Táplálkozás a macskák betegségeinek kezelésére

kezelésében

Macskás urológiai szindróma (FUS)

A dysuria, a hematuria, a cystitis és a húgyúti obstrukció mind olyan jelek, amelyek a macska urológiai szindrómájánál tapasztalhatók. A szindróma előfordulása meglehetősen magas. Valójában egyes statisztikák azt mondják, hogy az állatorvosi kórházakban látott tíz macskából egynek problémái vannak a FUS-szal.

Az előfordulás meglehetősen egyenlőnek tűnik férfiaknál és nőknél, bár a legtöbb vizeletelzáródás férfiakban fordul elő. Megfelelő étrendi vagy orvosi kezelés nélkül a becslések szerint az esetek 50-70% -a megismétlődik.

Különböző tényezőket javasoltak a FUS okaként, mint például: fertőzés, lúgos vizelet, kasztrálási életkor, endokrin egyensúlyhiány, magas hamu az étrendben, magas étrendi magnézium, foszfát vagy nitrogén, alacsony vízfogyasztás, elhízás, száraz macskaeledel, elzárás és ritkább vizelés. Ennek oka valószínűleg több, együttesen ható tényező, és nem mindig ugyanaz a tényezők halmaza.

A vizelet pH-ja fontos tényező a vizeletkristályok képződésében. A vadonban a macskák normális esetben savas vizeletet termelnek, amelynek pH-értéke 6,0 - 7,0, magas húsú étrendjük miatt. A macskaeledel növényi összetevői gyakran semleges vagy lúgosabb vizeletet eredményeznek.

Étkezés után a vizelet pH-ja megnő és egy órán át vagy tovább emelkedik a „lúgos árapály” jelenség eredményeként. Sok kutató úgy véli, hogy a lúgosság növekedése, amely általában étkezés után következik be, valamint az ásványi anyagok növekedése a vizeletben az emésztett ételektől kristályképződéshez vezethet a vizeletben és a FUS-ban.

A kristályképződés minimalizálása érdekében egyes kutatók azt javasolják, hogy a vizelet pH-ját 6,6 alatt tartsák. 6,6 pH alatt struvit kristályok maradnak oldatban, míg 7,1 pH felett spontán kristályosodik.

Tanulmányok folynak annak megvizsgálására, hogy jobb-e a macskát szabadon választani, vagy napi 1-2 nagy ételt kell-e etetni. A szabadon választott etetés általában azt jelenti, hogy a macska naponta 10-20 kis ételt eszik, és minden étkezésnél a vizelet pH-ja rövid ideig emelkedik és magas marad. Ha egy vagy két nagy ételt táplálnak, a vizelet pH-ja minden nagyobb étkezésnél nagyobb mértékben növekszik, és hosszabb ideig magas marad.

A kérdés az, hogy az egyik helyzet elősegíti-e a kőképződést, mint a másik. Ne feledje, hogy a vizelet pH-jával kapcsolatban több tényező is szerepet játszik, nemcsak az etetési intervallum fontos, hanem az etetett étel fajtája és az étrend ásványi összetétele is.

A FUS eseteinek többségében húgycső, mikrokalcula vagy kristály van jelen a húgyúti traktusban. A baktériumok és a vírusfertőzések ritkán fordulnak elő, és ha húgyúti fertőzés van jelen, úgy vélik, hogy ez másodlagos, és nem a FUS oka.

A FUS esetek 81,9% -ában a számolóanyagok struvitból állnak. A Struvite magnéziumot, ammóniumot és foszfátot tartalmaz. A macskák vizeletében a magas fehérjetartalmú étrend miatt általában meglehetősen magas az ammónia és a foszfor mennyisége. A vizelet magnézium- és foszforszintje szorosan összefügg ezeknek az ásványi anyagoknak az étrendben történő bevitelével.

Három tényező tűnik fontosnak a kalkulusképzésben:

  • A vizeletben nagy számban képződő alkotóelemek koncentrációja található.
  • A vizelet pH-értéke, amely kedvező a kristályképződéshez.
  • A vizelet jelenléte a húgyutakban hosszabb ideig. A kalciumok húgycsőelzáródást okozhatnak, vagy irritálhatják a húgyutakat, ami nyálkaszekrécióhoz vezethet és nyálkahártya-dugó kialakulásához vezethet húgycsőelzáródáshoz.

A vizelet ásványianyag-tartalma fontos tényező a vizelet kristályképződésében. A vizeletben lévő ásványi anyagokat befolyásolhatja az étrend, az emésztés hatékonysága, a vizelet mennyisége és a vese működése. Az étrend megváltoztatása a vizelet ásványianyag-tartalmának megváltoztatásának egyik módja.

