Külső aranyér betegség gyermekekben és tinédzserekben: Klinikai bemutatások és kockázati tényezők

Turan Yildiz

1 Turan Yildiz Gyermeksebészeti Osztály, Inonu Egyetem, Turgut Ozal Orvosi Központ, Malatya, Törökország

Dilek Bingol Aydin

2 Dilek Bingol Aydin Gyermekosztály, Sakarya Egyetemi Oktatási és Kutatási Kórház, Sakarya, Törökország

Zekeriya Ilce

3 Zekeriya Ilce Gyermeksebészeti osztály, Sakarya Egyetem Iskolai Orvostudomány, Sakarya, Törökország

Aysel Yucak

4 Aysel Yucak Gyermeksebészeti Osztály, Sakarya Egyetem Iskolai Orvostudomány, Sakarya, Törökország

Karaaslan Erol

5 Erol Karaaslan Inonu Egyetem Aneszteziológiai és Reanimációs Tanszék, Turgut Ozal Medical Center, Malatya, Törökország

Absztrakt

Célkitűzés:

Az aranyér betegség (HD), bár többnyire felnőtteknél tapasztalható, a közelmúltban gyakori problémaként jelent meg a gyermekek körében. A HD diagnózisa és kezelése gyermekeknél azonban többnyire a felnőttkori vizsgálatokban nyert adatokon alapul. Ebben a tanulmányban a külső HD-vel diagnosztizált gyermekek kockázati tényezőinek, diagnosztikai és kezelési módszereinek értékelését tűztük ki célul.

Mód:

A vizsgálatot a Sakarya Egyetem Orvostudományi Karának Gyermeksebészeti Osztályán végezték 2012 januárja és 2018 júliusa között. Áttekintettük azokat a gyermekeket, akiknél HD-t diagnosztizáltak a gyermeksebészeti klinikán. Az életkort, a nemet, a tüneteket, a fizikai vizsgálati eredményeket, a kockázati tényezőket és a kezelés eredményeit minden beteg esetében értékelték.

Eredmények:

A vizsgálatba 56 beteget vontak be, átlagos életkoruk 140,8 ± 45,2 hónap volt. A betegek 48 (85,7%) fiú és 8 (14,3%) lány volt. A székrekedés és a pozitív családi kórtörténet volt a leggyakoribb kockázati tényező (n = 33; 58,9%, n = 29; 51,8%). Konzervatív kezelést 53 betegnél végeztek (94,6%). 5 (8,9%) és 6 (10,7%) betegnél észleltek kiújulást.

Következtetések:

A külső HD többnyire életük második évtizedében a fiúknál fordul elő. A pozitív családi kórtörténet és a székrekedés volt a leggyakoribb rizikófaktor betegeinknél. A konzervatív kezelés elegendő a gyermekek külső HD kezeléséhez, mivel alacsony a visszatérési aránya,

BEVEZETÉS

Az aranyér betegség (HD), más néven tüneti aranyér, gyakoribb felnőtteknél, míg a gyermekeknél előfordulásukról számoltak be, hogy megnő.

Az aranyér vaszkuláris submucosális párna, amely az anális csatornában helyezkedik el. Ezeket a párnákat corpus cavernosum recti néven is ismerik, és erekciós párnákként működnek, amelyek elősegítik a székletürítést és megakadályozzák a széklet szivárgását. A párnák a kötőszövetek lazulása következtében kitágulnak és trombózissá válnak, és kinyúlnak az anális csatornából, ezáltal tüneti tünetekké válnak és HD-t eredményeznek., jobb anterolaterális és jobb posterolaterális pozíciók. A tüneti aranyérokat helyüktől függően belsőnek vagy külsőnek nevezik. A külső aranyér disztálisan lokalizálódik a fogazat vonalától, és anoderma borítja, míg a belső aranyér a fogsor közelében helyezkedik el, és végbél vagy anorektális nyálkahártya borítja.

Bár nagyszámú szakirodalom található a felnőttek HD-jéről, korlátozott számú tanulmány foglalkozik a gyermekek HD-jével kapcsolatosan, és ezek többsége esettanulmányokat vagy kis betegsorozatokkal készült tanulmányokat tartalmaz. korlátozott számú szakirodalom a gyermekkori HD-s betegek diagnózisáról és kezelési tapasztalatairól. Ezért a felnőttkori vizsgálatok során nyert adatokat gyakran használják a HD-ben szenvedő gyermekpopulációkra, amelyek osztályokhoz fordulnak, ideértve a gyermekbetegségeket, a gyermek gasztroenterológiát és a gyermeksebészetet. Ebben a tanulmányban a külső HD-vel diagnosztizált gyermekek epidemiológiai jellemzőinek, kockázati tényezőinek, diagnosztikai és kezelési jellemzőinek értékelését tűztük ki célul.

