Krónikus vesebetegség

2018. augusztus 17

Mi a krónikus vesebetegség (CKD)?

A krónikus vesebetegség (CKD) a neve, amelyet ma veseelégtelenségben (vagy krónikus veseelégtelenségben) szenvedő macskákra utalnak.

A CKD az egyik leggyakoribb betegség, amely az idősebb macskákat érinti, és a legtöbb esetben idővel progresszív, így a betegség fokozatosan csökken és súlyosbodik. A csökkenés mértéke az egyes macskák között jelentősen eltér.

A vesék felelősek: a test folyadékegyensúlyának fenntartásában; bizonyos hormonok termelése; sok elektrolit szabályozása a testben; és a salakanyagok kiválasztása (vizelettel). A CKD-ben mindezek a szabályozási folyamatok megzavarhatók, sokféle jelet okozva.

Bár a CKD nem gyógyítható vagy reverzibilis betegség, a megfelelő támogatás és kezelés mind az életminőséget javíthatja, mind az életet meghosszabbíthatja a betegség progressziójának lassításával.

Mi okozza a krónikus vesebetegséget?

A CKD ott jelentkezik, ahol a vesékben régóta fennálló, visszafordíthatatlan károsodás van, ami károsítja működésüket és a salakanyagok eltávolítását a vérből. A legtöbb esetben a CKD pontos oka ismeretlen. Az érintett vesékből vett minták (biopsziák) gyakran mutatják a fibrózis és a gyulladás keverékét, amelyet „krónikus interstitialis nephritisnek” neveznek. Ezek azonban nem specifikus „végstádiumú” változások, és nem árulnak el semmit a kiváltó okról. Bár a CKD legtöbb esete idiopátiás (ismeretlen oka van), néhány ok jól felismerhető. Ezek tartalmazzák:

Policisztás vesebetegség (PKD) - ez egy örökletes betegség, főleg perzsa és rokon macskáknál, ahol a normális veseszövetet fokozatosan több folyadékkal töltött ciszta váltja fel
Vesedaganatok - például a limfóma (a fehérvérsejtek szilárd daganata) befolyásolhatja a vesét
Fertőzések - a vesék bakteriális fertőzése („pyelonephritis” néven) elegendő károsodást okozhat a CKD kialakulásához
Toxinok - bizonyos toxinok és gyógyszerek károsíthatják a vesét
Glomerulonephritis - ez a glomerulusok gyulladására utal (a vesén belüli egyes egységek, amelyek szűrik a vért) - különböző okok miatt gyulladhatnak, és hosszan tartó megnyilvánulásuk CKD-hez vezethet

Más állapotok, például a vesét érintő születési rendellenességek, trauma, hipokalaemia (alacsony káliumszint) és hiperkalcémia (magas vér kalciumszint) szintén okozhatnak CKD-t, de ennek a legtöbb esetben még mindig folynak a kiváltó ok (ok) felderítése. betegség.

Ha a mögöttes ok azonosítható, bizonyos esetekben ez kezelhető lehet, és ezért az állapot progressziója leállhat. A legtöbb esetben azonban a kezelés a betegség és az abból eredő szövődmények kezelésére irányul.

Mennyire gyakori a CKD?

A CKD bármely korú macskánál megfigyelhető, de leggyakrabban középkorú és idős macskáknál (7 évnél idősebbek), és az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik. Becslések szerint a 15 évesnél idősebb macskák körülbelül 20-50% -ánál bizonyos mértékű CKD van jelen. A CKD körülbelül háromszor gyakrabban fordul elő macskáknál, mint kutyáknál.

Mi a vesék normális szerepe?

Mint minden emlősnek, a macskáknak is két vese található a hasban, amelyek sokféle fontos szerepet töltenek be, többek között:

A méreganyagok eltávolítása a vérből
A vízháztartás fenntartása
A sóegyensúly (és más elektrolitok) fenntartása
A test savas egyensúlyának fenntartása
A normális vérnyomás fenntartása
Hormonokat termel

A vért folyamatosan szűrjük a vesén keresztül, hogy eltávolítsuk a szervezet anyagcseréjének mérgező salakanyagait. A vizeletet ebben a folyamatban állítják elő. A vesék a vizeletet is koncentrálják azáltal, hogy vizet juttatnak a testbe, megakadályozva a kiszáradást.

