Metabolikus adaptációk a terhesség alatt: áttekintés

Gyermeksebészeti osztály

Xuzhou Gyermekkórház, Sudibei út 18

Xuzhou, Jiangsu 221002 (Kína)

Kapcsolódó cikkek a következőhöz: "

Facebook
Twitter
LinkedIn
Email

Absztrakt

Bevezetés

1. ábra

A terhesség alatti metabolikus adaptációk áttekintése.

Katabolikus fázis

A terhesség hiperlipidémiája

Az anya zsírszövetében a terhesség harmadik trimeszterében megnövekedett lipolitikus aktivitás kiváltja az anyai hiperlipidémia kialakulását, amely főleg a plazma trigliceridszint emelkedésének felel meg, míg a koleszterin és a foszfolipid koncentrációjának emelkedése kevésbé kifejezett [13]. A trigliceridek túlnyomórészt a VLDL-ekben növekednek, de más lipoprotein-frakciókban is gazdagodnak, amelyek normálisan nem szállítják őket, például alacsony sűrűségű lipoproteinek (LDL) és nagy sűrűségű lipoproteinek (HDL). Ennek a fehérjének az aktivitása az emberi terhesség második trimeszterében csúcsosodik meg, majd a harmadik trimeszterben csökken, és eléri a szülés utáni legalacsonyabb pontot [14]. Feltételezték, hogy a CETP aktivitásának változásai korrelálnak a HDL-triglicerid szint változásaival, amelyek drámaian növekednek a terhesség első és második trimeszterében. Ezenkívül a máj lipáz felelős a trigliceridekben gazdag HDL2 szubfrakció kis trigliceridszegény HDL3 részecskékké történő átalakításáért, és a hidroláz terhesség alatti csökkent aktivitása lehetővé teszi a trigliceridekben gazdag HDL2 lipoproteinek fokozott arányos felhalmozódását a terhes nők plazmájában.

Glükózszállítók szerepe

A glükóz az elsődleges energiaforrás a fetoplacentális egység növekedéséhez. Ennek a szubsztrátnak a magas igénye és a magzati glükoneogenezis minimális hozzájárulása mellett szükségessé teszi az anyai glükóz transzferének gyors rendszerének kidolgozását megkönnyített diffúzióval (glükóz transzporter [GLUT] fehérjék révén) koncentrációgradiens mentén (magasabb az anyai glükózkoncentráció a a magzat hajtja a nettó glükóz transzportot a magzat felé). A GLUT család az integrált transzmembrán fehérjék 14 izoformáját tartalmazza [18]. Annak ellenére, hogy ezen izoformák közül sokat azonosítottak az emberi placenta szövetében, a GLUT1-et tekintik az elsődleges GLUT-nak az emberi placentában, azon a tényen alapulva, hogy ez az egyetlen, amelyet rövid távon funkcionális fehérjeként detektálnak a syncytiotrophoblastban [19].

A GLUT1 aszimmetrikusan oszlik el a placentán, a transzporter háromszor nagyobb gyakorisággal rendelkezik a mikrovillusos membránban, mint a bazálisban, ami arra utal, hogy a transz-szinkitális glükózfluxus sebességkorlátozó lépése a bazális membránon megy végbe [20]. Sőt, tanulmányok azt is kimutatták, hogy a teljes GLUT1 expresszió nő a terhesség alatt; ennek a transzporternek a szintje a mikrovillus membránban azonban a terhesség második és harmadik trimeszterének végén változatlan marad, míg bazális membrán expressziója ugyanebben az időszakban körülbelül 50% -kal nő [21]. Ezenkívül bebizonyosodott, hogy a fokozott glükóztranszport a sebességet korlátozó bazális membránon, valamint az uteroplacentális és a köldökvéráramlás növekedése együttesen a terhesség második felében jelentősen megnöveli a magzat glükózellátását [22]. ].

A zsírsavak szerepe

A koleszterin fontossága

A keton testek szerepe

A keton testek elengedhetetlen oxidatív szubsztrátok, amelyeket glükózpótlóként használnak az anya és a magzat anyagcseréjének elősegítésére. Mint korábban említettük, az anya keringési szintje éhomi körülmények között nagymértékben megnő a terhesség későbbi szakaszában felgyorsult lipolízis és máj-ketogenezis eredményeként. A ketontestek átjutása a méhlepényen vagy a könnyebb diffúzió útján megy végbe a koncentrációgradiensükben, vagy béta-D-hidroxi-butirát placenta hordozótól függő transzport révén [38]. A ketontestek korlátlan és gyors érkezése az anyai és a magzati keringésbe elengedhetetlen adaptáció, amely tápanyaghiány esetén garantálja az embrionális agy fejlődését [39]. Ennek az adaptációnak azonban káros hatásai lehetnek a magzat fejlődésére is, mivel az anya hiperketonaemiájának hosszabb ideje összefüggésbe hozható a magzati rendellenességek megnövekedett gyakoriságával, a neurofiziológiai fejlődés károsodásával, valamint a még mindig születéssel [40].

