Ödéma

A hidropszist a serózisos folyadék rendellenes felhalmozódása határozza meg a bőrben (ödéma) és a testüregekben (pericardialis, pleurális vagy ascitikus effúziók).

Kapcsolódó kifejezések:

Bonyodalom
Fehérje
Gyulladás
Elhalás
Neoplazma
Szív elégtelenség
Magas vérnyomás

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Ödéma

Yosef Levenbrown DO, Andrew Thomas Costarino MD, MSCE, a nefrológiában és a folyadék/elektrolit fiziológiában (harmadik kiadás), 2019

Absztrakt

Az ödéma az extracelluláris víz rendellenes felhalmozódása, amely a fiziológiai mechanizmusok hibás működéséből adódik, amelyek szabályozzák a teljes test vizet, a keringő intravaszkuláris térfogatot, valamint a sejtes és extracelluláris elektrolitok megfelelő koncentrációban történő fenntartását. A működési zavarok e rendszerek némelyikében vagy mindegyikében a végső két út egyikével okozhatnak ödémát: (1) a folyadék túlzott szűrése a vér kapillárisain, vagy (2) az interstitium elégtelen elvezetése a nyirokerek által. Ebben a fejezetben áttekintést nyújtunk a vízszabályozási mechanizmusokról, majd megvizsgáljuk, hogyan vezethet e mechanizmusok diszfunkciója ödéma állapotához néhány általános újszülött klinikai forgatókönyv felhasználásával, hogy szemléltessük jelenlegi megértésünket.

Ödéma

Következtetés

Az újszülöttek populációjának ödémája hasonló az idősebb gyermekek és felnőttek ödémájához, mivel a Starling kapilláris erőinek egyensúlyhiánya okozza. Számos tényező hajlamosabbá teszi az újszülötteket ezekre a zavarokra. Fontos, hogy érrendszerük áteresztőbb az idősebb betegekkel összehasonlítva, az újszülöttek testnedve nagyon magas, és a magas pulmonalis vaszkuláris ellenállás sebezhetővé teszi őket a tüdőödéma kialakulásában. Az akut és krónikus légzőszervi megbetegedések, például az RDS és a BPD, részben annak tudhatók be, hogy képtelenek a prenatálisan megszerzett folyadékot megfelelően megszabadítani. A csecsemőket ebben a populációban kezelő klinikusoknak ismerniük kell ezeket a tényezőket, amelyek hajlamosabbá teszik az újszülötteket az ödémára, és gondosan állítsák be a folyadékkezelést.

Ödéma

David W. Gibson MD, Harry L. Greene II, FACP, a döntéshozatalban az orvostudományban (harmadik kiadás), 2010

Az ödéma a folyadék rendellenes gyűjteménye az interstitialis térben, amely lokalizálódhat vagy általánosodhat. Az intravaszkuláris és az extravaszkuláris tér közötti folyadékmozgás összefügg a hidrosztatikus nyomás, a kolloid onkotikus nyomás és a kapilláris permeabilitás kölcsönhatásának erőivel, valamint a nyirokelvezetés hatásaival. Normál esetben egyensúly van ezen erők között, és nem történik nettó folyadék felhalmozódás. Az ödéma akkor fordul elő, ha csökken a plazma onkotikus nyomása, nő a hidrosztatikus nyomás, nő a kapilláris permeabilitás vagy ezeknek a tényezőknek a kombinációja. Az ödéma akkor is jelen lehet, ha a nyirok áramlása akadályozott.

A kórtörténet és a fizikális vizsgálat az ödéma okaira összpontosít, és arra törekszik, hogy meggyőződjön arról, hogy általános vagy lokalizált-e.

