Mely ételek okozhatnak függőséget? A feldolgozás, a zsírtartalom és a glikémiás terhelés szerepe

A Michigan Egyetem Pszichológiai Tanszéke, Ann Arbor, Michigan, Amerikai Egyesült Államok

Tagsági Orvostudományi Osztály, New York-i Elhízáskutató Központ, Mount Sinai- St. Luke's Hospital, New York, New York, Amerikai Egyesült Államok

A Michigan Egyetem Pszichológiai Tanszéke, Ann Arbor, Michigan, Amerikai Egyesült Államok

Erica M. Schulte,
Nicole M. Avena,
Ashley N. Gearhardt

Ábrák

Absztrakt

Célkitűzések

Javasoljuk, hogy a magasan feldolgozott élelmiszerek megosszák farmakokinetikai tulajdonságait (pl. Koncentrált adag, gyors felszívódási sebesség) a visszaélés kábítószerével, a zsír és/vagy finomított szénhidrátok hozzáadása és a finomított szénhidrátok gyors felszívódása miatt a rendszerben glikémiás terhelés (GL). A jelenlegi tanulmány előzetes bizonyítékot szolgáltat az addiktív szerű étkezéshez kapcsolódó élelmiszerekről és élelmiszer-tulajdonságokról.

Tervezés

Beállítás

Egyetem (első tanulmány) és közösség (második tanulmány).

Résztvevők

Az első vizsgálatban 120 hallgató vett részt, az Amazon MTurk-on keresztül toborzott 384 résztvevő pedig a második vizsgálatban.

Mérések

Az első vizsgálatban a résztvevők (n = 120) kitöltötték a Yale Food Addiction Scale-t (YFAS), majd kényszerű választási feladattal jelezték, hogy a 35 táplálék-összetételben változó étel közül melyik étel kapcsolódik leginkább az addiktív szerű étkezési magatartáshoz. Ugyanazon 35 étel felhasználásával a 2. tanulmány hierarchikus lineáris modellezéssel vizsgálta, hogy mely étel tulajdonságok (pl. Zsírgrammok) kapcsolódnak az addiktív szerű étkezési magatartáshoz (az első szinten), és feltárta az egyes különbségek hatását erre az összefüggésre (a második szinten). ).

Eredmények

Az első vizsgálatban a magasabb zsír- és GL-tartalmú feldolgozott ételek leggyakrabban függőséget okozó étkezési magatartással társultak. A második tanulmányban a feldolgozás nagy, pozitív előrejelző volt arra nézve, hogy egy élelmiszer problémás, addiktív jellegű étkezési magatartással jár-e. A BMI és az YFAS tünetek száma kicsi-közepes, pozitív előrejelzője volt ennek az asszociációnak. Külön modellben a zsír és a GL nagy, pozitív előrejelzője volt a problémás ételértékelésnek. Az YFAS tünetek száma kicsi, pozitív előrejelzője volt a GL és az ételértékelés kapcsolatának.

Következtetés

A jelenlegi tanulmány előzetes bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy nem minden étel van egyformán érintett az addiktív szerű étkezési magatartásban, és úgy tűnik, hogy a magasan feldolgozott élelmiszerek, amelyek hasonló tulajdonságokkal bírnak a visszaélés kábítószerével (pl. Nagy dózis, gyors felszívódási arány), különösen ételfüggőség. ”

Idézet: Schulte EM, Avena NM, Gearhardt AN (2015) Mely ételek okozhatnak függőséget? A feldolgozás, a zsírtartalom és a glikémiás terhelés szerepe. PLoS ONE 10 (2): e0117959. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0117959

Akadémiai szerkesztő: Tiffany L. Weir, Colorado Állami Egyetem, EGYESÜLT ÁLLAMOK

Fogadott: 2014. szeptember 30 .; Elfogadott: 2014. december 26 .; Közzétett: 2015. február 18

Adatok elérhetősége: A szerzők megerősítik, hogy a jelenlegi eredmények megismétléséhez szükséges összes adat nyilvánosan elérhető a Michigani Egyetem intézményi adattárában, a Deep Blue-ban (http://hdl.handle.net/2027.42/109750).

