Health Science Journal

Nurdan Yalcin 1 *, Alper Cihan 2, Haldun Gundogdu 3 és Ayse Ocakci 4

1 kutatási asszisztens, msc, Isztambuli Egyetem, Ápolói Kar, Isztambul

2 professzor, az Isztambuli Egyetem távoktatási tanszékének igazgatója

3 egyetemi docens, Ankarai Atatürki Oktató Kórház Sebészeti Osztálya

4 Professzor, a Marmara Egyetem Egészségtudományi Kar, Isztambul

* Levelező szerző: Nurdan Yalcin,
İstanbul Üniversitesi Hemşirelik Fakültesi Abide-i Hürriyet cad. 34381 Şişli/İstanbul
Email: [e-mail védett]

Absztrakt

Háttér: Egyre nagyobb az aggodalom az alultápláltság, a táplálkozási terápia és annak szövődményei miatt. Az ápolók csökkentett bevonása a betegek táplálkozási ellátásába az egyik tényező lehet. Az elégtelen táplálkozási gyakorlat leggyakoribb oka a táplálkozási ismeretek hiánya. A vizsgálat célja az ápolók tudásalapú táplálkozási kompetenciáinak meghatározása volt. Módszer és anyag: A törökországi Zonguldak különböző kórházaiból származó, 302 nővérből álló, véletlenszerűen kiválasztott kérdőívet kitöltő minta. Eredmények: Az összes résztvevő átlagos klinikai táplálkozási ismeretét 49,44 ± 10,95 értékben kaptuk 100 pont felett. A táplálékértékelési tevékenységet folytató ápolók statisztikailag szignifikánsan magasabb tudáspontszámmal rendelkeztek azokhoz képest, akik nem (p = 0,012). Következtetések: Az ápoló oktatási intézményeknek felül kell vizsgálniuk a tantervüket a klinikai táplálkozással kapcsolatos oktatással kapcsolatban, és szisztematikus folyamatos táplálkozási oktatási programot kell kialakítani.

Bevezetés

Mivel az alultápláltság a betegség folyamatát komolyan befolyásoló tényező, a táplálkozási és anyagcsere-támogatásnak a betegellátás folyamatos és fontos részének kell lennie. A nővér feladata az ételbevitel megfigyelése, a betegek tápláltsági állapotának felmérése, a táplálkozással kapcsolatos oktatás, valamint a táplálkozás alkalmazása, értékelése és gondozása. a rutinos betegellátás mellett, például az elrendelt terápiák beadása, az életfontosságú jelek nyomon követése és monitorozása. Számos tanulmány azonban kimutatta, hogy az ápolók nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel a táplálkozással kapcsolatban. [2,6,7,9-11] Megállapítást nyert, hogy a táplálkozás nem volt eléggé az ápolóiskolák tantervében, és úgy tűnik, hogy általában ezt a tantárgyat nem veszik komolyan figyelembe az egészségügyi szolgálatokban. [2,4,9,12] Azt is megállapították, hogy a táplálkozással kapcsolatos ismeretek hiánya, az alultápláltság figyelemmel kísérésének aránya alacsony volt, és a betegek táplálkozási szükségleteit nem biztosították megfelelően. [4,2]

Számos tanulmányban megállapították, hogy az orvosok és az ápolónők elégtelen táplálkozási ismeretekkel rendelkeznek, és hogy hosszú időre nagy szükség van táplálkozási oktatásra. [2,3,4,10-17]

Mivel a törökországi ápolók táplálkozási ismereteiről csak kevés publikált adat található, a jelenlegi tanulmány célja a törökországi Zonguldak három kórházában dolgozó ápolók táplálkozási ismereteinek meghatározása volt.