Szerencsére a vesékben jelentős „tartalékkapacitás” van. Közismert tény, hogy egészséges állatokban és emberekben egy vesét teljesen eltávolíthatunk káros következmények nélkül. Valójában a teljes működő veseszövet (mindkét vese) körülbelül kétharmadának és háromnegyedének elvesztését igényli, mielőtt a CKD jelei kialakulnának.

Milyen jelei vannak a CKD-nek?

A legtöbb esetben a CKD progresszív betegség. Kezdetben a klinikai tünetek gyakran nagyon finomak és enyheek, de hosszú távon fokozatosan romlani fognak. Ritkábban a jelek meglehetõsen hirtelen fejlõdhetnek (gyakran dekompenzáció vagy az állapot hirtelen súlyosbodása következtében, például ha a CKD-ben szenvedõ macska vízhiányos).

Számos jel homályos és nem specifikus - némelyik a toxinok vérben történő felhalmozódásából származik, míg mások a betegséghez alkalmazkodni próbáló test szövődményeiként. A leggyakoribb jelek:

Fogyás
Rossz étvágy (inappetence)
Letargia
Fokozott szomjúság (polydipsia)
Fokozott vizelés (poliuria)

A megnövekedett vizelettermelés azért következik be, mert a macskák kezdik elveszíteni a vizelet CKD-vel való koncentrálásának képességét, és többet isznak ennek kompenzálására.

Egyéb jelek lehetnek:

Szegény kabát
Hipertónia (magas vérnyomás)
Hányás
Rossz szagú lehelet (halitózis)
Gyengeség
Anémia

Hogyan diagnosztizálják a CKD-t?

A CKD diagnózisát általában vérminta és vizeletminta összegyűjtésével elemzik.

Hagyományosan a vérben két anyagot - karbamidot és kreatinint - elemeznek, mivel ezek az anyagcsere melléktermékei, amelyeket általában a vesék választanak ki. CKD-ben ennek a két terméknek a vérkoncentrációja megnő. Mivel azonban néhány más állapot ezen anyagok emelkedését is okozhatja, a vizeletmintát általában egyidejűleg elemzik. Általában CKD esetén megnő a karbamid és a kreatinin koncentrációja, valamint a rosszul koncentrált vizelet. A vizelet „fajsúlyát” mérik annak koncentrációjának meghatározásához, és a veseelégtelenségben szenvedő macskák többségében ez kevesebb mint 1,030. Nemrégiben egy másik vérvizsgálat is elérhetővé vált, az SDMA (szimmetrikus dimetilarginin) néven, amely értékes lehet a macskák CKD diagnosztizálásában - lehetővé teheti a CKD korábbi kimutatását egyes macskáknál, és egyeseknél a CKD pontosabb stádiumát is lehetővé teszi, bár jelenleg karbamid és kreatinin koncentrációk mellett használják, mivel mindhárom mérése valószínűleg a legpontosabb információt adja.

A vérvizsgálatok olyan fontos szövődményeket is kimutathatnak, amelyek a CKD következtében alakultak ki, például hypokalaemia (alacsony káliumszint vérben), vérszegénység és hyperphosphataemia (magas vérfoszfátszint). Mivel a magas vérnyomás (magas vérnyomás) a CKD viszonylag gyakori szövődménye, az állatorvos is meg akarja mérni macskája vérnyomását, ahol csak lehetséges. Néha más körülményeket, például röntgenfelvételt, ultrahangot vagy akár biopsziát is fel lehet tüntetni, az egyéni körülményektől függően.

A CKD-ben szenvedő macskáknál fontos lehet a vizeletben elvesztett fehérje mennyiségének mérése (általában egy egyszerű vizeletvizsgálattal, a „fehérje/kreatinin arány” elnevezéssel). A fokozott fehérjeveszteség a vizeletben (proteinuria) a progresszív CKD markere lehet. Emberekben a proteinuria csökkentésére szolgáló gyógyszerek jelentősen lelassíthatják a CKD progresszióját - nem biztos, hogy ugyanez igaz a macskákra is, de lehet, hogy.

