Tartalomjegyzék

Chada RR, Maryada VR, Mulpur P, Reddy AVG, Maska A és mtsai. (2019) A műtét előtti szénhidrát betöltése segít-e a teljes térdprotézis műtétben ?. J Nutri Med Diet Care 5: 036. doi.org/10.23937/2572-3278.1510036

EREDETI CIKK | NYITOTT HOZZÁFÉRÉS DOI: 10.23937/2572-3278.1510036

Radha Reddy Chada, PhD, RD 1 *, Venkateshwar Reddy Maryada, MBBS, MS, CHS 2, Praharsha Mulpur, MBBS, DNB 2, Annapareddy V Gurava Reddy, MBBS, DNB, FRCS (Ed), FRCS, FRCS, M.Ch 3, Maska Anita 1 és Veena Diggikar, PhD 4

1 Klinikai táplálkozási és dietetikai osztály, Sunshine Kórházak, India

2 Ortopédiai Tanszék, Sunshine Kórházak, India

3 Ortopédiai Tanszék, Sunshine Bone & Joint Institute, Sunshine Kórházak, India

4 Laboratóriumi Tanszék, Sunshine Kórházak, India

Háttér

A műtét előtt egy éjszakán át tartó, elhúzódó böjtöt javasolták az aspiráció kockázatának csökkentése érdekében a műtét alatt vagy után. A legújabb tanulmányok szerint az elhúzódó koplalás fokozott inzulinrezisztenciával, megnövekedett akut fázisú stresszreakcióval és csökkent műtéti betegek közérzetével jár. Hipotézisünk az, hogy a műtét előtt 2 órával a műtét előtti orális szénhidrátterhelés a betegek javult közérzetével jár.

Mód

A kettős-vak, randomizált kontroll vizsgálat során 140 beteget értékeltek elektív primer teljes térdprotézis (TKR) műtéten. Bármelyik nemből 55 évesnél idősebb betegeket randomizáltak a vizsgálati csoportba (amely orális szénhidrátoldatot kapott az érzéstelenítés kiváltása előtt 2 órával) és a kontroll csoportba (akik sima vizet kaptak a vizsgálati csoporttal megegyező mennyiségben) ). A műtét előtti és posztoperatív időszakban a betegek jólétét vizuális analóg pontszámok (VAS) segítségével értékelték a fájdalom, a szomjúság és az éhség miatt. Ezenkívül vérmintákat gyűjtöttek a műtét előtti és utáni időszakban biokémiai vizsgálatokhoz. A tanulmány az inzulinrezisztencia, a C-reaktív fehérje és a prognosztikus gyulladásos és táplálkozási index (PINI) előtti és posztoperatív változásait hasonlította össze másodlagos eredménymérőként.

Eredmények

140 vizsgálati alanyot (99 nő, 41 férfi) vettek fel. Jelentősen csökkent a szomjúság, az éhség és a fájdalom VAS-pontszáma a vizsgálati csoportban (p 1. táblázat: A szénhidrátital tápanyag-összetétele. Tekintse meg az 1. táblázatot

2. táblázat: Preoperatív szénhidrátterhelési protokoll a betegek számára. Tekintse meg a 2. táblázatot

A műtét előtti antropometriai adatokat összegyűjtöttük, és a tápláltsági állapotot a Szubjektív Globális Értékelés (SGA) eszközzel értékeltük. Valamennyi beteg (vizsgálati és kontrollcsoport) ugyanazt az érzéstelenítő előgyógyszert kapott műtét előtt. Az összes műtétet spinális érzéstelenítésben hajtották végre. Intraoperatív intravénás folyadékokat a kezelő aneszteziológus döntése alapján adtak be.

A betegek közérzete volt a vizsgálat elsődleges eredménymérője. A közérzetet a műtét előtti és a műtét utáni időszakban értékelték a vizuális analóg pontszámok (VAS) segítségével fájdalom, szomjúság és éhség miatt. A VAS pontszámokat egyszer vettük fel a műtét előtti időszakban, kétszer pedig az első és második műtét utáni nap reggelén (24, illetve 48 órával a műtét után). A kumulált ambulációs pontszám (CAS) egy olyan pontszám, amelyet az alapmobilitás fejlõdésének napi értékelésére lehet használni, amíg a független ambuláció el nem ér. Ezt 3 műtét utáni napon értékelték mindkét csoportnál [13].