Az generalizált ödéma súlygyarapodással dokumentálható, és gyakran társul a megnövekedett kapilláris hidrosztatikus nyomással, mint a pangásos szívelégtelenségben (CHF), a megnövekedett nátrium- és vízterheléssel járó veseelégtelenségben, az intravaszkuláris térfogat kiterjesztése után az IV folyadékokból vagy olyan körülmények között nátrium-visszatartás. Ödéma léphet fel kortikoszteroid terápia után, vagy ösztrogénekkel vagy más gyógyszerekkel együtt. Az egész testet érintő ödéma (például anasarca) kiterjedhet a hashártya üregébe (például ascites) vagy a pleurális térbe (például hydrothorax). Generalizált ödémában szenvedő betegeknél az első lépés a központi vénás nyomás becslése a jugularis vénás nyomás (JVP) meghatározásával. A manubrium sterni és a jugularis véna folyékony meniscusának távolságának 45 ° -nál ≤2 cm-nek, a bal pitvartól pedig 5 cm-nek kell lennie.

Határozza meg a szérum albumint és a vizeletfehérjét generalizált ödémában és normális JVP-ben szenvedő betegeknél.

Ha a szérum albumin normális, végezzen vizeletvizsgálatot, keresve a rendellenes vizeletüledéket, és ellenőrizze a BUN-t és a kreatinint a vesepatológia lehetőségének felmérése érdekében. Ha a vizeletvizsgálat eredményei normálisak, rendelje el a pajzsmirigyfunkciós teszteket (TFT) a myxedema keresésére. Úgy kell tekinteni, hogy a fennmaradó betegek idiopátiás ödémával vagy gyógyszer által kiváltott ödémával rendelkeznek.

Ha a szérum albuminszintje csökken, végezzen vizeletvizsgálatot a proteinuria ellenőrzésére. Több mint 3,5 g fehérje nefrotikus szindrómára utal; 20 mg/dl, egy kapilláris szivárgás, kóros fehérjeszintézis és fehérjevesztõ enteropathia - mindez lehetõség.

Magas JVP-vel és generalizált ödémával rendelkező betegeknél rendeljen mellkasröntgenfelvételt a kardiomegalia felkutatására.

Ha kardiomegáliát találnak, rendeljen echokardiogramot a pericardialis effúzió keresésére; a szívburok megvastagodása, például akut vagy krónikus szívburokgyulladás esetén; a szív rendellenes kontraktilitása, amint ez a CHF-ben látható vagy infiltratív szívproblémák jelei, például hipertrófiás obstruktív kardiomiopátia, amiloid vagy neoplazma.

Ha a szívméret normális a mellkasfólián, értékelje a tüdőmezőket pulmonalis hipertónia szempontjából. Egy ilyen megállapításnak a cor pulmonale értékeléséhez kell vezetnie. A tiszta tüdőtéreknek arra kell ösztönözniük az echokardiográfiát, hogy keressék a szívburok összehúzódását.

A regionális ödémát vagy lokalizált ödémát gyakran a megnövekedett kapilláris nyomás okozza. Néhány ok a krónikus vénás elégtelenség; inkompetens vénás szelepek; vaszkuláris elzáródások, vagy külső, neoplazma, nyirokcsomók, műtét, fibrózis vagy sugárzás miatt, vagy mélyvénás trombózis, műtét, fertőzés, mozdulatlanság, trauma vagy hiperkoagulálható állapot miatt (pl. fehérje C-hiány, protein-S hiány, antitrombin-3 hiány, neoplazmák jelenléte vagy másodlagos a gyógyszerek, például kalciumcsatorna-blokkolók venodilatáló hatása miatt).

Ha regionális ödéma van, vegye figyelembe annak helyét. Ha az egyik vagy mindkét felső végtagban van, határozza meg a JVP-t.

A felső végtagi ödémában és normális JVP-ben szenvedő betegeknek Doppler-vizsgálaton, impedancia pletizmografián (IPG), venográfián vagy színáramlás duplex szkennelésen kell átesniük, hogy vénás elzáródást keressenek akár belső, akár külső okból. Negatív tanulmány nyirokelzáródásra utal.

