Tej-citokinek és szubklinikai mellgyulladás tanzániai nőknél: diétás vörös pálmaolaj vagy napraforgóolaj-kiegészítés hatása

S M Filteau

* Nemzetközi Gyermekegészségügyi Központ, Gyermekegészségügyi Intézet, London, Egyesült Királyság

G Lietz

† Táplálkozási Tanszék, Oxford Brookes University, Oxford, Egyesült Királyság

G Mulokozi

‡ Tanzániai Élelmiszer- és Táplálkozási Központ, Dar es Salaam, Tanzánia

S Bilotta

* Nemzetközi Gyermekegészségügyi Központ, Gyermekegészségügyi Intézet, London, Egyesült Királyság

C J K Henry

† Táplálkozási Tanszék, Oxford Brookes University, Oxford, Egyesült Királyság

A M Tomkins

* Nemzetközi Gyermekegészségügyi Központ, Gyermekegészségügyi Intézet, London, Egyesült Királyság

Absztrakt

BEVEZETÉS

Az anyatej sok immunológiailag aktív komponenst tartalmaz, amelyeket általában a csecsemők egészségének és az immunfejlődés elősegítésének tekintenek. Egyes komponensek, például bizonyos citokinek azonban ugyanúgy jelen lehetnek az emlőmirigy védelmében. A tőgygyulladás mediátorainak kutatása nagyrészt a tejüzem területén zajlott, és bizonyítékok vannak arra, hogy a tumor nekrózis-faktor α, granulocita – makrofág kolóniastimuláló faktor, az 5a komplement fragmentum és az interleukin-8 (IL-8) termelődik az emlőben mirigy elsősorban az anya védelmére. 1 - 5 Mivel az anyatej a gyulladás csökkentésével részben védi a csecsemőt, az emlőmirigyet védő 6 gyulladásos citokin akár káros hatással is lehet a csecsemő egészségére.

Állatkísérletekből kiderül, hogy a megnövekedett étrendi A 13-vitamin vagy az E-vitamin és a szelén 14 csökkentheti az emlő gyulladását. Vannak elfogadható mechanizmusok, amelyek révén mindkét vitamin csökkentheti a hám gyulladását. Az A-vitamin jól dokumentált gyulladáscsökkentő hatású, emellett elősegíti a hám fejlődését és integritását. 15 Az A-vitamin β-karotin prekurzor formájában antioxidánsként is működhet. Az E-vitamin fontos antioxidáns, így csökkentheti a gyulladásos citokinek termelését és csökkentheti a gyulladásos válasz során a szabad gyökök felszabadulásából eredő hámkárosodást. 17.

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

Tanulmányterv és tantárgyak

A vizsgálatot Singida vidéken végezték, egy szegény száraz területen, ahol az A-vitaminban gazdag ételek viszonylag nem állnak rendelkezésre, és az étrendi zsírbevitel alacsony. Az 1–6 éves gyermekek körében a plazma retinol 0,7 μmol/l alatti értéke 60% volt, 25 ami az A-vitamin hiányának súlyos problémájára utal. A munka etikai jóváhagyását az Oxford Brookes Egyetem etikai bizottságai és a tanzániai Élelmiszer- és Táplálkozási Központ kapta. A nőket akkor vették fel, amikor láthatóan terhesek voltak, és a vizsgálat szülésznője megerősítette a terhesség korát.

A több változóból származó társadalmi-gazdasági pontszámban nem volt szignifikáns különbség a falvak között; például a nők egy kivételével kistermelők voltak, egyik faluban sem volt áram, és mindegyik bizonyos távolságra volt a vízkészlettől, különösen a száraz évszakban. Az étrendre és a fertőzésekre gyakorolt szezonális hatások minimálisak voltak, mivel a három faluban egyszerre vettek fel nőket. Nem voltak szignifikáns különbségek a falvak között a csecsemők születési dátumában (1997. július – december), illetve a szülés előtti időtartamban, amikor a nők olajat kaptak (75 nap, 95% CI 68–83 nap).

