Mennyit kell csökkenteni a sóbevitelt?

A vérnyomásmérő egységből, a St George's Hospital Medical School-ból, London, Anglia.

Ön a cikk legfrissebb verzióját nézi. Előző verziók:

Absztrakt

A sófelvétel sok országban 9 és 12 g/nap között van. Az Egészségügyi Világszervezet jelenlegi felnőtteknek szóló ajánlása a sóbevitel csökkentése 5 g/napra vagy annál kevesebbre, 13, az Egyesült Királyság 14 és az Egyesült Államok 15 ajánlása pedig 6 g/napra vagy annál kevesebbre. Ezek az ajánlások azonban azon alapulnak, ami megvalósítható, és nem azon, hogy a vérnyomásra és a szív- és érrendszeri betegségekre gyakorolt maximális hatás mekkora lehetett. A legújabb bizonyítékok szerint ezek a szintek, bár megvalósíthatók, túl magasak.

Kísérleti állatokon végzett vizsgálatok egyértelmű dózisválaszt mutattak ki a sóbevitel és a vérnyomás között: minél nagyobb a sófogyasztás, annál magasabb a vérnyomás. Egy nemrégiben végzett, csimpánzokkal végzett kutatás, az emberhez legközelebb eső állatfajok, 98,4% -os genetikai azonosság mellett dózis-választ mutattak ki, amikor a sót a szokásos 0,5 g/nap-os dózisról 5, 10 és 15 g/d-re növelték. 8 Embereknél nehéz ilyen kísérleteket lefolytatni, különösen az egyének alacsony sótartalmú étrenden tartása hosszú távon, mivel a só szinte minden feldolgozott, éttermi, menzai és gyorsétteremben elterjedt. Két jól kontrollált vizsgálatban azonban 3 sóbevitelt vizsgáltak (azaz 11,2, 6,4 és 2,9 g/d között 1 vizsgálatban 17, és 8,3, 6,2 és 3,8 g/d között a másik 18 vizsgálatban), és mindkettő egyértelmű dózisválasz a sócsökkentésre.

Ennek a dózis-válasz összefüggésnek a további tanulmányozásához újra elemeztük a randomizált, hosszabb távú, sócsökkentési kísérletek 19 közelmúltbeli metaanalízisét, és megvizsgáltuk a dózis-válasz összefüggést, és ezt hasonlítottuk össze a 2 jól kontrollált, 3 só bevitelével próbálja meghatározni az optimális sófogyasztást, amely maximálisan befolyásolná a vérnyomást, agyvérzéseket és az iszkémiás szívbetegségeket (IHD).

Mód

A metaanalízis módszereiről részletesen beszámoltunk másutt 19, és ezeket itt foglaljuk össze. A felvételi kritériumok a következők voltak:

Véletlenszerű hozzárendelés a csökkentett sóbevitelhez vagy a szokásos sóbevitelhez (azaz kontroll).

Nincs kísérő beavatkozás egyik csoportban sem.

A 24 órás vizelet-nátrium nettó csökkenése ≥40 mmol (2,4 g só naponta). A 24 órás vizelet-nátrium nettó csökkenését UNa (Post) –UNa (Pre) értékként számoltuk ki a crossover vizsgálatoknál, ahol az UNa (Post) a vizelet-nátriumot jelölte meg a csökkentett sóbevitelre, az UNa (Pre) pedig a vizelet-nátriumot a szokásos sóbevitelre . Párhuzamos vizsgálatokban a vizelet nátriumában bekövetkezett nettó változást csökkentett sócsoportként −kontrollcsoportként számoltuk.

A sócsökkentés időtartama legalább 4 hét volt.

A vizsgálat résztvevői nem voltak gyermekek vagy terhesek.

Az átlagos hatásméreteket úgy számoltuk ki, hogy az egyes vizsgálatokat a variancia inverzével súlyoztuk. Súlyozott lineáris regressziót alkalmaztunk a 24 órás vizelet-nátrium változásának és a vérnyomás változásának dózis-válasz viszonyának vizsgálatára. 20 A regressziós vonalból kiszámítottuk az előre jelzett vérnyomásesést 3, 6 és 9 g/d só bevitel csökkenésével.