Módszer és anyag

A kutatást véletlenszerűen kiválasztott 302 nővér között végezték, a törökországi Zonguldak három nagy kórházában. A kutatási adatokat kérdőív segítségével gyűjtöttük össze. A kérdőívet kifejezetten ehhez a tanulmányhoz fejlesztették ki, irodalom és szakmai klinikai tapasztalatok alapján. Az arc érvényességének, tartalmi érvényességének és egyértelműségének tesztelésére a török klinikai táplálkozás területén 5 szakembert, akik a Török Parenterális és Enterális Táplálkozási Társaság oktatási bizottságának tagjai voltak, felkérték, hogy ítéljék meg, hogy a kérdések ésszerűnek tűnnek-e, relevánsak-e és fontos adatokat világosan. Ez kisebb nyelvi és elrendezési változásokat eredményezett. Pilóta tesztet végeztek nyolc nővérrel, akik nem vettek részt a vizsgálatban, de ugyanazon a területen dolgoztak. Megjegyzéseik alapján a kérdőívet az egyértelműség és a könnyű használat érdekében felülvizsgálták.

A kérdőív három szakaszból állt. Az első részben kérdések merültek fel a jelentkezők demográfiai jellemzőivel, oktatásának történetével és gyakorlataival az intézményi és a munkahelyi területeken. A második részben a klinikai táplálkozás alapvető tantárgyaival kapcsolatos véleményeket kellett kifejezni. A harmadik szakaszban 20 feleletválasztós kérdést tettek fel 5 fő szakasz alatt, hogy felmérjék az ápolók hozzáállását és tudását a klinikai táplálkozással kapcsolatban; a beteg tápláltsági állapotának felmérése, táplálkozási támogatás tervezése, táplálkozási terápia gyakorlása, valamint táplálkozási támogatásban részesülő beteg megfigyelése és értékelése.

A Zonguldak Karaelmas Egyetem Kutató- és Képzőkórházának orvosi etikai bizottsága jóváhagyta. Hozzájárulást kaptak az ápolási osztály igazgatójától és az osztály ápolói vezetőitől is.

Miután az adatokat átvittük az „SPSS for Windows” programba, a résztvevők tudáspontszáma 100 fölött lett kiszámítva, és az átlagértékeket „aritmetikai átlag ± eltérés” formájában jelenítettük meg. Az elért eredményeket a csoportok közötti ANOVA egyirányú Post Hoc Tukey-teszt, korrelációs Pearson-teszt és Student-t-teszt segítségével elemeztük 95% -os megbízhatósággal.

Eredmények

A válaszadók átlagos életkora 27,9 ± 5,5 év volt, a válaszadók többsége 23 és 30 év közötti volt. Az ápolók 34 százaléka rendelkezett egyetemi diplomával, 32,2% -a pedig diplomával. A válaszadók többsége (47,35%) 0–4 éve dolgozott ápolónőként.

Az összes résztvevő átlagos táplálkozási tudását 49,44 ± 10,95 értékkel érték el 100 pont felett. A feltett kérdéseket és a helyes válaszokkal rendelkező ápolók százalékos arányát adták meg Asztal 1. Amint az látható Asztal 1, a 20 kérdésből csak 2-re adott választ az ápolónők több mint 70,0% -a (9. és 17. kérdés), míg 3 kérdésre kevesebb, mint 20,0% válaszolt (10., 11., 16. kérdés). A nővérek közül a legismertebb (a legmagasabb válaszra adott válasz) a „katéterfertőzés tünetei” (79,5%). Ezt követték az enterális hozzáféréstípusok (72,5%) és a táplálkozástámogató csoport (68,2%).

A kutatásban részt vevő ápolónők rendelkeztek a legkevesebb ismerettel az enterális táplálkozás támogatásának szövődményeiről (17,2%). Két másik elem, amelyről az ápolók kevéssé tudtak, az volt, hogy az enterális táplálkozástámogató módszerek (18,9%) és az ozmolaritás aránya a periferikus tojókban a tromboembólia megelőzésére (19,5%).

A táplálékértékelési tevékenységet folytató ápolók tudáspontja magasabb volt (52,42 ± 15,7), mint azoknál, akik nem (47,54 ± 16,4) (p = 0,012, 2. táblázat). Megfigyelték, hogy minél magasabb az ápolók tudásszintje, annál inkább vizsgálták a betegeket és észlelték az alultápláltságot.