A vénás vérmintákat a toborzáskor, valamint a szülés után 1 és 3 hónappal összegyűjtöttük, és jégre helyeztük; a plazmát elválasztották az alaplaboratóriumban. Folt tejmintákat 1 és 3 hónap múlva gyűjtöttünk mindkét mellről kézi expresszióval, amelyet a legtöbb nő könnyen megtehetett, mielőtt a csecsemő mindkét mellet etette. Mindegyik mellből megpróbáltak azonos mennyiségeket gyűjteni, majd összekeverték, így összesen 40 ml-t kaptak. A plazma- és tejmintákat egy hétig -20 ° C-on tárolták az alaplaboratóriumban, majd Dar es Salaam-ban, ahol A-vitamin-elemzéseket végeztek. A mintákat ezután szárazjégen Londonba szállították, ahol -60 ° C-on tárolták őket a további elemzésig a gyűjtéstől számított 6 hónapon belül.

Laboratóriumi módszerek

A tejkarotinoidokat és tokoferolokat nagynyomású folyadékkromatográfiával (HPLC) mértük, másutt leírva; A teszt közötti 26 variációs együttható a különböző analitok esetében 14-18% között mozgott. A tej-nátriumot lángfotometriával mértük a 10. leírás szerint, és a káliumhoz viszonyított arányban fejeztük ki, hogy figyelembe vegyük a folt tejminták zsírtartalmának változásait. A vizsgálatok közötti variációs együtthatók Na-nak 2,5%, a K.-nak pedig 1,6% voltak. A 0,6-nál nagyobb Na/K arányokat szubklinikai gyulladásra utalónak tekintették. A tej IL-8-értékét enzimhez kapcsolt immunszorbens vizsgálattal (ELISA) mértük a kereskedelemben kapható antitestek felhasználásával, a fentiek szerint. 10 A vizsgálati interakciós variációs együttható az IL-8 értékeléshez minőség-ellenőrzési mintánkban, egy átmeneti tejmintában, amelyet egy londoni nő nagylelkűen adományozott, 22% volt, n = 10.

Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy az epesó-kezelés mind a TGF-β tejzsírhoz való kötődését, mind a rekombináns standard kimutatását befolyásolja az ELISA-vizsgálatban. A vizsgálat variabilitása, amely gyakran nagy az ELISA nyomvizsgálatoknál, és még a tej koncentráltabb komponensei esetében is, 10, 30 az epesó kezelés után még nagyobb lett a TGF-β esetében (CV = 80% az epesóval kezelt; 53% a kezeletlen; n = 26). Ennek a változékonyságnak az volt az oka, hogy az alkalmazott minőségellenőrző tejben előfordult, hogy kevés a TGF-β, és az epesó kezelés előtt közel volt a vizsgálat kimutatási határához. Bemutatjuk a TGF-β adatait epesó-kezeléssel és anélkül is, bár az alábbiakban kifejtettek szerint az epesó-kezelés után meghatározott koncentrációk jobban tükrözik az in vivo helyzetet.

Az akut fázisú fehérjék, a C-reaktív fehérje (CRP) és az α1-sav-glikoprotein (AGP) plazmakoncentrációit ELISA-val mértük. Az AGP módszert korábban leírták. 31 A CRP-t szendvics ELISA-val mértük, mind a Dako (Cambridge, Egyesült Királyság) CRP-jével befogó, mind a torma peroxidázzal konjugált antitesteket, valamint a Behring Diagnostics (Milton Keynes, Egyesült Királyság) CRP-standardját használva.

statisztikai elemzések

Az adatokat SPSS 6.0 segítségével elemeztük. A citokinkoncentrációk és a Na/K arányok log-normális eloszlásúak voltak, így elemzéseket végeztünk log-transzformált adatokon, és bemutatjuk a geometriai átlagokat. A szokásos technikák mellett, mint a korreláció és az anova, a szülés utáni 1 és 3 hónap adatainak felhasználásával az anova ismételt mérését alkalmazták a tej citokinjeire és a Na/K étrendi kezelésre gyakorolt hatásainak meghatározására. Ez az elemzés lehetővé tette az egyes személyek közötti (általában a tej immunológiai komponenseire nézve nagy) változékonyság eltávolítását. Az akut fázisú fehérjekoncentrációkat és a szülés utáni napokat, amikor a mintát gyűjtöttük, kovariátként vettük fel ezekbe az elemzésekbe.