Eredmények

Vizsgálatok hipertóniás egyéneknél

A metaanalízisben szereplő egyes kísérletek jellemzőiről másutt részletesen beszámoltunk 19, és ezeket itt foglaljuk össze. Hétszázharmincnégy hipertóniás egyént vizsgáltak 17 vizsgálatban. 17,18,21–35 A medián életkor 50 év volt (24 és 73 év között). A vizsgálat időtartama 4 hét és 1 év között változott (medián, 6 hét). A 24 órás vizelet-nátrium mediánja a szokásos sótartalom mellett 161 mmol (9,5 g só naponta), 125 és 191 mmol között változott (7,4–11,2 g só naponta), a csökkentett sóbevitelnél pedig 87 mmol (5,1 g só naponta), 57-117 mmol (3,4-6,9 g só naponta). A 24 órás vizelet-nátrium medián nettó változása −78 mmol (4,6 g só naponta), −53 és –117 mmol között változott (3,1–6,9 g só naponta).

A vérnyomás változásainak összesített becslése −5,0 ± 0,4 Hgmm (átlag ± SEM), P

1.ábra. A 24 órás vizelettel történő nátrium-kiválasztás nettó változásának és a vérnyomás összefüggése a metaanalízis során. A nyitott körök a normotenzíveket, a szilárd körök pedig a magas vérnyomásokat képviselik. A meredekséget a nettó vérnyomás változásának inverziójával súlyozzuk. A kör mérete arányos a próba súlyával.

Normotenzív egyének vizsgálatai

Kétezer-kétszáz húsz normotenzív egyedet vizsgáltak 11 vizsgálatban. 18,35–43 A medián életkor 47 év volt (22 és 67 év között). A vizsgálat időtartama 4 hét és 3 év között változott (medián, 4 hét). A 24 órás vizelet-nátrium mediánja a szokásos sótartalom mellett 154 mmol (9,1 g só naponta), 128-200 mmol (7,5–11,8 g só naponta), a csökkentett sóbevitelnél pedig 82 mmol (4,8 g só naponta), 56-135 mmol (3,3-7,9 g só naponta) tartományban. A 24 órás vizelet-nátrium medián nettó változása −74 mmol (4,4 g só naponta), −40 és –118 mmol között változott (2,4–6,9 g só naponta).

A vérnyomás változásainak összesített becslése -2,0 ± 0,3 Hgmm (P 17 és a másik az étrendi megközelítések a magas vérnyomás (DASH) - nátrium vizsgálatára, 18 amelyben 79 kezeletlen magas vérnyomást és 116 normotenzív anyagot tanulmányoztak a normál amerikai étrenden, és 81 kezeletlen magas vérnyomást és 121 normotenzív anyagot tanulmányoztak a DASH étrenden.

Három sóbeviteles kettős-vak vizsgálatunkban a vérnyomás 8/5 Hgmm-rel csökkent, amikor a sóbevitel - a 24 órás vizelet-nátrium alapján - 190-ről 108 mmol/24 órára változott (11,2-ről 6,4 g/napra) ), és a vérnyomás 8/4 Hgmm-rel csökkent, amikor a sóbevitel 108-ról 49 mmol/24 órára (6,4-ről 2,9 g/napra) változott. 17 A DASH-nátrium vizsgálat kimutatta, hogy a normál amerikai étrenden vizsgált minden egyénnél (azaz mind hipertóniás, mind normotenzív szereknél) a vérnyomás 2,1/1,1 Hgmm-rel csökkent, amikor a sóbevitel 141-ről 106 mmol/24 órára változott. (8,3–6,2 g/d) és 4,6/2,4 Hgmm-rel, amikor a sóbevitel 106-ról 64 mmol/24 órára változott (6,2-ről 3,8 g/d-re). 18 A DASH diétán tanulmányozottaknál a vérnyomás 1,3/0,6 Hgmm-rel csökkent, amikor a sóbevitel 144-ről 107 mmol/24 órára (8,5–6,3 g/d) változott, és 1,7/1,0 Hgmm-rel, ha só a bevitel 107-ről 67 mmol/24 órára változott (6,3-ról 3,9 g/napra). 18.