Az aminosavak kritikus szerepet játszanak az embrionális fejlődésben; ezért plazmakoncentrációik lényegesen magasabbak a magzati, mint az anyai keringésben, ami jelzi ezen peptidek aktív transzportját a syncytiotrophoblaston keresztül. Az emberi placenta több mint 15 különböző aminosav transzportert expresszál, és mindegyik felelős több különböző aminosav felvételéért [41].

A hormonok hozzájárulása a terhesség alatti metabolikus adaptációkhoz

A terhesség alatt a nettó anabolikus állapotról a nettó katabolikus állapotra való áttérés az anya inzulinérzékenységének változásainak tulajdonítható. A terhesség korai szakaszában a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek aktivitása fokozódik, amit a nőknél és a patkányoknál megfigyelt fokozott glükóz inzulininotróp hatás is bizonyít, míg az egész test inzulinérzékenysége változatlan, sőt fokozódik [42]. Következésképpen azt javasolták, hogy a hiperinsulinemia a terhesség első 2 trimeszterében az anyai lipogenezist és a zsírlerakódást elősegítő fő tényező. Ezzel szemben a terhesség utolsó trimesztere progresszív inzulinrezisztenciával társul, amelyről feltételezik, hogy a zsírszövet lipolízisének, a máj glükoneogenezisének és a ketogenezisnek fokozódik [43].

Ezenkívül az ösztrogén egy reproduktív hormon, amely fokozatosan növekszik a terhesség alatt, és kulcsfontosságú tényező az anyai hiperlipidémia kialakulásában, amely a reproduktív siker és a megfelelő magzati fejlődés biztosításának egyik eszköze. Pontosabban kimutatták, hogy az ösztrogén fokozza a könnyű VLDL termelését, és csökkenti a máj lipáz expresszióját és aktivitását a májban, ezáltal gátolja a keringő trigliceridekben gazdag lipoproteinek clearance-ét. Sőt, hormonpótló terápián átesett posztmenopauzás nőknél végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az exogén módon beadott ösztrogének növelik a plazma HDL-koleszterin és triglicerid szintjét, és csökkentik az összkoleszterin, valamint az LDL-koleszterin koncentrációját [44]. Ezenkívül az ösztrogén fokozza az inzulinreceptor-kötődést az elsődleges patkány adipocitákban, ezáltal fokozhatja az inzulinérzékenységet a terhesség alatt.

A progeszteron egy másik kulcsfontosságú reproduktív hormon, amelynek szintje a terhesség alatt növekszik, bár nem gyakorol jelentős hatást a lipoprotein anyagcserére. A csak progeszteront tartalmazó tablettával alkalmazott premenopauzás nőknél végzett vizsgálatok a keringő összkoleszterin és trigliceridek szintjének marginális csökkenését mutatták [45]. Felvetődött azonban, hogy a progeszteron-származékok beadása képes tompítani az ösztrogén miatti szérum lipidprofilok változását [46]. Ezen hatások nagysága a különböző progeszteron-származékok androgén tulajdonságaitól függően változik; a természetes progeszteron nem képes jelentősen módosítani az ösztrogén által kiváltott adaptációkat a lipoprotein profilokban [47].

Ezenkívül számos placenta hormon szerepet játszik az anya fiziológiájának újraprogramozásában az inzulinrezisztens állapot elérése érdekében. Az emberi placenta laktogén a terhesség alatt 30-szorosára növekszik, és kimutatták, hogy stimulálja az inzulin szekrécióját az emberi szigeteken [48]. Ezenkívül tenyésztett patkány adipocitákon végzett vizsgálatok azt sugallták, hogy bár ez a hormon nincs hatással az inzulin-receptor kötődésre, képes beavatkozni a postkötéses glükóztranszportba, ezáltal elősegítve az inzulinrezisztenciát.

Következtetések

A fenti megbeszélésből arra lehet következtetni, hogy az anyagcsere-adaptációk döntő fontosságúak a magzat megfelelő fejlődéséhez. A változatos biomolekulák, beleértve a glükózt, a zsírsavakat, a koleszterint, a ketontesteket és a hormonokat, fenntartják a megfelelő egyensúlyt ezekben az anyagcsere-adaptációkban a terhesség alatt. Ezen anyagcsere-adaptációk bármely rendellenessége komolyan befolyásolhatja a magzat fejlődését.

Közzétételi nyilatkozat

A szerzők nem jelentenek összeférhetetlenséget.