EREDMÉNYEK

Asztal 1

A plazma akut fázisú fehérjék geometriai átlaga és a nők aránya a normálist meghaladó koncentrációval terhesség és szülés után

A tejcytokinek és a Na/K arányokat minden kezelési csoportban mindkét mintavételi időpontban az 1. ábra mutatja. Ugyanaz az alapminta látható minden esetben, tükrözve a változók közötti összefüggéseket, bár szignifikáns kezelési csoportbeli különbség csak a Na/K esetében volt látható. Az SO csoportba tartozó nők átlagos átlagos Na/K aránya 3 hónapnál alacsonyabb volt, mint a többi csoportban élőké (Duncan többszörös tartományú tesztje, P 10 Az emelt tej Na/K aránya egyaránt gyakori volt Bangladesben (12%) és Tanzániában (11%). A korábbi időpontok nem hasonlíthatók össze, mert Bangladesben a szülés után 2 héttel vettek mintát (25% emelte a Na/K-t), Tanzániában pedig a szülés után egy hónappal (13% emelte a Na/K-t). Most is mértünk A csecsemőjüket a dél-afrikai oltási klinikákra vivő nők Na/K aránya, és még magasabb a megnövekedett Na/K arány előfordulása (J. Willumsen et al. Benyújtva). A nyugati nők tejében található nátrium-tanulmányok többségében kevés középosztálybeli, magasan kiválasztott szoptatók körében, és nincs tudomásunk a fejlett országok előfordulási adatairól, amelyek összehasonlíthatók a tanulmányaink közösségalapú adataival.

A megnövekedett tej Na/K okait és következményeit még vizsgálják. Mindhárom kohorszban - a jelenlegi Tanzániában, valamint a 10 és Dél-Afrikában (J. Willumsen és mtsai. Benyújtva) -, amelyben mértük a Na/K-t, ez az arány nagyon szignifikánsan és pozitívan korrelált a citokinek, IL-8 és TGF-β. Tehát úgy gondoljuk, hogy a megnövekedett tej Na/K az emlő hámjának gyulladás által kiváltott permeabilitásából származik, amelynek során a gyulladást elősegítő és lefelé szabályozó citokinek keletkeznek. Ennek a gyulladásnak akár fertőző, akár steril oka lehet, például a mell súlyosbodásával a csecsemő rossz elhelyezkedése miatt vagy a csecsemőt támogató ruhák szoros becsomagolásával, ez a két afrikai kohorszban általános gyakorlat. A gyulladást kiváltó fertőzések lehetnek lokálisak az emlőmirigyben vagy szisztémásak, amint azt a plazma akut fázisú fehérjékkel való összefüggések jelzik. A szisztémás gyulladás a citokinek révén növelheti a hám permeabilitását a 32-ben, és ezáltal a mellben is.

A táplálkozási állapot befolyásolhatja a gyulladás mértékét, amire utal az E-vitaminban gazdag napraforgóolajjal kiegészített nőknél a csökkent Na/K arány. Bár a beavatkozás nem volt egyedileg randomizált vagy kettős-vak, az étrendi kezelések álcázásának lehetetlensége miatt az anyai plazma retinol vagy α-20 és a plazma akut fázisú fehérjék toborzásakor a csoportbeli különbségek hiánya nem mutat jelentős különbségeket a releváns mikroelem-státuszban vagy gyulladás kezdetben. A SO csoportban a 3 hónapos csökkenő Na/K arány a dózis-válasz típusát jelentheti, mivel a táplálkozási beavatkozásoknak gyakran időbe telik a mérhető hatások elérése. Az étrendi SO-kiegészítés szignifikánsan megnövelte a tej α-tokoferol koncentrációját a szülés után 3 hónappal, de a tej retinol nem különbözött csoportok között sem 1, sem 3 hónapon belül. 20 Így a SO-nak a tej Na/K arányára gyakorolt szignifikáns hatása 3 hónapon belül tükrözheti az olajok összehasonlító képességét, az alkalmazott meglehetősen kicsi, de logisztikailag megvalósítható mennyiségben az A- vagy E-vitamin állapotának javítására.