A megelőző fájdalomcsillapítókat egyik esetben sem írták fel és nem használták. A műtét után a fájdalomcsillapítás mindkét csoportban egyenletes volt. Az első műtét utáni napon minden beteg három adag intravénás paracetamolt (1 g IV) kapott. A műtét utáni második naptól kezdve minden betegnek napi háromszor orális paracetamolt (500 mg) írtak fel a kiürülésig.

Másodlagos eredménymérők

A betegek inzulinrezisztenciájának változását is értékelték. Biokémiai vizsgálatokat végeztek az éhomi plazma glükóz, inzulin, CRP, albumin, pre-albumin, α-1-sav-glikoprotein kezelésére a műtét előtt és a műtét után 24 órával. Az elvégzett biokémiai vizsgálatok részleteit a 3. táblázat mutatja be.

3. táblázat: A vizsgálat során elvégzett biokémiai vizsgálatok felsorolása. Tekintse meg a 3. táblázatot

Az inzulinrezisztenciát és a prognosztikus gyulladásos és táplálkozási indexet (PINI) a kapott biokémiai eredmények alapján számítottuk ki.

Az inzulinrezisztenciát a Matthews és munkatársai által javasolt HOMA-IR (Homeostasis Model for Assessment for Insulin Resistance) egyenlet felhasználásával számoltuk. [14].

Inzulinrezisztencia = szérum inzulin × vércukorszint 405

PINI = CRP × a-glikoprotein-albumin × pre-albumin

A műtétek akut fázisú gyulladásos válaszát a máj által felszabadított akut fázisú fehérjék közvetítik. Ezek a fehérjék a trauma után néhány órán belül növekednek vagy csökkennek, és segíthetnek megjósolni a posztoperatív szövődményeket [15,16]. Ebben az összefüggésben az Ingenbleek és Carpentier által javasolt prognosztikai gyulladásos és táplálkozási indexet (PINI) használták a morbiditás és a mortalitás kockázatának előrejelzésére [2]. A PINI két pozitív (C-reaktív fehérjét [CRP] és α-1-sav-glikoproteint [α-1-GA]) és két negatív (albumin és pre-albumin) akut fázisú proteint integrál.

A tartózkodás időtartamát (LOS) mindkét csoport átlagos LOS értékeként számoltuk ki, és hasonlítottuk össze.

Az összes összegyűjtött adatot az Excel 2016 (Microsoft) segítségével állítottuk össze és táblázatos táblázatokra. Az adatok elemzését az SPSS Software 16.0 (IBM TM SPSS 16.0) verziójával végeztük. Párosított t-tesztet hajtottunk végre, hogy megismerjük a szignifikancia szintjét 5% -nál (Kiegészítő fájl).

A vizsgálatot 140 alanyon végezték, 41 férfit és 99 nőt tartalmazva. A vizsgálati csoportban az átlagos életkor (60,14 ± 8,45 év) összehasonlítható volt a kontroll csoportéval (58,9 ± 8,64 év). A vizsgálat 71 beteget vett fel a vizsgálati csoportba és 69 beteget a kontroll csoportba. Nem volt szignifikáns különbség az SGA-val mért testtömeg-indexben (BMI) és a műtét előtti táplálkozási állapotban (4. táblázat). Mindkét csoport valamennyi vizsgálati beteg az előírt mennyiségben fogyasztotta a szénhidrátot vagy a nem szénhidrátot tartalmazó italt.

4. táblázat: A betegek demográfiai és klinikai vonatkozásai a két csoportban. Tekintse meg a 4. táblázatot

A műtét utáni folyadék újraélesztése normál sóoldattal történt, mindkét csoport összes betegénél. A dextróz-normál sóoldatot (DNS) semmilyen esetben sem operáció előtt, sem után nem használták. Nem voltak regisztrált intraoperatív vagy posztoperatív érzéstelenítési szövődmények vagy korai posztoperatív fertőzések a tanulmányi vagy a kontroll csoportokban.