MÓD

A vizsgálatba egy 56 gyermekből álló betegcsoport vett részt, akinek külső HD-t diagnosztizáltak a Sakarya Egyetem Orvostudományi Karának Gyermeksebészeti Osztályán 2012 januárja és 2018 júliusa között, valamint egy 40 gyermekből álló kontrollcsoportot, akik légúti traktus fertőzések miatt jelentkeztek a Gyermekgyógyászati Osztályon és semmi jele a HD-nek. Minden résztvevőtől/gyámtól írásos tájékoztatáson alapuló beleegyezést kaptak. A hiányos egészségügyi nyilvántartással rendelkező betegeket telefonon hívták fel, és nyilvántartásaikat kitöltötték, amelyhez a Sakarya Egyetem helyi etikai bizottsága jóváhagyást kapott (jóváhagyási szám: 71522473/050.01.04/272). A tanulmány a Helsinki Nyilatkozat elveinek megfelelően készült. Azokat a betegeket azonban, akiknek hiányos orvosi dokumentációja volt, és akiket belső HD-vel fedeztek fel, és akiket elveszített a nyomon követés, kizárták a vizsgálatból. Életkor, nem, rizikófaktorok, tünetek, végbélvizsgálati eredmények, HD típusa, radiológiai és laboratóriumi vizsgálatok, kezelési módszerek és utókövetési adatok kiértékelésre kerültek minden egyes betegnél.

Kockázati tényezők

A szakirodalomban a felnőtt betegek számára azonosított rizikófaktorokat minden résztvevőnél értékelték.8 Ezek a tényezők közé tartoztak a székrekedés, a WC típusa, az elhízás és a család története.

A székrekedés diagnosztizálását a Róma III kritériumai szerint végezték el. A betegek által használt WC-típusokat telefonon kérdőjelezték meg. A WC-típusok két csoportba sorolhatók; bidé és guggolás. A HD jelenlétét az első fokú rokonoknál vizsgálták az örökletes átvitel azonosítása érdekében. Ennek megfelelően a betegeket két csoportba soroltuk, a pozitív családi anamnézissel rendelkező betegek és a negatív családi anamnézisben szenvedők.

Az elhízást úgy értékelték, hogy kiszámították az egyes betegek testtömeg-indexét (BMI) az orvosi dokumentáció alapján kapott testmagasság és testsúly alapján. Az 5 és 19 év közötti betegeknél a 14,5–24,9 k/m 2 BMI-t normálisnak, a 25–29,9 kg/m 2 BMI-t túlsúlyosnak és a ≥ 30 kg/m 2 BMI-t elhízottnak találták.10

Aranyérvizsgálatot végeztek olyan gyermekeknél, akiknek anorectalis régiói panaszaik voltak (duzzanat, végbélfájdalom vagy ülési nehézség, nyálkahártya váladékozás, viszketés, vérzés). Erre a célra fizikális vizsgálatot, rektális tapintású vizsgálatot és rektoszkópiát végeztünk. A dentális vonal disztálisán lokalizált és anodermával borított duzzanatot külső aranyérként diagnosztizálták. A fájdalmas és kékes színű csomót az anális régióban trombizált külső aranyérként határozták meg.

Minden beteg konzervatív vagy műtéti kezelésen esett át a tünetek megjelenésétől függően. Orvosi kezelést alkalmaztak minden olyan betegnél, kivéve a trombózott aranyereket, akiket az első 72 órában kórházba szállítottak. 12 évesnél fiatalabb betegeknél ajánlott egy székrekedés-ellenes étrend, bőséges vízfogyasztás, hashajtók használata székrekedés jelenlétében, helyi fájdalomcsillapítók szedése és forró ülőfürdő végzése. A 12 évnél idősebb betegeknél venotonikus gyógyszereket adtak a kezeléshez. 14 napos orvosi kezelést alkalmaztak a betegek számára. Kontrollként a hemorrhoidális tünetek enyhítését gyógyításnak tekintették.

Sebészeti kezelés

A műtéti kezelést olyan betegeknél végezték el, akiket az első 72 órán belül trombózisos aranyérral láttak el kórházban. A trombektómiát általános érzéstelenítésben végeztük. A műtét utáni szövődményeket minden beteg esetében feljegyeztük. A betegeket a műtét utáni 10. napon, valamint az első és a harmadik hónapban követték nyomon.

