Perda de peso durante a cirrose está relacionada à causa da doença hepática

Eredeti cikkek

A cirrhosis alatti fogyás a májbetegség etiológiájához kapcsolódik

Perda de peso durante a cirrose está relacionada à causa da doença hepática

Lucilene Rezende Anastácio I; Lívia Garcia Ferreira II; Hélem de Sena Ribeiro III; Agnaldo Soares Lima IV; Eduardo Garcia Vilela IV; Maria Isabel Toulson Davisson Correia IV

I. Felnőtt egészségügyi posztgraduális program, Orvostudományi Kar, Universidade Federal de Minas Gerais
II. Sebészeti posztgraduális program, Orvostudományi Kar, Universidade Federal de Minas Gerais
III. Élelmiszertudományi érettségi utáni program; Gyógyszerésziskola, Universidade Federal de Minas Gerais
IV. Alfa Gasztroenterológiai Intézet, Hospital das Clínicas, Orvostudományi Kar; Mineral Gerais Szövetségi Egyetem, Belo Horizonte, MG, Brasil

KONTEXTUS: Az alultápláltságot széles körben leírják a májtranszplantációra (LTx) váró betegeknél. A májbetegség során bekövetkező súlyvesztéssel járó kockázati tényezőket azonban még nem vizsgálták jól.
CÉLKITŰZÉSEK: Ennek a tanulmánynak a célja a súlycsökkenés és annak kockázati tényezőinek felmérése volt a májbetegség alatt és a transzplantáció utáni első találkozásig. Az LTx-n átesett betegeket visszamenőlegesen értékelték a májbetegség során bekövetkező súlycsökkenésről, miközben az LTx várólistáján szerepeltek. Figyelembe vették a betegek betegség előtti szokásos súlyát és a transzplantáció utáni első járóbeteg-kinevezésüket. Demográfiai, szocioökonómiai, életmódbeli és klinikai változókat gyűjtöttünk a kockázati tényezők lineáris regressziós elemzéssel történő felmérésére. Visszamenőlegesen 163 beteget vizsgáltunk LTx-ben 1997 és 2008 között.
EREDMÉNYEK: Beteg állapotban a betegek átlagosan 7,7 ± 12,4 kg-ot fogyottak. A többszörös lineáris regressziós elemzésekkel a súlycsökkenéssel függetlenül társított változók a következők voltak: volt dohányos (P = 0,03), nagyobb testtömeg-index (P

Címsorok: Fogyás. Májcirrózis, alkoholista. Májbetegségek. Májátültetés.

HÁTTÉR: A desnutrição é amplamente descrita em pacientes à espera de transplante hepático (LTx). No entanto, fatores de risco associados à perda de peso durante a doença do fígado ainda não foram bem estudados.
OBJETIVOS: Avaliar a perda de peso e seus fatores de risco durante a doença do fígado e até a primeira consulta após o transplante. Pacientes submetidos ao LTx foram retrospectivamente avaliados para perda de peso durante a doença do fígado, enquanto na list de espera para LTx. O peso szokásos dos pacientes antes da doença e seu primeiro peso ambulatorio após o transplante foram megfontolás para as análises. Variáveis demográficas, de estilo de vida, socioeconômicas e variáveis clínicas foram coletadas para avaliar fatores de risco, usando análise de regressão linear múltipla.
EREDMÉNYEK: Foram avaliados retrospectivamente 163 pacientes submetidos a LTx entre 1997 e 2008. Os pacientes perderam em média 7,7 ± 12,4 kg, quando doentes. Variáveis independentemente Associadas à perda de peso foram as seguintes: ex-fumante (P = 0,03), maior índice de massa tizedes (P

Descritores: Perda de peso. Cirrose hepática alcoólica. Hepatopatias. Transplante de fígado.

BEVEZETÉS

Az alultápláltság szinte általános a májtranszplantációra (LTx) váró betegeknél (3). A májbetegség nagymértékben befolyásolja a táplálkozási állapotot, mert a betegség számos tényezője hozzájárul az étkezés csökkenéséhez, például az ascites miatti korai jóllakottság, az émelygés és a hányás emésztőrendszeri tünetei (4). Ezenkívül korlátozó, kellemetlen étrend javasolt, annak ellenére, hogy nem értenek egyet a jelenlegi irányelvekkel, ami tovább rontja a táplálkozási helyzetet (9). Egyéb lehetséges alultápláltsági okok lehetnek a krónikus májelégtelenség miatti emésztési és felszívódási rendellenességek, valamint anyagcsere-rendellenességek, például hipermetabolizmus, rendellenes makrotápanyag-anyagcsere, fokozott katabolikus hormon szekréció és csökkent anabolikus hormon szekréció (8 .

