Dott. Amedeo Giorgetti

Rehabilitáció elhízásban társbetegségekkel

Rehabilitáció elhízásban társbetegségekkel.

Konszenzusos dokumentum az Olasz Fizikai és Rehabilitációs Orvostudományi Társaságtól (SIMFER), az Olasz Túlsúlyosság Társaságától (SIO) és az Olasz Táplálkozási Rendellenességek Társaságától (SISDCA)

Capodaglio P 1,2, Donini LM 3,4, Petroni ML 1,5, Brunani A 1,5, Delle Grave R 5,6, Di Flaviano CE 7, Giorgetti A 5, Giustini A 2,8, Saraceni LM 9

Rehabilitációs egység, Istituto Auxologico Italiano IRCCS, Piancavallo (VB), Olaszország
Olasz Társaság Fizikai és Rehabilitációs Orvostudomány (SIMFER)
Kísérleti Orvostudományi Osztály, Római „Sapienza” Egyetem, Olaszország
Olasz Étkezési Rendellenességek Társasága (SISDCA)
Olasz Elhízás Társasága (SIO)
Étkezési és súlyzavar-osztály, Villa Garda Kórház, Garda (VR), Olaszország
Villa dei Pini Kórház, Chieti, Olaszország
Rehabilitációs egység, Ospedale Sanpancrazio-Santostefano Rehabilitációs Csoport, Arco (TN) Olaszország
Fizikai orvostudományi és rehabilitációs egység, Róma „Sapienza” Egyetem, Olaszország

2013 májusában az Olasz Fizikai és Rehabilitációs Orvostudományi Társaság (SIMFER), az Olasz Elhízás Társasága (SIO) és az Olasz Étkezési Rendellenességek Társasága (SISDCA) küldöttei egy szakértői testületben csatlakoztak egy konszenzusos dokumentum megvitatásához az alábbiakról: a súlyos elhízás és a társbetegségek által érintett betegek rehabilitációs egységeinek kellékei.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a rehabilitáció magában foglalja az összes olyan beavatkozást, amelynek célja a körülmények vagy traumák egyéni funkcionális képességekre, valamint társadalmi, kulturális és szakmai részvételre gyakorolt hatásainak elkerülése, legyőzése vagy minimalizálása. Ez a meghatározás néhány alapvető kérdést tartalmaz:

kiindulási állapot vagy a kapcsolódó állapotok
különböző mértékű funkcionális következmények vagy fogyatékosság
a különböző (orvosi, szociális) rehabilitációs beavatkozások integrálása
potenciális egyéni funkcionális helyreállítás

Az elhízás gondozásáról szóló olasz szabvány (2012-2013) szerint a rehabilitációs orvoslás küldetése és működési módjai összhangban vannak az elhízás természetes történelmével, amelyet társbetegségek, krónikus állapot és fogyatékosság jellemez, amelyek súlyos következményekkel járnak az életminőségre. (Szint: I.; A ajánlás erőssége: A).

Ezért az elhízott beteg rehabilitációs útját a táplálkozási, rehabilitációs (funkcionális helyreállítás, fizikai helyreállítás, adaptált fizikai aktivitás), pszicho-oktató (terápiás oktatás és rövid fókuszált pszichoterápiás beavatkozások), rehabilitációs ápolás integrációjával kell jellemezni (szint: IV A ajánlás erőssége: A). A rehabilitációs beavatkozás intenzitásának a súlyosság és a társbetegségek szintjétől, a pszichés állapot gyengeségétől, a fogyatékosság fokától és a beteg életminőségétől kell függenie (szint: VI; ajánlás erőssége: A).

A metabolikus-táplálkozási-pszichológiai rehabilitáció (MNPR) indoklásával és kritériumaival egy konszenzusos dokumentum foglalkozott, amelyet az Olasz Elhízás Társasága (SIO) és az Olasz Táplálkozási Rendellenességek Társasága (SISDCA) hagyott jóvá, és 2010-ben jelent meg (Donini LM et al. Fogyasszon súlyzavarokat. 2010; 15 (1-2 kiegészítés): 1-31). Ebben a dokumentumban kimondják, hogy a rehabilitációs megközelítésnek megfelelőnek kell lennie multidiszciplináris és integrált az elhízás klinikai összetettségével kapcsolatban. Továbbá, hogy többre van szükség beállítások az állapot instabilitásának fázisai és a rehabilitációs folyamat megindulása szempontjából. Ezért kötelező értékelni az életminőséget, a fogyatékosságot, a motoros funkciókat (izomerő, egyensúly, az erőfeszítések toleranciája) és a mozgásszervi problémákat (ízületi fájdalom, a mozgástartomány korlátai) (Standard Italiani per la Cura dell'Obesità SIO/ADI ).