A vizuális analóg skála (VAS) pontszámait az 5. táblázat tartalmazza. Az operáció utáni átlagos VAS fájdalom pontszám 4,66 ± 0,119 a vizsgálati csoportban szignifikánsan csökkent a 6,19 ± 0,106 kontroll csoporthoz képest (p 5. táblázat: A két csoportba tartozó betegek átlagos jólétének VAS-pontszáma. Tekintse meg az 5. táblázatot

A műtét utáni szomjúság átlagos VAS-pontszáma 2,634 ± 0,97 a vizsgálati csoportban szignifikánsan csökkent a kontrollcsoporthoz képest 6,456 ± 0,097 (p 6. táblázat: Az inzulinrezisztencia átlaga ± SE, gyulladásos markerek a két csoport között. Nézze meg a 6. táblázatot

Kevés tanulmányt közölnek olyan betegekről, akiket választó ortopédiai műtéten esnek át, hogy tanulmányozzák a műtét előtti szénhidrátterhelés hatását. Tudomásunk szerint nincsenek indiai lakosságra alapozott tanulmányok. Vizsgálatunk során azt találtuk, hogy a preoperatív szénhidrátterhelés jelentősen javult jóléthez kapcsolódott, amelyet a fájdalom, szomjúság és éhség VAS-pontszámaival értékeltek.

Hausel és mtsai. [17] egy randomizált, kontrollált vizsgálatban számoltak be eredményeikről, amelyben 252 hasi műtéten átesett beteg vett részt. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy azoknál a betegeknél, akik preoperatív szénhidrátterhelést kaptak, csökkent a szomjúság, a fáradtság és javult a koncentráció.

Ljunggren és mtsai. [10] próbát végzett az orális szénhidrátban gazdag oldat és a sima víz összehasonlítására a teljes csípőprotézis műtéten átesett betegeknél. Megállapították, hogy a műtét utáni időszakban nem csökkent jelentősen a szövődmények aránya vagy a betegek jóléte.

Nem találtunk szignifikáns csökkenést a tartózkodás átlagos hosszában a szénhidrát-kiegészítésben részesülő betegeknél. Alito és mtsai. [11] az ACERTO protokollon alapuló vizsgálatot is végzett teljes csípőízületi műtéten áteső betegeknél. Összehasonlították az orális szénhidrátoldatot kapó csoportok eredményeit a hagyományos gyakorlatoknak megfelelő böjtölő csoportokkal. Beszámoltak arról, hogy a műtét előtti időszakban csökkent az átlagos tartózkodási idő az orális szénhidrátot kapó vizsgálati csoportban.

Awad és mtsai. [18] huszonegy randomizált vizsgálat metaanalízisét publikálta, 1685 beteg bevonásával, a szénhidrátterhelés átlagos tartózkodási időre (LOS) gyakorolt hatásának elemzésére. Az összes vizsgálatban nem volt általános csökkenés a LOS-ban, azonban jelentős csökkenésről számoltak be a súlyos hasi műtéten átesett betegek körében.

Bilku és mtsai. [19] két randomizált, kontrollos vizsgálat meta-analízisét végezte el a műtét előtti orális szénhidrátterheléssel, és jelentős különbségről számolt be a beteg kényelmében a műtét után. Ezek az eredmények azonban nem voltak összhangban a Smith és munkatársai Cochrane adatbázisának áttekintésével. [12], ahol a betegek kényelmének javulása marginális vagy jelentéktelen volt.

Az egyik napról a másikra éhezés katabolikus állapotot eredményez, ami növeli a műtét akut stresszválaszát, és fokozott inzulinrezisztenciát és megemelkedett akut fázisú gyulladásos markert eredményez, mint például a C-reaktív fehérje (CRP) és az interleukin-6 (IL-6) [20]. Nygren és mtsai. [21] beszámolt arról, hogy a műtét utáni időszakban csökkent az inzulinérzékenység, ami rosszabb glükóz-anyagcserét és hiperglikémiát okoz. Vizsgálatuk során a műtét előtti szénhidráttal kezelt betegek jobb inzulinérzékenységet mutattak az éjszakai éhomi csoporthoz képest. Az inzulinrezisztencia és az inzulinérzékenység fordítottan arányos volt.

Vizsgálatunkban a posztoperatív inzulinrezisztencia alacsonyabb volt a vizsgálati csoportban (10,77 ± 1,11), mint a kontrollcsoportban (11,22 ± 1,43), de ez statisztikailag nem volt szignifikáns.