A sóbevitel és a vérnyomás közötti dózis-válasz összefüggés tanulmányozásához lineáris regresszióanalízist végeztünk ezen a két vizsgálaton, az átlagos 24 órás vizelet-nátrium és az átlagos vérnyomás felhasználásával 3 sóbevitelnél. Az összehasonlítás céljából csak a hipertóniás és normotenzív személyek egy alcsoportját vontuk be, akiket a normál amerikai étrenden vizsgáltak a DASH-nátrium vizsgálatban. Amint a 2. ábrán látható, a két vizsgálat nagyon hasonló dózis-válasz összefüggést mutatott ki a sóbevitel és a vérnyomás között. A napi 11,2–2,9 g só tartományában minél alacsonyabb a sófogyasztás, annál alacsonyabb a vérnyomás. Essenciális magas vérnyomásban szenvedő betegeknél a sóbevitel 3, 6 és 9 g/d csökkenése a vérnyomás 5,6/3,2, 11,2/6,4, illetve 16,8/9,6 Hgmm csökkenését jelzi előre a kettős-vak, sócsökkentő vizsgálat. A DASH-nátrium vizsgálatban a sóbevitel azonos csökkenése a vérnyomás 5,3/2,9, 10,5/5,7 és 15,8/8,6 Hgmm csökkenését jelzi előre. A DASH-nátrium-vizsgálat azt is kimutatta, hogy normotenzív egyéneknél dózis-válasz volt a sócsökkentésre (2. ábra). A sóbevitel 3, 6 és 9 g/d-os csökkenése a normotenzíveknél 3,5/1,8, 7,0/3,5, illetve 10,5/5,3 Hgmm vérnyomásesést jelez előre.

2. ábra. Dózis-válasz viszony a 24 órás vizelet-nátrium és a vérnyomás között a kettős-vak sócsökkentő vizsgálatban és a DASH-nátrium vizsgálatban.

A dózis-válasz viszony összehasonlítása 3 tanulmány között

A dózis-válasz viszony összehasonlítására 3 vizsgálat között meta-analízisünkre ráhelyeztük a 2 vizsgálatban talált regressziós vonalakat 3 sófogyasztással (3. ábra). Hasonló dózis-válasz volt mindhárom vizsgálatban. A metaanalízisünk regressziós vonala azonban laposabb volt. Ez nem meglepő, mert néhány kevésbé jól kontrollált tanulmányt is bevontak a metaanalízisbe, és a különböző vizsgálatokba felvett betegek sokfélesége (pl. Életkor, etnikai csoport, kiindulási vérnyomás és káliumbevitel) szintén befolyásolhatta a vért nyomásválaszok. Az 1. táblázat 3 vizsgálatban a várható vérnyomásesést mutatja 3, 6 és 9 g/d só bevitel csökkenésével. A sóbevitel 3 g/d-os csökkentése hatással lenne a vérnyomásra, de a hatás megduplázódna 6 g/d-os csökkenéssel, és megháromszorozódna 9 g/d-os só-bevitel csökkenésével.

3. ábra. A dózis-válasz viszony összehasonlítása 3 vizsgálat között.

1. TÁBLÁZAT 3 vizsgálatban a vérnyomás várható csökkenése sócsökkenéssel

Vita

A randomizált, hosszabb távú, sócsökkentési vizsgálatok metaanalízise a sócsökkentésre adott dózis-választ mutatja. Ennél is fontosabb, hogy a metaanalízisünkben talált dózis-válasz összhangban áll a 2 jól kontrollált, 3 sóbevitel mellett végzett dózis-hatással. A napi 12–3 g só tartományában minél alacsonyabb a sóbevitel, annál alacsonyabb a vérnyomás. A jelenlegi népegészségügyi ajánlások, amelyek szerint a sóbevitel 9-ről 12 g/nap-ról 5-ről 6 g/nap-ra csökkenthető, nagy hatással lesz a vérnyomásra, de korántsem ideális. A napi 3 g só további csökkentése sokkal nagyobb hatással lesz a vérnyomásra.

Az egyik fontos szempont, hogy a 3 vizsgálatból nem derül ki, hogy a sócsökkentésre adott dózis-válasz lineáris vagy nemlineáris-e. Hipertóniás betegeknél mind a DASH-nátrium-vizsgálat, mind a 3 sóbevitel kettős-vak vizsgálatunk nemlineáris dózis-választ mutatott szisztolés nyomásra, vagyis meredekebb dózis-választ adott alacsonyabb sótartalom mellett. Más szavakkal, a sóbevitel adott csökkentése esetén a szisztolés vérnyomás csökkenése nagyobb, ha a sóbevitel alacsonyabb. Ugyanakkor mind a DASH-nátrium-vizsgálatban, mind a kettős-vak vizsgálatunkban a diasztolés vérnyomás esetében a dózis-válasz viszony lineárisnak tűnik, és a normotenzíveknél végzett DASH-nátrium-vizsgálatban úgy tűnik, hogy mindkettőnél lineáris dózis-válasz van szisztolés és diasztolés vérnyomás.

