Melyek a szénhidrátok legfontosabb funkciói?

Biológiailag a szénhidrátok olyan molekulák, amelyek meghatározott arányban tartalmaznak szén-, hidrogén- és oxigénatomokat.

De a táplálkozási világban ezek az egyik legvitatottabb téma.

Egyesek úgy gondolják, hogy kevesebb szénhidrát fogyasztása az optimális egészség, míg mások inkább a magasabb szénhidráttartalmú étrendet részesítik előnyben. Ennek ellenére mások ragaszkodnak a mértékletességhez.

Nem számít, hová esik e vitában, nehéz tagadni, hogy a szénhidrátok fontos szerepet játszanak az emberi testben. Ez a cikk kiemeli a legfontosabb funkcióikat.

A szénhidrátok egyik elsődleges feladata a test energiával való ellátása.

Az elfogyasztott ételek szénhidrátjainak nagy részét megemésztik és glükózra bontják, mielőtt belépnének a véráramba.

A vérben lévő glükózt felveszi a szervezet sejtjeibe, és az adenozin-trifoszfát (ATP) nevű tüzelőanyag-molekula előállításához felhasználja a sejtlégzés néven ismert összetett folyamatok sorozatát. A sejtek ezután az ATP-t felhasználhatják különféle anyagcsere-feladatok végrehajtására.

A test legtöbb sejtje számos forrásból képes előállítani ATP-t, beleértve az étkezési szénhidrátokat és zsírokat is. De ha e tápanyagok keverékével étrendet fogyaszt, a test sejtjeinek többsége inkább a szénhidrátot használja elsődleges energiaforrásként (1).

Összegzés Az egyik elsődleges
A szénhidrátok feladata, hogy energiát biztosítson a testének. A celláid
átalakított szénhidrátokat az üzemanyagmolekulák ATP-jévé
sejtlégzés.

Ha testének elegendő glükóz van a jelenlegi szükségleteinek kielégítésére, a felesleges glükóz későbbi felhasználás céljából tárolható.

A glükóz ezen tárolt formáját glikogénnek nevezik, és elsősorban a májban és az izomban található meg.

A máj körülbelül 100 gramm glikogént tartalmaz. Ezek a tárolt glükózmolekulák felszabadulhatnak a vérbe, hogy energiát biztosítsanak a testben, és elősegítsék a normális vércukorszint fenntartását az étkezések között.

A máj glikogénjétől eltérően az izmokban lévő glikogént csak az izomsejtek használhatják. Létfontosságú a nagy intenzitású edzés hosszú ideje alatt. Az izomglikogén tartalma személyenként változó, de körülbelül 500 gramm (2).

Olyan körülmények között, amikor megvan az összes glükóz, amelyre a testének szüksége van, és a glikogénkészletei tele vannak, a szervezete átalakíthatja a felesleges szénhidrátokat triglicerid molekulákká és zsírként tárolhatja.

Összegzés A tested képes
átalakítja az extra szénhidrátokat tárolt energiává glikogén formájában.
Több száz gramm tárolható a májban és az izmokban.

A glikogén tárolása csak egyike annak a többféle módnak, amellyel a szervezet biztosítja, hogy minden funkciójához elegendő glükóz legyen.

Ha hiányzik a szénhidrátokból származó glükóz, akkor az izmok aminosavakká is bonthatók és glükózzá vagy más vegyületekké alakíthatók energiatermelés céljából.

Nyilvánvaló, hogy ez nem ideális forgatókönyv, mivel az izomsejtek döntő fontosságúak a test mozgása szempontjából. Az izomtömeg súlyos veszteségei rossz egészségi állapothoz és magasabb halálozási kockázathoz társultak (3).

Ez azonban az egyik módja annak, hogy a test elegendő energiát szolgáltasson az agy számára, amihez némi glükóz szükséges energiához még hosszan tartó éhezés idején is.

Legalább néhány szénhidrát fogyasztása az egyik módja az éhezéssel összefüggő izomtömeg-veszteség megelőzésének. Ezek a szénhidrátok csökkentik az izmok lebomlását és glükózt adnak az agy energiájaként (4).

A test későbbi módszerei az izomtömeg szénhidrát nélküli megőrzésére a cikk későbbi szakaszában kerülnek tárgyalásra.

Összegzés Időszakokban
éhezés, amikor nem állnak rendelkezésre szénhidrátok, a szervezet képes átalakítani az aminót
savak az izomtól a glükózig, hogy az agy energiát biztosítson. Fogyasztás itt:
legkevesebb szénhidrát képes megakadályozni az izmok lebomlását ebben a forgatókönyvben.

A cukrokkal és a keményítőkkel ellentétben az élelmi rostok nem bomlanak glükózra.

Ehelyett ez a típusú szénhidrát emésztetlenül jut át a testen. Két fő rosttípusba sorolható: oldható és oldhatatlan.

Oldható rost található a zabban, hüvelyesekben, a gyümölcsök belső részében és néhány zöldségben. A testen áthaladva vízbe merül és gélszerű anyagot képez. Ez növeli a széklet nagy részét és lágyítja, hogy megkönnyítse a bélmozgást.

Négy ellenőrzött vizsgálat áttekintése során azt találták, hogy az oldható rost javítja a széklet konzisztenciáját és növeli a bélmozgások gyakoriságát székrekedésben szenvedőknél. Továbbá csökkentette a bélmozgással járó erőlködést és fájdalmat (5).