Finanszírozás: Ezt a munkát a National Drug Abuse Institute (NIDA) DA-03123 (NA) támogatta; URL: http://www.drugabuse.gov. A finanszírozóknak nem volt szerepük a tanulmányok tervezésében, adatgyűjtésben és elemzésben, a közzétételre vonatkozó döntésben vagy a kézirat elkészítésében.

Versenyző érdeklődési körök: A szerzők kijelentették, hogy nincsenek versengő érdekek.

Bevezetés

Az elhízás elterjedtsége az Egyesült Államokban továbbra is növekszik, a felnőttek több mint 85% -a 2030-ig túlsúlyosnak vagy elhízottnak számít [1]. Az elhízással járó egészségügyi ellátás költségei jelenleg a nemzeti egészségügyi kiadások csaknem 10% -át teszik ki [2], és az előrejelzések szerint az elkövetkező 15 évben 15% -ra nőnek [1]. Kevés eredményt értek el a túlzott súlygyarapodás megakadályozásában vagy a hosszú távon hatékony súlycsökkentő kezelések kidolgozásában [3]. Többféle ok járul hozzá az elhízási járványhoz, mint például a megnövekedett energiafogyasztás, az élelmiszerek hozzáférhetőségének és hozzáférhetőségének növelése, nagyobb adagok és csökkent fizikai aktivitás [4–6]. Bár az elhízás okai többtényezõk, az egyik lehetséges tényezõ az az elképzelés, hogy bizonyos ételek képesek arra, hogy egyes személyeknél addiktív reakciót váltsanak ki, ami nem szándékos túlevéshez vezethet.

Gearhardt és mtsai. [7] kidolgozta és validálta a Yale Food Addiction Scale-t (YFAS), amely az anyagfüggőség DSM-IV kritériumait használja az addiktív szerű étkezés tüneteinek számszerűsítésére (lásd 1. táblázat). Az „ételfüggőséget” olyan tünetek jellemzik, mint a fogyasztás feletti kontroll elvesztése, a negatív következmények ellenére történő folyamatos használat és az erre való törekvés ellenére képtelenség csökkenteni [8]. Az addiktív szerű étkezés fokozott impulzivitással és érzelmi reaktivitással társul, amelyek hasonlóan érintettek a szerhasználati rendellenességekben [9]. Így az „ételfüggőség” közös viselkedési tulajdonságokkal bírhat más függőségi rendellenességekkel szemben. Az idegépalkotó vizsgálatok biológiai hasonlóságokat is feltártak a jutalommal összefüggő diszfunkció mintáiban az „ételfüggők” és az anyagfüggő egyének között. Az „ételfüggőség” tüneteit támogató egyének fokozott aktiválódást mutatnak a jutalomhoz kapcsolódó régiókban (pl. Striatum, mediális orbitofrontális kéreg) az ételjelekre reagálva, összhangban más függőségi rendellenességekkel [10]. Továbbá, a YFAS magasabb pontszámai a dopamin szignálozás összetett genetikai indexével társultak [11]. Ez a multilókuszos genetikai profil összefüggésben áll a dopamin jelátviteli képességével, amely szintén függőségi zavarok kockázati tényezője lehet [12,13].

