Steatosis

A steatosis a diabéteszes szívizom jellegzetes jellemzője (McGavock és mtsai, 2006, 2007), és a miocita apoptózisában szerepet játszó jelátviteli utak tömbjét indítja el, és okozati szerepet játszik a 2-es típusú cukorbetegséghez társuló bal kamrai diszfunkcióban (Zhou és mtsai., 2000;

Kapcsolódó kifejezések:

  • Szerozitisz
  • Átültetés
  • Májbetegség
  • Májkárosodás
  • Alkohol Májbetegség
  • Májzsugorodás
  • Kövér máj
  • Alkoholmentes zsírmáj

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Nutraceuticals a májbetegségekben

Sharon M. Gwaltney-Brant, Nutraceuticals, 2016

Steatosis

A steatosis vagy a zsírmáj a mérsékelt vagy súlyos hepatocelluláris sértés gyakori eredménye. Az embereknél a steatosis leggyakoribb oka a központi elhízással és a mozgásszegény életmóddal járó inzulinrezisztencia (alkoholmentes zsírmájbetegség vagy „metabolikus szindróma”), az alkohol által kiváltott steatosis szintén gyakori jelenség (Valenti et al., 2013; Jaeschke, 2008). Steatosisban a hepatociták a lipidekkel tágulnak, ez a korai vagy enyhe stádiumú állapot jóindulatú és reverzibilis. A steatosis azonban steatohepatitiszé válhat, ami krónikus, progresszív májkárosodást, fibrózist és esetleg hepatocelluláris carcinomát eredményezhet. Tanulmányok kimutatták, hogy a hepatocelluláris autofágia hibái kulcsszerepet játszhatnak a steatosis kialakulásában (Czaja et al., 2013).

A nem alkoholos zsírmájbetegség epidemiológiája, természettörténete és értékelése

Quentin M. Anstee, Christopher P. Day, Zakim és Boyer Hepatology (hetedik kiadás), 2018

Steatosis

A steatosis a lipidcseppek felhalmozódása a hepatocitákban, és akkor tekinthető kórosnak, ha a hepatociták több mint 5% -át érinti. A steatosis kezdetben 3 acináris zóna (centrilobularis) eloszlást mutat felnőtteknél. Morfológiailag makrovezikulárisnak minősül, amikor a nagy lipidcseppek kiszorítják a magot és az organellumokat a sejtek perifériájába, és mikrovezikulárisan, amikor több kicsi lipidcsepp halmozódik fel, amely a citoplazmának habos megjelenést biztosít, anélkül, hogy a magot elmozdítaná. A kevert steatosis (amikor a steatosis két formája együtt létezik) gyakori a NAFLD-ben, de a tiszta mikrovezikuláris steatosis nem látható a metabolikus szindrómához kapcsolódó NAFLD-ben. A mikrovezikuláris steatosis alkoholfüggő májbetegségben fordul elő más állapotok mellett, így ha látható, jelenléte megkérdőjelezi a NAFLD diagnózisát. A cirrózis kialakulásával a steatosis szintje csökken, ezért a NAFLD-t alul diagnosztizálják az előrehaladott májbetegség hátterében. Valójában úgy gondolják, hogy a NAFLD a kriptogén cirrózis eseteinek 30-75% -ának oka.

A cisztás fibrózis nem pulmonáris megnyilvánulásai

Máj steatosis

A steatosis gyakori megállapítás CF-ben szenvedő betegeknél. A boncolási vizsgálatok a májbiopsziás minták 60% -ában dokumentálták a steatózist. A steatosis lehet fokális, vagy magában foglalhatja az egész májat. Előfordulhat elszigetelten vagy fibrózissal és cirrhózissal együtt. Noha a CF-hez kapcsolódó steatosis patogenezise nem ismert, összefüggésbe hozható az alultápláltsággal, a zsírsavhiánnyal, a citokinekkel és az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerekkel. Meg kell még határozni, hogy a steatohepatitis cirrhosissá válik-e.

