Menetrier-betegség

A Ménétrier-betegség hasonlít a hiperplasztikus polipra, és megnyúlt hiperplasztikus foveoláris hámot mutat, az oxyntikus mirigyek elvesztésével a gyomor nyálkahártyájában.

Kapcsolódó kifejezések:

  • Hyperplasia
  • Neoplazma
  • Lézió
  • Morfológia
  • Fehérje
  • Mutáció
  • DNS
  • Pylorus
  • Gyomorhurut

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Ménétrier-kór

J. Steven Burdick,. Robert J. Coffey, a Gasztroenterológia enciklopédiájában, 2004

Patológia

A Ménétrier-kór a hipertrófiás gastropathia egyik formája, amelyet foveoláris hiperplázia és mirigy atrófia jellemez. A nyálkahártya-gyulladás és a mirigy atrófiája meglehetősen változó. A limfocita gyulladásos választ és a foveoláris hiperpláziát alkalmazták a gasztropátia két csoportra, hipertrófiás limfocita gyomorhurutra és masszív foveoláris hiperpláziára. A hipertrófiás limfocita gyomorhurut súlyos gyulladással társul, számos intraepitheliális limfocitával és enyhe foveoláris hiperpláziával, míg a masszív foveoláris hiperpláziában nagyobb a foveoláris hiperplázia, vastagabb a nyálkahártya és nagyobb a nyálkahártyaödéma. A hipertrófiás lymphocytás gastropathiát számos kutató a lymphocytás gastritis spektrumának tekinti.

Nyelőcső- és gyomorrák endoszkópos ultrahangja

Ménétrier-betegség

A Ménétrier-betegséget a felszíni és a foveoláris nyálkahártya-sejteket érintő epitheliális hiperplázia jellemzi. A Ménétrier-kór patogenezise nem teljesen ismert, de magában foglalhatja az alfa-növekedési faktor (TGF-α) transzformálását. A TGF-α fokozza a gyomor nyálka termelését és gátolja a savszekréciót, 241 és a szint általában megemelkedik a gyomor nyálkahártya sejtjeiben Ménétrier betegségben szenvedő betegeknél. A betegeknél jellemzően epigasztrikus fájdalom, aszténia, étvágytalanság, fogyás, ödéma és hányás jelentkezik. A megnagyobbodott redők általában a gyomor testére és fundusára korlátozódnak. A redők gyakran szimmetrikusan megnagyobbodnak, bár előfordulhat aszimmetrikus, polipoid megjelenésű megnagyobbodás. A diagnózishoz általában pergő reszekcióra vagy teljes vastagságú biopsziára van szükség, amelyet a mirigy atrófiájával járó extrém foveoláris hiperplázia demonstrálása hoz létre. 242,243 Az EUS-nél a Ménétrier-betegség lokalizáltabb megvastagodást mutat, amely hiperechoikus, nem pedig hipoehoikus, és főleg a második gyomor réteget foglalja magában. 244

Gyomorrák

Richard M. Gore, Frank H. Miller, Onkológiai képalkotás, 2002

Hipertrófiás gasztropátia

A Ménétrier-kór ritka rendellenesség, amelyben a hajlékony hipertrófia, a hipoklorhidria és a fehérjét vesztő enteropátia a gyomor felszíni foveoláris nyálkahártya-sejtjeinek hiperpláziájával társul. 5 A közel 200 bejelentett eset 15% -ában rákot találtak. 11 Ez arra utal, hogy a Ménétrier-kór premalignus, de az adatokat nehéz értelmezni, mert a legtöbb tanulmány retrospektív és sok egyedi esetről szóló jelentést tartalmaz. 26 Számos jól dokumentált diszplázia-, adenoma- és carcinoma-eset alakult ki Ménétrier-betegségben szenvedő betegeknél 13 éves követési időszak alatt. Ennek megfelelően egyes szerzők évente endoszkópos szűrést javasolnak olyan betegeknél, akiken nem esnek át gastrectomia. 22.

