Súlycsökkentő beavatkozás betartása és a betartást elősegítő tényezők: metaanalízis

Mark Lemstra

1 Szövetségi wellness és rehabilitáció, jávorszarvas állkapocs

Jelena Madár

2 Közegészségügyi Iskola

Chijioke Nwankwo

2 Közegészségügyi Iskola

Marla Rogers

3 Orvostudományi Főiskola, Saskatchewani Egyetem, Saskatoon, SK, Kanada

Moraros János

2 Közegészségügyi Iskola

Absztrakt

Háttér

A súlycsökkentő beavatkozások betartása sok ember számára nehéz. A túlsúlyosak vagy elhízottak, akik megpróbálnak fogyni, többségük egyszerűen nem jár sikerrel. Ennek a tanulmánynak a céljai az alábbiak voltak: 1) számszerűsíteni a különféle súlycsökkentő beavatkozások teljes tapadását és 2) összevont becsléseket nyújtani a súlycsökkentő beavatkozások jobb betartásával járó tényezőkről.

Mód

Szisztematikus szakirodalmi áttekintést és metaanalízist végeztünk a 2004 januárja és 2015 augusztusa között közzétett összes tanulmányról, amely a súlycsökkentő beavatkozás betartását vizsgálta felül.

Eredmények

A felvételi és kizárási kritériumok alkalmazása és a módszertani minőség ellenőrzése után 27 tanulmány került be a metaanalízisbe. A teljes tapadási arány 60,5% volt (95% konfidencia intervallum [CI] 53,6–67,2). A következő három fő változót tapasztalták, hogy befolyásolják a betartást: 1) a felügyelt részvételi programok magasabb betartási arányt mutatnak, mint a felügyelet nélküli (arányarány [RR] 1,65; 95% -os CI 1,54–1,77); 2) a szociális támogatást kínáló beavatkozások nagyobb arányban tapasztaltak, mint a szociális támogatás nélküliek (RR 1,29; 95% CI 1,24–1,34); és 3) önmagában az étrendi beavatkozásnak nagyobb volt a tapadása, mint a testedzési programoknak (RR 1,27; 95% CI 1,19–1,35).

Következtetés

Az emberek jelentős része nem tartja be a súlycsökkentő beavatkozásokat. A részvételt felügyelő, társadalmi támogatást kínáló és az étrend módosítására összpontosító programok jobban megfelelnek, mint azok a beavatkozások, amelyek nem felügyelik a részvételt, nem nyújtanak szociális támogatást és kizárólag a testmozgásra összpontosítanak.

Bevezetés

Az elhízás egy gyakori krónikus állapot, amely megnöveli számos egészségügyi probléma kockázatát, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket, a cukorbetegséget, a rákot és a mentális egészségi problémákat.1 Az egészségre gyakorolt előnyök megismeréséhez nem szükséges jelentős súlycsökkenés. Például a testtömeg 5% -os csökkentése elegendő az egészségügyi eredmények javításához.1 Az 1998-as National Health Interview Survey adatai szerint az Egyesült Államokban az elhízott férfiak 50% -a és az elhízott nők 58% -a próbál aktívan lefogyni. Sajnálatos módon a lakosság nagy részének erőfeszítései ellenére az elhízás gyakorisága továbbra is magas.

Különösen nehéz lefogyni az elhízásban szenvedők körében, mivel ez egy összetett állapot, amelyet különféle genetikai, környezeti, kulturális és társadalmi-gazdasági utak hoznak létre. Például egy nemrégiben készült tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a már elhízott személyek esetében rendkívül alacsony az esély a normális súlyra való visszatérésre: a férfiak 210-ből egy, a nőknél pedig minden 124-ből.4 A korábban említett Nemzeti Egészségügyi Interjú Tanulmány szerint, a leggyakrabban jelentett súlycsökkentő módszerek a következők: 1) önmagában a kalória korlátozás, 2) kevesebb zsír fogyasztása és 3) több testmozgás.