Értékelje a felső végtagi ödémában és az emelkedett JVP-ben szenvedő betegeket a vena cava superior szindróma miatt mellkasröntgen, CT-vizsgálat vagy mellkasi MRI alapján.

Ha a regionális ödéma az alsó végtagokra korlátozódik, vegye figyelembe, hogy egy- vagy kétoldalú-e. Keresse meg a kifejezetten traumára, hiperkoagulálható állapotra, neoplazma előzményeire vagy nyirok- vagy vénás elzáródást okozó állapotokra utaló történelmi jellemzőket.

Ha az előzmények negatívak, rendeljen Doppler-vizsgálatot vagy IPG-t. Ha ez a vizsgálat pozitív, venográfia jelezhető a vénás trombózis és az extrinsic kompresszió összehasonlításában. Ha a Doppler-vizsgálat negatív, rhabdomyolysis, mozgásszervi ödéma vagy lokalizált érrendszeri hibák lehetnek jelen.

Azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében pozitív az alsó végtagi ödéma, IPG-n, Doppler-vizsgálaton vagy az alsó végtag venográfiáján kell részt venni. A pozitív vizsgálati eredmény ismét vénás trombózist sugallhat, ennek kezelésével. A negatív vizsgálati eredmény nyirokelzáródásra utalhat. Ez a lymphangiográfiával értékelhető.

Ödéma

Mi az ödéma ?

Az ödéma a folyadék felesleges felhalmozódására utal a test szöveteiben. Az ödéma az intracelluláris folyadék felhalmozódása következtében alakulhat ki. Leggyakrabban azonban az interstitialis téren belüli folyadékfelhalmozódás eredményeként merül fel.

Mi okozhat ödémát az intracelluláris folyadék felhalmozódása következtében?

Az intracelluláris folyadék felhalmozódása akkor fordulhat elő, ha a normális transzmembrán nátriumgradiens nem marad fenn. Ennek oka az ionos szivattyú diszfunkciója, egy olyan állapot, amely a szövetek véráramlásának vagy gyulladásának következménye lehet, amely növelheti a membrán permeabilitását. A sejtben fellépő megnövekedett nátriumkoncentráció az ozmózis révén a vizet a sejtbe vonja, és markáns sejtduzzadást eredményezhet.

Az intracelluláris duzzanat által okozott ödéma tipikusan nonpitting ödéma.

Mi okozhat ödémát az extracelluláris folyadék felhalmozódása következtében?

Az ödéma két általános oka van, amelyek az extracelluláris folyadék felhalmozódásából származnak: fokozott kapilláris szűrés és a megfelelő nyirokelvezetés kudarca. A leggyakoribb okok a megnövekedett kapilláris szűrési kategóriába tartoznak.

A kapilláris permeabilitás, a hidrosztatikus nyomás vagy a csökkent ozmotikus nyomás növekedése mind megnövekedett kapilláris szűrési sebességet eredményezhet. A megnövekedett kapilláris permeabilitás okai közé tartoznak az immunreakciók (pl. Hisztamin felszabadulás), toxinok, bakteriális fertőzések, iszkémia és égési sérülések. A megnövekedett kapilláris hidrosztatikus nyomás okai közé tartozik a magas vénás nyomás (pl. Szívelégtelenség, vénás elzáródás) vagy a túlzott folyadék- és nátrium-visszatartás (pl. Akut veseelégtelenség). A plazma kolloid ozmotikus nyomásának csökkenése a plazma fehérje szintjének csökkenéséből adódik, elsősorban akkor, ha az albumin csökken. Ennek oka lehet e fehérjék termelésének kudarca (pl. Májelégtelenség esetén) vagy fokozott veszteség (például nephrotikus szindrómával, fehérjevesztõ enteropathiával, vasculitisszel).