Az ápolók iskolai végzettségét és tudáspontjait bemutattuk 3. táblázat. Azok a nővérek, akik diplomát szereztek (32,1%), 54,37 ± 14,04 ponttal érték el a legmagasabb pontszámot. Statisztikai szignifikancia volt a csoportok között (p = 0,000), és megfigyelték, hogy a különbség a középfokú végzettségűek alacsony tudáspontszámából adódik.

A formális oktatás során nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a táplálkozási ismeretek pontszámai és a táplálkozási tanfolyamokon való részvétel között (p = 0,289, 4. táblázat).

Százhuszonkilenc nővér (47%) úgy vélte, hogy a táplálkozási oktatást nem tartják fontosnak az ápolóiskolákban. Száznegyvennégy nővér (42%) is kijelentette, hogy teljes mértékben egyetértenek a betegségek és a táplálkozás közötti kapcsolat jelenlétével.

Csak egy nővér (0,3%) rendelkezett táplálkozási ismeretekkel bizonyos tanúsító programokban való részvétellel. Tizennyolc nővér (6,0%) elmagyarázta, hogy tudásuk akadémiai kiadványok olvasásával és értekezleteken való részvétellel történt. Az ápolók többsége (59,3%) kifejtette, hogy tapasztalataikból szerezték tudásukat. A többiek (34,4%) „nem tudtak” ezen a területen (5. táblázat). Nem találtunk statisztikai szignifikanciát ezek között az eredmények között, amikor kizártuk az egyik ápolót, aki részt vett egy tanfolyamon (r = 0,080).

Nem volt szignifikáns különbség az ápolási évek tapasztalatai és a klinikai táplálkozási ismeretek pontszámai között (p = 0,827, 6. táblázat).

Megfigyelték, hogy a táplálkozási csapattal rendelkező kórházakban dolgozó ápolók elérték az 53,11 ± 1,4-et, míg a táplálkozási csapattal nem rendelkező kórházakban dolgozó ápolók elérték a 47,59 ± 1,24-et, és a csoportok közötti különbségek statisztikailag szignifikánsak (p = 0,006).

Vita

A jelenlegi tanulmányban az átlagos általános ismeretek pontszáma 49,44 ± 10,95 százalék volt. Különböző szerzők azt is kimutatták, hogy az ápolónők gyenge ismeretekkel rendelkeznek a táplálkozás terén. Schaller és James [18] 60% -os átlagos pontszámot (SD = 8,4) jelentett az ausztrál ápolók esetében. Crogan és munkatársai, [9] 60 százalékos átlagpontszámot jelentettek (SD = 11). Warber és munkatársai [10] átlagértéke 66 (SD = 8). A korábbi kutatások alapján az ápolók átlagos 49,44 százalékos tudáspontszámát alacsonynak vagy közepesnek kell tekinteni.

A táplálékértékelési tevékenységet folytató ápolók tudáspontja magasabb volt, mint azoknál, akik nem (p = 0,012). Megfigyelték, hogy minél magasabb az ápolók tudásszintje, annál inkább vizsgálták a betegeket és észlelték az alultápláltságot. Ehhez a megállapításhoz hasonlóan Crogan és Evans [6] kifejtették tanulmányukban, hogy a táplálkozás-értékelési tevékenységek közvetlenül összefüggenek a táplálkozással kapcsolatos ismeretekkel.

A magasabb végzettséggel rendelkező ápolók magasabb pontszámot értek el, mint mások (p = 0,001). Ez hasonló volt Crogan és munkatársai [9] és Özcelik és mtsai [11] megállapításaihoz.

Az ápolók tudásszintjét magasabbnak találták (p = 0,006) a kapott táplálkozási oktatás és a magasabb szintű szakmaiság miatt tudásuk alkalmazása során, amikor a kórházban volt egy táplálkozási csoport, ahol dolgoznak. A tudáspontszámok növekedése azonban nem talált összefüggést a szakmai tapasztalatok növekedésével. Crogan és Evans [6] arról is beszámolt, hogy a klinikai tapasztalatok nem növelték a táplálkozási ismeretek szintjét, és bebizonyosodott, hogy összefüggés van az oktatási alrendszer és a táplálkozási ismeretek pontszáma között.

