Segítség a betegek étkezésben és ivásban az alultápláltság megelőzése érdekében

2017. október 09

Ez a cikk felvázolja a betegek étkezés közbeni étkezésének elősegítését. Kiemeli az élelmiszer- és folyadékbevitel ellenőrzésének fontosságát, valamint a pontos dokumentáció szükségességét

Idézet: Anderson L (2017) A betegek étkezéssel és ivással történő segítése az alultápláltság megelőzése érdekében. Ápolási idők [online]; 113, 11, 23-25.

Szerző: Liz Anderson a Buckinghamshire Healthcare Trust táplálkozási nővér szakembere.

Ezt a cikket kettős-vak szakértői felülvizsgálatnak vetették alá
Görgessen lefelé a cikk elolvasásához, vagy töltse le itt a nyomtatásbarát PDF-fájlt

Bevezetés

Az alultápláltság az Egyesült Királyság egészségügyi gazdaságának évente 19 milliárd fontba kerül, és minden negyedik embert érint, akiket felvesznek az ellátásba (Elia, 2015). Ez a legelterjedtebb a közösségben, de a táplálkozási állapot gyakran romlik, amikor a betegeket kórházba kerülik akut sérülés vagy betegség miatt, amely károsíthatja a nyelést, az étvágyat és a gyomor felszívódását. Ha a betegek rosszul vannak, és nincs kedvük enni, kihívást jelenthet a táplálkozási igényeik kielégítése.

Az alultáplált betegek vitamin-, fehérje-, ásványi anyag- és energiahiányban szenvednek, és ez káros hatással lesz a szervezetre. Az alultápláltsággal járó szövődmények közé tartozik a gyenge sebgyógyulás, a bőr lebomlása, a szepszis és a kórházban szerzett fertőzések, például a mellkas és a húgyúti fertőzések fokozott kockázata (Elia és Russell, 2009). A megfelelő táplálkozás és hidratálás biztosítása a jó, együttérző ellátás jellemzője, de az egészségügy számos területén továbbra is elhanyagolt (Leach et al, 2013).

A Kórházi Élelmezési Szabványok Testület jelentése (Egészségügyi Minisztérium, 2014) azt ajánlja, hogy az összes NHS-kórház tartsa be a jó táplálkozási ellátás tíz fő jellemzőjét és tartsa be azokat (Európa Tanács, 2003); ide tartozik egy olyan környezet biztosítása, amely kedvező ahhoz, hogy a betegek zavartalanul élvezhessék ételeiket. A jó táplálkozás és hidratálás a Care Quality Commission alapszabályainak (CQC, 2015) része, és minden gondozási környezet várhatóan bemutatja, hogyan helyezik a táplálkozást és a hidratációt a betegellátás középpontjába.

Alapvető fontosságú, hogy minden beteg az igényeinek megfelelő ételt és italt kapjon (Nursing and Midwifery Council, 2015), és bár sokan képesek lesznek önállóan gazdálkodni, néhány betegnek segítségre lesz szüksége.

Minden gondozási körülmények között felvett betegnél az első 24 órán belül táplálkozási szűrést kell végezni (CQC, 2015; Országos Egészségügyi és Egészségügyi Kiválósági Intézet, 2006) egy validált eszközzel, például az Alultáplálkozás Univerzális Szűrőeszközzel (MUST). Ez elengedhetetlen, mivel segít meggyőződni arról, hogy a betegnek szüksége van-e segítségre, és tájékoztatja az ellátás táplálkozási tervét.

Számos olyan beteg van, akinek olyan betegségei vannak, amelyek miatt szükség lehet segítségre az evés és az ivás terén; ezeket az 1. háttérmagyarázat foglalja össze.

