Matthew McConaughey fogyás: „Dallas” figyelemelterelés?

Mitől remek teljesítmény? A színjátszás olyan finom és titokzatos művészeti forma, hogy néha nehéz az ujjával rátenni az összes apró árnyalatot, amely a jó alakítást nagyszerűvé emeli. Talán éppen ezért olyan sokan felizgulnak rajtunk, amikor azt látjuk, hogy egy filmsztár rengeteg súlyt dob le egy szerepre. Valami, amit láthatunk, amit nyers számokkal megmagyarázhatunk.

Robert De Niro 60 font Method flabot gyűjtött, hogy játssza a múlt első középsúlyú Jake LaMottát a Raging Bull-ban. Michael Fassbender 35 fontot dobott le az IRA éhező csatárának, Bobby Sandsnek az éhezésben játszani. Matt Damon 50 fontot dobott le egy sebhelyes háborús állatorvost játszani a Bátorság tűz alatt. Christian Bale, aki úgy tűnik, hogy megszokja az ilyesmit, életét kockáztatta azzal, hogy leadott 60 fontot, hogy a Gépész gyaloglásává váljon - egy film, amelyet azt gondolna, hogy többen látták volna, figyelembe véve, hogy milyen nagy dolog kritikusok és médiatípusok tették teljessé Bale borzalmas átalakulását.

Most jön Matthew McConaughey, akinek fogyása AIDS-es férfit játszik a nagyon jó új Dallas Buyers Club filmben, csupán egy nagyszabású filmsztár baleset-diétájának legújabb példája egy szerepre. Mindannyian azért vagyok a színészek mellett, akik mindent megtesznek, hogy előhívjanak valamit, amit még nem láttunk. De van valami ezekben a megdöbbentő fogyókúrákban, amelyek kissé ismerősek. Akárhová néz az utóbbi időben az újságosstandon vagy az interneten, McConaughey drasztikus súlycsökkenésével kapcsolatos történeteket lát, és arról, hogy ez színészi új komolyságának a jele. Hogy megöli régi nyugodt, barnás mellű, rom-com ménesét, hogy komolyan vegyék, csak azzal, hogy nemet mond a szénhidrátokra, és új lyukat üt az övébe.

E történetek szerint McConaughey 38 fontot fogyott a filmért. Hacsak nem olvassa el azokat a történeteket, amelyek ezt a számot már 50-re növelték. Biztos vagyok abban, hogy mire az Oscar-verseny javában zajlik, és a publicistákból és a díjazottakból álló csapata megőrzi pörgését, a szám 100-ig lesz. Vedd ezt, Bale! Szívd meg, Damon!

Egyetértek azzal, hogy McConaughey nagyszerű a filmben - valójában ő és kosárja, Jared Leto, aki szintén a bőr-csont útvonalon járt, sokkal jobb, mint maga a tökéletlen film. De a fogyása lehet a teljesítmény legkevésbé érdekes része. Abban is egyetértek, hogy McConaughey az utóbbi időben új elkötelezettséget tanúsított (kezdve a 2011-es The Lincoln Lawyer-rel, valamint tovább Bernie, Magic Mike és Mud révén). De azt gondolom, hogy a térd-rángás reakciójában sokan szenvedünk, és egy veszéllyel jár, amikor egy színész egy részért rengeteg súlyt veszít - hogy ő automatikusan Laurence Olivier, mert egy hónapig gallyakat és bőr nélküli csirkét evett. Tiszteletünket a színészi előkészítő munkák ezen merész darabjai iránt megkockáztatjuk, hogy összekeverjük a sokkoló fizikai átalakulásokat a művészettel. Azt is csökkentheti, hogy valóban milyen nagyszerű előadások vannak önfeledt mutatványokra.

Várom, hogy ismét láthassam McConaughey (és Leto) teljesítményét a Dallas Buyers Club-ban. Csak attól tartok, hogy amikor mindannyian látjuk a képernyőn - betegesen, lesoványodva és konkáv módon -, akkor rossz dolgot emelünk ki és dicséretként trombitálunk. Személy szerint nem szeretném tudni, hány kilót fogyott, vagy mi volt az étrendje mestersége érdekében. Ez közte és a papja között van. Őszintén szólva könnyekig unat. És attól tartok, hogy McConaughey (vagy Bale, Damon vagy Fassbender) beleegyezik abba, hogy túl sokat beszéljen erről a dologról, hogy segítsen eladni a filmet, és a saját Oscar-versenyük miatt felszínesnek és kissé látványosnak tűnik. Hagyja, hogy az előadás önmagáért beszéljen, és hagyja, hogy rejtély maradjon.

Mit gondolsz? Kell-e törődnünk azzal, hogy a szereplők mennyi súlyt kapnak vagy veszítenek a szerepekért?