Súlyváltozások a teljes térdízületi műtét után kínai betegeknél: egyeztetett kohorszos vizsgálat a prediktorokról és az eredményekről

Absztrakt

Háttér

Ennek a vizsgálatnak az volt a célja, hogy összehasonlítsa a kétéves BMI-változásokat az egyidejű kétoldali teljes térdízületi műtéten (TKA), a kétoldalas TKA-n és az egyoldalú TKA-n átesett betegek között. Arra is törekedtünk, hogy meghatározzuk a súlyváltozás előrejelzőit, és hogy a klinikailag jelentős súlyváltozások befolyásolták-e az eredményeket.

Betegek és módszerek

Ez a retrospektív, egyetlen intézményes vizsgálat 202 kínai beteget vett be, akik 2008 és 2015 között egyidejűleg kétoldalú TKA-t, kétoldalú TKA-t vagy egyoldalú TKA-t kaptak. 49 egyidejű kétoldalú TKA, 52 szakaszos kétoldalú TKA és egyeztetett 101 egyoldalú TKA volt.

Eredmények

A betegek 66,8% -a (135/202) fogyott TKA műtét után. A betegek 20,7% -ánál (42/202) klinikailag jelentős súlycsökkenés tapasztalható (a BMI csökkenése több mint 5%). Párosítva t teszt azt mutatta, hogy a 2 éves BMI szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a preoperatív BMI (o

Háttér

A teljes térdízületi műtét (TKA) sikeres, biztonságos és költséghatékony eljárás a fájdalom csökkentésére és a funkció helyreállítására a végstádiumú térdízületi osteoarthritisben szenvedő betegeknél [1,2,3,4]. Bár a TKA hatékony elhízott betegeknél, az elhízás a hosszan tartó kórházi tartózkodáshoz [5, 6], a megnövekedett költségekhez [6, 7], a megnövekedett vérveszteséghez [8] és a szövődmények, köztük a műtéti fertőzés kockázatához kapcsolódik [50 kg]/m2). Túlélés és komplikációk. Clin Orthop Relat Res. 2013; 471 (11): 3523–30. "Href =" # ref-CR9 "> 9,10,11,12,13,14], mély fertőzés [15] és vénás tromboembólia [16, 17]. becsülték azt is, hogy a TKA-betegek több mint felének testtömeg-indexe (BMI)> 30 a nyugati országokban [18]. A közelmúltban az Amerikai Csípő- és Térsebészszövetség bizonyítékokon alapuló bizottságának [19] munkacsoportja publikált áttekintés az elhízásnak a teljes ízületi műtétre gyakorolt ​​hatásairól, dokumentálva az elhízás káros hatásait a teljes ízületi műtétet végző betegeknél, és tanácsot adva, hogy a magas BMI-vel rendelkező betegek további tanácsadást kapjanak a súlyával összefüggő szövődmények esetleges megnövekedett kockázatával kapcsolatban.

Bár számos tanulmány leírta az elhízás TKA-ra gyakorolt ​​hatását, az elsődleges TKA-t követő BMI-változások vitatottabbak [2, 20,21,22,23,24,25,26]. Egy nemrégiben végzett rendszerszintű felülvizsgálat [27] megállapította, hogy korlátozott számú tanulmány foglalkozott megfelelően a TKA-t követő súlyváltozásokkal, és további vizsgálatokra van szükség. Legjobb tudomásunk szerint nincs olyan tanulmány, amely a BMI változását vizsgálná a betegek körében, ha a kétoldali egyidejű vagy a szakaszos TKA vagy az egyoldalú TKA rétegződik. Ezenkívül a vizsgálatok túlnyomó többsége a nyugati kohorszokra összpontosított. Az egyes országok faji összetételében, kultúrájában, étkezési szokásaiban és esztétikai normáiban meglévő különbségek miatt elengedhetetlen a TKA-t követő BMI-változások dokumentálása egy kínai kohorszban.