1. háttérmagyarázat: Az evést és az ivást befolyásoló egészségügyi állapotok

Lenyelési komplikációk: összefüggésbe hozható olyan betegségekkel, mint a stroke, Parkinson-kór, motoros neuronbetegség és sclerosis multiplex

Rák: egyes rákos betegeknél megnő az energiaigény, de úgy érezhetik, hogy nem tudnak enni hányinger, hányás, fájdalom vagy gyomor-bélrendszeri elzáródás miatt. A kemoterápiát felírt betegek gyakran megváltoztatják az ízüket, ami befolyásolhatja az étvágyukat

Sebészet: műtéten átesett embereknek külön energiára van szükségük a sebek gyógyulásához, de néha nehézséget okozhatnak az étkezés a fájdalom és az émelygés miatt

Egyéb: súlyos tanulási zavarokkal, látássérültekkel vagy demenciával küzdő, valamint akut delíriumban szenvedő embereknek speciális támogatásra van szükségük a megfelelő táplálék biztosításához

Felkészülés étkezésre

Az ápolóknak segíteniük kell a betegeket az étkezés megfelelő megválasztásában; Például, ha a gyenge fogazat miatt csak puha ételt ehetnek, akkor tudatosítani kell bennük, hogy a menüben mely ételek lágyak és könnyen rághatók. Az ápolók ne válasszanak ételt a betegek számára konzultáció nélkül; ha nem tudnak maguk választani, az ápolónőjüknek beszélnie kell egy gondozóval vagy rokonával, hogy lehetőség szerint megtudja, mi tetszik vagy nem.

Az értékelési folyamat részeként fontos tudni, hogy a betegeknek van-e különleges étrendi szükséglete. Például egy nyelési nehézségekkel (diszfágia) szenvedő betegnek textúrával módosított étrendre lehet szüksége (Nemzeti Betegbiztonsági Ügynökség, 2011), mivel nehezen lenyelhető étel adása fulladáshoz vezethet. Ezt az információt akkor kell megszerezni, amikor a beteg kórházba kerül, és meg kell osztani a multidiszciplináris csoporttal; további útmutatásért olvassa el a helyi irányelveket.

Védett étkezések

A legjobb gyakorlat, ha a klinikai területek védett étkezési politikát követnek. A védett étkezések idején minden nem sürgős klinikai tevékenységnek le kell állnia, és a személyzetnek időt kell szánnia arra, hogy segítsen a betegeknek enni és inni nyugodt és sietetlen légkörben (Európa Tanács, 2003).

Noha ez a gyakorlatban gyakran kihívást jelent, különösen elfoglalt akut körülmények között, a személyzetnek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a betegek felesleges megszakítások nélkül képesek legyenek enni és inni az ételeiket.

Számos szervezet arra ösztönzi a családtagokat és gondozókat, hogy étkezésekkor jöjjenek be hozzátartozóiknak az evés és ivás segítésére. Ez jó gyakorlat, különösen a demenciában vagy tanulási zavarban szenvedő betegek számára, mivel hajlandóbbak elfogadni az ismerősök segítségét.

Berendezés értékelése

A vörös étkészletek, például a piros tálcák, kancsók és főzőpoharak használata segíthet kiemelni azokat a betegeket, akiknek segítségre van szükségük az evés és az ivás terén. Ezt az értékelést ideális esetben a táplálkozási szűréssel egyidejűleg kell elvégezni, és az ellátási terv részeként be kell építeni (1a. Ábra). Ez egy folyamatban lévő folyamat, amelyet rendszeresen felül kell vizsgálni.

Az adaptált evőeszközök, például a könnyen megfogható fogantyúk és egyéb felszerelések, például a lemezvédők és a csúszásmentes szőnyegek, hasznosak lehetnek azoknak a betegeknek, akiknek korlátozott a kézhasználata, vagy akiket stroke-ot szenvedtek, és csak egy kézzel tudnak enni (1b. Ábra). Ezeket általában foglalkozási terapeuta biztosítja.