A prognosztikus gyulladásos és táplálkozási indexet Carpentier és Ingenbleek et al. [2] 1985-ben az intenzív osztályon lévő kritikus betegeket a táplálkozási és gyulladásos paraméterek alapján a szövődmények vagy a halál kockázata alapján rétegezték. Vizsgálatunkban nem történt jelentős javulás a PINI-ben. Elektív műtétből is van néhány bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a spinális érzéstelenítés csökkentheti a szénhidrátterhelés hatását, feltehetően a stresszválasz csökkenése miatt [19].

Thorell és mtsai. [22] beszámolt arról, hogy a megnövekedett inzulinrezisztencia a műtét utáni hosszabb kórházi tartózkodáshoz és a megnövekedett morbiditáshoz kapcsolódott. Feltételezték, hogy a műtét előtti orális szénhidrátterhelés csökkenti az inzulinrezisztenciát, ami független tényező volt, amely fokozott kórházi tartózkodást okozott.

Soop és mtsai. [23] tanulmányt végzett az inzulinrezisztencia változásának hatásának és annak összefüggéseinek a tényezőkhöz, mint a tartózkodás hosszához. Beszámoltak arról, hogy csökkent az inzulinrezisztencia preoperatív orális szénhidrátokkal. Ugyanakkor nem számoltak be jelentős különbségről az átlagos LOS-ban. Mathur és munkatársai tanulmánya. [24] nem mutattak szignifikáns csökkenést az átlagos LOS-nál a vizsgált populációban.

A vizsgálatunkban nem volt szignifikáns különbség az átlagos LOS-ban a vizsgálati vagy a kontrollcsoport között.

A szénhidrát beadásának módja változatos válaszokat eredményez. Az orális szénhidrátpótlás a jobb közérzet kívánt hatásait eredményezte. Helminen és mtsai. [25] beszámolt arról, hogy a műtét előtti intravénás szénhidrát beadása nem eredményezte ugyanazokat az eredményeket.

A különféle paraméterek vizuális analóg pontszámait a betegek jelentik, és kötelezően szubjektív paraméterek. Nagyobb mintaméretre és összehasonlításra lesz szükség ahhoz, hogy következtetéseket lehessen levonni olyan objektív paraméterekről, mint az inzulinrezisztencia és más gyulladásos markerek. Az orális szénhidrátterhelésnek a szövődményekre, például a fertőzésekre gyakorolt hatása hosszabb nyomon követési időt igényel.

A műtét előtti orális szénhidrát oldat, amelyet legfeljebb 2 órával az érzéstelenítés kiváltása előtt adtak be, a betegek jelentősen jobb közérzetével és kényelmével jár együtt a műtét utáni időszakban. A szénhidrátterhelés mellett az átlagos tartózkodási idő érdemben nem csökkent. Tanúi voltunk az inzulinrezisztencia csökkenésének, amely nem volt szignifikáns. További vizsgálatokra van szükség az inzulinrezisztencia, a gyulladásos markerek és az átlagos tartózkodási idő jelentős változásának értékeléséhez orális szénhidrátot kapó betegeknél.

Én, mint elsődleges szerző, és az összes szerző nevében is megerősítem, hogy ez a kézirat őszinte, pontos és átlátható beszámoló a jelentett tanulmányról. Kijelentem továbbá, hogy a tanulmány egyetlen fontos szempontját sem hagyták ki, és hogy a tanulmány tervezett eltéréseit elmagyarázták.

Egyik sem nyilatkozott. Egyik szerző sem rendelkezik anyagi érdekekkel.

Egyik sem nyilatkozott. A tanulmány egyetlen szerzője sem jelenthet be összeférhetetlenséget.

Radha Chada hozzájárult a tanulmány kialakításához és megtervezéséhez. Radha Chada, Praharsha Mulpur, Anita Maska és Veena Diggikar hozzájárultak az adatok megszerzéséhez, elemzéséhez és értelmezéséhez. Radha Chada és Praharsha Mulpur elkészítette a kéziratot. Radha Chada, Venkateshwar Reddy Maryada és Annapareddy V Gurava Reddy kritikusan átdolgozták a kéziratot. Az összes szerző végleges jóváhagyást adott.

Minden szerző átdolgozta a kéziratot, és egyetért abban, hogy teljes felelősséggel tartozik a munka integritásának és pontosságának biztosításáért, valamint elolvasta és jóváhagyta a végleges kéziratot.