A gyomor polipjai

Ménétrier-kór

KLINIKAI SZOLGÁLTATÁSOK

A Ménétrier-kór egy ritka rendellenesség, amelyet a test és a szemfenék foveoláris hámjának diffúz hiperpláziája jellemez, kombinálva a fehérjét vesztő enteropátia következtében kialakuló hipoproteinémiával. Egyéb tünetek, például súlycsökkenés, hasmenés és perifériás ödéma is gyakran jelentkeznek. Ritka (főleg gyermeki) esetekben az antrum érintett lehet. Felnőtteknél a megjelenés jellemzően 30 és 60 év közötti, a férfi-nő arány 3: 1. A szindrómát kifejezett GI fehérje veszteség és hipoalbuminémia jellemzi. 38, 39 Noha a gyermekeknél a Ménétrier-kór klinikai és kóros jellemzői lényegében hasonlóak a felnőttekéhez, sok gyermeknél korábban légúti fertőzés, perifériás vér eozinofília és citomegalovírus-fertőzés volt tapasztalható. 40 Érdekes módon a betegség gyermekeknél általában önkorlátozott, általában csak néhány hétig tart. 41, 42

PATOGENEZIS

A Ménétrier-kór hiperplasztikus gasztropátia, amelyet sok esetben a transzformáló növekedési faktor α (TGF-α) túlzott szekréciója vezet. Gyermekeknél egyes esetek a citomegalovírussal vagy más fertőzésekkel társulnak. 29, 40, 44 Ezekben az esetekben spontán és a kezeléssel összefüggő remisszió fordulhat elő. Ezzel szemben, noha a H. pylori fertőzés és számos más betegség társult a Ménétrier-kórhoz felnőtteknél, az antibiotikumok, a savszuppresszió, az oktreotid és az antikolinerg szerek csak ritkán jártak terápiás hatással felnőtt betegeknél. 45, 46 A transzgénikus egerek, amelyek a gyomorban túlexpresszálják a TGF-α-t, a Ménétrier-kór számos klinikai és szövettani jellemzőjét mutatják, például markáns foveoláris hiperpláziát, csökkent parietális sejtek számát és csökkent savtermelést. 47, 48 Egy betegnél a TGF-α receptor (epidermális növekedési faktor receptor) elleni monoklonális antitesttel végzett kísérleti kezelés után megszűnt az émelygés és a hányás, megemelkedett a szérum albumin és a parietális sejtek részleges helyreállítása történt. 49 Ezeket a megállapításokat további betegeknél megismételték, ami igazolja a TGF-α kulcsfontosságú szerepét a Ménétrier-kór patogenezisében és a célzott biológiai terápia lehetséges mechanizmusát. 50, 51

PATOLÓGIAI JELLEMZŐK

Az endoszkópos vizsgálat során a Ménétrier-kórra jellemző a gyomor-ruga diffúz szabálytalan megnagyobbodása. Egyes területek azonban polipoidnak tűnhetnek. A megnagyobbodott rúgák általában a testet és a fundust érintik, de ritkán előfordulhatnak az antrum is. 52 Szövettanilag a Ménétrier-kór legjellemzőbb jellemzője a foveoláris (nyálkahártya-sejt) hiperplázia (17–7. Ábra). A foveolae hosszúkás és dugóhúzó megjelenésű. A cisztás tágulás szintén gyakori. A hiperplasztikus nyálkahártya-sejtek jellemzően teljesen megkülönböztethetők regeneratív tulajdonságok vagy mucin-kimerülés nélkül. A gyulladás általában csak szerény, és fekély általában nincs jelen. A bél metaplázia általában hiányzik. Néhány esetben markáns intraepithelialis lymphocytosis van. A diffúz vagy foltos mirigy atrófia és a parietális és a fő sejtek hipopláziája szintén a Ménétrier-kór jellemző jellemzői.