A megemelt Na/K arány következményei szintén további tanulmányozást igényelnek. 10-ben és a United 12-ben az emelt tej-nátrium a csecsemő növekedésének csökkenésével járt. Jelen vizsgálatban nem tudtuk megvizsgálni a csecsemők növekedését. Számos mechanizmus kapcsolhatja össze az emelt tej-nátriumot a csecsemő gyenge növekedésével. A nátriumot meg lehet emelni, mert a gyenge szopás vagy a rossz elhelyezkedés csökkentette a csecsemő bevitelét, és tejstagist eredményezett. A gyulladásos citokinek károsíthatják a 6 csecsemőt, és a tápanyagok csökkent felszívódása vagy a fertőzésre adott szisztémás válasz révén gyenge növekedést eredményezhetnek. Közvetlen gyulladásos károsodás azonban valószínűtlen, mert bizonyítékaink azt mutatják, hogy a gyulladáscsökkentő citokin, a TGF-β a gyulladásos IL-8-mal együtt emelkedik.

A Na/K arány, az IL-8 és a TGF-β összefüggései, amelyeket három nőcsoportban végzett munkánk során láthattunk, arra utalnak, hogy mindannyian ugyanazt a biológiai jelenséget mérik. Úgy gondoljuk, hogy a Na/K arány a jelenség „legjobb” mércéje, mert a legalacsonyabb a vizsgálati variabilitás. Ennek oka valószínűleg kettős: egyrészt a nátrium és a kálium sokkal nagyobb mennyiségben fordul elő a tejben, mint a citokineké, másrészt a tejzsír megkötheti a citokineket, emellett növelheti az ELISA assay variabilitását, de a lángfotometria megsemmisíti. Az a tény, hogy a TGF-β korrelál a Na/K arányával, valamint az IL-8-szal, sokkal jobban, mint az epesó kezelés után, azt sugallja, hogy a kezelt TGF-β koncentrációk jobban megfeleltek, mint a kezeletlen a biológiai valóságnak. Ezenkívül a kezelt koncentrációk azok lesznek, amelyeknek a csecsemő bélje ki van téve, miután a bevitt tej találkozott a csecsemő saját epéjével. Összefoglalva, bár a tej TGF-β koncentrációjának becsléséhez epesavas kezelést javasolnánk, a szubklinikai mellgyulladás becsléséhez a Na/K arányt javasoljuk.

Az emelt akut fázisú fehérjék gyakoribbak voltak a szülés után, mint terhesség alatt, és tükrözik a magas anyai mortalitást, amelyet gyakran találtak a szülés után, különösen a kevésbé fejlett országokban, ahol a nőket a fertőzés veszélye fenyegeti a szülés gyakorlata következtében. Ennek a szülés utáni morbiditásának egyik alkotóeleme lehet a szubklinikai emlõgyulladás, amely lehet szisztémás fertõzés, és következményekkel járhat a csecsemõk egészségére is. Így ígéretes megállapítani, hogy az anyai étrend javítása segíthet csökkenteni ezt a gyulladást.

Köszönetnyilvánítás

Ezt a munkát C. J. K. Henry támogatásával finanszírozták az Egyesült Királyság Nemzetközi Fejlesztési Minisztériumától és a malajziai Pálmaolaj-kutató Intézettől. A szerzők hálásak Mary Mseke asszonynak, Revocatus Majige úrnak, Abel Mngale úrnak, Joseph Mugyabuso úrnak és Joyceline Kaganda asszonynak a toborzásban és a terepmunkában nyújtott segítségért, valamint a tanzániai Élelmiszer- és Táplálkozási Központ munkatársainak a technikai munka támogatásáért. Ennek a munkának az elektrolit elemzését a Great Ormond Street Hospital for Children NHS Trust végezte, amely finanszírozásának egy részét az NHS ügyvezetőjétől kapta; a kiadványban kifejtett nézetek a szerzők véleménye, és nem feltétlenül az NHS ügyvezetői.