Tej és tejtermékek: jó vagy rossz az emberi egészségre? A tudományos bizonyítékok összességének értékelése

Tanja Kongerslev Thorning

1 Táplálkozás, testmozgás és sport tanszék, Természettudományi Kar, Koppenhágai Egyetem, Koppenhága, Dánia

Anne Raben

1 Táplálkozás, testmozgás és sport tanszék, Természettudományi Kar, Koppenhágai Egyetem, Koppenhága, Dánia

Tine Tholstrup

1 Táplálkozás, testmozgás és sport tanszék, Természettudományi Kar, Koppenhágai Egyetem, Koppenhága, Dánia

Sabita S. Soedamah-Muthu

2 az emberi táplálkozás osztálya, Wageningen Egyetem, Wageningen, Hollandia

Ian Givens

3 Élelmiszer-, táplálkozási és egészségügyi központ, Reading Egyetem, Reading, Egyesült Királyság

Arne Astrup

1 Táplálkozás, testmozgás és sport tanszék, Természettudományi Kar, Koppenhágai Egyetem, Koppenhága, Dánia

Absztrakt

Háttér

Szkeptikus a tejtermékek egészségre gyakorolt hatása a nyilvánosság előtt, ami a növekvő növényi italok fogyasztásában tükröződik, például szójából, rizsből, mandulából vagy zabból.

Célkitűzés

Ez a felülvizsgálat elsősorban a megfigyelési tanulmányok és a randomizált, kontrollált vizsgálatok metaanalíziseiből származó tudományos bizonyítékokat kívánta felmérni a tejtermékek beviteléről és az elhízás kockázatáról, a 2-es típusú cukorbetegségről, a szív- és érrendszeri betegségekről, az oszteoporózisról, a rákról és az összes okból bekövetkező halálozásról.

Eredmények

Következtetés

A rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok összessége alátámasztja, hogy a tej és tejtermékek bevitele hozzájárul a tápanyag-ajánlások teljesítéséhez, és védelmet nyújthat a legelterjedtebb krónikus betegségek ellen, miközben nagyon kevés káros hatásról számoltak be.

A legfontosabb kérdések megválaszolására törekszünk: 1) A tej és tejtermékeket tartalmazó étrend összességében jobb vagy rosszabb egészségi állapotot fog-e nyújtani-e, növeli-e vagy csökkenti-e a súlyos betegségek és minden okból eredő halálozás kockázatát, mint egy olyan étrend, amelynek nincs vagy alacsony tej és tejtermékek tartalma? 2) Indokolt-e az általános laktóz-toleráns populáció ajánlása a tej és tejtermékek fogyasztásának elkerülése érdekében? 3) Van-e tudományos bizonyíték arra, hogy a tej növényi eredetű italokkal való helyettesítése javítja az egészséget?

Elhízás és 2-es típusú cukorbetegség

A 2-es típusú cukorbetegség prevalenciájának folyamatos növekedésének nagy részét az elhízás járvány vezérli (1, 2), ezért fontos értékelni a tej és tejtermékek testtömeg-szabályozásban betöltött szerepét. A gyermekkori túlsúly és az elhízás világszerte jelentős mértékben hozzájárul a jelenlegi elhízási járványhoz, és a gyermekkori elhízás gyakran felnőttkorig vezet (3). Ezért fontos a gyermekkori elhízás korai megelőzése. A metaanalízis azt mutatta, hogy az óvodás és iskolás korú gyermekek körében nem volt összefüggés a tejbevitel és az adipozitás között (4). A serdülőkorban azonban szerényen védő hatás volt. Lu és mtsai közelmúltbeli metaanalízise. (5) megállapította, hogy a legmagasabb tejfogyasztási csoportba tartozó gyermekek 38% -kal kisebb valószínűséggel voltak túlsúlyosak vagy elhízottak, mint a legalacsonyabb tejbeviteli csoportban. A tejfogyasztás napi egy adagjának növekedése 0,65% -kal alacsonyabb testzsírhoz és 13% -kal alacsonyabb túlsúly vagy elhízás kockázatához kapcsolódott.