Ezért arra voltunk kíváncsiak, hogy megvizsgáljuk, hogy a kínai betegek fogynak-e a TKA után; a BMI változása a szimultán kétoldalú, szakaszos kétoldalú és egyoldalú TKA betegek körében; és hogy a posztoperatív BMI változások hogyan befolyásolják a betegek által jelentett 2 éves Western Ontario és McMaster Egyetemek Osteoarthritis Indexét (WOMAC) és az SF-36 pontszámokat. Feltételeztük, hogy a TKA műtét a TKA műtét után 2 éves súlyvesztést eredményez; hogy egyidejűleg kétoldalú, szakaszos kétoldalú és egyoldalú TKA-betegek hasonló súlycsökkenést fognak tapasztalni; és hogy a klinikailag jelentős testsúlycsökkenéssel rendelkező TKA-betegeknél a betegek által jelentett eredmények jobbak lennének, mint más betegeknél.

Betegek és módszerek

Ezt a retrospektív vizsgálatot 202 beteg (303 TKA) prospektív módon összegyűjtött adatainak felhasználásával tervezték, akiknek TKA-ja volt 2008. január 1-jétől 2015. április 1-ig. Intézményünkben 49 egyidejű kétoldalú TKA és 52 szakaszos kétoldalú TKA volt. Ezeket 1: 1 arányban egyeztettük az egyoldalú TKA-kkal életkor (± 5 év), nem, működési év és preoperatív BMI (± 1 kg/m 2) szerint. Valamennyi betegnek 2 év vagy annál hosszabb volt a nyomon követése. A betegeket kizárták, ha szisztémás gyulladásos betegség diagnózisuk volt. Stádiumú bilaterális TKA-betegek esetén a betegeket kizárták, ha a műtétek közötti intervallum 1 évnél hosszabb volt. Végül, mivel csak a sikeres primer TKA műtétek után szerettük volna meghatározni a BMI változásokat és a klinikai eredményekre gyakorolt ​​hatást, kizártuk azokat a TKA betegeket, akiknek bármilyen revízióra volt szükségük. A vizsgálatot kórházunk Humán Kutatási Etikai Bizottsága jóváhagyta, és az összes módszert a vonatkozó irányelveknek és előírásoknak megfelelően hajtották végre.

A klinikai és demográfiai adatokat részletesen összegyűjtötték a műtét előtt. Összegyűjtöttük a betegek magasságát és súlyát a felvételkor, 1 évvel a műtét után és 2 évvel a műtét után. Fokozott kétoldalú TKA-ban részesülő betegek esetében az első TKA felvételi adatait használtuk elemzésre. A BMI-t a BMI = (súly kg-ban)/(magasság méterben) 2 képlettel számoltuk. Kiszámítottuk a Western Ontario és a McMaster Universities Osteoarthritis Index (WOMAC) [28] pontszámokat is (beleértve a WOMAC fájdalom pontszámot, a WOMAC merevségi pontszámot, a WOMAC funkció pontszámot), mivel ez a pontszám a leggyakrabban használt standardizált kérdőív a betegek ízületeinek állapotának értékelésére. Kiszámítottunk 36 tételes rövid formájú egészségügyi felmérést (SF-36) [29] is. Az SF-36 pontszámokat elválasztották a fizikai komponens összefoglaló (PCS) és a mentális komponens összefoglaló (MCS) pontszámokkal is. Az SF-36 egy könnyen beadható életminőségi intézkedés, amely képes értékelni a betegek általános fizikai és mentális funkcionális állapotát. A WOMAC-ot és az SF-36-ot is részletesen összegyűjtötték a felvételkor és két posztoperatív évben.

Az Egészségügyi Világszervezet által létrehozott BMI besorolás [30] alapján a betegeket 6 kategóriába sorolták: alsúly (2), normál testsúly (18,50–24,99 kg/m 2), túlsúly (25,00–29,99 kg/m 2), elhízott osztály I. (30,00-34,99 kg/m 2), elhízott II osztály (35,00-39,99 kg/m 2) és elhízott III osztály (≥ 40 kg/m 2). Kohorszunkon belül 70 beteg volt normál súlyú, 110 beteg volt túlsúlyos, 20 beteg elhízott I. osztályú és 2 beteg elhízott II. Osztályú (1. táblázat). Egyetlen beteg sem volt alacsony testsúlyú vagy elhízott III. A súlyváltozást a BMI különbségként számoltuk ki a 2 éves követési mérések során a preoperatív BMI-hez képest. Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) [31] meghatározása szerint a BMI 5% -os vagy annál nagyobb változása klinikailag értelmezhetőnek tekinthető. Ezen kritériumok alapján pácienseinket szintén 3 csoportba sorolták: súlycsökkenés (a > 5% -os BMI csökkenés), stabil BMI fenntartásával (a ≤ 5% -os változás a BMI-ben) és a súlygyarapodás (a > 5% -os BMI növekedés). Ezután elemeztük az egyes alcsoportok súlyváltozását és annak hatását az eredmény mérésére.

