Társulások a testtömeg és a scoliosis műtétének eredménye között kínai felnőtteknél

Egyformán járult hozzá ehhez a munkához: Ziqiang Chen, Honglei Yi

Ortopédiai Sebészeti Osztály, a Sanghaji Kínai Második Katonai Orvostudományi Egyetem kapcsolt Changhai kórháza, Kína

Egyformán járult hozzá ehhez a munkához: Ziqiang Chen, Honglei Yi

Ortopédiai Sebészeti Osztály, a Sanghaji Kínai Második Katonai Orvostudományi Egyetem kapcsolt Changhai kórháza, Kínai Népi Felszabadítási Hadsereg 89 Kórház, Weifang, Kína

Ortopédiai Sebészeti Osztály, a Sanghaji Kínai Második Katonai Orvostudományi Egyetem kapcsolt Changhai kórháza, Kína

Ortopédiai Sebészeti Osztály, Sanghaj, Kína, a Második Katonai Orvostudományi Egyetem kapcsolt Changhai kórháza

Ortopédiai Sebészeti Osztály, a Sanghaji Kínai Második Katonai Orvostudományi Egyetem kapcsolt Changhai kórháza, Kína

Ziqiang Chen,
Honglei Yi,
Ming Li,
Chuanfeng Wang,
Jingtao Zhang,
Changwei Yang,
Yingchuan Zhao,
Yanghu Lu

Ábrák

Absztrakt

Háttér

Ebben a tanulmányban azt akartuk bizonyítani, hogy a túlsúlynak kedvezőtlen hatása van a felnőtt idiopátiás scoliosis (AdIS) műtéti kezelésének kimenetelére.

Mód

Ez egy retrospektív vizsgálat hetvenegy 30 évnél idősebb (58 nő és 13 férfi; átlagéletkor 42,9 ± 12,2) idiopátiás scolioticus betegek műtéti kezeléséről, legalább 2 éves minimális követéssel. A betegeket túlsúlyos csoportba (BMI ≥23) és egy nem túlsúlyos csoportba (BMI 2) osztották. Ázsiaiaknál a WHO megváltoztatta a nyugati embereknél alkalmazott BMI ≥25 túlsúly kritériumait a BMI ≥23 értékre. Ezt a 2 indexértékkel történő csökkentést túlsúlyhatárként azért vezették be, hogy elkerüljék a túlsúly alacsony előfordulási gyakoriságának téves becslését azoknál az ázsiaiaknál, akiknél még mindig magas az elhízással összefüggő betegségek aránya. A WHO ázsiai populációk szerinti osztályozását alkalmazva, csökkent BMI-határértékkel, amely ≥ 23 [7], [8], ebben a csoportban a betegeket két csoportra osztották: nem túlsúlyosak (BMI 2 (15,7–28,0 kg/m Az 1. táblázat bemutatja a két csoport leíró jellemzőit, beleértve mind a túlsúlyos (n = 19), mind a nem túlsúlyos (n = 52) betegeket. Nem volt szignifikáns különbség az életkorban, a megjelenés korában vagy a nemek arányában. nem volt szignifikáns különbség a két csoport között a perioperatív adatokban, ideértve a műtéti megközelítéseket, az operációs időt, a vérveszteség becsült mennyiségét, a kórházi tartózkodás időtartamát, a műtét költségét és a fúziós szintet (2. táblázat).

Radiográfiai eredmények

A preoperatív (1A, B ábra), a posztoperatív első erekciós (1C, D ábra) és a végső követő (1E, F ábra) radiográfiai paraméterek tekintetében csak a preoperatív mellkasi kyphosis és thoracolumbar kyphosis gyakoribb volt a túlsúlyos csoport, mint a nem túlsúlyos csoportban (P = 0,000, illetve P = 0,002) (1A, B ábra). Nem észleltünk szignifikáns különbséget más radiográfiai paraméterekben (3., 4., 5. táblázat).

(A) elülső-hátsó álló és (B) álló oldalirányú, teljes hosszúságú gerinc előtti preoperatív röntgensugarak, amelyek koronális egyensúlyhiányt és sagittalis thoracolumbar kyphosisot mutatnak; (C) elülső-hátsó álló és (D) álló oldalirányú, teljes hosszúságú gerincröntgen: az első műtét utáni felálló röntgen, amely a korrekciót és a fúziót mutatja; (E) elülső-hátsó álló és (F) álló oldalirányú, teljes hosszúságú gerincröntgen: a kétéves követési röntgen jó egyensúlyt mutatott.

Tünetek eredményei

A tünetek tekintetében a preoperatív ODI és a VAS között nem volt szignifikáns különbség a két csoport között. Mind az ODI, mind a VAS mindkét csoportban szignifikánsan javult az operáció előtti értékekhez képest (túlsúlyos csoport: P = 0,008 ODI és P = 0,027 VAS esetében; nem túlsúlyos csoport: P = 0,000 ODI és P = 0,000 VAS esetén). A túlsúlyos csoportban a posztoperatív ODI szignifikánsan magasabb volt, mint a nem túlsúlyos csoportban (P = 0,022), de a túlsúlyos csoportban a posztoperatív VAS nem különbözött szignifikánsan a nem túlsúlyosokétól (P = 0,092) (táblázat 6).

Egyidejű morbiditási eredmények

A preoperatív morbiditás, beleértve a magas vérnyomást, a cukorbetegséget és a szívkoszorúér betegségeket tekintve, a túlsúlyos csoportban a hipertónia előfordulása lényegesen gyakoribb volt, mint a nem túlsúlyos csoportban (P = 0,004), míg a másik két szövődmény nem különbözött szignifikánsan a két csoport között (P = 0,082 a cukorbetegségnél; P = 0,111 a szívkoszorúér betegségnél) (7. táblázat). Nem volt szignifikáns különbség a posztoperatív szövődmények között a két csoport között (P = 0,069 a műtéti hely fertőzése esetén; P = 0,096 a szomszédos szegmens betegség esetén) (8. táblázat).

Vita

A felnőttkori gerincferdülés a csontvázban érett gerinc 10 ° -nál nagyobb gerincgörbülete a koronális síkon. Az Aebi besorolás [5] szerint az AdIS a mellkasi és/vagy ágyéki gerinc idiopátiás serdülőkori skolioisa, amely a felnőttkor egészében előrehalad és általában másodlagos degenerációval és/vagy egyensúlyhiánnyal jár. Az AdIS-ről szóló korábbi vizsgálatok többségében nem sikerült megkülönböztetni a felnőtt idiopátiás scoliosist a degeneratív scoliosistól, bár a két altípus okaikban és jellemzőikben jelentősen különbözik egymástól. Ez utóbbi rendellenesség gyakrabban fordul elő középkorú és idősebb betegeknél, és kevésbé súlyos a mellkasi és ágyéki szegmensek érintettsége, mint az AdIS. A degeneratív scoliosis elsődleges tünete a gerinc szűkületével járó alsó hát- és lábfájdalom.