A tej és a tejtermékek jó minőségű fehérje forrásai. A fehérje fontos a fogyás és az azt követő testsúly fenntartása során a magas telítő hatás miatt, amely segít megelőzni a túlzott energiafogyasztást és ezáltal csökkenti a testzsír-készletet (6, 7). Ezenkívül a tejfehérje az esszenciális aminosavak jó forrása az izomfehérje szintéziséhez, és így segíti a metabolikusan aktív izomtömeg fenntartását a fogyás során (8). A metaanalízisek azt támasztják alá, hogy felnőtteknél a tejtermékek megkönnyítik a fogyást és javítják a testösszetételt, vagyis csökkentik a testzsír-tömeget és megőrzik a sovány testtömeget az energia korlátozása és a rövid távú vizsgálatok során (9–11). A megnövekedett tejfogyasztás testtömegre gyakorolt hatása a hosszú távú (> 1 év) és az energiamérleg-vizsgálatokban kevésbé meggyőző (10, 11). Ennek oka valószínűleg a tejtermékek testösszetételre gyakorolt ellentétes hatása, vagyis a zsírtömeg csökkentése és a sovány testtömeg megőrzése.

Az elhízásra és a 2-es típusú cukorbetegségre vonatkozó következtetés

A magas tej- és tejterméktartalmú étrend csökkenti a gyermekkori elhízás kockázatát és javítja a felnőttek testösszetételét. Ez valószínűleg hozzájárul a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatának csökkenéséhez. Ezenkívül a tejtermék energiakorlátozás alatti fogyasztása megkönnyíti a fogyást, míg a tejbevitel hatása az energiaegyensúly alatt kevésbé egyértelmű. Végül egyre több bizonyíték utal arra, hogy különösen az erjesztett tejtermékek, a sajt és a joghurt a 2-es típusú cukorbetegség csökkent kockázatával járnak.

Szív-és érrendszeri betegségek

Az alacsony zsírtartalmú, kalciumban gazdag tejtermékek általában csökkentik a vérnyomást. Ezt hat megfigyelési vizsgálat metaanalízise támasztotta alá, míg a magas zsírtartalmú tejtermékek bevitelével nem találtak összefüggést (23). A magas zsírtartalmú tejtermékekről ismert, hogy növelik a nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) - és az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) koleszterin koncentrációját. Ez utóbbi általában megjósolja a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát (24), de ez függhet az LDL-koleszterin részecskék méretétől. A kicsi, sűrű LDL részecskék atherogénebbek, mint nagyobb társaik (25–28), mivel alacsonyabb az affinitásuk az LDL-receptorokhoz, és nagyobb az érzékenység az oxidációra (29). Egyetértésképpen a tejben és a tejtermékekben található zsírsavak egy része kevésbé kicsi, sűrű LDL-részecskékkel (4: 0–10: 0 és 14: 0 az étrendben, 15: 0 és 17: 0 szérum foszfolipidek) (30). Ezenkívül a tejben és a tejtermékekben található ásványi anyagok kimutatták, hogy gyengítik az LDL-reakciót a magas zsírtartalmú tejbevitelre (31, 32).

A fent bemutatott legfrissebb metaanalíziseknek megfelelően a legfrissebb északi táplálkozási ajánlások arra a következtetésre jutottak, hogy az alacsony zsírtartalmú tejtermékek magas fogyasztása a magas vérnyomás és a stroke kockázatának csökkenésével jár (47).

Következtetés a szív- és érrendszeri betegségekről

Az összesített bizonyíték azt mutatja, hogy a magas tej- és tejtermékbevitel, azaz 200–300 ml/nap nem növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Pontosabban fordított összefüggés áll fenn a magas vérnyomás és a stroke kockázatával.

A csontok egészsége és a csontritkulás

A tej és a tejtermékek számos tápanyagot tartalmaznak, amelyek szükségesek az erős csontok felépítéséhez gyermekkorban és fenntartásukhoz felnőttkorban, azzal a céllal, hogy idősebb korban csökkentsék az oszteoporózist és a csonttöréseket (48). Az Európai Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a normál csontok fenntartásához fehérjére, kalciumra, foszforra, magnéziumra, mangánra, cinkre, D-vitaminra és K-vitaminra van szükség (Európai Bizottság 2012. évi rendelete). A D-vitamin kivételével ezek a tápanyagok mind jelentős mennyiségben vannak jelen a tejben és a tejtermékekben.

Felnőtteknél a kalcium, a foszfor, a fehérje és a D-vitamin kölcsönhatásai csökkentik a csontreszorpciót és fokozzák a csontképződést, enyhítve ezáltal az életkorral összefüggő csontvesztést (53). Valószínűleg a tápanyagok bonyolult kölcsönhatása és a csonttörések multifaktoriális jellege miatt nehéz megállapítani, hogy a felnőttkori alacsony tej- és tejfogyasztás növeli-e a csontritkulás és a csonttörések kockázatát. Ezért a metaanalízisek a mai napig nem támasztották alá a tej és tejtermékek felnőttkorban történő bevitelének védő hatását az oszteoporózis és a csonttörések kockázatára (54, 55). Mindazonáltal egy nemrégiben készült szisztematikus felülvizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a kalcium és a tejtermékek fontos szerepet játszanak a felnőttek csontok egészségében (56).