Statisztikai analízis

Az elemzéseket kereskedelmi szoftvercsomaggal hajtották végre (IBM SPSS Statistics, 22.0. Verzió, IBM Corp, Armonk, NY, USA). Két független minta t-tesztet használtunk a folyamatos adatok összehasonlítására a csoportok között. A folyamatos változókat átlag ± szórásként (SD) fejeztük ki. A kategorikus változókat a Chi-négyzet teszt segítségével hasonlítottuk össze. A változók közötti korrelációkat Pearson-féle korrelációs együtthatóval elemeztük.

EREDMÉNYEK

A betegek jellemzőit és statisztikai adatait az I. táblázat mutatja. Az 56 beteg 48 (85,7%) fiú és 8 (14,3%) lány volt, átlagos életkoruk 140,8 ± 45,6 hónap volt, a kontroll csoportba 22 (55%) fiú és 18 (45%) lány érkezett, átlagéletkoruk 130,07 ± 38,07 hónap. Az 56 beteg közül 38 (67,9%) 10 évnél idősebb volt. Bár nem találtunk szignifikáns különbséget az életkor tekintetében (p = 0,229), szignifikáns különbséget találtak a két csoport nemében (p = 0,001).

I. táblázat

A betegek jellemzőinek összehasonlítása az aranyér és a kontroll csoportok között.

Jellemzők aranyér (n = 56) kontrollok (n = 40)

Kor (hónap)		140,8 ± 45,6	130,07 ± 38,07	0,229
Nem	Női	8. (14.3)	18 (45)	0,001
Nem	Férfi	48 (85.7)	22 (55)	0,001
WC	Guggolás	27. (48.2)	28. (70)	0,033
WC	Bidé	29. (51.8)	12 (30)	0,033
Családi történelem	Pozitív	29. (51.8)	7 (17.5)	0,001
Családi történelem	Negatív	27. (48.2)	33 (82.5)	0,001
Székrekedés	Pozitív	33. (58.9)	10 (25)	0,001
Székrekedés	Negatív	23. (41.1)	30 (75)	0,001
BMI	Normál	53 (94,6)	38 (95)	0,938
BMI	Elhízott	3. (5.4)	2. cikk (5) bekezdés	0,938

Az adatok átlag ± szórás és n (%) formájában vannak feltüntetve

Kockázati tényezők

A székrekedést a betegek 33-nál (58,9%) észlelték, akik mindegyikén átesett a kezelés. A székrekedés szempontjából szignifikáns különbséget találtak a két csoport között (p = 0,001). A betegek 29-ben (51,8%) találtak pozitív családi anamnézist, és szignifikáns különbséget találtak a két csoport között (p = 0,001). Nem találtak összefüggést a pozitív családi anamnézisben szenvedő és a székrekedésben szenvedő betegek között (p = 0,118).

Az 56 beteg közül 29 (51,8%) bidé WC-t, 27 (48,2%) guggoló WC-t használt. A betegek gyakrabban használták a bidé WC-t a kontroll alanyokhoz képest (p = 0,033). Nem találtunk szignifikáns összefüggést a székrekedés és a WC típusa között (p = 0,119).

Másrészt 3 (5,3%) beteg elhízott és 2 (3,5%) túlsúlyos volt, bár nem találtunk szignifikáns különbséget a két csoport között (p = 0,938). Tünetek: A betegek tüneteit a II. Táblázat mutatja be. A leggyakoribb tünet egy mellszerű duzzanat volt az anorectalis régióban (n = 30; 53,5%), majd végbélfájdalom vagy ülési nehézség (n = 16; 28,5%), nem vérző nyálkafolyás (n = 14; 25%) ), viszketés (n = 8; 14,2%), vérzés (n = 5; 8,9%) és ezen tünetek bármely kombinációja (n = 17; 30,1%).

II. Táblázat

Betegek (n = 56)nPercent (%)

Csomó a végbélnyílás közelében	30	53.5
Végbélfájdalom vagy ülési nehézség	16.	28.5
Nem vérző nyálkafolyás	14	25
Viszkető	8.	14.2
Vérzés	5.	8.9

Fizikális vizsgálat

A fizikai vizsgálat normális volt, kivéve a végbél területét, ahol prolapsusos aranyér látható (1. ábra). Trombizált aranyérokat 13 betegnél (23,2%) detektáltak. A rektális tapintású vizsgálat során rektoszkópiát végeztek két betegnél a rektális polip gyanúja miatt, és egy betegnél belső aranyér került kimutatásra. Trombectomiát (műtéti kezelést) 3 betegnél végeztek. Az orvosi kezelést 53 (94,7%) betegnél végezték. A 12 évnél idősebb 27 betegnél (48,2%) venotonikus gyógyszereket adtak az orvosi kezeléshez. A harmadik hónapban 5 (8,9%) betegnél ismét tüneti tünetek jelentkeztek, 6 (10,7%) betegnél bőrcímkét észleltek.