Hasonlóan a „drog” kifejezéshez, amely magában foglalhatja mind az addiktív (pl. Heroin), mind a nem függőséget okozó (pl. Aszpirin) vegyületeket, az „étel” kifejezés is tág és nemcsak a természetes állapotú ételekre (pl. Zöldségek) utal, de hozzáadott zsír- és/vagy finomított szénhidrátokat (pl. sütemény) vagy mesterséges édesítőszereket (pl. diétás szóda) is. Az „ételfüggőség” kifejezés tovább finomítható, mert nagyon valószínűtlen, hogy minden étel függőséget okozhat. Az ilyen típusú kóros étkezéshez kapcsolódó specifikus élelmiszerek vagy ételjellemzők azonosítása elengedhetetlen a függőségi keretekhez. A függőségi perspektíva „személy x szubsztancia” hatást fejt ki, ahol az egyén függőségre való hajlama kölcsönhatásba lép egy addiktív ágenssel, és problémás használatot eredményez [14]. Egy addiktív anyagnak való kitettség nélkül a problémás használatnak kitett személynél nem alakul ki függőség [15]. Így, bár a bizonyítékok azt sugallják, hogy biológiai és viselkedési átfedések lehetnek az „ételfüggőség” és a szerhasználati rendellenességek között [16,17], logikus következő lépésként meg kell vizsgálni, hogy mely meghatározott ételek vagy ételjellemzők képesek kiváltani az addiktív reakciót.

Anyaghasználati rendellenességek esetén az addiktív anyagok feldolgozásának egyik eredménye gyakran az addiktív szer magasabb koncentrációja [19]. Az addiktív szer megnövekedett hatékonysága vagy koncentrált dózisa növeli az anyaggal való visszaélés lehetőségét. Például a víznek kevés, ha van ilyen, visszaélési lehetősége, míg a sörrel (amely átlagosan 5% etanolt tartalmaz) nagyobb valószínűséggel élnek vissza. Ezzel szemben a kemény ital nagyobb dózisú etanolt tartalmaz (20–75% között), és valószínűleg nagyobb mértékben kapcsolódik a problematikus használathoz, mint a sör [20]. Hasonlóképpen, a zsír és finomított szénhidrátok (például cukor) hozzáadása a magasan feldolgozott élelmiszerekhez növelheti ezen összetevők „adagját”, meghaladva azt, amit egy természetes ételben (például gyümölcsben vagy dióban) megtalálhatunk. Ezen összetevők „dózisának” növelése növelheti ezen élelmiszerek visszaélési potenciálját a hagyományosan függőséget okozó szerekhez hasonló módon.

Bár emberekben kevés bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy milyen ételek okozhatnak függőséget, az állatmodellek azt sugallják, hogy a magasan feldolgozott élelmiszerek összefüggésbe hozhatók az addiktív szerű étkezéssel. Azok a patkányok, amelyek hajlamosak a mértéktelen evésre, addiktív viselkedést mutatnak az erősen feldolgozott élelmiszerekre, például az Oreo Double Stuf sütikre vagy a fagyosra reagálva, de nem jellemző tipusukra [28,29]. A magasan feldolgozott élelmiszerek, például a sajttorta étrendjén tartott patkányok alacsony szintű szabályozást mutatnak a dopamin rendszerben, amely a visszaélésekre adott gyógyszerek hatására is fellép [30]. Ezenkívül a patkányokat arra ösztönzik, hogy a negatív következmények (lábsokk) ellenére is erősen feldolgozott ételeket keressenek, ami a függőség másik jellemzője [31]. Ezért, legalábbis állatmodellekben, úgy tűnik, hogy a magasan feldolgozott élelmiszerek túlfogyasztása, de a szokásos patkány-chow nem, addiktív jellegű tulajdonságokat mutat. Ez megerősíti azt az elképzelést, hogy valószínűleg nem minden étel kapcsolódik egyformán az addiktív szerű étkezési magatartáshoz.