A legtöbb szójabab- és csontlisztből készült macskaeledelben magas a magnéziumtartalom. A legtöbb macskaeledel a piacon az NRC által ajánlott minimális magnéziumszint 4–18-szorosa az étel elkészítéséhez használt összetevők típusa miatt.

Értse meg, hogy az étel magnéziumszintje szorosan összefügg a vizelet magnéziumkoncentrációjával, de számos óvintézkedést figyelembe kell venni. Először is, az élelmiszerben lévő magnézium nem biztos, hogy biológiailag hasznosítható, és a vártnál sokkal kevesebb felszívódik és hasznosul.

Az ételek kalóriasűrűsége nagyon fontos. A száraz macskaeledel szárazanyagra vonatkoztatva ugyanolyan magnéziumot tartalmazhat, mint a konzervek. Mivel a száraz ételek energiakoncentrációja alacsonyabb, a macskáknak több száraz ételt kell enniük, hogy kielégítsék szükségleteiket, és így magasabb magnéziumszintet kapjanak.

Az étrendben lévő magas hamu mennyiség gyakran társul a magas magnéziumszinttel. De ez nem mindig igaz, mivel a hamu az étrend összes nem éghető anyaga. Tehát nemcsak magnéziumot tartalmaz, hanem nátrium-kloridot és kalcium-sókat is.

Még mindig egyesek úgy vélik, hogy ha egy macska FUS-fogékony, akkor az étrendben a hamu szárazanyagra számítva kevesebb, mint 5%. Ez az állítás mindaddig megfogalmazható, amíg ebben a kevés hamutartalmú étrendben alacsony a magnézium- és a foszforszint.

A vizelet ásványi anyag szintjét nem lehet figyelembe venni a vizelet pH-jának figyelembevétele nélkül. Ha a vizelet pH-értéke közel semleges és a magnéziumszint magas az étrendben, a FUS előfordulása növekszik. Ha azonban a vizelet pH-értéke savas, akkor a magas magnéziumszint általában nem okoz gondot.

Ha a vizelet pH-értéke magas, akkor a FUS alacsony vizelet-magnéziumszintet eredményezhet. Tehát a vizelet magnézium koncentrációja és a vizelet pH-ja összefügg a FUS kialakulásában.

A kristályképződés másik tényezője az, hogy mennyi ideig marad a vizelet a húgyutakban. A macskák képesek nagyon koncentrálni a vizeletet és hosszú időközönként megtelni ürítés nélkül. Észak-Afrika sivatagi macskájának leszármazottjaként a macskák kevesebb vizet ihatnak és vizeletet koncentrálhatnak nagyobb mértékben, mint más emlősök.

Az elfogyasztott víz mennyiségét befolyásolja a sófogyasztás, a vesék állapota, az életkor és az elfogyasztott szárazanyag. Megállapították, hogy a macskák kevesebb vizet fogyasztanak a szárazanyag-tartalomhoz viszonyítva a száraz ételeken, mint a konzerveknél, így a vizeletmennyiség is kisebb. A vízbevitel nemcsak a FUS, hanem a veseelégtelenség, valamint a szulfonamid beadásakor is fontos szempont.

A kereskedelmi forgalomba kerülő száraz macskaeledeleket a FUS lehetséges okainak tekintették. Növényi összetevőkben magasabbak, mint a legtöbb más típusú élelmiszerben, így semlegesebb, sőt enyhén lúgos vizelethez vezetnek. A száraz macskaeledeleknek hasonló a magnéziumszintje szárazanyag-alapon, mint a konzerveknél, de alacsonyabb kalóriasűrűségük nagyobb energiafogyasztást igényel az energiaigény kielégítésére.

Továbbá, amint említettük, úgy tűnik, hogy a macskák kevesebb szabad vizet fogyasztanak szárazanyagra száraz táplálékon, mint egy konzerv étrend. Egyes kutatók úgy vélik továbbá, hogy mivel a száraz ételek általában magasabb rosttartalmúak, több víz ürül ki az ürülékben, ezért kevesebb a vizeletképződés révén.

Ezek a tényezők arra késztették a kutatókat, hogy arra a következtetésre jutjanak, hogy a száraz táplálékot fogyasztó macskáknál nagyobb a FUS előfordulási gyakorisága, és számos tanulmány támogatja ezt a nézetet. Egy tanulmány, amelyet speciális kórokozóktól mentes macskákkal végeztek száraz táplálékon, nem talált összefüggést a száraz eledel és a FUS fokozott előfordulása között.

Összefoglalva, úgy tűnik, hogy a FUS-nak többtényezős etiológiája van. A vizelet pH-jának, a vizelet ásványianyag-koncentrációjának és a vizelet hólyagban maradásának időtartama ismert, hogy befolyásolja a fogkő képződését. Mivel az étrendi változások megváltoztathatják ezeket a tényezőket, és esetleg a FUS előfordulásának és megismétlődésének csökkenéséhez vezethetnek, a táplálkozás-menedzsmentre való összpontosítás jó utat jelenthet, amíg további kutatások nem állnak rendelkezésre.