A 2015–2020-as étrendi útmutató az amerikaiak számára megállapította, hogy „Az egészséges táplálkozási szokások magukban foglalják a zsírmentes és alacsony zsírtartalmú (1%) tejterméket, beleértve a tejet, a joghurtot, a sajtot vagy a dúsított szójaitalokat (közönségesen„ szójatejnek ”). ). Azok, akik nem képesek vagy nem fogyasztanak tejtermékeket, olyan ételeket fogyasszanak, amelyek biztosítják a tejből általában nyert tápanyagok széles skáláját, beleértve a fehérjét, kalciumot, káliumot, magnéziumot, D-vitamint és A-vitamint (pl. Dúsított szójaitalok) ”. Bár a hangsúly a táplálékigény kielégítésére az élelmiszerekkel, nem pedig a kiegészítőkkel történik, a növényi alapú italok általában szervetlen kémiai formákat tartalmaznak a kalciumban, ami valójában növelheti a szív- és érrendszeri kockázatot (56, 57). Mivel a tejtermékben található kalcium szerves, a tejet és a tejtermékeket továbbra is a legfontosabb kalciumforrásoknak kell tekinteni (58). A jövőbeli vizsgálatoknak azonban foglalkozniuk kell azzal, hogy a tejtermékek D-vitamin-dúsítása elengedhetetlen-e ahhoz, hogy ezek pozitívan befolyásolják a csonttörés kockázatát.

Következtetés a csontok egészségéről és az oszteoporózisról

Jelen bizonyítékok arra utalnak, hogy a tej és a tejfogyasztás pozitív hatást gyakorol a gyermekkori és serdülőkori csontok egészségére, de csak korlátozott bizonyítékokkal rendelkezik a felnőttkori csontok egészségére és az idősebb korban a csonttörések kockázatára.

Rák

A populációs vizsgálatokban a tejtermelést pozitívan és negatívan társították a különféle rákos megbetegedésekhez, de a legtöbb ezek korlátozott bizonyítékokon alapultak, és nagyon kevés megállapítás maradt robusztus. A tejtermékek különféle bioaktív vegyületeket tartalmaznak, amelyek pozitív és negatív hatással is lehetnek a karcinogenezisre. A pozitív hatások a kalcium, a laktoferrin és a fermentációs termékek tartalmához kapcsolódhatnak, míg a negatív hatások az inzulinszerű növekedési faktor I (IGF-1) tartalmához köthetők (59). A World Cancer Research Fund (WCRF) folyamatosan és szisztematikusan áttekinti az étrendre és a fizikai aktivitásra vonatkozó bizonyítékokat a rák megelőzésével kapcsolatban, és egyes területek frissülnek, amikor új bizonyítékok merülnek fel.

A vastagbélrák a fejlett országok második leggyakoribb halálozási oka a rákos megbetegedések között. Annak ellenére, hogy a kolorektális tumourigenesis összetett folyamat, az epidemiológiai és kísérleti adatok azt mutatják, hogy a tejnek és a tejtermékeknek kemoprevenciós szerepe van a patogenezisben. A vastagbélrákról szóló 2011. évi WCRF-jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a tej és a kalcium fogyasztása valószínűleg csökkenti ennek a ráknak a kockázatát (60). Hasonlóképpen, a metaanalízisekben a tejbevitel következetesen a vastagbélrák (61, 62) és a vastagbélrák (63) kockázatának csökkenésével jár. A legújabb metaanalízis, Ralston et al. (64) 26% -kal alacsonyabb vastagbélrák-kockázatot jelentett azoknál a férfiaknál, akik napi 525 g tejet fogyasztottak, míg a nőknél nem találtak összefüggést.

A tejbevitel és a vastagbélrák közötti kapcsolatot elsősorban a tejtermelésből származó kalciumnak köszönhetik, 24% -os kockázatcsökkenéssel, 900 mg/nap tejtermék-kalcium bevitel mellett (65). A javasolt mechanizmusok a kalcium kötődése a másodlagos epesavakhoz és az ionizált zsírsavakhoz, csökkentve ezáltal a kolorektális hám proliferatív hatásait (66). Ezenkívül a kalcium befolyásolhatja több intracelluláris utat, ami a normál sejtekben differenciálódáshoz és a transzformált sejtek apoptózisához vezethet (67). Ennek megfelelően számos tanulmány beszámolt a vastagbél és a végbél sejtszaporodásának csökkenéséről kalcium és tejtermékek bevitelével (68–72).