Mindezek alapján mérsékelt súlycsökkenés egészségügyi okokból lehetséges, még az elhízottak körében is. Például az USA-ban 4034 elhízott felnőtt felméréséből kiderült, hogy 40% -uk az elmúlt évben testtömegük> 5% -át vesztette el, 20% -uk pedig> 10% -át. 5 A résztvevőknek azonban be kell tartaniuk a bizonyítékokon alapuló súlycsökkentő módszereket fogyni és hosszú távon fenntartani a fogyást. 18 randomizált, kontrollált vizsgálat (RCT) metaanalízise azt mutatta, hogy az étrend és a testmozgás programjai együttesen egyértelműen felülmúlják a kizárólag diétás programokat vagy a testedzési programokat.6 A 29 vizsgálat metaanalízise hosszú távú (5 éves) súlycsökkenést vizsgált a strukturált fogyás programokban részt vevők körében megállapította, hogy az átlag egyén legalább 3 kg súlycsökkenést és a kezdeti testtömeg legalább 3% -os csökkenését tartotta fenn. A szerzők azt találták, hogy azok, akik a program megkezdése előtt többet fogytak, nagyobb valószínűséggel hagyták el a súlyukat, és azok, akik többet gyakoroltak, jobban meg tudták tartani a fogyást, mint azok, akik nem.

A fogyáshoz kezdetben és hosszú távon az egészséges fogyókúrás viselkedés szükséges. Ha a résztvevők nem tudják betartani a fogyás stratégiáit, akkor nem fognak fogyni. Azok a beavatkozási programok, amelyek gyakran rövid távon kerülnek értékelésre, problémákat mutatnak a lemorzsolódással és a be nem tartással. Például egy kontrollcsoporttal végzett súlycsökkentő beavatkozások 80 vizsgálatának metaanalízise 31% -os átlagos kopási arányt talált. 8 Elhízott felnőtteknél végzett nem műtéti súlycsökkentő beavatkozások 45 RCT meta-elemzésében azt találták, hogy 28,4 A résztvevők% -a a fenntartási szakasz előtt esett ki a vizsgálatból, és ezek közül a lemorzsolódások nagy része annak tudható be, hogy a vizsgálati szakaszban nem feleltek meg a betartási kritériumoknak vagy a fogyás kritériumainak.

A súlycsökkentő beavatkozások fontos része az, hogy megértsük, hogyan lehetne javítani a fogyókúrás viselkedéshez való ragaszkodást. Bármely egészségügyi magatartásban a be nem tartás jelent problémát. Az Egészségügyi Világszervezet a be nem tartást „feltűnő nagyságrendű” problémaként határozta meg .10 A viselkedés változása összetett, és életveszélyes helyzetekben is nehéz az embereknek orvosi segítséget igénybe venniük. Például a Kanadai Statisztikai Hivatal jelentése kimutatta, hogy a dohányosok körében új diagnózisú krónikus betegségeket észleltek: a nemrégiben diagnosztizált szívbetegségben szenvedő betegek 75% -a, új rákdiagnózissal rendelkezők 78% -a, a stroke-ban szenvedők 74% -a és 96 A légzőszervi betegségben szenvedők% -a nem hagyta abba a dohányzást.11 A testsúlyhoz kapcsolódó egészségügyi kockázatokkal kapcsolatban optimistább eredményeket közöltek a viselkedésbeli változásokról. Például egy 600, a II-es típusú cukorbetegség új diagnózisával rendelkező résztvevő vizsgálata azt mutatta, hogy csak 20 ember volt képes megváltoztatni a szív- és érrendszeri betegségek kockázati magatartását 1 éven belül, de sokan csökkenteni tudták testtömeg-indexüket (BMI) és csökkenteni teljes napi kalóriabevitelük.12

Az elhízottak körében végzett súlycsökkentő beavatkozásokkal kapcsolatban nem végeztek metaanalízist, amely a tapadási arányt javító tényezőket vizsgálta. Ennek az áttekintésnek és a metaanalízisnek az volt a célja, hogy számszerűsítse a különböző súlycsökkentő beavatkozási típusok tapadásának arányát, és összevont becsléseket szolgáltasson a súlycsökkentő beavatkozások jobb betartásával járó tényezőkről.

Mód

Szisztematikus szakirodalmi áttekintést hajtottak végre, a következő adatbázisokhoz hozzáférve: Medline, PubMed, ProQuest, CINAHL, Cochrane Central, Global Health, ISI Web of Knowledge, ProQuest, SCOPUS és EMBASE. A keresési dátumok 2004. január és 2015. augusztus között változtak.

A tantárgy keresési leírók az 1. ábrán felsorolt kifejezéseket tartalmazzák. A keresési kifejezések a releváns súlycsökkentő vagy csökkentő beavatkozásokat és a betartást vagy a viselkedés módosítását tartalmazzák (Kiegészítő anyag). A betartást a fogyás program befejezésének definiálták, vagy bizonyos esetekben az érdekelt súlycsökkentő beavatkozással való összhang szintje alapján értékelték. Az egyes cikkek referencia szakaszait áttekintettük további cikkekért. A kiadatlan cikkek nem szerepeltek a keresésünkben.