Könyvespolc

NCBI könyvespolc. A Nemzeti Orvostudományi Könyvtár, az Országos Egészségügyi Intézetek szolgáltatása.

StatPearls [Internet]. Kincses Sziget (FL): StatPearls Publishing; 2020 jan-.

StatPearls [Internet].

Christopher E. Alexander; Matthew Varacallo .

Szerzői

Hovatartozások

Utolsó frissítés: 2020. július 19 .

Bevezetés

Etiológia

A gerincideg káros ingere méhen kívüli idegjeleket hoz létre, amelyeket fájdalomnak, zsibbadásnak és bizsergésnek érzékelnek az idegeloszlás mentén. Az intervertebrális lemezek elváltozásai és a gerinc degeneratív betegsége a lumbosacralis radiculopathia leggyakoribb oka. Bármely folyamat, amely a gerincidegek irritációját okozza, radikuláris tüneteket okozhat. A lumbosacralis radiculopathia differenciáldiagnózisának a következőket kell tartalmaznia (de nem kizárólag):

Járványtan

Míg az irodalomból hiányoznak a tömör epidemiológiai adatok, a legtöbb jelentés a lumbosacralis radiculopathia 3–5% -os előfordulási arányát becsüli a betegpopulációkban. Ezenkívül az állapot jelentős okot jelent a beteg neurológusokhoz, idegsebészekhez vagy ortopédiai gerincsebészekhez történő beutalásához.

Míg a derékfájás előfordulása a becslések szerint 13% és 31% között van, a deréktáji tünetek előfordulása a derékfájással járó betegeknél 12% és 40% között mozog. A munkaerő esetében a deréktáji fájdalom a felső légúti fertőzések mögött a hiányzás második legnagyobb oka. Körülbelül 25 millió embernek hiányzik egy vagy több munkanap a derékfájás miatt, és több mint ötmillió fogyatékos. A krónikus hátfájásban szenvedő betegek az összes egészségügyi kiadás 80-90% -át teszik ki. [1] [3]

Kórélettan

A lumbosacralis radiculopathia az a klinikai kifejezés, amelyet a lumbosacralis ideggyökerek legalább egyikét veszélyeztető mechanikai és/vagy gyulladásos ciklusok következtében előforduló tünetek kiszámítható konstellációjának leírására használnak. A betegek sugárzó fájdalmat, zsibbadást/bizsergést, gyengeséget és járási rendellenességeket mutathatnak a súlyosság spektrumában. Az érintett ideggyökér (k) től függően a betegek kiszámítható mintákban jelentkezhetnek ezekkel a tünetekkel, amelyek befolyásolják a megfelelő dermatómát vagy myotómját. [4]

Történelem és fizikai

Mint minden betegség esetén, a lumbosacralis radiculopathia diagnosztizálásában is kulcsfontosságú az alapos kórtörténet és a fizikai vizsgálat. A fájdalom a leggyakrabban jelentett tünet. Azonban a megfelelő ideggyök (ek) által biztosított eloszlás zsibbadását vagy gyengeségét gyakran értékelik. A radikuláris fájdalmat a betegek általában "elektromos sokkként" vagy "lövöldözős fájdalomként" jellemzik, amelyek a fenéktől a lábig sugároznak. Az előzmények összegyűjtése során fontos a vörös zászló tüneteinek szűrése, amelyek sürgős/kialakuló klinikai állapotot jelezhetnek. A kiértékelő orvosoknak először ki kell zárniuk a kapcsolódó "vörös zászló" tüneteket, beleértve:

Teljes neurológiai vizsga vállat hajtanak végre, beleértve a felső motoros neuron leleteinek (Babinski-jel, clonus, spaszticitás) felmérését. Fizikai vizsgán több manőver segíthet a klinikusnak a diagnózis felállításában. A Lasègue-tesztet vagy egyenes láb tesztet úgy hajtják végre, hogy egyik lábát passzívan a levegőbe emelik. Ez megnövekedett feszültséget okoz az ülőidegen a vizsgaasztaltól 30 és 60 fok között. A páciens tüneteinek reprodukciója 30 és 60 fok közötti passzív mozgás során pozitív jelnek tekinthető, és az alsó ágyéki ideggyökér érintettségére utal (L4 - S1). Megjegyzendő, hogy egy hasonló szakasz a femorális idegen létrehozható egy fordított egyenes láb, vagy Ely-teszt segítségével. Ezzel a vizsgálattal a páciens tüneteit a csípő kinyújtásával és a térd hajlításával reprodukálják a beteg fekvő helyzetében. Ez megnyújtja a femorális ideget és az L2-L4 ideggyökereket. A radikuláris tünetek reprodukciója úgy is előállítható, hogy a pácienst ülő helyzetbe helyezzük, a nyak teljes hajlítással és a térd teljes kinyújtással történik (zuhanási teszt). [5] [6]

Értékelés

Tekintettel a deréktáji fájdalom tüneteinek túlnyomó többségének kedvező kimenetelére és gyakran spontán feloldására, általában négy és hat hétnél rövidebb derékfájással járó betegeknél nem szükséges kiterjedt képalkotás. Amint fentebb említettük, a munka egy alapos fizikai vizsgával kezdődik. A fokális eloszlás neurológiai hiányosságai további munkát igényelnek. Derékfájás esetén, amely egy-két hónapon belül nem oldódik meg, az MRI-t tekintik aranystandardnak a radikuláris derékfájás értékelésében. Megjegyzendő, hogy a kontrasztos MRI-t azoknak a betegeknek ajánlják, akiknél korábban gerincműtét volt. Azoknál a betegeknél, akik nem képesek átesni az MRI-n, alternatív megoldás a CT-vizsgálat. A CT azonban nem annyira érzékeny a lágy szövetek vagy daganatok megjelenítésében, és nem ajánlott rutinszerű használatra. A röntgensugarak egyszerűek, a legtöbb fejlett országban könnyen hozzáférhetők, és olyan csontos rendellenességeket tárhatnak fel, mint a törések, a korongterület szűkülete és más osteodegeneratív változások. Gyakran klinikailag nem lehet megkülönböztetni a lumbosacralis radiculopathiát a perifériás neuropathiától vagy a plexopathiától. Ezekben az esetekben elektromiográfia és idegvezetési vizsgálat alkalmazható a viszonylag magas diagnosztikai specifitású elváltozás lokalizálására. [7]

Kezelés/kezelés

A kezelés változhat a tünetek etiológiájától és súlyosságától függően. A tünetek konzervatív kezelését azonban általában első vonásnak tekintik. A gyógyszereket a fájdalom tüneteinek kezelésére használják, beleértve az NSAID-kat, az acetaminofent és súlyos esetekben az opiátokat. A radikuláris tüneteket gyakran neuroleptikus szerekkel kezelik. A szisztémás szteroidokat gyakran írják fel akut derékfájás esetén, bár korlátozott bizonyíték áll rendelkezésre annak alátámasztására. Gyakran alkalmazzák a nem gyógyszeres beavatkozásokat is. A fizikoterápiát, az akupunktúrát, a kiropraktikai manipulációt és a vontatást általában használják a lumbosacralis radiculopathia kezelésében. Megjegyzendő, hogy az e kezelési módok használatát alátámasztó adatok egyértelműek. Az intervenciós technikákat szintén gyakran használják, amelyek magukban foglalják az epidurális szteroid injekciókat és a perkután korong dekompresszióját. Tűzálló esetekben műtéti dekompresszió és gerincfúzió végezhető. [8] [9] [10]