Forrás: Bárány Péter

Felkészülés étkezésre

Étkezés előtt az ápolóknak gondoskodniuk kell arról, hogy minden beteg felkészüljön az étkezés elfogyasztására az ebédlőben vagy az ágya melletti székben. Ha ez nem lehetséges, le kell ülniük az ágyban, párnákkal jól alátámasztva (lásd az ellenőrzőlistát a 2. háttérmagyarázatban). Ösztönözni kell a függetlenséget, és fontos felmérni, hogy a betegnek milyen segítségre van szüksége, például:

Csomagok kibontása;
Joghurtos edény fedeleinek eltávolítása;
Az étel harapásméretre vágása a függetlenség elősegítése érdekében.

2. rovat. Előkészítési ellenőrzőlista

Az éjjeliszekrény rendetlen és megfelelő magasságú ahhoz, hogy a beteg kényelmesen étkezhessen?
Megadták-e a betegnek a WC használatát és a kezek mosását?
Van-e a betegnek fogpótlása és hallás-/látásjavító eszközei, ha viselik?
Rendelkezik-e a beteg minden szükséges eszközzel könnyen elérhető helyen?
Miután az ételt kézbesítették, a beteg megrendelte-e?

A betegek segítése

Időre, megértésre és türelemre van szükség azoknak a betegeknek a megsegítéséhez, akik nem tudnak önni és inni. Nem szabad siettetni, és az ápolót, aki részt vesz ebben a feladatban, nem szabad megszakítani.

Felszerelés

Tiszta asztal vagy tálca;
Gyűjtse össze a páciens étkezéséhez szükséges felszereléseket, például adaptált evőeszközöket;
Biztosítson egy szalvétát a ruházat védelmére;
Szerezzen be egy széket a beteg mellé vagy szemben ülni (Dougherty és Lister, 2015).

Az eljárás

1. Magyarázza el a betegnek, hogy segíteni fog neki az étkezés elfogyasztásában.

2. A fertőzések kockázatának csökkentése érdekében fertőtlenítse a kezét, és tegyen fel kötényt (Dougherty és Lister, 2015).

3. Segítse a beteget abban, hogy függőlegesen üljön az ebédlő asztalánál, az ágy melletti székben, vagy függőlegesen az ágyban, ha a beteg nem tud felkelni. Ez segít a nyelésben és védi a légutakat (Dougherty és Lister, 2015). Az ebédlőben való étkezés az étkezést társadalmi alkalommá is teszi.

4. Ha a beteg protéziseket használ, győződjön meg arról, hogy tiszták-e, és szükség esetén segítséget kínál a beillesztéshez.

5. Ha szükséges, fertőtlenítse a kezét, mielőtt ételt adna neki, és hagyja, hogy a beteg étkezés előtt mossa meg és szárítsa meg a kezét.

6. A méltóság megőrzése érdekében védje a beteg ruházatát egy szalvétával.

7. Üljön le a beteg szemmagasságában. Ez segíti a hatékony kommunikációt, de megnyugtatja a beteget, hogy van ideje segíteni a beteget enni (1c. Ábra).

8. Ne zavarja el a körülötted zajló eseményeket, és ne beszéljen más emberekkel.

9. Mondja el a páciensnek, hogy mi van a tányéron - ez különösen fontos azok számára, akik látássérültek vagy pürés étrendet fogyasztanak, mivel az étel nem biztos, hogy azonnal felismerhető.

10. Kérdezze meg, hogy a beteg szeretne-e ételízesítőt vagy mártást, és van-e előnyös sorrendje az étel elfogyasztására.

11. Kérdezd meg, hogy a beteg hogyan szeretné kapni az ételt; egyesek inkább a villát, mások a kanalat részesítik előnyben. Fontos, hogy a beteg érezze az étkezési idő irányítását.

12. A látássérült betegeknek el kell mondani, mit teszel a villára vagy a kanálra, mielőtt az ajkukra emelnéd. Ne terhelje túl a villát. Hozza fel a beteg szájáig, hogy elkerülje az étel eléréséhez szükséges hajlítást. Hagyjon sok időt a betegnek a rágásra és a nyelésre.