Klinikailag a betegeknek megnagyobbodott, lágy májuk lehet, vagy nem. Az ultrahang szintén hasznos lehet a steatosis jelenlétének meghatározásában. Gondos táplálékértékelést kell végezni, dokumentálva az étrendi bevitelt és az enzimhasználatot. Alapos előzményeket is kell készíteni, különös tekintettel az alkohol és a gyógyszerek használatára. A cukorbetegség a steatosishoz is társulhat, és ha klinikailag indokolt, orális glükóz tolerancia tesztet kell végezni. 56

Májtoxicitási biomarkerek

Xi Yang,. William F. Salminen, a Toxikológiai Biomarkerek, 2014

Steatosis

A steatózist (zsírmáj) általában az elhízás miatti inzulinrezisztencia okozza (Saadeh, 2007). Szövettanilag hepatocitákként jellemzik, amelyek felesleges zsírt tartalmaznak, és úgy tűnik, hogy a keringésben több kerek, üres vakuola van. A steatosis számos vegyi anyag akut expozíciójával indukálható, pl. szén-tetraklorid. Gyakran a gyógyszer által kiváltott steatosis reverzibilis, és nem vezet sejthalálhoz. Ugyanakkor a májat hajlamosabbá teheti más sértésekre (Sato és mtsai., 1981), vagy steatohepatitiszé alakulhat (Saito és mtsai., 2007), amely jelentős májkárosodással jár.

Alkohol okozta májbetegség

Alkoholos zsírmáj

A steatosis az alkohol okozta májkárosodás legkorábbi és leggyakoribb szövettani megnyilvánulása. A felhalmozódó zsír főként triglicerid, és az alkohol metabolizmusának a máj zsírsavszintézisére gyakorolt ​​hatásának tulajdonítható. A steatosis tehát főleg a perivenularis hepatocytákban fordul elő, amelyekben az alkohol-anyagcserében részt vevő enzimek koncentrációja a legmagasabb (24.3. Ábra). Súlyosabb esetekben a steatosis az egész lebenyt érintheti.

Az egyszerű steatózist általában „jóindulatú” állapotnak tekintik, amelynek alacsony a cirrhosis kialakulásának kockázata, és az alkoholtól való tartózkodást követően könnyen visszafordítható. A zsír jelenléte a májsejtekben azonban valószínűleg a gyulladással és fibrózissal járó májkárosodás súlyosabb formáinak szubsztrátuma. E javaslat alátámasztására bebizonyosodott, hogy a steatosis súlyossága egy indexes biopsziában előrejelzi a cirrhosisra való progressziót. 44 A „tiszta” zsíros és kevert steatosisos cseppmintájú betegeknél szintén magasabb a májcirrózis kialakulásának kockázata, mint a tiszta makrovesicularis steatosisban szenvedőknél (28%, szemben a 3% -kal 10,5 éves medián intervallumban). 45 Ezek a különbségek tükrözhetik az alkohollal szembeni metabolikus válaszok változatosságát, a fogékony személyek hajlamosak súlyosabb oxidatív stressz okozta mitokondriumok károsodásának kialakulására, ami viszont hajlamosít a (valódi) mikrovezikuláris steatosis kialakulására. 46 A mitokondriális membrán permeabilitására gyakorolt ​​hatás óriási mitokondriumok kialakulásához vezethet, amelyek szintén negatív prognosztikai tulajdonságként szerepelnek olyan esetekben, amelyek egyébként egyszerű steatosisban szenvednek. 45

Mint korábban tárgyaltuk, a súlyos steatosis ritkán eredményez hirtelen halált. 16-18 A postmortem szövettan túlnyomórészt mikrovezikuláris vagy vegyes steatosisos mintázatot mutat a steatohepatitis tipikus jellemzői nélkül. További látható változások a megamitochondria 18 és a bilirubinostasis. 47

Az alkoholos habos degeneráció kifejezést olyan ritka esetek leírására használták, amelyeknél a steatosis túlnyomórészt mikrovezikuláris mintázata társult a sárgaság és a hepatomegalia 48-50 klinikai jellemzőivel (24.5. Ábra). Az érintett esetekben észlelt egyéb változások között szerepelt az epe stasis és az enyhe perisinusoidális fibrózis, jelentős gyulladásos beszűrődés nélkül. A gyors gyógyulás jellemzően az alkoholtól való tartózkodáskor következik be.