A Ménétrier-kór diagnózisát csak a nyálkahártya biopsziák elemzésével lehet nehéz megállapítani, mert a szövettani jellemzők egy része hiperplasztikus polipokat utánozhat. Így a helyes diagnózis felállításához elengedhetetlen a klinikai információ. Ezenkívül meg kell különböztetni a Ménétrier-kórt a megnagyobbodott gyomor-ruga egyéb okaitól, mint például a krónikus gyomorhurut, a Zollinger-Ellison-szindróma és a daganatos sejtek által történő beszivárgás, például a lymphoma. Ezek többségét biopsziás elemzéssel könnyen meg lehet különböztetni. Például a krónikus gyomorhurut bőséges gyulladást mutat a lamina propriában, markáns foveoláris hiperplázia nélkül. A foveoláris hiperplázia hiánya és a parietális sejtek hiperpláziája megkülönbözteti a Zollinger-Ellison-szindrómához kapcsolódó nyálkahártya-változásokat a Ménétrier-kórtól. A limfóma és más infiltrálódó daganatok szintén durván utánozhatják a Ménétrier-kórt, de a biopsziák tipikusan diagnosztikusak.

KEZELÉS

A múltban a Ménétrier-kór kezelése főleg támogató volt, szérumalbumin és táplálékkiegészítők formájában biztosított. Súlyos esetekben gastrectomia szükséges. Legutóbb arról számoltak be, hogy a hosszú távú kezelés olyan monoklonális antitesttel, amely blokkolja a TGF-α ligandum epidermális növekedési faktor receptorhoz való kötődését, hatékonynak bizonyult. Nagyobb méretű klinikai vizsgálatok folynak. 50 A Ménétrier-kór patogenezisének megértése új megvilágításba helyezheti a Ménétrier-kór és az adenokarcinóma közötti rosszul meghatározott összefüggést is, mivel az epidermális növekedési faktor-jelátvitel szerepe a GI neopláziában jól megalapozott. 54–56

A gyomor nem daganatos betegségei

Ménétrier-kór

A Ménétrier-kór egy ritka szerzett állapot, amelyet a foveoláris hiperplázia által bélelt óriási rugalmas redők jelenléte határoz meg, és az oxyntikus mirigyek jelentősen csökkentek vagy hiányoznak. A változások általában csak a gyomor testét/fundus részét érintik az antrum kímélésével. Klinikailag a betegek hasi fájdalommal, hányingerrel, hányással és hipoklorhidriával jelentkeznek. Egyéb tünetek a fehérje, főleg az albumin elvesztésével függenek össze, ami hipoalbuminémiához és másodlagos perifériás ödémához vezet (így a „fehérjét vesztő hipertrofikus gasztropátia” kifejezés). A makroszkópos vizsgálat során kiemelkedő, óriási rugalmas gyomorráncokat (> 1,0 cm) tárnak fel, gyakori felületi erózióval és vastag nyálkával. A tipikus endoszkópos „csípős” biopsziák nem megfelelőek a diagnózis felállításához, és teljes vastagságú nyálkahártya-szakaszokra van szükség a nyálkahártya felépítésének értékeléséhez és a diagnosztikus aránytalan gödör/mirigy arányának bemutatásához. Morfológiailag a nyálkahártya extrém foveoláris hiperpláziát mutat, mirigy atrófiával. E jellegzetes képek ellenére a Ménétrier-kór diagnosztizálása gyakran nehéz, és mind klinikai tüneteket, mind kóros jellemzőket igényel ( 14. ábra ).

áttekintés

14. ábra Alacsony teljesítményű nézet a Ménétrier-kór esetéről. Ezt az állapotot a foveoláris markáns megnyúlás és a parietalis mirigyek elvesztése jellemzi.

A Ménétrier-kór patogenezise összefügg az epidermális növekedési faktor receptor (EGFR, a növekedési faktor-alfa (TGF-alfa) átalakítására szolgáló receptor, amelyet oxyntikus mirigyek termelnek) fokozott jelátvitelével. A cetuksimabot (EGFR-gátló) sikeresen alkalmazták klinikai, morfológiai és biokémiai javítással. Azonban a teljes gasztrektómia továbbra is a fő kezelési módszer az orvosi kezelésre nem megfelelő esetekben. Ez kiküszöböli a gyomorrák kockázatát is, amelyről beszámoltak, de a Ménétrier-kór kapcsán vitatott.