Bár az alultápláltság ezeknél a betegeknél jól elismert állapot, a diagnózisának módszereiről a májbetegség biokémiai vizsgálatokra és testtömegre gyakorolt hatása miatt még mindig vita folyik. Ezen túlmenően a súlycsökkenést ebben az időszakban nehéz felmérni, mivel az ascites, az ödéma és ezeknek a betegségeknek a kockázati tényezőit még nem értékelték jól. A jelenlegi vizsgálat célja a súlyvesztés és az ahhoz kapcsolódó kockázati tényezők értékelése volt májbetegeknél abban az időszakban, amikor a transzplantációra várakozó listán szerepelnek.

Ez egy retrospektív vizsgálat volt, amelyben értékelték az LTx betegek súlyvesztését a transzplantációt megelőző májbetegség során. Figyelembe vették a májműködési zavarok előtti súlyt (a beteginterjúból rögzítve) és az LTx utáni első járóbeteg-kinevezés súlyát (átlagosan 23 ± 10 nappal az LTx után). A súlycsökkenés kockázati tényezőit is értékelték.

Azokat a betegeket, akiket krónikus májbetegségek miatt átültettek 1994 és 2008 között, és akik legalább 18 évesek voltak az LTx-nél, az Alfa Gasztroenterológiai Intézet - Transzplantációs Rendelőintézetében követték a Minas Gerais-i Szövetségi Egyetemen (Belo Horizonte, MG, Brazília). Azokat a betegeket, akiknél az LTx után az első járóbeteg orvosi rendelvényen ascites jelentkezett, kizárták a vizsgálatból. A betegeket 2008. március és október között egyszer kérdezték meg, hogy felmérjék demográfiai, társadalmi-gazdasági és klinikai jellemzőiket, valamint a jelenlegi életmódbeli szokásaikat. Retrospektív változókat gyűjtöttünk az orvosi dokumentumokból. A Minas Gerais szövetségi egyetem etikai bizottsága jóváhagyta a tanulmányt.

A demográfiai és társadalmi-gazdasági adatok között szerepelt az életkor, a nem, a bőrszín, a családi állapot, a fizetett szakmai tevékenység, az iskolai végzettség és a jövedelem. Az életmód jellemzői az ön által bejelentett szokásos éjszakai alvási órákon, a dohányzási szokásokon és a korábbi dohányzási előzményeken alapultak. Az összegyűjtött klinikai adatok a következők voltak: LTx indikáció, artériás hipertónia jelenléte az LTx előtt, vércukorszint > 100 mg/dl hyperglicemia és diabetes mellitus a májbetegség előtt. A betegeket a májbetegség előtti súlyukról és az LTx összegyűjtését követő első járóbeteg-kinevezésükről kérdezték az orvosi felvevőkből. Ezeket a súlyokat figyelembe véve a májbetegség alatti súlycsökkenést és a táplálkozási állapotot a testtömeg-index (BMI) értékei alapján értékelték (alsúly, ha BMI 2, normál súly, ha BMI 18,5-24,9 kg/m 2, túlsúly, ha BMI 24,9-29,9 kg/m 2, elhízott, ha a BMI> 30 kg/m 2). A betegeket a fogyás százalékos aránya szerint is értékelték.

A statisztikai elemzéseket a Social Packaging for Social Sciences 17.0 változat (SPSS Inc., Chicago, IL) segítségével végeztük. A numerikus változókat átlagként és szórásként, vagy minimumokban, maximumokban és mediánokban mutattuk be, ha nem mutattak normális eloszlást (Kolmogorov-Smirnov-teszt). A kategorikus változókat százalékban adtuk meg. A súlycsökkenés kockázati tényezőit egyváltozóssal határoztuk meg (t Student tesztje, Pearson vagy Spearman korrelációk, ANOVA) és többváltozós lineáris regresszió analízis. Változók a P

163 beteget értékeltünk (átlagos életkor a transzplantációnál 47,7 ± 13,3 év, 62% férfi). A betegek általános jellemzőit az 1. táblázat mutatja be. Az átlagos súlykülönbség a betegség időpontjától a transzplantáció utáni első járóbeteg-kinevezésig -7,7 ± 12,4 kg volt (medián: -6,5 kg; minimum: -57,8 kg; maximum: +28,0 kg ). Ez átlagosan a testtömeg-veszteség százalékának -9,5% ± 15,2% -át jelentette (medián: -10,0%; minimum: -46,6%; maximum: + 42,47%). A májbetegség előtti átlagos BMI 25,5 ± 5,0 kg/m 2 volt, az LTx utáni első járóbeteg-kinevezéskor pedig 22,7 ± 4,1 kg/m 2. A májbetegség előtt férfi, túlsúlyos vagy elhízott betegek lényegesen több súlyt vesztettek (1. táblázat).