A CKD korai diagnózisa

Mivel a CKD olyan gyakori betegség a macskákban, az összes érett és idősebb macska rutinszűrése elősegítheti a korai diagnózist, ami viszont meghosszabbíthatja a jó életminőséget. Fontos az éves vagy kétszeri rutinszerű állatorvosi vizsgálat, és amint a macska öregszik, fontos, hogy minden látogatáskor ellenőrizzék a vizeletmintákat és a testtömeget. A csökkenő vizeletkoncentráció vagy testtömeg korai jele lehet annak, hogy a CKD kialakul, és további vizsgálatokat kell végezni. A vérvizsgálatok (karbamid, kreatinin és/vagy SDMA mérése - lásd fent) szintén lehetővé tehetik a CKD korai felismerését, különösen akkor, ha a változásokat idővel figyelik.

Hogyan kezelhető a krónikus vesebetegség?

Ha a CKD konkrét okát azonosítják (pl. A vesék bakteriális fertőzése), akkor a kezelés elősegítheti a betegség előrehaladását. A legtöbb esetben azonban a kezelés tüneti és támogató. Egyes macskáknak szükségük lehet kezdeti intravénás folyadékterápiára a dehidratáció (és talán az elektrolit rendellenességek) korrekciójához, de miután stabil, a kezelés a vese működésének támogatására és a CKD szövődményeinek minimalizálására irányul. A terápia ellenére a CKD nem fordítható meg, és a legtöbb esetben az idő múlásával is előrehalad.

A vesebetegség optimális kezelése rendszeres időközönként ismételt vizsgálatokat igényel (beleértve a vérnyomásmérést, a vér- és vizeletvizsgálatokat), hogy azonosítsák a kezelhető szövődményeket, amelyek felmerülhetnek, pl. Vérszegénység, alacsony káliumtartalom, magas foszfáttartalmú vizeletfertőzés és magas vérnyomás. Az étrend módosítása fontos a CKD-ben szenvedő macskáknál az életminőség javítása és a betegség lassú előrehaladása érdekében, de különféle egyéb kezelések is értékesek lehetnek, az egyéni igényektől függően. Néha szükség lehet többféle gyógyszeres kezelésre, de ha nehéz gyógyszereket beadni a macskának, akkor ezeket fontossági sorrendben kell megadni. A vesebetegség progressziójának figyelemmel kísérése szintén fontos a rendszeres vér (karbamid, kratinin, SDMA) és vizeletvizsgálatok elvégzése.

Diéta és a CKD kezelése

Az étrend kezelése kritikus fontosságú a CKD-s macskáknál, és ennek három fő szempontja van:

Víz fogyasztás

A CKD-ben szenvedő macskák nagyobb valószínűséggel dehidratálódnak (a vesék csökkentett víztartó képessége miatt). A jó folyadékbevitel fenntartása ezért nagyon fontos, és segíthet a CKD progressziójának lassításában. Mivel a macskák a bevitt víz nagy részét táplálékukból nyerik, amikor csak lehetséges, a CKD-ben szenvedő macskákat konzervekkel (vagy tasakokkal) kell táplálni, nem pedig száraz ételeket.

Fehérjetartalom

A veseelégtelenségben szenvedő macskák ideális étrendjének korlátozott fehérjetartalmúnak kell lennie. A CKD-ben a vérben felhalmozódó mérgező termékek közül sok a fehérje lebomlásának eredménye, és a csökkentett fehérjetartalmú étrend táplálása segít ezt minimalizálni és javítani az életminőséget. A fehérje korlátozását körültekintően kell végrehajtani, mivel a túl kevés fehérje rendkívül káros lehet az általános egészségre.

Alacsony foszfáttartalom

Az étrend foszfáttartalmának korlátozása nagyon előnyösnek tűnik a vesék megvédésében a további károsodásoktól a CKD-s macskáknál. Míg a fehérje korlátozása az étrendben segít fenntartani az életminőséget, a foszfát korlátozása tehát meghosszabbítja a CKD-ben szenvedő macskák életét. A tanulmányok szerint ez a hatás meglehetősen drámai lehet macskáknál. Ha a vér foszfátkoncentrációja alacsony foszfáttartalmú étrend ellenére is magas marad, a bélből felszívódó foszfát mennyiségének csökkentése érdekében további, foszfátkötőként ismert gyógyszerekkel történő kezelés is indokolt lehet.