A beavatkozások intenzitása

Az intenzív rehabilitációs beavatkozások olyan súlyos fogyatékosságok helyreállítására irányulnak, amelyek fogékonyak a módosulásokra, amelyek a beavatkozás komplexitása és/vagy időtartama szempontjából rendkívül speciális orvosi rehabilitációs és terápiás ellátást igényelnek. Ez utóbbi legalább 3 órás rehabilitációs beavatkozást tartalmaz, amelyet az egészségügyi szakemberek és a rehabilitációs csoport (gyógytornász, foglalkozási terapeuta, dietetikus, pszichológus, nővér) nyújtanak, különös tekintettel azokra a feladatokra, amelyek a mindennapi élet tevékenységének javítása érdekében befejeződtek. A rehabilitációs projekt és annak egyedi programjai meghatározzák a rehabilitációs beavatkozások ütemezését, valamint az elvégzésükhöz és a célok eléréséhez szükséges időt. Ez utóbbi általában egy 30 napos fekvőbetegségben korlátozódik. Az intenzív rehabilitációs beavatkozások az elhízás és a kapcsolódó állapotok kezelésére összpontosulnak, amely multidiszciplináris, odaadó rehabilitációs környezetet igényel, amely szerkezetileg megfelel a testtömeg-túllépéssel rendelkező betegek szükségleteinek, valamint a bariatrikus emelő és transzfer segédeszközök rendelkezésre állnak.

A kiterjedt rehabilitáció tevékenységeit a klinikai terápiás ellátás mérsékelt igénye és a kezelés alatt álló betegek szupportív beavatkozásainak magas igénye jellemzi. Az ellátás klinikai terápiás terhe azonban kifejezetten multidiszciplináris rehabilitációs kompetenciákat igényel. A kiterjedt rehabilitációs beavatkozások fontos fogyatékosságokkal foglalkoznak, potenciálisan állandó és gyakran többszörös következményekkel, amelyek hosszú távú ellátást igényelnek egy rehabilitációs projekt szerint.

Egyéni rehabilitációs projekt (PRI)

Az olasz Piano d'indirizzo per la Riabilitazione (http://www.governo.it/GovernoInforma/Dossier/riabilitazione/piano.pdf. 2011. április) szerint a PRI meghatározza a beteg és hozzátartozói/gondozásának prognózisát, elvárásait és prioritásait adakozók. A projektet megosztják a betegekkel, a családdal és a gondozókkal. Meghatározza a különböző beavatkozások megfelelőségének és egybevágásának jellemzőit, valamint az egészségügyi szakasz befejezését az elért célokhoz képest. A PRI-ben a konkrét beavatkozási területek, a rövid távú célok, a beavatkozások alkalmazásának módjai, az érintett szakemberek és az eredmények értékelése kimerítően meg vannak határozva.

Ezeket a koncepciókat elismerte mind a SIO Consensus dokumentum, mind a „Standard di cura per l’obesità”, amely kimondja, hogy az integrált egyéni rehabilitációs projekt különböző beavatkozási területeket, valamint rövid és hosszú távú célokat ölel fel:

a) a táplálkozási beavatkozás véglegesítése: a helyes étkezési szokások (minőség, mennyiség) hosszú távú helyreállítása; elérje a kezdeti testtömeg legalább 10% -ának megfelelő súlycsökkenést a zsírtömeg jelentős csökkentésével és a sovány tömeg fenntartásával.

b) motoros/funkcionális rehabilitációs program (funkcionális helyreállítás, fizikai helyreállítás, motoros rehabilitáció), amelynek célja a hipotonikus és hipotróf izmok javítása a használaton kívüli állapot miatt; állítsa vissza a mozgástartományt; javítja a szív-keringési és légzési kapacitásokat.