Összehasonlítás céljából elemzéseinkbe csak a DASH-nátrium vizsgálat alcsoportjának adatait vettük fel. Megjegyzendő, hogy a DASH-nátrium vizsgálat általános eredményei nemlineáris dózisválaszt mutattak a sócsökkentésre mind a normál amerikai étrend, mind a DASH diéta során, jelezve, hogy a sócsökkentés nagyobb hatással van a vérnyomásra alacsonyabb sótartalom mellett. . Metaanalízisünk során lineáris összefüggést feltételeztünk a 24 órás vizelet-nátrium változása és a vérnyomás változása között. Ez, ha van valami, alábecsülné a só csökkentésének a vérnyomásra gyakorolt hatását alacsonyabb sótartalom esetén, ha a dózis-válasz viszony nemlineáris.

2. TÁBLÁZAT A stroke és az IHD halálozásának várható csökkenése a sóbevitel csökkenésével

Fontos megjegyezni, hogy csak a normotenzív szerekben is a sócsökkentés nagy hatással lenne a stroke-ra és az IHD-re. A sófogyasztás 3 g/d-os csökkenése 1,8/0,8 Hgmm-rel csökkentené a vérnyomást, és ez csak a normotenzív szereknél 9% -kal, az IHD pedig 6% -kal csökkentené. A 6 g/d-os csökkentés 17% -kal, az IHD 12% -kal, a 9 g/d-os csökkentés pedig 24% -kal, illetve 18% -kal csökkentené a normotenziveknél az stroke-ot és az IHD-t.

Cikkünkben beszámoltunk a vérnyomás, a szélütés és az IHD halálának csökkenéséről, a sóbevitel 3, 6 és 9 g/d-os csökkenésével. Hosszú távú célként a sóbevitel 3 g/napra való csökkentését kell kitűzni. Ezért, ha az egyének sófogyasztása 12 g/d, akkor 9 g/d-kal csökkenteniük kell a sóbevitelt, és ha az egyének 9 g/d-os sóbevitellel rendelkeznek, akkor 6 g-mal kell csökkenteniük a sóbevitelt./d. A sóbevitel ezen csökkentésének a vérnyomásra, a stroke-ra és az IHD-halálozásra gyakorolt hatásait az 1. és a 2. táblázat mutatja be.

A sóbevitel szintje sok országban hasonló az Egyesült Királyságéhoz. A stroke és az IHD százalékos csökkenése sok országban érvényes. Ezért a stroke és az IHD csökkenése világszerte óriási lenne, ha a sóbevitelt a jelenlegi 9–12 g/d bevitelről a most ajánlott 5–6 g/d szintre csökkentenék. A stroke és az IHD hatása sokkal nagyobb lenne, ha a sóbevitelt tovább csökkentenék, azaz 3 g/napra.

Noha csak a sóbevitel csökkenésével megelőzhető stroke és IHD halálozások számát számoltuk ki, a stroke és az IHD százalékos csökkenése az incidenciára is érvényes. A stroke-ban vagy szívrohamban szenvedő betegek körülbelül 50% -a marad életben; ezért arányosan csökken az emberek száma. Ez a fogyatékosság csökkenését és jelentős költségmegtakarítást eredményezne mind az egyének, mind a családjaik, mind az Egészségügyi Szolgálat számára. Ezenkívül a magas vérnyomás a szívelégtelenség fontos kockázati tényezője. A sóbevitel csökkenése tehát nagy hatással lenne a szívelégtelenségre.

Vizsgálatainkból nem világos, hogy a sóbevitel 4,47-re csökkentése annak ellenére, hogy a sóbevitel 48-ra történő csökkentésének potenciális nagyobb előnyei vannak

Összefoglalva, a hosszú távú sókoncentráció csökkentésére irányuló metaanalízisünk és a 2 jól kontrollált vizsgálat 3 sóbevitel mellett következetes dózis-válasz összefüggést mutat be a sóbevitel és a vérnyomás között napi 12–3 g só tartományban. . Fontos, hogy a dózis-válasz összefüggés mind hipertóniás, mind normotenzív egyéneknél fennáll. A jelenlegi közegészségügyi ajánlások, amelyek szerint a sóbevitel 9-ről 12 g/nap-ról 5-ről 6 g/nap-ra csökkenthető, nagy hatással lesz a vérnyomásra és a szív- és érrendszeri betegségekre, de nem ideálisak. A napi 3 g só mennyiségének csökkentése sokkal nagyobb hatással jár, és most a lakosság sófogyasztásának hosszú távú céljává kell válnia.

Perspektívák

Nagyon hálásak vagyunk a DASH-nátrium irányítóbizottságnak, hogy a dózis-válasz viszony kiszámításához szükséges adatokat szolgáltatott nekünk.