A betegség folyamán a betegek 68,7% -a (n = 112) a szokásos testsúlyának akár 5% -át is elveszítette. A betegek majdnem fele (48,5%; n = 79) akár 10% -ot is elveszített. Ha összehasonlítjuk a májbetegség előtt feljegyzett súlyokat a májtranszplantáció utáni első járóbeteg-kinevezéssel, az alacsony testsúlyú és normál testsúlyú betegek aránya nőtt, míg a túlsúlyos és elhízott betegek aránya csökkent (1. ábra).

A súlycsökkenéssel összefüggő numerikus változók a következők voltak: a transzplantáció kora (r = -0,19; P = 0,02) és a BMI a májbetegség előtt (r = -0,63; P 0,05).

A többváltozós lineáris regressziós analízissel a súlycsökkenéssel függetlenül társított változók a következők voltak: korábbi dohányos (P = 0,03), nagyobb BMI (P

Ebben a tanulmányban az átlagos súlykülönbség a betegség időpontjától a transzplantáció utáni első járóbeteg-kinevezésig -7,7 ± 12,4 kg volt (medián: -6,5 kg; minimum: -57,8 kg; maximum: +28,0 kg). Az alultápláltság szinte minden LTx-re váró betegnél jelen van (3); a súlycsökkenést azonban nehéz mérni ebben az időszakban, mivel a betegeknél gyakran ascites és ödéma jelentkezik. Nincs tudomásunk olyan vizsgálatról, amely a májbetegség során súlycsökkenést értékelte, amely az ascites és az ödéma miatt felesleges testvizet okozott. A jelenlegi tanulmánynak azonban számos korlátja van, többek között az a tény, hogy a beteg által jelentett, a májbetegség előtti súlyra vonatkozó információkon alapult. Ezenkívül nem tudtunk hozzáférni a májbetegség időtartamáról és annak súlyosságáról, valamint az étkezésről a májbetegség időszakában.

A fogyás nemtől, kortól, családi állapottól, iskolai végzettségtől és jövedelemtől függetlenül következett be. A súlycsökkenést a májbetegség etiológiája szerint is elemezték, és az alkoholfogyasztók jelentősen több súlyt (-10,8 ± 14,2 kg) vesztettek, mint mások. Az alkoholos cirrhosis egyes vizsgálatokban rosszabb táplálkozási állapothoz társult (1), másokban azonban nem (5). A nagy ivók és az alkoholos cirrhosisban szenvedők étrendje általában nem megfelelő. Ezenkívül az alkohol-toxicitás hozzájárul a rossz táplálkozási állapothoz azáltal, hogy zavarja az alapvető tápanyagok felszívódását, szállítását és hasznosítását (11), ami ronthatja a fogyást ezeknél a betegeknél.

Azok a betegek, akiket azért transzplantáltak, mert hepatitis C vírusuk volt (-5,0 ± 10,4 kg) és autoimmun hepatitis (-1,9 ± 13,2 kg), kevesebb súlyt vesztettek, mint más betegek. Az autoimmun hepatitis kezelésében alkalmazott kortikoszteroidok összefüggésben lehetnek ezzel a megfigyeléssel, mivel fokozhatják az étvágyat és ösztönözhetik az édes és a magas zsírtartalmú étrend bevitelét (2). Ennek a hatásnak az értékeléséhez azonban további vizsgálatokra van szükség.

Azok a betegek, akik túlsúlyosak és/vagy magasabbak voltak a BMI-vel a májbetegség előtt, nagyobb súlyt vesztettek. Azt, hogy ezen betegek táplálkozási állapotát hogyan befolyásolhatta jobban a májbetegség, egyelőre nem dokumentálták. Ennek a hatásnak a lehetséges hipotézise az elhízott betegek magasabb sebészeti/intenzív kezelési morbiditására vonatkozik (10), ami hosszabb kórházi tartózkodáshoz és a transzplantáció utáni táplálkozási állapot romlásához vezet (7). Ez a szempont a jelenlegi tanulmány másik nagy korlátja, mivel nem értékelték.