c) terápiás oktatás és pszicho-terápiás beavatkozások, amelyek célja: a betegek valós igényeinek felismerése; javítsa a táplálkozással és a fizikai aktivitással kapcsolatos hamis vélekedéseket; képezze az önkontrollt és -kezelést az étkezés, a fizikai aktivitás, a stressz és a szorongás terén (étkezési napló, önellenőrzés, problémamegoldás); javítja a betegség viselkedését;

d) rehabilitációs ápolás, ápolók által végzett beavatkozások, amelyek célja: a betegek krónikus állapotokra, fogyatékosságra és kóros életstílusra adott válaszainak javítása; növeljék a szociális és környezeti támogatásokat és kompenzációkat; a funkcionális és kapcsolati képességek védelme és ösztönzése a rehabilitációs tevékenységekben és az egészségügyi programokban való részvétel optimalizálása érdekében.

A rehabilitációs programokban az egyes beavatkozási területekre (táplálkozási, fizioterápiás, pszichológiai, ápolói) meghatározzuk a következőket:

• egy meghatározott rehabilitációs pályára, létesítménybe vagy szakemberbe történő felvétel kritériumai, összhangban a szakmai kompetenciákkal és az akkreditációs kritériumokkal;

• rövid és középtávú célok;

• specifikus rehabilitációs beavatkozások és azok időtartama;

• várható eredmények, amelyek megfelelnek az elvégzett beavatkozásoknak;

• a tevékenységek értékelése és befejezése.

A fekvőbeteg rehabilitációs programok környezetének strukturálisan és ergonómiailag megfelelőnek és biztonságosnak kell lennie mind a betegek, mind a személyzet számára, a bariatriás segédeszközök és az emelő/szállító eszközök megfelelő jelenlétével az elhízott fekvőbetegek számához képest (Capodaglio EM et al. 2013 ).

Mind a fent említett dokumentumokban, mind az Olasz Egészségügyi Minisztérium dokumentumában (Quaderno del Ministero della Salute, n ° 10, 2012) meghatározták a rehabilitációs folyamatok és a létesítmény megfelelőségi kritériumait.

Következtetések

A rehabilitáció olyan körülmény, amelyben a páciensközpontú ellátás erőteljesen megvalósítható, felhatalmazva azokat a betegeket, akik már nem delegálnak orvosokat, hanem az egészségügyi menedzsment főszereplőivé válnak. A klinikus és a beteg közötti kommunikációnak betegközpontúnak kell lennie, hogy magában foglalja a beteg perspektíváját és a pszichoszociális kontextust, valamint a közös megértést és felelősséget. Az egészségügyi műveltség javítása valóban a rehabilitációs programok másik célja: az elhízottaknál elég megszokott alacsony egészségügyi műveltség az orvosi ajánlások betartásának csökkenését, az egészséges magatartás elmulasztását és alacsonyabb szintű eredményeket eredményezhet.

Hivatkozások

Donini LM, Cuzzolaro M, Spera G, Badiali M, Basso N, Bollea MR és mtsai. Elhízás és étkezési rendellenességek. Jelzések az ellátás különböző szintjeire. Olasz szakértői konszenzus dokumentum. Egyél súlyzavar. 2010; 15 (1-2 Kiegészítő): 1-31

Standard Italiani per la Cura dell’Obesità S.I.O./A.D.I. 2012/2013

Piano d’indirizzo for la Riabilitazione. Http://www.governo.it/GovernoInforma/Dossier/

riabilitazione/zongora.pdf. Végső konzultáció: 2011. április

Quaderno del Ministero della Salute (n ° 10, 2012)

Capodaglio P, Lafortuna C, Petroni ML, Salvadori A, Gondoni L, Castelnuovo G, Brunani A. A kórházi rehabilitáció indoklása elhízásban és társbetegségekben. Eur J Phys Rehabil Med, 2013; 49: 399-417

P Capodaglio, A Liuzzi, J Faintuch (szerk.). Az elhízás letiltása: a meghatározóktól az ellátási modellekig. Springer Verlag, Heidelberg. 2013

Capodaglio EM és mtsai. Kritikus szempontok az ápolásban. In: P Capodaglio, A Liuzzi, J Faintuch (szerk.). Az elhízás letiltása: a meghatározóktól az ellátási modellekig. Springer Verlag, Heidelberg. 2013