A lipogranulomák a zsírcseppekhez kapcsolódó gyulladásos sejtek lokalizált gyűjteményei, és úgy gondolják, hogy az extravazált lipidekre adott választ jelentenek. Főleg a máj lobuláiban fordulnak elő, de a portál traktusokban is jelen lehetnek. A csak makrofágokból álló kis aggregátumokat leginkább mikrogranulomáknak nevezzük. 47 A nagyobb aggregátumok más gyulladásos sejteket is tartalmazhatnak, beleértve a limfocitákat, a neutrofileket és az eozinofileket (24.6A. Ábra). Ritkán jól formázott epithelioid granulomák láthatók könnyen azonosítható zsírcseppek nélkül, amelyek diagnosztikai problémákat okoznak a granulomatózus májbetegség egyéb okaitól való megkülönböztetésben. A soros szakaszok általában zsírvakuumot tárnak fel ilyen esetekben. A többmagú sejtekben habos citoplazma is lehet, amely a bevitt lipidet tükrözi. A nagyobb lipogranulomák társulhatnak a rostos hegesedés kicsi fókuszaival (lásd a 24.6B. Ábrát), de ezekről nem gondolják, hogy fontosak lennének a progresszív fibrózis patogenezisében. 51

Kábítószer okozta májkárosodás

Steatohepatitis

A májban a szteatózis mikrovezikuláris vagy makrovezikuláris mintázatban is jelen lehet. A makrovezikuláris steatosis a legelterjedtebb forma, és szövettanilag az jellemzi, hogy egyetlen hepatoid sejtet tartalmazó hepatociták töltik fel a hepatocitát, és a magot a sejt perifériájára szorítják. A makrovezikuláris steatózist általában alkohol, cukorbetegség vagy elhízás okozza. Néha olyan gyógyszerek, mint a kortikoszteroidok vagy a metotrexát, okozhatják ezeket a májelváltozásokat.

Mikrovezikuláris steatosisban a hepatociták számos kicsi zsírhólyagot tartalmaznak, a magot nem helyettesítik. A mitokondriális DNS megszakadása és az anaerob anyagcsere eredményeként a legsúlyosabb esetekben tejsavas acidózishoz vezet. A terhesség akut zsírmája és a Reye-szindróma a mikrovezikuláris steatosis okozta súlyos májbetegségek két példája.

A mikrovezikuláris steatózist okozó gyógyszerek közé tartozik a valproát, a tetraciklin, a fialuridin és mások. A gyermekeknél az aszpirin-használatot összefüggésbe hozták a Reye-szindrómával, és a Reye-szindróma előfordulása gyakorlatilag eltűnt az elmúlt években. Viszonylag új helyzet az, hogy figyelembe vesszük az olyan gyógyszerek hatását, mint a koleszterinszint-csökkentő „sztatinok” a metabolikus szindróma okozta ismert zsírmájbetegség hátterében. Bár ezek a szerek összefüggésbe hozhatók az aminotranszferáz-szint emelkedésével, feltűnően biztonságosnak tűnnek, és a májenzim szintjének ellenőrzése nélkül is alkalmazhatók olyan betegeknél, akik zsíros májbetegségben szenvednek.

A normál és a beteg máj felépítése és ultraszerkezete

V. Tsutsumi,. J. Aguirre-García, a máj patofiziológiájában, 2017

Steatosis és Steatohepatitis

Steatosis

Steatosis vagy a zsírmáj zsírváltozása a kóros mennyiségű lipid felhalmozódása 5% vagy annál több májsejtben. A legtöbb steatosis makrovezikuláris típusú (2.10A. És B. Ábra), amelyben egyetlen nagy, vagy több kisebb vakuola foglalja el a sejt nagyobb részét, és a magot a perifériára tolja. A kevésbé elterjedt és gyakran súlyosabb típus a mikrovezikuláris steatosis (2.11. Ábra). Az ilyen típusú zsír finomra oszlik, és a sejtmag továbbra is központi szerepet játszik. A két steatosis típus néha együtt található (Brunt, 2007) (2.11B. És 2.12A. Ábra).

témákról

2.10. Ábra (A) Alkoholos májcirrózis. Steatosis intrahepatikus gyulladással és fibrózissal figyelhető meg. (B) Alkoholmentes steatohepatitis (NASH). A hepatociták léggömbölyödése perivenuláris és pericelluláris fibrózissal jár. A szövettani jellemzők hasonlóak az alkoholos hepatitiséhez. Ő.

2.11. Ábra (A) Az alkoholmentes steatohepatitis (NASH) biopsziájának kis nagyítása. (B) Nem alkoholos steatohepatitis ballonos degenerációval, makro- és mikrovezikuláris steatosis, Mallory-Denk test (nyilak) és megamitochondria látható. Ő.

