsmirigy-gyulladásával társul azokban az országokban, ahol a tengeri algákat hagyományosan táplálékként használják, míg a tengeri moszat vagy alga-tartalmú étrend-kiegészítők fogyasztását követően a jód okozta tirotoxikózis ritka. A tengeri moszat vagy alga-tartalmú étrend-kiegészítők elfogyasztása miatt kialakuló tirotoxikózis ritka.

A tengeri moszatok biológiája

Absztrakt

A tengeri moszatokat vagy a makgaalgákat általában három taxonba sorolják: zöld, barna és vörös algákba. (A hínár szisztematikájának átfogóbb áttekintése a következő fejezetben található: Makroalga szisztematika.) Ezek az óceánok fontos biológiai erőforrásai, és nagy szerepet játszanak ökoszisztémájának fenntartásában. Ezeket a tengeri algákat élelmiszer, takarmány, poliszacharid extrakció, biotrágyák, kozmetikumok, papírgyártás és biobázisú üzemanyagok felhasználására használják. Ebben a fejezetben számos témával foglalkozunk a tengeri moszat biológiájával kapcsolatban, többek között: az óceánökológia fenntartásában betöltött szerep, a növényevő és ragadozó védekezési mechanizmusok, a fontos tengeri moszatok élettörténete és azok kereskedelmi alkalmazása.

Bioaktív tengeri moszatok antiabiás, antidiabetikus, antioxidáns és antihiperlipidémiás aktivitásai

12.7 Összegzés

A moszatok tengeri növények, sokféle fajtával. A természetes és termesztett tengeri moszatok hatalmas erőforrásai fajtákban gazdag és nagy mennyiségű bioaktív anyagokat nyújthatnak, amelyeket újfajta bioaktivitásuk felhasználásával egyre inkább feltárnak az egészségügyi iparban. A bioaktív tengeri moszatokon alapuló nagy mennyiségű tengeri moszatból származó biológiai terméket széles körben alkalmazták mindennapi életünkben. A különböző típusú bioaktív tengeri moszatokat tartalmazó funkcionális élelmiszerek várhatóan növekedni fognak mind méretükben, mind jelentőségükben annak érdekében, hogy megakadályozzák az emberek előfordulását és gyógyítsák a modern társadalomban élő embereket.

Tengeri moszatok: fenntartható takarmányforrás az állattenyésztés és az akvakultúra számára

Gaurav Rajauria, a tengeri moszat fenntarthatósága, 2015

2.4.3 Puhatestűek

Egy kísérlet során a dél-afrikai fiatalkori abalone-t (Haliotis midae) különböző alga-alapú étrendekkel etették, és növekedési mintázatukat 9 hónapos időszakon keresztül követték nyomon. Különböző étrendeket teszteltek friss és szárított moszat (Ecklonia maxima) pengéivel, csíkjaival, az Abfeed ® -S34 kereskedelmi takarmánnyal, a moszat és a kereskedelmi takarmány keverékével, valamint a különböző tengeri moszatok (Gracilaria gracilis, U. lactuca és moszat) keverékével. ebben a tanulmányban (Naidoo et al., 2006). Megfigyelték, hogy a friss tengeri moszattal etetett abalone vagy a friss moszattal kevert étrend jól növekedett. A szárított hínáralapú étrend azonban bármilyen tesztelt formában gyenge növekedést mutatott. Összesen 24,09 mm héjhosszat és évi 27,01 g testtömeget regisztráltunk friss tengeri moszat-diétával összehasonlítva a kereskedelmi étrenddel, amely évente 17,88 mm-es héjhosszat és 16,79 g-os testtömeg-növekedést mutatott. A friss hínár alapú étrend növekedésre gyakorolt ​​hatásának valószínű oka a gazdaságban termesztett tesztelt vörös és zöld hínár magas fehérjetartalma volt (Naidoo et al., 2006).