Veseelégtelenség

A táplálékgazdálkodás nagyon fontos része a veseelégtelenség kezelésének. A megfelelő étrendi változások lelassíthatják a vesebetegség progresszióját és csökkenthetik az uremia jeleit. Az étrend kezelésének célja a fehérje-anyagcsere végtermékeinek csökkentése, amelyeket a vesék eliminálnak, például fehérje-metabolitok és foszfor.

Egyesek szerint veseelégtelenség esetén az étrendben lévő kalória kevesebb mint 25% -ának fehérjéből kell származnia. Egy másik forrás szerint a fehérje mennyiségének megfelelőnek kell lennie a követelmények teljesítéséhez, de csökkenteni kell annak érdekében, hogy a vér karbamid-nitrogénje 60 mg/dl alatt maradjon.

Csökkent fehérje ajánlott azoknál a betegeknél, akiknél az uremia klinikai tünetei azotémiásak, hiperfoszfatémiásak, és közepesen súlyos vagy súlyos veseelégtelenségben szenvednek. Azoknál a betegeknél, akik nem mutatják az uremia jeleit, az alacsony fehérjetartalmú étrend ellentmondásos.

Számos forrás javasolja az étkezési fehérje korlátozását minden csökkent vesefunkciójú állatban, súlyosságuktól függetlenül. Kimutatták, hogy a magasabb fehérjetartalmú étrend növeli a glomeruláris szűrési sebességet és a vese véráramlását, ami káros lehet és további vesekárosodáshoz vezethet.

A fehérje korlátozása az étrendben nemcsak a fehérje anyagcseréjét pazarolja, hanem csökkentheti a veseelégtelenség progresszióját. A korlátozott fehérjetartalmú étrend szintén csökkenti az étrendi foszfort, így csökkentheti a hyperparathyreosis és az osteodystrophia kockázatát.

A krónikus veseelégtelenség kialakulásával a vese elveszíti a foszfor kiválasztásának képességét, ami magas szérum foszforszinthez vezet. Ennek eredményeként a szérum parathormon szintje megnő, ami további károsodást okozhat a vesetubulusokban.

Annak megakadályozása érdekében, hogy a szervezet saját fehérjéit felhasználja energiához, győződjön meg arról, hogy az állat elegendő kalóriát fogyaszt-e az étrendben. A kis étkezések napi többszöri elfogyasztása egyetlen nagy étkezés helyett szintén segíthet a testfehérje katabolizmusának csökkentésében. Ügyeljen arra, hogy mindig sok ivóvíz álljon rendelkezésre.

Ha súlyos proteinurea van jelen, és az állat hipoalbuminémiában szenved, szükség lehet mind a négy uncia étel kiegészítésére egy tojással vagy két evőkanál túróval. Ha polyuria áll fenn, akkor a vizeletben a B-vitaminok túlzott mértékű veszteséget szenvedhetnek, ezért a veseelégtelenségben szenvedők számára készült étrendeket gyakran kiegészítik B-vitaminokkal. A veseelégtelenség megfelelő étrendi kezelése lelassíthatja a betegség előrehaladását és csökkentheti az urémiás tüneteket.

Májbetegség

Az étrend kezelésének célja májbetegségekben a máj glikogénjének helyreállítása és a máj terhelésének csökkentése. A keményítő vagy egyszerű cukor formájában nyújtott energiát jól tolerálják.

A máj segíti a fehérje lebontásának hulladékanyagcseréjét, ezért az étrendben lévő fehérjének mérsékelt szinten kell lennie, így a májra vonatkozó igények csökkennek. Ha májelégtelenségben szenvedő állatban túl magas a fehérjebevitel, encephalopathia léphet fel.

Az étrendben lévő fehérjéknek magas biológiai értékkel kell rendelkezniük, például a tojásnak és a májnak. Gondoskodjon arról, hogy az étrend megfelelő kalóriát biztosítson annak érdekében, hogy a test ne használja fel a testzsír- és fehérjetartalékokat energiához. Ha az epesó kiválasztása káros, csökken a zsírok felhasználásának képessége, ezért az étrendben a zsírokat 1,5% alá kell korlátozni.

Kerülje a közepes láncú trigliceridek alkalmazását májelégtelenségben, mivel ezek főleg a májban metabolizálódnak. Bizonyos zsírsavak encephalopathiát is kiválthatnak, ha a megbetegedett máj nem képes azokat metabolizálni.

A májelégtelenségben fellépő ascites oka lehet a portális hipertónia, amely az erek folyadékának elvesztését és a renin-aldoszteron rendszer aktiválódását eredményezi.