Egyéb étrendi intézkedések

Az étrend más szempontjainak is fontos szerepük lehet a CKD-ben szenvedő macskák kezelésében. Ide tartoznak antioxidánsok hozzáadása a vesék további károsodásai elleni védelme érdekében, esszenciális zsírsavak, amelyek segítenek fenntartani a vesén keresztüli véráramlást és csökkenteni a gyulladást, hozzáadott kálium a hypokalaemia (alacsony vér káliumszint) megelőzéséhez és hidrogén-karbonát (vagy hasonló ) az acidózis (a szervezetben savfelhalmozódás, amely CKD-ben is előfordulhat) megelőzésére.

Mindezek az intézkedések segíthetnek és szerepet játszhatnak abban, hogy a CKD-ben szenvedő macskák a lehető leghosszabb ideig egészségesek maradjanak. A CKD-ben szenvedő macskák szigorú táplálkozási igényei miatt kifejezetten ajánlott egy speciális állat-egészségügyi étrend etetése, amelynek célja ezeknek a szempontoknak a kezelése. Ezek a diéták csak állatorvosán keresztül érhetők el, de létfontosságú szerepet játszanak a betegség kezelésében.

Az új étrendre való váltás kezelése

A macskák gyakran erősen preferálják az egyes étrendeket, és az alacsony fehérjetartalmú étrend általában kevésbé ízletes. Ez azt jelenti, hogy a CKD-s macskák megfelelő terápiás étrendre váltása néha nehéz lehet. Ezek a tippek segíthetnek:

Mindig fokozatosan változtasson az étrenden - legalább néhány naponként, és néha néhány hét alatt, ha macskája elég nyűgös
Először keverje össze nagyon kis mennyiségű új ételt a macskák régi eledelével, és győződjön meg róla, hogy jól elkevert
Csak lassan növelje az új étel mennyiségét, ha macskája örömmel megeszi a régi keveréket. Lassan haladjon minden olyan lépést, ahol a régi ételeket nagyobb mennyiségű új ételre cseréli
Az étel testhőmérsékletre (kb. 30 ° C) történő felmelegítése elősegítheti a zamatosság növelését
Ha szükséges, beszéljen állatorvosával az étvágy fokozására szolgáló gyógyszerek használatáról az átmenet megkönnyítése érdekében

A legtöbb esetben kellő gondossággal és idővel a macskákat nagyon sikeresen át lehet állítani egy új étrendre, és mivel ez a CKD kezelésének olyan fontos része, érdemes időt szakítani erre. Ha a macskák egyáltalán nem hajlandók megenni egy új étrendet, fontos, hogy egyenek valamit, ezért ebben a helyzetben továbbra is ajánlja fel régi étrendjét, és további tanácsért forduljon állatorvosához.

A kiszáradás kezelése

A nedves, nem pedig a száraz étrend használata fontos a CKD-ben szenvedő macskák vízbevitelének növeléséhez, de néha még mindig nem fogyasztanak elegendő vizet a vizeletben elveszett mennyiség kompenzálásához. Ezekben az esetekben további intézkedésekre lehet szükség. Ezek a következők lehetnek:

Gondoskodni arról, hogy mindig megfelelő mennyiségű édesvíz álljon rendelkezésre, és a macskákat arra kell ösztönözni, hogy igyanak különféle tálakból származó vízzel stb.
Ízesített vizek (például csirke vagy tonhal) vagy szökőkutak használata az ivás ösztönzésére
További víz hozzáadása az ételhez (ha tolerálható anélkül, hogy befolyásolná az étvágyat)
Időszakos intravénás folyadékterápia az állatorvosi rendelőben
Időszakos szubkután folyadék terápia, amelyet az állatorvosi rendelőben vagy valamikor otthoni környezetben végezhet

Foszfátkötők

Ha az alacsony foszfáttartalmú étrend használata ellenére a vér foszfátszintje továbbra is magas marad, akkor értékes lehet az étrendhez adott foszfátkötő anyag (például lantán vagy kalcium-acetát) használata. Ez fontos, mivel úgy tűnik, hogy a vér foszfátszintjének szabályozása jó védőhatással bír a vesén a CKD-ben szenvedő macskáknál.

Káliumpótlás

Néhány CKD-s macskában alacsony a káliumszint a vérben. Ez izomgyengeséget okozhat, hozzájárulhat az inappetenciához és maga is ronthatja a CKD-t. Ahol ez kiderül, fontos a káliumpótlás (általában az étrendhez adagolt kálium-glükonát tabletta, gél vagy por formájában).