13. Ha a betegeknek kevés az étvágyuk, javasoljuk, hogy próbálják megenni az egyes kúrákból egy keveset a kiegyensúlyozott táplálékfelvétel érdekében. Ezeknek a betegeknek azonban nagy az alultápláltság kockázata, és dietetikushoz kell őket irányítani, hogy értékelje az étrendi bevitelüket.

14. Ajánljon korty folyadékot minden pár falat után; ez segíthet az evésben.

15. Amikor a betegnek elegendő a főétel, ugyanúgy kínáljon desszertet. Győződjön meg róla, hogy a kanál megfelelő méretű-e, például használjon egy teáskanálnyi joghurtot.

16. Étkezés után győződjön meg arról, hogy a beteg tiszta és kényelmes, és elég volt-e enni és inni. A betegeket ösztönözni kell az étkezésre, de nem szabad nyomás alá helyezni őket, amikor azt jelzik, hogy elegük van.

17. Lehetőséget kínál a betegnek a fogak és a fogsor megtisztítására, vagy ha ez nem lehetséges, végezzen szájápolást.

18. Az étkezés végén győződjön meg arról, hogy a betegnek van-e itala a kezébe, de vegye figyelembe, hogy azoknak, akiknek segítségre van szükségük az evésben, az iváshoz is segítségre lesz szükségük, és rendszeres folyadékot kell kínálni.

19. Vegye le a kötényt, fertőtlenítse a kezét és dokumentálja a beteg étrendi bevitelét.

Forrás: Bárány Péter

Dokumentáció

Az élelmiszerek és a folyadékdiagramok létfontosságú módszerek a betegek tápláltsági állapotának felmérésére. A dietetikusok és a táplálkozási csoportok támaszkodnak rájuk a táplálkozási követelmények és a további táplálkozási támogatás szükségességének kidolgozása során. Ezek a táblázatok hasznos eszközek a fogyás értékelésénél. A kitöltött űrlap példáját a 3. háttérmagyarázat szemlélteti.

A fecske károsodása

Az étkezés ideális lehetőség a nyelés értékelésére. Sürgősen be kell utalni a beszéd- és nyelvterapeutát, ha a betegnek a dysphagia következő tünetei vannak:

Köhögés/fulladás;
Nedves/’gurgis’ hang;
Hosszú idő egy étkezés alatt/elalvás;
Étkezési vagy ivási nehézségek panasza;
Nem szívesen fogyaszt bizonyos konzisztenciákat;
Az étel szájba ragadásának érzése, az étel arcán tartása;
A szájból kieső étel/ital.

Ha a fentiek bármelyikét észleli, figyelje meg a beteget az aspirációs tüdőgyulladás jeleire; ez akkor fordul elő, amikor a betegeknek nyelési problémái vannak, és az étel véletlenül bejut a légzőrendszerbe. Az aspirációs tüdőgyulladás tünetei a következők: légszomj, csökkent oxigéntelítettség, tachycardia és pyrexia. Ha ezek jelen vannak, sürgősen forduljon orvoshoz.

Visszaverődés

Nézd meg a saját területedet. Felkészültek a betegek étkezésre? Megvan-e a szükséges segítség? Minden munkatárs segít az étkezésekben? Ha nem, mit csinálnak? Tud-e öt apró változtatást végrehajtani, amelyek javítják az étkezési élményt? Nézze meg az ételrekord-táblákat - pontosan vannak kitöltve? Ha nem, megoszthatja-e a bevált gyakorlatokat, és biztosíthatja-e, hogy az egész személyzet tudja, mennyire fontos?

Ápolásminőségi Bizottság (2015) Az alapvető szabványok.

Dougherty L, Lister S (2015) A Royal Marsden Kórház Klinikai ápolási eljárások kézikönyve. Oxford: Wiley-Blackwell.

Elia M, Russell, Kalifornia (2009) Az alultápláltság elleni küzdelem: cselekvési ajánlások. Az alultápláltsággal foglalkozó tanácsadó csoport jelentése.

Leach RM és mtsai (2013) A táplálkozást és a folyadék egyensúlyát komolyan kell venni. British Medical Journal; 346: 801.