Állatkutatás azt is megvizsgálta, hogy az erősen feldolgozott élelmiszerekhez tipikusan hozzáadott élelmiszer-attribútumok, mint például a cukor és zsír, különösebben érintettek-e az „élelmiszer-függőségben”. Állatoknál úgy tűnik, hogy a cukor leginkább függőség-szerű étkezéssel társulhat [32]. Azok a patkányok, akiknek étrendjükben időszakosan hozzáférnek a cukorhoz, számos függőségi viselkedési mutatót mutatnak be, mint például a mértéktelen fogyasztás, a tolerancia és a túlzott bántalmazás egyéb kábítószerekkel szembeni szenzibilizációja [33]. Amikor a cukrot eltávolítják az étrendből, vagy ha opiátantagonistát adnak be, a patkányok az opiátszerű visszavonás jeleit tapasztalják, ilyen szorongást, fogak csattanását és agressziót [33–35]. Kimutatták, hogy a cukor fogyasztása növeli a mu-opioid receptorok kötődését [36], hasonlóan a visszaélésszerű gyógyszerekhez [37,38]. A szacharózzal való megidézés a dopamin ismételt növekedését eredményezi, nem pedig az idő múlásával bekövetkező fokozatos csökkenést, ami a függőséget okozó anyagok jellemzője [39,40]. Így az állatmodellek viselkedési és biológiai bizonyítékai arra utalnak, hogy a cukor függőséget okozhat a nagyon ízletes ételekben.

A cukorral falatos patkányoknál azonban nem tapasztalható a testtömeg növekedése [38]. Így a zsír szintén fontos táplálékjellemző lehet az addiktív szerű étkezés során, de különböző mechanizmusok révén. A zsírban gazdag ételek fogyasztása (például rövidítése) a testtömeg növekedésével jár, de nem vezethet opiátszerű elvonási tünetekhez [39]. Az egyik magyarázat az, hogy a zsír megváltoztathatja az opioid rendszerre gyakorolt hatást, vagy javíthatja az étel ízét [38,39]. Érdekes módon, amikor a patkányok magas cukor- és zsírtartalmú, magasan feldolgozott ételeket fogyasztanak, a dopamin rendszerben a visszaélésekhez hasonló változásokat tapasztalnak, de nem mutatnak opiát-szerű megvonás jeleit [32]. Ez azt sugallja, hogy a cukor és a zsír egyaránt fontos, ugyanakkor különálló szerepet játszhat a magasan feldolgozott élelmiszerek addiktív potenciáljában.

Kevéssé ismert arról, hogy ezek az ételjellemzők hogyan eredményezhetik az emberek addiktív jellegű étkezését. Az állatok eredményeit figyelembe véve a magasan feldolgozott élelmiszereket nagyobb valószínűséggel fogyasztják függőséget okozó módon. A visszaélés kábítószerei esetében a feldolgozás növelheti az anyag addiktív potenciálját (pl. Szőlő borrá történő feldolgozása) azáltal, hogy megnöveli az addiktív szer adagját vagy koncentrációját, és gyorsítja annak felszívódási sebességét a véráramba. Ezt a logikát alkalmazva az étel tulajdonságaira következhet, hogy a finomított szénhidrátok (pl. Cukor, fehér liszt) és a zsír fontos szerepet játszanak az addiktív szerű étkezésben. Ez azonban nem csak ezeknek a tápanyagoknak a jelenléte, mivel a természetben előforduló élelmiszerekben is megjelennek. Ehelyett az élelmiszer függőségi potenciálja valószínűleg megnő, ha az ételt erősen feldolgozzák a zsír és/vagy finomított szénhidrátok mennyiségének vagy adagjának növelése érdekében, és ha a finomított szénhidrátok gyorsan felszívódnak a véráramba (magas GL). Az „ételfüggőség” megfontolásának elengedhetetlen következő lépése annak meghatározása, hogy mely élelmiszerek vagy ételjellemzők jelentik a legnagyobb kockázatot az emberek addiktív jellegű étkezési magatartásának kialakulásában.

1. tanulmány

Mód

A Michigani Egyetem Egészségügyi és Magatartástudományi Intézményi Felülvizsgálati Testülete jóváhagyta a jelenlegi tanulmányt (HUM00082154), és minden résztvevő írásos tájékozott beleegyezést kapott.