A vérnyomás szabályozása

A CKD-ben szenvedő macskákat veszélyeztetheti a magas vérnyomás (hipertónia) kialakulása. Ennek számos káros hatása lehet, beleértve a vakságot és a CKD súlyosbodását. Ideális esetben ellenőrizni kell a vérnyomást minden CKD-s macskánál, és ahol hipertóniát észlelnek, kezelni kell. Ezt általában „értágítóként” ismert gyógyszercsoporttal érik el. Macskáknál az amlodipin nevű gyógyszer különösen hatékony, de más gyógyszerek is alkalmazhatók.

Vérszegénység kezelése

Különösen a fejlett CKD-ben a vérszegénység meglehetősen gyakori. Ennek oka lehet a vese által termelt hormon hiánya (eritropoietin vagy EPO), amely serkenti a vörösvértestek termelését a csontvelőben, de más tényezőknek is köszönhető (például vérvesztés a belekben). A súlyosabb vérszegénység letargiát és gyengeséget, valamint rossz életminőséget okozhat. Oka és súlyosságától függően számos kezelési lehetőség állhat rendelkezésre az anaemia kezelésére, ideértve az anabolikus szteroidokat, a vas pótlását, a gyomor-bélrendszeri fekélyek kezelését és egyes esetekben az EPO-val történő kiegészítést.

Hányinger és hányás kezelése

Az émelygés és hányás gyakoribb az előrehaladott CKD-ben, és alkalmatlanságot okozhat, és jelentősen befolyásolhatja az életminőséget. Különböző gyógyszerek alkalmazhatók ezeknek a tüneteknek a kezelésére, beleértve a maropitantot, a famotidint és a ranitidint.

„ACE-gátlók” és ARB-k alkalmazása

Az angiotenzin néven ismert hormon aktivációjának blokkolása előnyös lehet a CKD-ben. Ez úgynevezett „ACE-gátlók” (angiotenzin konvertáló enzim gátlók), például benazepril vagy enalapril, vagy angiotenzin receptor blokkolók (ARB), például telmizartán alkalmazásával érhető el.

Ezek a gyógyszerek értágítók (tágítják az ereket), és segítenek támogatni a vesén keresztüli véráramlást, és segíthetnek a macskák vérnyomáscsökkentésében, és jelentősen csökkenthetik a vesén keresztüli fehérje veszteséget is. A megnövekedett fehérjevesztés a vesén keresztül a CKD-ben a CKD progressziójának kockázati tényezője, és lehetséges, hogy a fehérjeveszteség csökkentése (ACE-gátlókkal vagy ARB-kkel) javíthatja a túlélést néhány CKD-s macskában.

Vesetranszplantáció

Egyes országokban a veseátültetést néhány speciális állat-egészségügyi központ kínálja a macskák CKD-vel történő kezelésének eszközeként. Bár ez sikeres megközelítés lehet, számos etikai kérdést vet fel, ideértve a donor veséjének honnan és hogyan történő beszerzését. Ezenkívül az eljárás nem mindig sikeres, és az új vesét kapó macskák nem feltétlenül maradnak életben tovább, mint a jó orvosi támogatással kezelt macskák.

Mi a prognózis a CKD-s macskák számára?

Miután a vesében elegendő károsodás történt a CKD előidézésére, a normális veseműködés fenntartása érdekében bekövetkező kompenzációs változások és adaptációk általában kudarcot vallanak, és progresszív vesekárosodás következik be. A betegség ezért idővel általában progresszív, és végül eutanáziához vezet. A vesebetegség progressziójának mértéke azonban egyedenként jelentősen eltér, és a megfelelő támogatás és kezelés egyaránt javíthatja az érintett macskák életminőségét, és potenciálisan lelassíthatja a betegség progresszióját.

Köszönjük, hogy meglátogatta weboldalunkat, reméljük, hogy hasznosnak találta információinkat.

Minden tanácsunk mindenki számára szabadon elérhető, bárhol is legyen a világon. Jótékonysági szervezetként azonban szükségünk van az Ön támogatására, hogy továbbra is kiváló minőségű és naprakész információkat nyújthassunk mindenki számára. Kérjük, fontolja meg egy kisebb vagy nagyobb hozzájárulást, hogy tartalmunk szabad, pontos és releváns maradjon.

Támogassa a Nemzetközi Macskaápolást már 3 fonttól