Az emlőrákról szóló 2010. évi WCRF-jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a tejbevitel és az emlőrák kockázatának bizonyítékai nem meggyőzőek (73). A prospektív kohorsz vizsgálatok 2011-es metaanalízisével (74) összhangban Zang és munkatársai nemrégiben készült metaanalízise. (75) szerint azonban a magas (> 600 g/d) és a szerény (400–600 g/d) tejfogyasztás az emlőrák kockázatának csökkenésével (10, illetve 6%) jár együtt. alacsony tejfogyasztás (1. ábra). A tejtermékek ezért potenciálisan csökkenthetik a lakosság körében legelterjedtebb krónikus betegségek terheit, és jelentősen csökkenthetik a társadalom egészségügyi költségeit (109). A tejtermékek fogyasztása az étrendi ajánlások része számos országban, például Svédországban, Dániában és az Egyesült Államokban. A tejtermékek bevitelének csökkentésére irányuló általános ajánlás azoknál a személyeknél, akik valóban tolerálják őket, az egészségre nézve kontraproduktív lehet, ezért növelheti az egészségügyi kiadásokat. Azonban nagyobb hangsúlyt kell fektetni azokra az élelmiszerekre, amelyeket a tejtermék pótol az étrendben. Ezen túlmenően, mivel az elvégzett metaanalízisek többsége megfigyelési adatokra vonatkozik, a maradék zavar nem zárható ki, és az is lehetséges, hogy ezekben a vizsgálatokban a tej és a tejbevitel csak jelzője lehet a magasabb táplálkozási minőségű étrendnek.

A tejtermékbevitel és az egészségügyi eredmények általános hatása/összefüggése. ↓ kedvező hatás/asszociáció; ↑ káros hatás/társulás; → nincs hatás/asszociáció.

2. fő kérdés: Indokolt-e az általános laktóz-toleráns populáció ajánlása a tej és tejtermékek fogyasztásának elkerülése érdekében?

Az északi országokban a lakosság alig 2% -ának van elsődleges laktázhiánya, és laktóz-intoleráns személyek közé sorolható (110). A legtöbb laktóz-intoleráns felnőtt azonban elvisel egy pohár tejet vagy egy gombóc fagylaltot. A sajtok elhanyagolható laktóztartalommal rendelkeznek, és a joghurtban lévő laktózt hatékonyabban emésztik, mint más tejtermékeket, a joghurtban jelen lévő baktérium-laktáz miatt, amely megkönnyíti a laktóz emésztését (111). Ezért az erjesztett tejtermékeket, vagyis a joghurtot és a legtöbb sajtot (túró, valamint lágy és kemény sajtok) a laktóz-intoleráns egyének tünetek nélkül tolerálhatják (111, 112).

Ugyanez vonatkozik a tehéntejfehérje allergiára, amely általában az északi országokban és Európában a gyermekek 0,1–2,0% -ában fordul elő (113). Az igazolt tehéntej-specifikus IgE-vel rendelkező gyermekek körében, akiket a diagnózis után 1 évvel újraértékeltek, 69% -uk tolerálta a tehéntejet az újraértékeléskor (114). Így általában az állapot megoldódik a gyermekeknél. A lakosság figyelmeztetése a ritka tejallergián alapuló tejfogyasztásra egyenértékű lenne az élelmiszerekkel, például a mogyoróval vagy a tenger gyümölcseivel szembeni figyelmeztetés miatt, mivel a lakosság egy kis része allergiás ezekre az ételekre.

3. kulcsfontosságú kérdés: Van-e tudományos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a tej és tejtermékek növényi eredetű italokkal történő helyettesítése javítja-e az egészséget?

A tehéntej és a növényi alapú italok nem táplálkozási szempontból összehasonlíthatók. Mivel csak néhány tanulmány vizsgálta a tehéntej növényi eredetű italokkal történő helyettesítésének egészségügyi hatásait, és egyik sem a kereskedelemben kapható italokra vagy a betegség végpontjaira összpontosított, ennek a pótlásnak a hatására csak spekulálni lehet. Vannak azonban olyan esetek, amelyek alacsony fehérjetartalmú növényi alapú italokat fogyasztó gyermekek betegségéről számolnak be, de a növényi alapú italok tehéntejhez viszonyított egészségi értékének bizonyítékokon alapuló végső értékeléséhez több emberre vonatkozó vizsgálatot kell várni.

Általános következtetések a tej és tejtermékek beviteléről és az egészségről

A rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok összességének áttekintése alátámasztja, hogy a tej és tejtermékek bevitele hozzájárul a tápanyag-ajánlások teljesítéséhez, és védelmet nyújthat a legelterjedtebb, krónikus nem fertőző betegségek ellen, miközben nagyon kevés káros hatásról számoltak be.