Miért használnak sóoldatot víz helyett az iv?

A sóoldat, más néven sóoldat, nátrium-klorid-víz oldat. Ez a leggyakrabban alkalmazott intravénás folyadék. A 19. század első évtizedei óta használják, és csak az Egyesült Államokban évente több mint 200 millió litert használnak fel.

Bár testének nagy részét, nagyjából 60% -át víz alkotja, önmagában vizet nem lehet közvetlenül a vérbe injektálni, mivel ez az esszenciális elektrolitok hígítását okozhatja a vérben.
A víz közvetlen bejuttatása a véráramba ozmotikus hatást eredményez a vérsejtekben.

A vérsejtek, többnyire fiziológiás sóoldatként, vizet vontak, ami gyors terjeszkedést eredményezett a sejtmembrán szakadásáig. Ennek eredményeként a sejtek tartalma a plazmába ömlik. A testsejtek nagy százalékának károsodása halált okozhat.

A közvetlenül a vérbe injektált kis mennyiségű víz nem okoz tartós kárt. Alapvetően minél többet juttat a vérbe a víz, annál nagyobb a sérült sejtek száma.

A sejtek, különösen a vörösvérsejtek felelősek az oxigén és az ásványi anyagok testszervekbe történő szállításáért. Károsodásuk következtében a test szervei nem kapnak elegendő oxigént és energiát a helyes működéshez. A vérplazmába ömlött sejtek tartalma szintén kárt okozhat, mivel megzavarhatja a vérkoncentráció egyensúlyát.

Annak elkerülése érdekében, hogy a sima desztillált víz a vérsejteket okozza, a vizet nátrium- és klóroldatba keverik, nagyjából ugyanolyan koncentrációban, mint a vérplazma. A hatás az a megoldás, amely megosztja a keringő térfogatot és a sejtekben lévő folyadékot, és ezáltal a keringő térfogat részévé válik, és nincs káros hatása a vérsejtekre.

A sóoldat speciálisan a vérplazmában lévő elektrolitok illesztésére lett kialakítva, ezért kevésbé ozmotikus hatást vált ki, mint más intravénás folyadékok. Elektrolitként nátrium- és kloridionokat tartalmaz.

Az FDA számos elsődleges indikációt hagyott jóvá a normál sóoldat használatában, nevezetesen:

• Enyhe nátrium-kimerülés a vérben
• Metabolikus alkalózis kezelése folyadékvesztés esetén
• Extracelluláris folyadékpótlás olyan állapotok esetén, mint dehidratáció, szepszis hypovolemia és vérzés

A sós vizet különféle eljárásokban is használják, például a hemodialízis során.

Hogyan működik a sós víz?

A normál sóoldat elektrolitokkal és hidrofil molekulákkal töltött oldat. Elsősorban izotóniás jellege miatt alkalmazzák a szérum plazmához képest.

Vérsejtjeink fürdenek a plazmában. A plazma elsősorban nátrium- és klórionokból áll. A nátriumionok a fő elektrolitok a sós vízben, és nélkülözhetetlenek a víz és más elektrolitok eloszlásában. A kloridionok elősegítik a szén-dioxid és az oxigén közötti kötődést.

A víz az ember testtömegének körülbelül kétharmadát teszi ki. Emellett létfontosságú szerepet játszik a sós víz kezelésében való hatékony felhasználásában is. Eloszlása az elektrolitok koncentrációjától függ a különféle rekeszekben.

A sós víz elsődleges feladata az intravaszkuláris térfogat bővítése anélkül, hogy a vér ionkoncentrációját megzavarná, vagy jelentős folyadékeltolódást okozna az intravascularis, intracelluláris és interstitialis terek között.

A sós víz a test vízszintjének helyreállításával segít a tünetek, például a szédülés és más kiszáradással kapcsolatos tünetek kezelésében.

Magas elektrolitkoncentrációja a elektront is veszíti. Ez gyakori nagy mennyiségű alkoholfogyasztás után, valamint olyan betegeknél, akik nem képesek elektrolitokat beszerezni külső forrásokból.

Az intravénás sóvizet más célokra is használják, nem csak kezelésre. Például a sportolók a rehidrációs folyamat felgyorsítására használják. Vannak, akik inkább a sós víz használatát részesítik előnyben a másnaposság felépülésének meggyorsítása érdekében, mert az tartalmazza az alkohol eliminációja során elvesztett elektrolitokat és vizet.

Sós vizes, IV injekció beadása esetén folyamatos ellenőrzésre van szükség annak biztosítására, hogy a IV oldat megfelelő mennyiségű folyadékot és ásványi anyagot biztosítson.

Olyan állapot, amelyet szoros megfigyelésre van szükség IV-es folyadék beadása esetén

Ha szívvel kapcsolatos betegségben szenved, a fiziológiás vizes injekció használata túlfolyást okozhat. Ilyen állapot esetén a véráramba injektált intravénás folyadék mennyiségét szorosan ellenőrizni kell.

Sós víz terápiás célokra

A sós víz az intravénás terápia elengedhetetlen alkotóeleme, mivel nemcsak az itt említett tünetek kezelésében segít, hanem vészhelyzetekben gyógyszeres kezelésben is alkalmazzák.

Következtetés

A desztillált víz intravénás folyadékként való használata tilos. A sós víz használata viszont széles. Ha készen áll az egészségesebb életmód vagy a terápia megkezdésére, egyeztessen velünk. Azért vagyunk itt, hogy szolgálhassunk. Mi is válaszolunk a felmerülő kérdésekre.