Hasonlóképpen, egy másik tanulmányban az abalone-t (H. discus hannai) kevert alga-táplálékkal etették, amely L. digitata, P. palmata és U. lactuca-t tartalmazott, és összehasonlították a különféle, halolajból, tengeri alga és hal keverékéből álló étrendekkel olaj, alap diéta és egy alap diéta készítmény. A frissen betakarított L. digitata-t természetes takarmánytípusként használták, és kísérleti kontrollnak tekintették egy 12 hetes növekedési kísérlet során (O’Mahoney et al., 2014). Az eredmények azt mutatták, hogy az alacsonyabb napi élelmiszer-fogyasztás ellenére a vegyes tengeri moszat-étrend, valamint a tengeri moszat és a halolaj-étrend kombinációja szignifikánsan a legnagyobb takarmányátalakítási hatékonyságot mutatta abalone-ban. A megállapítások azt is sugallják, hogy nem volt szignifikáns különbség a rögzített PER-ben, míg a tengeri moszat alapú étrenddel a testtömeg-héjhossz arányhoz és a túlélési százalékhoz hasonló hatásokat regisztráltak az alapdiétákkal összehasonlítva (O'Mahoney et al., 2014 ).

Alcantara és Noro (2005) arról számolt be, hogy a kedvező vízhőmérséklet nemcsak növelte a moszatfogyasztási arányt, hanem megváltoztatta a japán abalone „tokobushi” (Haliotis diversicolor Reeve) által fogyasztott hínárfajok választását is. Egy 24 órás táplálkozási kísérlet során a vizsgált abalone több bőrszerű barna moszatot fogyasztott, majd cortikált vörös moszat és lombos zöld moszatfajok. Amikor egy 3 napos etetési kísérlet során 20 faj közül választhatnak, a „tokobushi” inkább a barna moszatot, a Sargassum fusiforme és a vörös moszatot részesítette előnyben, mint a zöld moszatot Codium cylindricum. A hosszú távú táplálkozási kísérlet során (20 nap) azonban megváltozott a tengeri moszat fogyasztásának preferenciája, és magasabb fogyasztási arányt regisztráltak az Ulva pertusa zöld hínár és a S. fusiforme barna moszat esetében, mint a vörös hínár Meristotheca papulosa esetében. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a „tokobushi” inkább a hínárat részesíti előnyben, amelynek szárazanyag-összetétele magas, és fogyasztási aránya a víz hőmérsékletének növekedésével nőtt (Alcantara és Noro, 2005).

A jó túlélés, a gyorsabb növekedési ráta és a fogyasztói preferencia az abalone életképes termelésének kulcsfontosságú tényezője. Annak ellenére, hogy az abalone a vörös és a zöld algát részesíti előnyben a zöld és a barna között, bármely tengeri moszat kereskedelmi célú termesztése mozgatórugó lehet a takarmány kiválasztásában, és fokozhatja más tengeri moszatfajok felhasználását az abalone takarmányozásában. Ezenkívül a hínárral kiegészített takarmány felhasználása nagymértékben csökkentheti a kereskedelmi méretben felmerülő költségeket. A konzisztencia hiánya ellenére elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a hínárfajok keveréke optimális a különböző abalone számára a különböző életszakaszokban, és a vegyes étrend képes növelni a növekedési ütemet és az általános élettartamot a formulázott takarmányokhoz képest.

Tengeri moszatok: táplálkozási és egészséges táplálék

Absztrakt

A tengeri moszatokat és a moszatból származó bioaktív vegyületeket évszázadok óta használják számtalan alkalmazásban, az üveg- és lőporgyártástól kezdve a haute-konyhában és a molekuláris gasztronómiában való felhasználásig. Ez a fejezet a tengeri moszatfehérjék és -peptidek élelmiszeripari és kozmetikai célú felhasználásának legújabb fejleményeit tárgyalja. Összegyűjtött adatokat közöl a makealga eredetű fehérjékről és bioaktív peptidekről, valamint azok funkcionális élelmiszerekben és kozmetikai készítményekben való lehetséges felhasználásáról. A makroalga forrásokból származó bioaktív peptidek funkcionális tulajdonságait az azonosított és lehetséges egészségügyi előnyökkel együtt tárgyaljuk. Szóba kerülnek olyan kérdések is, mint a nyersanyag-erőforrások fenntarthatósága és az új feldolgozási technológiák, amelyek fokozhatják a tengeri moszatok és a tengeri moszatfehérjék feldolgozását.