A csökkent nyirokelvezetéssel járó ödéma (más néven lymphedema) primer vagy szekunder jellegű lehet (lásd a 4. kérdést). A nyirokelzáródással járó ödéma különösen súlyos lehet, mert az extracelluláris térbe szivárgó fehérjéknek nincs más módjuk eltávolítására, és fokozott ozmotikus húzóerőt biztosítanak az interstitiumban.

Az interstitialis folyadék felhalmozódása által okozott ödéma tipikusan gödörödéma.

Mit jelent az elsődleges és a másodlagos lymphedema kifejezés?

Az elsődleges lymphedema az interstitialis folyadék felhalmozódására utal, amely a nyirokerek vagy nyirokcsomók veleszületett rendellenességeiből fakad. Ez az állapot ritka, és leggyakrabban a fiatal kutyák hátsó végtagjainak proximális nyirokcsomóinak vagy poplitealis nyirokcsomóinak aplasiájához vagy diszpláziájához kapcsolódik. Az ödéma lehet átmeneti vagy tartós, és csak a hátsó végtagokat érinti, vagy általánosabb lehet.

A másodlagos lymphedema az interstitialis folyadék felhalmozódására utal, amely a nyirokerek vagy a nyirokcsomók megszerzett rendellenességeiből adódik. A szerzett nyirokelzáródás egyik leggyakoribb oka a daganatok által kiváltott extralymfatikus elzáródás, műtéti vagy egyéb trauma, lymphangitis és lymphadenitis.

Hogyan kell kivizsgálni a lymphedema eseteit?

A gondos kórtörténet és a fizikai vizsgálat sok nyomot adhat a lymphedema lehetséges kiváltó okáról. Polidipszia és polyuria kórelőzményéről számolhatunk be a hiperkalcémiás kutyában, mediastinalis limfómában és a fej, a nyak és az elülső végtagok kimagasló ödémájában, amely a koponya vena cava tumorral összefüggő elzáródásából származik, a másodlagos ödéma egyik formája, amelyet precavális szindrómának neveznek. A kétoldali hátsó végtag ödémájú kutyáknál a szublumbalis lymphadenopathia azonosítható. Egy minimális adatbázis (teljes vérsejtszám, szérum biokémiai profil és vizeletvizsgálat), egy szívférgesség antigéntesztje, helyi röntgenfelvételek és ultrahangos képalkotás, finom tűszívók vagy az érintett nyirokcsomók, érintett szövetek vagy tömegek biopsziája is értékes lehet nyiroködémás kutya. A diagnosztikai vizsgálat során bizonyos esetekben a lymphangiográfiát is fel lehet tüntetni.

Hogyan kell klinikailag kezelni a lymphedemát?

A másodlagos lymphedema eseteivel az alapbetegség kezelése a legjobb. Az elsődleges vagy másodlagos nyiroködémában szenvedő állatok, amelyek az alapbetegség kezelésével nem oldhatók meg, nyomáskötésekkel és aprólékos bőrápolással kezelhetők a másodlagos fertőzések és szövődmények megelőzése érdekében. További megfontolható gyógyszerek közé tartoznak a benzopironok (pl. Rutin), kortikoszteroidok és fibrinolizin inhibitorok. A műtéti kezelési lehetőségek közé tartozik a limfangioplasztika, a lymphaticovenous söntök, valamint a felszínes és a mély nyirok anastomosis.

Milyen mechanizmusok segítenek megakadályozni az ödéma kialakulását?

Három elsődleges tényező segít megakadályozni az ödéma kialakulását. Ezek közé tartozik az interstitium alacsony megfelelősége, a nyirokerek figyelemre méltó képessége az áramlás növelésére, ezáltal javítva a vízelvezetést, és a megnövekedett interstitialis fehérje felszívódás, amely a megnövekedett nyirokáramlásból ered, ami ezáltal csökkenti az intersticiális kolloid ozmotikus nyomást.