Ebben az esetben az ascites nem hipoalbuminémia eredménye. Ezért ha ascites van, alacsony nátriumtartalmú étrend ajánlható. Ezek az intézkedések csökkentik a rosszul működő májra nehezedő stresszt, és segítenek enyhíteni a májelégtelenség egyes klinikai tüneteit.

Étvágytalanság

A fertőzés, a táplálkozási hiányosságok, az anyagcserezavarok és a trauma gyakran macskáknál étvágytalansághoz vezet. Hosszan tartó anorexia máj lipidózishoz és sárgasághoz vezethet. A cél a fehérje- és energiafogyasztás fenntartása a test szükségleteinek kielégítése és a zsírmáj kialakulásának megakadályozása érdekében.

Az állatokat a legbiztonságosabb és legegyszerűbb módon a gyomor-bél traktuson keresztül etetni. A bélen keresztül történő táplálás kevésbé valószínű, hogy zsírmájhoz vezet, és a szekréciós IgA fokozott termelése javítja a fertőzésekkel szembeni ellenállást.

Tehát, ha a bél működőképes, használja, ha csak lehetséges, a tápanyagbevitel eszközeként. Az étvágy stimulálása, az erőszakos táplálás és a tubusos táplálás olyan módszerek, amelyek alkalmazhatók. Ha a bél nem működik, parenterális eszközöket kell használni.

Az étvágy felpezsdítése érdekében az étel felmelegítése fokozza az aromát és segíthet a macska étkezésre ösztönzésében. Ha az orrlyukak el vannak dugulva, tisztítsa meg őket. Az étvágy stimulálásában nagyon fontos, hogy érezze az étel szagát. Segíthet egy nagyon ízletes étrend biztosítása, amely megegyezik az állat otthoni környezetében biztosított étrenddel.

Kényszer-etetés akkor alkalmazható, ha ez nem eredményez magas stresszszintet. Meggyengült állatban működhet, ha finoman, türelemmel és megnyugvással végzik. Az erősebb macskák általában harcolni fognak ezzel az eljárással.

Csőtáplálás ajánlható, mivel gyorsabb és kevésbé megterhelő, mint az erőszakos adagolás. Keverjünk össze egy fél nagy adag energiatartalmú étrendet és 3/4 csésze vizet, majd szűrjük át a keveréket egy konyhai szűrőn. Adjon annyi keveréket, hogy kielégítse a macska energiaigényét, napi 2-3 etetéssel.

Egy másik módszer, amelyet alkalmanként nagyon ideiglenesen alkalmaznak, a diazepam beadása. A legtöbb macska, amely fizikailag képes enni, ezt 0,1 - 0,5 mg diazepám intravénás beadása esetén teszi. Az injekció beadásakor legyen elérhető élelmiszer. Ezután 1-2 mg orálisan adják be az étvágy fenntartását.

Ezt nem szabad két napnál tovább használni. Az étvágytalanság nagyon kihívást jelentő probléma, de vegye figyelembe, hogy a tápanyagbevitel néhány napos hiánya hátrányosan befolyásolja az egész testet. A test képessége a betegség elleni küzdelemre vagy a trauma gyógyítására csökken, ha tápanyagok hiányoznak.

Elhízottság

Az elhízás macskáknál problémát jelent, mint sok más házi fajnál. Az elhízott macskák gyakran ínyenc konzerveket fogyasztanak, és megtagadhatják más típusú kereskedelmi élelmiszerek fogyasztását. Lehet, hogy a tulajdonos a konzerveket magas kalóriatartalmú ételmaradékkal egészíti ki, és nincs tisztában azzal, hogy probléma is fennáll.

Kezdetben jó előzményeket kell készíteni, beleértve az elfogyasztott ételek típusainak, a táplálék mennyiségének és időközének megfelelő étrendjét. Teljes egészségügyi vizsgálatot kell végezni az egészségügyi problémák kizárása érdekében.

Határozza meg az állat optimális testtömegét, és becsülje meg a súly biztonságos eléréséhez szükséges időt. Tegyen reális rövid távú célokat, például egy hét múlva a fogyás célját. Biztonságosnak tartják, ha a macska az első héten körülbelül fél fontot, tizenkét hét alatt pedig körülbelül három fontot veszít.

Kezdetben próbáljon ki olyan étrendet, amely 20–30% -kal alacsonyabb kalóriatartalmú, mint az előző étrend6 testtömeg (kb. 35 kalória/font az optimális testtömeg/nap).

Egy kiló testzsír leadásához a kalóriabevitelt 3500 kcal-kal kell csökkenteni. A magas rosttartalmú és alacsony zsírtartalmú étrend fogyáshoz ajánlott, általában kevesebb, mint 10% zsírtartalmat (szárazanyagra számítva) és több mint 15% rostot tartalmaz. Szükség lehet az új étrend fokozatos bevezetésére.