statisztikai módszerek

Leíró statisztikákat készítettek a betegek kiindulási demográfiai jellemzőiről. Az összes adatelemzést az SPSS statisztikai szoftver (SPSS Inc., Chicago, USA) segítségével végeztük. A kategorikus változókat abszolút számként és relatív gyakoriságként adtuk meg. Páros diák t teszteket használtunk a 2 éves BMI és a preoperatív BMI összehasonlításához. Ezt mind a TKA betegek, mind a műtéti stratégia szerint rétegzett TKA betegek esetében elvégezték. Kruskal-Wallis H-tesztet és Tukey-féle HSD-t használtunk a BMI változásának különbségének értékelésére a TKA beteg műtéti stratégiai csoportjai között. Binomiális logisztikai regressziót alkalmaztunk a súlygyarapodás és a fogyás potenciális előrejelzőinek azonosítására. Többszörös lineáris regressziós elemzéssel vizsgálták a műtét utáni 2 éves súlyváltozás hatását a beteg által jelentett kimenetelre, kontrollálva a preoperatív életkor, nem, BMI és Charlson-Deyo komorbiditási indexet. A o 0,05 alatti értéket tekintettünk szignifikáns különbségnek.

Eredmények

Betegválasztási és demográfiai alapadatok

A vizsgálati időszak alatt összesen 305 primer TKA beteget azonosítottak, köztük 56 egyidejű bilaterális, 81 fokozatos bilaterális és 168 egyoldalú TKA beteget. Százhárom beteget kizártak a vizsgálatból, így 202 beteget vontak be erre a megfigyelési vizsgálatra (1. ábra). Az átlagos életkor 69,4 ± 7,1 év volt, az átlagos BMI pedig 26,4 ± 3,1 kg/m 2. Százhuszonnyolc nő volt nő (63,4%).

teljes

Klinikai eredmények mérése

Összességében a betegek 66,8% -a (135/202) csökkent a TKA műtét után (2. táblázat). A TKA-betegek 20,7% -ánál (42) klinikailag jelentős súlycsökkenés volt tapasztalható (a BMI csökkenése meghaladja a preoperatív BMI 5% -át). A TKA kohorsz egészében az átlagos BMI 2 év alatt (25,9 kg/m 2) szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a preoperatív BMI (26,4 kg/m 2; o 2. táblázat Alanyokon belüli BMI változás a TKA műtét után

Az egyes BMI-osztályok páciensei a követési idővel változtak

Az átlagos 2 éves BMI-változás (± szórás) minden TKA-betegnél - 0,470 ± 1,067 kg/m 2 volt. A BMI százalékos változásának összehasonlítása a műtéti csoportok között azt mutatta, hogy a BMI változás szignifikánsan különbözött a csoportok között (3. ábra; o 3. ábra

A box-diagram kétéves posztoperatív BMI-t mutatott a műtét típusa szerint rétegezve

A BMI és az életkor megállapította, hogy a klinikailag jelentős fogyás és súlygyarapodás megjósolható (3. táblázat). A megnövekedett preoperatív BMI a klinikailag jelentős súlycsökkenés megnövekedett esélyeivel társult (esélyhányados [OR] 1,27; o 3. táblázat A TKA műtét utáni klinikailag jelentős fogyás és gyarapodás előrejelzőit értékelő logisztikai regressziós eredmények

A klinikailag jelentős súlycsökkenés alacsonyabb WOMAC-pontszámmal járt (o 4. táblázat: Többszörös lineáris regressziós eredmények a klinikailag jelentős súlycsökkenés és gyarapodás hatásainak értékelésére a TKA műtét után

