Az elhízástól a méh miómáig: bonyolult hálózat

Elhízottság

  • Teljes cikk
  • Ábrák és adatok
  • Hivatkozások
  • Idézetek
  • Metrikák
  • Újranyomtatások és engedélyek
  • PDF

Bár az etiológia nagyrészt ismeretlen, a leiomyomák ösztrogén- és progeszteronfüggő daganatok, amelyeket a simaizomsejtek fokozott és rendezetlen proliferációja jellemez, extracelluláris mátrix (ECM) túltermelésével. Úgy tűnik, hogy az UF-ek fokozott érzékenységet mutatnak a nemi szteroid hormonok iránt, ami az ösztrogén receptor magasabb expressziójával jár-α (ER-α) és a progeszteron receptor (PR), összehasonlítva a normál myometriummal 3. Ezenkívül a luteális fázisban, míg a normális myometrium sejtek nyugalmi állapotba kerülnek, az UF-szövetek az ösztrogénnel szabályozott gének növekedését mutatják, ami elősegíti a sejtek proliferációját 7, és a progeszteronra reagálva növekszik (aminek tipikusan elnyomó hatása van a myometriumra) 8 .

hálózat

A közelmúltban figyelembe vették az elhízással való lehetséges összefüggést, de végleges következtetéseket nem vontak le. Az elhízás krónikus betegség, amely napjainkban a fogyatékosság jelentős globális terhe és a közegészségügy egyik legnagyobb problémája. Számos mechanizmus elősegítheti az UF kialakulását a menopauza előtti, túlzott testzsírú nőknél:

Megváltozott nemi hormonok anyagcseréje: köztudott, hogy a zsírszövet dinamikus endokrin szerv, amely felelős a keringő androgének ösztronná történő perifériás átalakulásáért. Következésképpen a testzsír teljes százalékának növekedése az ösztrogének túltermeléséhez vezethet, serkenti az UF-sejtek szaporodását 9 .

Csökkent nemi hormonkötő globulin (SHGB) termelés: a túlsúlyos nőknél nagyobb valószínűséggel csökken az SHGB májtermelése, ami több kötetlen keringő ösztrogénszintet eredményez 10 .

Szisztémás gyulladás: a túlzott zsírfelhalmozódás az adipokinek és a gyulladásos citokinek fokozott termelésével jár, ami megnövekedett reaktív oxigénfajok (ROS) szintjéhez vezethet. A ROS képes elősegíteni a sejtek proliferációját, gátolni a sejtek apoptózisát és elősegíteni az ECM lerakódását, amelyek kulcsfontosságú eseményeket jelentenek az UF-ek megjelenésében 11. Továbbá, in vitro tanulmányok kimutatták, hogy az UF-sejtek hibás antioxidáns enzimatikus aktivitással rendelkeznek, csökkent kataláz- és szuperoxid-diszmutáz-expresszióval, ezáltal kiterjesztve a simaizomsejtek ROS-hatásait 12 .

A csökkent fizikai aktivitás, az étrend és a súlyváltozás szintén módosítható rizikófaktornak tekinthető az UF-ek szempontjából. Fordított összefüggésről számoltak be a testmozgás és az UF-ek kockázata között. Valójában a rendszeres fizikai aktivitás felelős az emelkedett SHGB-szintért, valamint az inzulin- és nemi hormonok szintjének csökkenéséért. Ezenkívül úgy tűnik, hogy a gyümölcsben, zöldséges zöldségekben és halakban gazdag étrend védő szerepet játszik a leiomyomák esetében is 26. Csak néhány tanulmány vizsgálta a testméret és a felnőttkor alatti testsúlyváltozás és az UF-ek kockázatát. Terry által végzett tanulmányban et al. 20, a gyermekkorban/serdülőkorban a testméret és az UF-ek kockázata között nem találtak összefüggést. Hasonló eredményekről számoltak be egy nemrégiben készült tanulmány: Lee által bemutatott adatok et al. 27 bizonyítja, hogy a felnőttkori súlygyarapodás (18 éves kortól), a jelenlegi BMI és testméret helyett, a leiomyoma kialakulásának magasabb kockázatával jár.

Ezenkívül különösen a központi elhízás is a metabolikus szindróma (MetS) alkotóeleme, amelyet az Amerikai Szívszövetség – Nemzetközi Diabétesz Szövetség definíciója szerint a következő komponensek közül legalább három jelenléte jellemez (amelyek mindegyike bizonyos UF-ekkel korrelálva) 28:

Magas vérnyomás

Csökkentett nagy sűrűségű lipoprotein koleszterin (HDL-C).

A hiperglikémiás állapotot követő inzulinrezisztencia (IR) gyakori megállapítás a MetS által érintett betegeknél, és az IR által kiváltott hiperinsulinémia lehetséges biológiai kapcsolatot biztosíthat az UF-ek és a MetS közötti összefüggésben. Úgy tűnik, hogy az inzulin specifikusan közvetlen hatást gyakorol a petefészkekre. Az inzulinreceptorok vagy az inzulinszerű növekedési faktor-1 receptorok révén az inzulin elősegítheti a petefészek hormonok szekrécióját, és képes lehet csökkenteni a globulinokkal való kapcsolatukat is, végül növelve a nem keringő keringő nemi szteroid hormonok teljes szintjét 29. Ezenkívül megfigyelték, hogy az inzulin fokozza a vaszkuláris simasejtek szaporodását és mitózisát (állatmodellek), és elősegíti az UF-ek sejtjeinek növekedését (in vitro vizsgálatok) a tirozin-kináz szignálút megváltoztatásával 29. Az UF-ek és az IR összefüggése azonban továbbra is vitatott, figyelembe véve a különböző kísérleti tanulmányokban közölt ellentmondó eredményeket 30, 31 .

A hipertónia (HTN) és az UF közötti lehetséges kapcsolat egy közös patogenezisben rejlenhet. Egyes szerzők feltételezték, hogy ugyanazok a vazoaktív peptidek (például transzformáló növekedési faktor)-β), amelyek serkentik a simaizom proliferációt és az érrendszer átalakulását HTN által kiváltott érelmeszesedéses elváltozásokban, ugyanazt a hatást fejthetik ki a méh simaizomsejtjein is, elősegítve ezzel az UF-ek megjelenését. Másrészt azt is felvetették, hogy a HTN az UF-k következménye lehet az angiotenzinogenáz méhszekrécióját és a megnagyobbodott méh által okozott húgyúti elzáródást követően 32 .

A dyslipidaemia és az UF-ek közötti összefüggést illetően jól megalapozott, hogy az ösztrogének befolyásolják a lipid-anyagcsere számos aspektusát (pl. HDL-C és triglicerid szintek, lipoprotein lipáz expressziója) 33. Tekintettel arra a tényre, hogy az UF-ek ösztrogénfüggő daganatok, valószínűnek tűnik a leiomyomák és az anyagcsere-betegségek kialakulása közötti kapcsolat feltételezése. Az erről szóló jelentések azonban nem értenek egyet a 34., 35. cikkel, és további kutatásokra van szükség.

Összegzésként elmondható, hogy az elhízás és az UF-ek közötti kapcsolat hihetőnek tűnik, de további vizsgálatokra van szükség a leiomyomák biológiájának és természettörténetének tisztázásához a módosítható kockázati tényezők azonosítása, valamint a hatékony megelőzési és kezelési stratégiák meghatározása érdekében.