A gyermekpopulációban a Ménétrier-kór morfológiai jellemzőit és tüneteit figyelték meg a CMV-fertőzés után. Ez a sajátos reakció valószínűleg a TGF-alfa másodlagos hiperszekréciójával függ össze. Miután a fertőzés tiszta vagy immunológiai kontroll alatt áll, a tünetek csökkenését észlelték.

Gyomorhurut

Selvi Thirumurthi, MD, Dr. Frank L. Lanza, FACG, in GI/Májtitok (negyedik kiadás), 2010

15 Mi a Ménétrier-kór, és miben különbözik a krónikus gyomorhurut egyéb speciális formáitól?

Gyomorpolipok és megvastagodott gyomorhajtások

Menetrier-kór

Fehérjét vesztő enteropátiák

Warren Strober, Ivan J. Fuss, a Nyálkahártya immunológia (harmadik kiadás), 2005

Menetrier-kór (a gyomor-ruga óriási hipertrófiája, hiperplasztikus gasztropátia)

A Menetrier-kór a gyomor viszonylag ritka rendellenessége, amelyet hipertrófiás gyomorredők jellemeznek (Citrin et al., 1957). Ez utóbbiak a nyálkát termelő sejtek hiperpláziájának és az ebből eredő cisztás és hosszúkás mirigyszerkezeteknek köszönhetők, amelyek néha a submucosába nyúlnak. Bizonyos esetekben vegyes gyulladásos infiltrátum található a lamina propriában, és a gyomor fal ödémás.

A kezdeti jelentésekben a Menetrier-kór mögöttes kóros mechanizmusait másodlagosnak gondolták a plazminogén nem megfelelő aktiválódása miatt, amelyet néhány, még nem azonosított fertőző ágens, és ennek következtében a kininek aktiválnak (Jarnum és Jensen, 1972). Ezt a lehetőséget elősegítette a fokozott gyomorfibrinolízis és a betegség javulása olyan ágenssel, amely gátolja a plazmint, a tranexaminsavat (Kondo és mtsai., 1976). Ezenkívül a közelmúltbeli jelentések is alátámasztották, hogy a Menetrier-betegség legalább bizonyos formái a Helicobacter pylori és a citomegalovírus (CMV) fertőzéséből származnak (Lepore et al., 1988; Salmeron et al., 1989; Bayerdorffer et al., 1994; Groisman és mtsai, 1994; Hochmann és mtsai, 1996; Nakase és mtsai, 1998; Madsen és mtsai, 1999) (lásd később a későbbi vitát).

Bizonyíték arra, hogy az ilyen túltermelés valójában megmagyarázza a Menetrier-kórt, magában foglalja a fent említett tényt, miszerint a transzgénikus egerek, amelyek a gyomorban TEX A Menetrier-kór megnövekedett TGF-α-t mutat a gyomor nyálkahártyájában (Bluth et al., 1995). Ezenkívül az EGF-receptor elleni monoklonális antitest betegeknek történő beadása a betegség klinikai javulásához vezet, nevezetesen a szérum albumin növekedésével és a fehérjét vesztő enteropathia csökkenésével (Burdick et al., 2000). Végül, míg ezek az adatok arra utalnak, hogy a Menetrier-betegség a TGF-α túltermelésének köszönhető, formailag lehetséges, hogy a betegség a megnövekedett TGF-α hibás EGF-receptoron keresztüli szignalizáció eredményeként fordulhat elő. Jelenleg nem világos, hogy a Menetrier-betegségben a plazminogén aktiválásának lehetséges hibája valóban összefügg-e a TGF-α hibával, vagy ezek a hibák különállóak és a betegség különböző formáiban fordulnak elő. E tekintetben lehetséges, hogy az előbbi hiba a Menetrier-betegség azon formájában fordul elő, amely fertőzéssel társul és annak következménye, míg mivel ez utóbbi nem kötődik fertőző etiológiához.