Hosszú távú ápolói tapasztalat, külön táplálkozási oktatás nélkül, és nincs tapasztalata ezen a területen, nem növeli a táplálkozási ismereteket. Általános szempontból vizsgálva a klinikai táplálkozási szint különbsége nem volt megállapítható a négy és 20 év közötti ápolónők között. Ezzel szemben az ápolók többsége elmagyarázta, hogy szakmai tapasztalataikból nyerték ismereteiket a klinikai táplálkozásról. Ez hangsúlyozhatja, hogy a klinikai táplálkozás terén az oktatás jobb, mint a hagyományos klinikai tapasztalat.

Számos más tanulmány azonban kimutatta, hogy az ápolók nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel a táplálkozásról, ezért azt javasolják, hogy fokozottabb táplálkozási ismeretekre van szükség, és a táplálkozási oktatást hangsúlyozni kell az ápolóiskolai programokban és a továbbképzésben. [2,11,16]

A megkérdezett ápolók 47,7% -a szerint a táplálkozás nem kapott kellő jelentőséget törökországi oktatásuk során. Jó tudásbázis nélkül az ápolók nem tudnak megfelelő táplálékot biztosítani. [19] Nyilvánvaló, hogy a török egyetemeken túl kevés hangsúlyt fektettek a klinikai táplálkozásra.

Különböző tanulmányok rámutattak a táplálkozással kapcsolatos oktatás elégtelenségére az orvosi és ápolási programokban, valamint a táplálék kibővített tartalmának követelményével a tantervekben. [12,15] A táplálkozási oktatás kevésbé hangsúlyos az ápoló főiskolán, és csak néhány főiskola kínálta táplálkozási tanfolyamait tantervében. A táplálkozással kapcsolatos korlátozott oktatás az ápolókat gondatlansághoz vezetheti a betegek táplálkozási problémáinak kezelésében. [16] Az összes beteg értékelésének oka a táplálkozási ismeretek hiánya lehet. [19] Jó tudásbázis nélkül az ápolók nem tudnak megfelelő táplálkozási gondot nyújtani. [12,19]

Ezen adatok megvilágításakor megfigyelhető, hogy a klinikai táplálkozási ismeretek bővítése nem biztosítható a munkaterületen. Így felmerül a táplálkozással kapcsolatos oktatás követelménye és fontossága az ápolónevelési programokban.

Törökországban a táplálkozási oktatás csak az alapvető táplálkozási klinikai táplálkozási oktatásra vonatkozik. A tantervet felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy kielégítő tulajdonságokkal rendelkező ápolókat oktassanak ezen a tanulmányi területen. Ebben az oktatásban a fő célnak nem a táplálkozással foglalkozó ápolónők képzésének kell lennie, hanem a klinikai táplálkozási szint emelésének a klinikai alkalmazás és a betegellátás részeként. Miután az alapképzést az új tanterv szerint adták meg, az intézményeknek maguknak kell megkezdeniük a munkát annak érdekében, hogy tanulmányaikat posztgraduális képzéssel fejezzék be, és a kapcsolódó szakképző intézményeknek továbbképzéseket és „Posztgraduális bizonyítvány programokat” kell alapítaniuk. Összegzésként megállapítható, hogy a hazánkban dolgozó ápolók táplálkozási ismeretei nem megfelelőek; ezért oktatási támogatási rendszerre van szükség mind az iskolákban, mind a kórházakban. Az oktatási tantervek reformja és átszervezése kulcsfontosságú.

Összeférhetetlenségi nyilatkozat

A kézirat elkészítése során nem volt összeférhetetlenség.

Köszönetnyilvánítás

Adósok vagyunk a Török Parenterális és Enterális Táplálkozási Társaság oktatási bizottságának tagjaival, akik áttekintették a kérdőív űrlapjait.