A résztvevők között volt 120 egyetemi hallgató, akiket az egyetemen vagy a Michigani Egyetem Bevezető Pszichológiai Tantárgyán keresztül szórólapokból toboroztak. A szórólapokon keresztül toborzott résztvevőknek ellentételezést kaptak (20 dollár), és a bevezető pszichológiai tantárgyon keresztül toborzott személyek tanfolyam-jóváírást kaptak az idejükért. A résztvevők 18-23 évesek voltak (átlag = 19,27 év, SD = 1,27), 67,5% nő, 72,5% kaukázusi, 19,2% ázsiai/csendes-óceáni szigetország, 5% spanyol, 4,2% afro-amerikai és 2,4 % -a egyéb volt. A BMI az alsúlytól az elhízásig terjedt (átlag = 23,03, SD = 3,20).

Eljárások és értékelési intézkedések

A résztvevők elvégezték az YFAS-t [7], amely egy 25 tételes önjelentési intézkedés, amely az addiktív szerű étkezési magatartásokat operacionalizálja a szerfüggőség DSM-IV kritériumai alapján. Az YFAS utasításai arra késztetik a résztvevőket, hogy gondoljanak a magas zsír- és/vagy finomított szénhidráttartalmú ételekre, amikor elolvassák a „bizonyos ételek” kifejezést a kérdésekben. Például az egyik kérdés kimondja: "Idővel rájöttem, hogy egyre több bizonyos ételt kell megennem ahhoz, hogy megkapjam azt az érzést, amelyet szeretnék, például csökkent negatív érzelmek vagy fokozott öröm." A jelenlegi tanulmány célja annak meghatározása volt, hogy mely ételeket fogyasztják leginkább addiktív módon. Az alapozás elkerülése érdekében eltávolítottuk azt a nyelvet az YFAS utasításaiból, amely azt mondta az egyéneknek, hogy gondoljanak a magas zsírtartalmú és/vagy finomított szénhidráttartalmú ételekre, és ezt a következő mondattal helyettesítettük: „Amikor a következő kérdések feltesznek bizonyos„ ételekre ”, gondoljon valamilyen ételre, amellyel problémája volt az elmúlt évben. "

Élelmiszer-ösztönző készlet

Adatok elemzési terve

Az egyes élelmiszereknél az eredmény az volt, hogy milyen gyakorisággal választották az ételt problematikusabbnak, ahogy azt az YFAS leírta, mint más ételeket. Mivel minden egyes élelmiszerelemet összehasonlítottak a feladatban szereplő összes többi élelemmel, az élelmiszerek maximális száma 34 volt. Így minél problematikusabbnak számítottak egy élelmiszerről, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy az étel gyakorisága számít megközelítette vagy elérte a 34-et.

Eredmények és vita

Az YFAS tünetei 0 és 6 között változtak (átlag = 1,85, SD = 1,33). Az 1. táblázat mutatja az egyes YFAS tünetek gyakoriságát. Az YFAS tünetek száma a BMI-vel (r = 0,211, p = 0,020) volt összefüggésben, a nemmel azonban nem. Bár az YFAS tünetek számának szignifikáns összefüggése volt a BMI-vel, az összefüggés nem volt elég nagy ahhoz, hogy aggodalmat keltsen a multicollinearity miatt. A 2. táblázat a 35 élelmiszer átlagos frekvenciaszámát és rangsorát mutatja. Úgy tűnt, hogy a feldolgozás szintje a legbefolyásosabb tulajdonság annak megállapításához, hogy egy élelmiszer problémás, addiktív jellegű étkezési magatartással társult-e. Például a feladat során leggyakrabban kiválasztott tíz legfontosabb ételt erősen feldolgozták, hozzáadott mennyiségű zsírral és finomított szénhidrátokkal/cukorral (pl. Csokoládé, pizza, sütemény). Ezenkívül tizenhárom feldolgozatlan élelmiszer képezi a lista alját, ami azt jelenti, hogy ezekhez az élelmiszerekhez a legkevésbé kapcsolódtak az YFAS-ban leírt problémák.