Vita

Tudomásunk szerint ez az első vizsgálat, amely az elsődleges TKA után egy kínai kohorszban vizsgálta a BMI trendeket. Továbbá, a TKA utáni BMI-trendekkel kapcsolatos korábbi tanulmányok nem rétegezték a betegeket egyidejűleg kétoldalú, szakaszos kétoldalú és egyoldalú TKA-val. Egy kínai kohorszban azt tapasztaltuk, hogy míg a betegek többsége a TKA műtét után elvesztett valamilyen súlyt, a betegek jóval kisebb részénél klinikailag jelentős súlycsökkenés tapasztalható. Az egyoldalú TKA és egyidejűleg TKA-betegek jelentősen lefogytak a műtét után 2 évvel. A kétoldalas TKA-betegek azonban a műtét után 2 évvel nem tapasztaltak jelentős BMI-változást. A TKA utáni klinikailag jelentős súlyváltozás a betegek által jelentett jobb pontszámokkal is együtt járt.

Kimutattuk, hogy a legtöbb beteg (66,8%) a TKA műtét után fogy, és a betegek alacsonyabb százaléka (20,7%) klinikailag jelentős súlyt veszít. A kohorszunkban azonban nagyon kevés beteg (7,2%) hízott meg klinikailag értelmesen. Megállapításaink összhangban vannak a meglévő megállapításokkal. Nemrégiben egy több mint 3000 betegből álló mintában Ast és munkatársai [22] azt találták, hogy a betegek 69% -ánál a műtét után 2 évvel nem volt szignifikáns változás. Dowsey és mtsai. [32] megállapította, hogy a betegek 12,6% -ánál klinikailag jelentős súlycsökkenés következett be, és a betegek 21% -ánál tapasztaltak súlygyarapodást. Kahn és mtsai. [2] TKA-betegeket hasonlítottak össze osteoarthritisben szenvedő betegekkel, akik nem részesültek TKA műtétben; nem találtak különbséget a BMI-ben. Zeni és Snyder-Mackler [33] azonban összehasonlította a TKA-s betegeket egy egészséges kontrollcsoporttal, és megállapította, hogy a legtöbb beteg 2 évvel a testtömeg után hízott. Chang és mtsai. [34] retrospektív áttekintést végzett a koreai kohorszokról, és megállapította, hogy a betegek 70,2% -ánál stabil a BMI, a betegek 12,6% -ánál pedig klinikailag jelentős a fogyás. Egy nemrégiben végzett szisztematikus áttekintés [27] megállapította, hogy a meglévő tanulmányok nagyon alacsony minőségűek, és nem tudták megfelelően kezelni a TKA-t követő súlyváltozásokat. Nem tudták megállapítani, hogy a súly TKA után nő-e, csökken vagy ugyanaz marad-e.

Kimutattuk azt is, hogy a műtéti stratégia befolyásolta a BMI változását a TKA műtét után. Az egyoldalú TKA-val összehasonlítva az egyidejűleg kétoldalú TKA-betegek jelentős fogyást szenvedtek. A szakaszos kétoldalú TKA műtét azonban kevésbé valószínű, hogy előnyös lenne a betegek súlyának csökkenése egy 2 éves követés során. Az egyidejű kétoldali TKA-betegek BMI-változása szignifikánsan nagyobb volt, mint az egyoldalú TKA-betegek BMI-változása. Ez összefüggésben lehet az egyidejű bilaterális TKA-t követő megnövekedett mobilitással. Az egyoldalú TKA-betegeknél kontralaterális osteoarthritis lehet. Ez az osteoarthritis nem biztos, hogy jelentős a TKA igényléséhez, de korlátozhatja a mobilitást és a működést. Nem világos, hogy a kétoldalas TKA műtéti betegek miért nem mutattak szignifikáns változást a BMI-ben 2 év múlva. A műtétek közötti intervallum hozzájárulhat a testsúly alakulásához, mivel a betegek kevésbé mozoghatnak a TKA műtétek között.