Másrészt az oldhatatlan rost segít enyhíteni a székrekedést azáltal, hogy ömlesztett mennyiséget ad a székletéhez, és a dolgokat kissé gyorsabban mozgatja az emésztőrendszerben. Ez a fajta rost teljes kiőrlésű gabonákban, valamint a gyümölcsök és zöldségek héjában és magjaiban található meg.

Az elegendő oldhatatlan rost megszerzése az emésztőrendszer betegségei ellen is védelmet nyújthat.

Egy megfigyelési tanulmány, amely több mint 40 000 férfit tartalmazott, azt találta, hogy az oldhatatlan rostok magasabb bevitele a divertikuláris betegség 37% -kal alacsonyabb kockázatával jár együtt, olyan betegség esetén, amelyben tasakok alakulnak ki a belekben (6).

Összegzés A rost egyfajta
szénhidrát, amely elősegíti a jó emésztőrendszeri állapotot a székrekedés csökkentésével és
csökkentik az emésztőrendszeri betegségek kockázatát.

Természetesen a túlzott mennyiségű finomított szénhidrát fogyasztása káros a szívére, és növelheti a cukorbetegség kockázatát.

Azonban sok étkezési rost fogyasztása javíthatja a szív és a vércukorszintet (7, 8, 9).

Amint a viszkózus oldható rost áthalad a vékonybélben, kötődik az epesavakhoz, és megakadályozza azok újrafelszívódását. További epesavak előállításához a máj koleszterint használ, amely egyébként a vérben lenne.

Ellenőrzött vizsgálatok azt mutatják, hogy napi 10,2 gramm psyllium nevű oldható rost-kiegészítés 7% -kal csökkentheti a „rossz” LDL-koleszterint (10).

Ezenkívül egy 22 megfigyelési tanulmány áttekintése kiszámította, hogy a szívbetegségek kockázata 9% -kal alacsonyabb volt minden további 7 gramm élelmi rostot fogyasztva, akiket naponta fogyasztottak (11).

Ezenkívül a rost nem emeli a vércukorszintet, mint más szénhidrátok. Valójában az oldható rost segít késleltetni a szénhidrátok felszívódását az emésztőrendszerben. Ez étkezés után alacsonyabb vércukorszinthez vezethet (12).

35 vizsgálat áttekintése az éhomi vércukorszint jelentős csökkenését mutatta, amikor a résztvevők naponta oldható rost-kiegészítőket szedtek. Csökkentette az A1c szintet is, amely molekula az elmúlt három hónap átlagos vércukorszintjét jelzi (13).

Bár a rost csökkentette a vércukorszintet a prediabéteszben szenvedőknél, a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél volt a legerősebb (13).

Összegzés A felesleg kifinomult
a szénhidrátok növelhetik a szívbetegségek és a cukorbetegség kockázatát. A rost a
típusú szénhidrát, amely csökkent „rossz” LDL-koleszterinnel társul
szint, alacsonyabb a szívbetegségek kockázata és fokozott a glikémiás kontroll.

Mint látható, a szénhidrátok több fontos folyamatban is szerepet játszanak. A testének azonban alternatív módjai vannak e feladatok nagy részének szénhidrát nélküli elvégzésére.

A test szinte minden sejtje zsírból képes előállítani az üzemanyag-molekula ATP-t. Valójában a test legnagyobb tárolt energiája nem a glikogén, hanem a zsírszövetben tárolt triglicerid molekulák.

Az agy legtöbbször üzemanyagként szinte kizárólag glükózt használ. Hosszan tartó éhezés vagy nagyon alacsony szénhidráttartalmú étrend idején azonban az agy fő üzemanyag-forrását a glükózról a ketontestekre cseréli, más néven egyszerűen ketonoknak.

A ketonok a zsírsavak bomlásából képződő molekulák. A tested akkor hozza létre őket, amikor a szénhidrátok nem állnak rendelkezésre, hogy biztosítsák testének a működéséhez szükséges energiát.

A ketózis akkor fordul elő, amikor a szervezet nagy mennyiségű ketont állít elő energiára. Ez az állapot nem feltétlenül káros, és nagyon különbözik a kontrollálatlan cukorbetegség szövődményétől, amelyet ketoacidózisnak neveznek.

Annak ellenére, hogy éhezés idején a ketonok az agy elsődleges üzemanyag-forrása, az agy energiaigényének körülbelül egyharmadára még mindig szüksége van, hogy glükózból származzon az izmok lebomlása és a test egyéb forrásai révén (14).

A glükóz helyett ketonok alkalmazásával az agy jelentősen csökkenti az izom mennyiségét, amelyet fel kell bontani és energiává glükózzá kell alakítani. Ez a váltás létfontosságú túlélési módszer, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy több hétig élelem nélkül éljenek.

Összegzés A testnek van
alternatív módok az energiaellátásra és az izmok megőrzésére éhezés közben vagy
nagyon alacsony szénhidráttartalmú étrend.

A szénhidrátok számos kulcsfontosságú funkciót töltenek be a szervezetben.

Energiát biztosítanak a mindennapi feladatokhoz, és az elsődleges üzemanyagforrás az agyad magas energiaigényéhez.

A rost egy speciális típusú szénhidrát, amely elősegíti az emésztés jó egészségét, és csökkentheti a szívbetegségek és a cukorbetegség kockázatát.

Általában a szénhidrátok a legtöbb embernél látják el ezeket a funkciókat. Azonban, ha alacsony szénhidráttartalmú étrendet követ, vagy szűkös az étel, a test alternatív módszereket alkalmaz az energia előállítására és az agy táplálására.