A dohányzásról való leszokás nagyrészt az általános népesség súlygyarapodásával jár, mivel növeli az energiafogyasztást, csökkenti a nyugalmi anyagcserét, csökkenti a fizikai aktivitást és növeli a lipoprotein lipáz aktivitást (6). Azonban annak magyarázata, hogy a korábbi dohányosok miért veszítenek nagyobb súlyt a májbetegség során, szintén további vizsgálatot igényelnek.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy adataink azt mutatják, hogy a betegek a májbetegség során életkortól, nemtől, iskoláztatástól és jövedelemtől függetlenül lefogytak. A májbetegség etiológiája azonban összefüggésben állt ezeknek a veszteségeknek a mértékével, amit az alkoholos cirrhosisban szenvedők nagyobb súlyvesztése és a hepatitis C vírusfertőzések és autoimmun hepatitis okozta cirrhosisban szenvedők alacsonyabb fogyása bizonyít. A magasabb BMI-vel rendelkező, túlsúlyos és egykori dohányos betegeknél fokozott a fogyás.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Köszönjük a Conselho Nacional de Desenvolvimento Científico e Tecnológico (CNPq) támogatását az MITDC-nek, Comissão de Aperfeiçoamento em Nível Superior-nak (CAPES) az LRA-nak nyújtott támogatást, a HSR-nek és a Fundação de Amparo à Pesquisa de Minas Gerais-nak a FAPEMIG támogatását LGF. Köszönjük továbbá a Pró-Reitoria de Pesquisa da Universidade Federal de Minas Gerais támogatását a nyelv felülvizsgálatában.

1. Caly WR, Strauss E, Carrilho FJ, Laudanna AA. Különböző mértékű alultápláltság és immunológiai változások a cirrhosis etiológiája szerint: prospektív és szekvenciális vizsgálat. Nutr J. 2003; október 7: 2-10. [Linkek]

2. Dallman MF, la Fleur SE, Pecoraro NC, Gomez F, Houshyar H, Akana SF. Minikérdés: glükokortikoidok - táplálékfelvétel, hasi elhízás és gazdag országok 2004-ben. Endokrinológia. 2004; 145: 2633-8. [Linkek]

3. Ferreira LG, Anastacio LR, Correia MI. A táplálkozás hatása a májtranszplantációra váró cirrhotikus betegekre. Curr Opin Clin Nutr Metab Care. 2010; 13: 554-61. [Linkek]

4. Ferreira LG, Anastacio LR, Lima AS, Correia MI. [A májtranszplantációs várólistán szereplő betegek alultápláltsága és nem megfelelő táplálékfogyasztása]. Rev Bras Med. 2009; 55: 389-93. [Linkek]

5. Ferreira LG, Anastacio LR, Lima AS, Correia MI. A májtranszplantációra váró betegek táplálkozási állapotának értékelése. Clin transzplantáció. 2011; 25: 248-54. [Linkek]

6. Filozof C, Fernandez Pinilla MC, Fernandez-Cruz A. A dohányzásról való leszokás és a súlygyarapodás. Obes Rev. 2004; 5: 95-103. [Linkek]

7. Hade AM, Shine AM, Kennedy NP, McCormick PA. Az alultápláltság és az elhízás egyaránt fokozza a májtranszplantáció morbiditását. Ir Med J. 2003; 96: 140-2. [Linkek]

8. Henkel AS, Buchman AL. Táplálkozási támogatás krónikus májbetegségben szenvedő betegeknél. Nat Clin Pract Gastroenterol Hepatol. 2006; 3: 202-9. [Linkek]

9. Heyman JK, Whitfield CJ, Brock KE, McCaughan GW, Donaghy AJ. Diétás fehérjebevitel máj encephalopathiában és cirrhosisban szenvedő betegeknél: az NSW és az ACT jelenlegi gyakorlata. Med J Aust. 2006; 185: 542-3. [Linkek]

10. Kiraly L, Hurt RT, Van Way CW, 3. helyezett. A kritikus gondozásban szenvedő elhízott betegek eredményei. JPEN J Parenter Enterális Nutr. 2011; 35 (5 kiegészítés): 29s-35s. [Linkek]

11. Lieber CS. A táplálkozás, az alkoholfogyasztás és a májbetegségek összefüggései. Alkohol Res Health. 2003; 27: 220-31. [Linkek]

Levelezés:
Lucilene Rezende Anastácio
Felnőtt egészségügyi érettségi utáni program, Orvostudományi Kar, Universidade Federal de Minas Gerais
Avenida Alfredo Balena, 110 - 5º andar
31270-901 - Belo Horizonte, MG, Brazília
E-mail: [email protected]

Beérkezett 2012.01.26.
Elfogadva 2012.03.26.

Ambulatório de Transplantes, Instituto Alfa de Gastroenterologia, Hospital das Clínicas, Faculdade de Medicina, Universidade Federal de Minas Gerais, Belo Horizonte, MG, Brasil.

Todo o conteúdo deste periódico, exceto onde está identado, está licenciado sob uma Licença Creative Commons