Feltételezések szerint a magasan feldolgozott élelmiszerek (hozzáadott zsírral és/vagy finomított szénhidrátokkal) leginkább az addiktív szerű étkezés viselkedési mutatóival társultak. Ennek további feltárása érdekében a második tanulmány egy reprezentatívabb, sokszínűbb mintában vizsgálta, hogy mely ételek vesznek részt az addiktív szerű étkezésben. Ezenkívül egy olyan kimeneti változót használtunk, amely lehetővé tette számunkra a hierarchikus lineáris modellezés alkalmazását [43] és annak feltárását, hogy az egyéni különbségek mérséklik-e, hogy mely étel tulajdonságokat jelentették problémásnak és kapcsolódnak-e az addiktív szerű étkezés viselkedési mutatóihoz.

Második tanulmány

Mód

A Michigani Egyetem Egészségügyi és Magatartástudományi Intézményi Felülvizsgálati Testülete jóváhagyta a jelenlegi tanulmányt (HUM00089084), és az összes résztvevő írásos tájékozott beleegyezést kapott.

Élelmiszer értékelések és feldolgozás

Az első szintű egyenletben a feldolgozás dummy-kódolt változóját (nagymértékben feldolgozott és feldolgozatlan) határozták meg, mint fő hatást az egyes résztvevők ételminősítéseire.

Első szintű egyenlet a feldolgozáshoz, mint az élelmiszer értékelésének előrejelzője:

Az első szintű egyenlet (β0) elfogása értelmezhető a modell által előre jelzett élelmiszer-besorolásként, amikor a feldolgozási változó nulla, ami egy feldolgozatlan ételt jelöl. Ebben az esetben a modell 2,147 besorolást jelez előre egy feldolgozatlan élelmiszer esetében. A részleges lejtés (β0) azt a hatást jelzi, amelyet a feldolgozás szintje befolyásol egy élelmiszer minősítésében. Ebben az első szintű modellben a β1 0,689 értéke azt jelzi, hogy egy élelmiszer besorolása 0,689 ponttal nő egy nagyon feldolgozott, a feldolgozatlan élelmiszerhez képest.

A khi-négyzet tesztek szignifikáns eltérést mutattak ki az elfogási és hasznosítási paraméter (feldolgozás) résztvevői között az első szinten, χ 2 (383) = 2172,10, illetve 598,72, p

Az átlagos γ00 élelmiszer-besorolás 2,241 volt; az átlagos résztvevő a feldolgozatlan ételeket átlagosan 2,241-re értékelte a Likert-skálán 1-től 7-ig. A hasznosítási paraméter elfogásának vizsgálata a feldolgozás jelentős hatására utalt az átlagos résztvevő élelmiszer-besorolására. A hatásméreteket Oishi és munkatársai által ajánlott eljárásokkal számolták ki [45]. A feldolgozás nagy, pozitív előrejelző volt annak a foknak, amikor egy élelmiszer problémásnak számított és függőség-szerű étkezési magatartással társult (γ10 = 0,653, d = 1,444, p

A khi-négyzet tesztek szignifikáns eltéréseket tártak fel a résztvevők GL-ben változó ételek besorolásában, χ 2 (383) = 524,218, p 2 (383) = 404,791, p = 0,213). Ezért csak az elfogás és a GL résztvevőspecifikus előrejelzőit vizsgálták. Mindhárom paramétert véletlenszerű hatásként kezeltük. Ugyanazokat a második szintű prediktorokat (azaz YFAS tüneteket, BMI, nemet) vezettük be ebbe a modellbe, hogy megvizsgáljuk a GL hatása az élelmiszer-besorolásokra a résztvevő-specifikus jellemzők alapján.

Második szintű egyenletek az első szintű paraméterek résztvevőspecifikus előrejelzőihez