Külső aranyér megjelenése és kontrollvizsgálat. 1. Trombózisos aranyér 12 éves gyermeknél, 2. A beteg első hónapjának nyomon követése.

VITA

A hemorrhoidális betegség (HD) felnőtteknél gyakori.11 Ezzel szemben gyermekkorban ritkán fordul elő, bár kimutatták, hogy a HD előfordulása gyermekeknél és serdülőknél növekszik. 1,2, 12 Az irodalom azt mutatja, hogy nincs nemi túlsúly a külső aranyér felnőtt populációban13,14; azonban a HD-ben jelentett gyermekek többsége fiú. 2,6,7,9 Hasonlóképpen, tanulmányunkban azt is megjegyeztük, hogy a külső HD gyakoribb volt a fiúknál, ami a felnőttkori tanulmányok által közölt megállapításnak tulajdonítható, hogy a hím anális csatornája hosszabb, mint a nőké. 4 Ezenkívül úgy gondoljuk, hogy ez a különbség szerepet játszhat a tüneti aranyér megnyilvánulásában.

Grossmann és munkatársai átlagosan 4,5 éves életkorról számoltak be a belső aranyérben szenvedő gyermekeknél. Külső aranyérról azonban többnyire fiatal felnőttek számoltak be. 15 Az aranyér rendesen a végbélcsatornában Treitz izom- és hosszanti szalagjainál található. Ezeknek a struktúráknak az öregedéssel történő ellazulása úgy tekinthető, hogy növeli a HD előfordulását.3 Jamshidi és mtsai. 16 szerint ez az előfordulás megmagyarázza annak okát, hogy miért nem szokták észlelni a HD-t 10 év alatti gyermekeknél. Vizsgálatunkban azonban a betegek 32,1% -a 10 év alatti volt, és a szakirodalomban számos esetjelentés is található, amely 10 év alatti gyermekeket mutat be.

A külső HD gyakran az aranyér trombózisával járó fájdalommal és az anális területen tapintható tömeggel nyilvánul meg. 2,4,4,11,13,17 Pácienseinknél az anális tömeg volt a leggyakoribb tünet, amely kísérte viszketés, nyálkafolyás és vérzés által. Bár a vérzés gyakori tünet a belső HD-ben, a külső HD-ben a trombózott aranyér fekélyesedéséből adódik.

A külső aranyér gyakran külső ellenőrzéssel derül ki. Sőt, míg a külső aranyér a farizmok félrehúzásával tárható fel, a belső aranyér anoszkópián keresztül látható. A rektális érintéses vizsgálat információt nyújt a végbél záróizom tónusáról, tömegéről és gyengédségéről. Anális érzékenységű esetekben ez a vizsgálat érzéstelenítésben végezhető úgy, hogy egy Foley-katétert a végbélnyílásba helyezünk, és a katéter ballonjának felfújása után visszahúzzuk. 2 betegnél végbélpolip gyanúja miatt végbél tapintású vizsgálata során.

A vizsgálat korlátai

Először is, a vizsgálat retrospektív felépítésű volt, és a vizsgálat statisztikai ereje gyenge volt a részletes kockázati tényező elemzés elvégzéséhez. Sőt, a vizsgálatnak nem voltak adatai a belső aranyérről. Ezért további prospektív vizsgálatokra van szükség, amelyek a gyermekek belső aranyereire vonatkozó adatokat tartalmazzák, hogy igazolják eredményeinket.

A HD fokozatosan egyre gyakoribb a gyermekeknél, és a HD-ben szenvedő gyermekek többsége külső HD-vel rendelkezik, amely főleg életük második évtizedében fordul elő fiúknál. A pozitív családi kórtörténet és a székrekedés volt a leggyakoribb rizikófaktor pácienseinknél, és a tapintható anális tömeg és a fájdalom a leggyakoribb tünet. Arra a következtetésre jutunk, hogy a konzervatív kezelésnek, mivel alacsony az ismétlődési aránya, elegendőnek kell lennie a külső HD kezeléséhez.

Szerzők közreműködése

TY: megtervezte, megtervezte és elvégezte a statisztikai elemzéseket, a kéziratok szerkesztését.

DBA, AY: adatgyűjtést és kéziratot írt.

ZI: elkészítette, áttekintette és véglegesen jóváhagyta a kéziratot.

EK: szerkesztette a kéziratot.