Jelentős prediktorokat is meg akartunk vizsgálni, amelyek hozzájárulhatnak a BMI változásához a TKA műtét után. Megállapítottuk, hogy a preoperatív BMI és az életkor klinikailag jelentős súlycsökkenést és súlygyarapodást jósolt. A megnövekedett preoperatív BMI összefüggésbe hozta a klinikailag jelentős súlycsökkenés valószínűségét, és a megnövekedett életkor kevésbé volt összefüggésbe hozható klinikailag értelmes fogyással és klinikailag jelentős súlygyarapodással. A nem, a preoperatív WOMAC pontszám, a preoperatív SF-36 PCS pontszám és a preoperatív SF-36 MCS pontszám azonban nem találták a klinikailag értelmes súlycsökkenés vagy -gyarapodás szignifikáns előrejelzőit. Chang és mtsai. [34] azt találták, hogy alacsonyabb preoperatív BMI-vel rendelkező betegek nagyobb súlygyarapodással jártak. Zeni és Snyder-Mackler [33] megpróbáltak meghatározni néhány súlygyarapodási mutatót, de nem találtak szignifikáns összefüggést a súlyváltozás és a műtét előtti iskolai végzettség, családi állapot, jövedelmi szint vagy aktivitási szint között. Ast és munkatársai [22] tanulmányában bebizonyították, hogy a preoperatív elhízás és a női nem a súlycsökkenés jelentős előrejelzője.

Végül megvizsgáltuk, hogy a műtét utáni BMI-változás társult-e a beteg által jelentett eredményekhez. Megállapítottuk, hogy a klinikailag jelentős súlyú betegeknél a betegek által jelentett eredmények lényegesen jobbak voltak. A klinikailag jelentős súlygyarapodásban szenvedő betegek eredményei alacsonyabbak voltak. Eredményeink összhangban vannak néhány korábbi tanulmánysal. Mackie és mtsai. [26] kimutatta, hogy a 10% feletti súlygyarapodás negatív hatással volt az SF-36 fájdalomra és a funkcionális pontszámokra. Ast és mtsai. [22] megállapította, hogy a TKA műtét utáni súlygyarapodás alacsonyabb pontszámokkal társult az SF-36 PCS pontszámon. A súlycsökkenés azonban nem járt jobb kimeneti pontszámokkal annak ellenére, hogy a teljes súlycsökkentő csípőízületi műtétben szenvedő betegeknél jobb kimenetelei voltak. Ezenkívül számos tanulmány bebizonyította, hogy a TKA utáni súlygyarapodás a szövődmények nagyobb gyakoriságával és a revízióhoz rövidebb idővel társult [30, 35, 36]. A fent bemutatott bizonyítékokra tekintettel az ortopéd sebészeknek tanácsot kell adniuk a betegeknek, hogy kerüljék el a TKA utáni súlygyarapodást a súlygyarapodás klinikai eredményekre gyakorolt ​​káros hatásainak csökkentése érdekében.

Eredményeinket néhány lehetséges korlát tükrében kell értelmezni. Először is, a mintanagyságunk kicsi néhány korábbi tanulmányhoz képest. Azonban a kétoldalú TKA-k érdekeltek minket leginkább, a mintanagyságunk korlátozása, mivel ez nem gyakori gyakorlat kórházunkban. Másodszor, a betegek által jelentett WOMAC és SF-36 pontszámok szubjektív felmérések, amelyek elfogultságtól szenvednek. Továbbá néhány beteg félreértelmezheti a felmérések során feltett kérdéseket; független nővér azonban tolmácsolást és oktatást nyújtott a felmérésekről minden beteg számára. Harmadszor, kohorszaink teljes egészében kínai egyénekből álltak, és az átlagos BMI lényegesen alacsonyabb volt, mint azt sok nyugati kohorsznál jelentették. Noha kohorszunknak ez az egyedülálló aspektusa, eredményeink nem feltétlenül általánosíthatók különböző faji arányú, kultúrájú, táplálkozási szokásokkal és esztétikai normákkal rendelkező csoportokra. Bár léteznek ezek a korlátozások, jelen tanulmányunk bizonyítékokat szolgáltat a BMI változásairól, a prediktorokról és az egyidejű kétoldalú, szakaszos kétoldalú és egyoldalú kínai TKA-betegek kimeneteléről.

Következtetés

Egy kínai kohorszban a legtöbb beteg lefogyott a TKA műtét után; azonban kevesebb beteg fogyott klinikailag jelentős súlytól. Az egyidejű két- és egyoldalú TKA-betegeknél a BMI szignifikánsan csökkent 2 év alatt. A TKA műtétet követő klinikailag jelentős súlycsökkenés a betegek által jelentettebb elégedettséggel járt együtt. A TKA-betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy a TKA utáni súlycsökkenés javíthatja az eredményeket.