2.12. Ábra (A) Alkoholmentes steatohepatitis (NASH) elektronmikroszkópiája. Kis mennyiségű Mallory-Denk testtel rendelkező makro- és mikrovezikulumok láthatók (nyíl), a májsejtekben óriási mitokondriumok (nyílfejek) találhatók. (B) A NASH portálterülete vegyes gyulladásos sejteket mutat, beleértve a polimorfonukleáris sejteket (nyilak).

A makrovezikuláris steatosis gyakori. Gyakran nem invazív képalkotás teszi nyilvánvalóvá, és kísérheti a szérum aminotranszferázok, az alkalikus foszfatáz és a gamma glutamil-transzpeptidáz mérsékelt rendellenességei. A szövődmény nélküli makrovesicularis steatosis okát általában csak szövettani vizsgálattal nem lehet meghatározni. A zsír lokalizációja azonban nyomot adhat; a legtöbb steatosis perivenuláris, de a periportalis steatosis néha az AIDS-ben, a parenterálisan táplálkozó betegeknél és a kwashiorkornál fordul elő. Diabetes mellitusban szenvedő betegeknél gyakori a hepatocita sejtek glikogén vakuolizációja.

A fokális zsírváltozás során többé-kevésbé lekerekített steatosis-gócok láthatók egy egyébként normális májban, és tévesen a képalkotás neoplazmáival.

A makrovesicularis steatosisban lévő lipid a megnövekedett triglicerid szintézis vagy a csökkent kiválasztódás miatt a hepatocytákban halmozódik fel. Esetenként a lipidekkel terhelt hepatociták megrepednek, és a zsírt ezután makrofágok veszik fel. A keletkező elváltozás egy lipogranuloma. A lipogranulomák a lebenyeken belül helyezkednek el, gyakran a terminális venulák közelében, és fibrózisban is áteshetnek, de ez úgy tűnik, hogy nem járul hozzá a progresszív májbetegséghez, és meg kell különböztetni a steatohepatitisre jellemző fontosabb pericelluláris fibrózistól.

Noha a makrovezikuláris steatosis önmagában nem klinikailag súlyos elváltozás, ez adja a hátteret, amelyen az alkoholos és alkoholmentes steatohepatitis (NASH) fontos elváltozásai kialakulhatnak (Ueno és mtsai, 1997).

A mikrovezikuláris steatosis súlyos, néha halálos kimenetelű állapot: a finoman elosztott zsír felhalmozódik a hepatocita citoplazmában a mitokondriális károsodás következtében, amely károsodott β-oxidációhoz vezet. Ennek oka lehet a terhesség akut zsírmája, hepatotoxikus gyógyszerek, például valproát és nukleozid analógok, habos degeneráció az alkoholos és a teljes parenterális táplálkozásban (Aita et al., 2001).

Szövettanilag a citoplazmatikus lipid nagyon finomra oszlik, és nem mindig nyilvánvaló a paraffin szakaszokban. Fagyasztott szakaszokban olajvörös O-val festhető. Az érintett májsejtek gyakran duzzadtak. Magjaik középen maradnak.

A gyógyszer által kiváltott májbetegség kórszövettani értékelése

Steatotikus sérülési minták

A steatózist számos DILD és toxikus sérülés összetevőjeként azonosították. A steatosishoz kapcsolódó zonális nekrózis a májkárosodás egyik eredeti mintája volt Popper osztályozásában [11], és az acetaminofen sérülés klasszikus megnyilvánulása. Amellett, hogy a steatosis a közvetlen májsejtes sérülés következménye, másodlagos gyógyszerhatások is kialakulhatnak. Például a gyógyszerek súlygyarapodást vagy glükóz-intoleranciát okozhatnak, ami máj steatózist eredményez ugyanazon mechanizmusokon keresztül, mint az alkoholmentes zsírmájbetegségben (NAFLD). Tekintettel a NAFLD és az alkoholmentes steatohepatitis (NASH) gyakoriságára a jómódú populációkban, a steatosis DILD-nek tulajdonításának legfőbb akadálya a mindennaposabb okok kizárása.

15-5. Táblázat. A mikrovezikuláris steatosis és a steatohepatitis társított kiválasztott gyakori szerek