Szelénforrások a tejelő tehenek étrendjében és hatásuk a tejtermelésre és -minőségre, a tőgyegészségre és a hőstressz fiziológiai mutatóira

Papír

Teljes cikk
Ábrák és adatok
Hivatkozások
Idézetek
Metrikák
Engedélyezés
Újranyomtatások és engedélyek
PDF

Absztrakt

Bevezetés

A szelén (Se) a kérődzők táplálkozásának elengedhetetlen eleme. Alapvető fontosságú a glutation-peroxidáz (GSH-Px) enzim antioxidáns funkciója szempontjából, és összefügg a komplex enzimatikus és metabolikus funkciókkal. A GSH-Px enzim elengedhetetlen a sejtek és szövetek védelméhez a fagocitózis során a leukociták által okozott oxigén okozta károsodásoktól. A szelén képes hatni a neutrofilekre is, és következésképpen csökkenti a gyulladásos folyamatok, például a tőgygyulladás előfordulását.

Ceballos szerint et al. (2009), 75 nap elteltével a napi 6,0 mg szerves szelénnel kiegészített tejelő szarvasmarháknál nagyobb volt a Se koncentráció a tejben, mint a szervetlen pótlásokban. Ez társult a tőgygyulladás előfordulásának és súlyosságának csökkenésével is, és hatással volt a szomatikus sejtszámra (SCC), a borjak mortalitására és a placenta retenciójának gyakoriságára (Weiss, 2003). Azt is gondolják, hogy a Se segít csökkenteni a szervezet reakciójából származó szabad gyököket, amikor magas hőmérséklet okozta oxidatív stresszel szembesülnek, amelyek gyakran előfordulnak olyan trópusi éghajlaton, mint Brazília.

A kérdés fontossága ellenére Brazíliában nincsenek publikációk a tejelő tehenek szerves Se-forrásairól. A cikk célja a szerves és szervetlen Se-forrásoknak a tejelő tehenek étrendjében a tejtermelésre és -minőségre, az emlőmirigyek egészségére, valamint a hőstressz fiziológiai mutatóira gyakorolt hatásának értékelése.

Anyagok és metódusok

A vizsgálatot az Instituto de Zootecniában, Nova Odessa, São Paulo állam (Brazília) fejlesztették ki, a szélesség 22 ° 46’39 ”Sand 47 ° 17’45”, 570 masl. A Köppen-osztályozás szerint az éghajlat CWa: trópusi, száraz téllel és forró esős nyárral. Az éves csapadékmennyiség 1307 mm, az átlagos hőmérséklet 26 ° C, az átlagos relatív páratartalom 75%.

A kezelések tejtermelésre gyakorolt átlagos hatásainak összehasonlítását a varianciaanalízis F tesztjével elemeztük. A tejösszetételt (Se, zsír, fehérje, laktóz, zsírmentes szilárd anyag, összes szilárd anyag és SCC) és a fiziológiai változókat (RF, RT és HT) a nem-parametrikus Wilcoxon teszttel elemeztük párosított adatokra, amint azt Conaginet al. (2009). A χ 2 tesztet 5% -os szignifikancia szinttel alkalmaztuk a klinikai és szubklinikai tőgygyulladás előfordulásának értékelésére. A statisztikai elemzéseket a Minitab statisztikai szoftverrel, 13. verzióval végeztük.

Eredmények és vita

Tejtermelés és szelénkoncentráció

Az étrend átlagos szárazanyag-bevitele 18 kg volt, és a napi napi Se fogyasztás 6,44 mg; mindkét Se forrás tehénenként 5,00 mg-mal járult hozzá.

A szerves Se és szervetlen Se-vel ellátott állatok nem mutattak különbségeket a teljes tejtermelésben és a zsírral korrigált tejben (P = 0,95) (2. táblázat). Hasonló eredményeket igazolt a Juniper tanulmányaiban is et al. (2006) és Viero et al. (2010) nátrium-szelenit és szelénélesztő dózisait alkalmazva, hasonlóak a vizsgálatunkhoz. Egyéb tanulmányok (Gierus et al., 2002; Hallott et al., 2007), amely a szoptató tehenek étrendjébe felvette a Se-t, nem mutatott javulást a tejtermelésben. A kísérleti étrendek nem befolyásolták a tej tejkoncentrációját (P = 0,39) (2. táblázat). Ezek az eredmények megegyeznek a Viero által megállapítottakkal et al. (2010).

Ezek azonban eltérnek a többi vizsgálattól (Givens et al., 2004; Boróka et al., 2006), amely azt mutatta, hogy a szerves Se forrásai megnövelik ezen ásványi anyag koncentrációját a tejben. Boróka et al. (2006) ezt a növekedést a Se nagyobb biológiai hozzáférhetőségének tulajdonította szerves formában, amely a nagyobb bélfelszívódásból ered. Ceballos metaanalízise szerint et al. (2009) szerint a napi 6 mg szerves Se-vel ellátott állatok nagyobb Se-koncentrációt mutattak a tejben 75 nappal a kiegészítés kezdete után, mint a szervetlen Se-t tartalmazó állatok.

Tejösszetevők és szomatikus sejtszám

Sánchez et al. (2007) igazolta a Se-hiányos talajokban megnövekedett kecsketej (bárium-szelenittel együtt: 1 mg Se/testtömeg-kg szubkután injekcióval) tej SCC-értékének csökkenését. A Juniper azonban nem számolt be szignifikáns különbségről az SCC-ben et al. (2006), Heard et al. (2007), Paschoal (2007) vagy Viero et al. (2010), amikor összehasonlították a Se forrásait és dózisait, és ezek az eredmények valószínűleg a kísérletek során megfigyelt alacsony SCC miatt következtek be.

Klinikai tőgygyulladás

A kísérlet előtti szakaszban a mindkét kezelésnek alávetett állatok 10% -a (az emlő negyedének 2,5% -a) klinikai tőgygyulladást mutatott. Ez a százalék magasabb volt, mint a nemzetközileg elfogadott 3% -os indexek az állományban. Az elmúlt kísérleti héten azonban kevesebb volt a klinikai tőgygyulladás előfordulása. A szervetlen Se kezelésben 2 állat és 2 emlőnegyed volt klinikai tőgygyulladásban. A szerves Se-vel ellátott állatoknál nem fordult elő eset, és ez a neutrofilek megelőző funkciójával és a Se antioxidáns hatásával magyarázható. Sordillo és Aitken (2009) szerint, ha bizonyított a fertőzés, a neutrofilek és a makrofágok a véráramból az emlőmirigy szövetébe vándorolnak a fertőzés elleni küzdelem érdekében. A védekező sejtek fertőző ágenseinek fagocitózisa a sejt oxigén termelésének hangsúlyos növekedését okozza, amely rendkívül mérgező. Megfelelő mennyiségű Se keringése esetén ezeket a toxikus metabolitokat antioxidáns enzimek, elsősorban GSH-Px semlegesítik, emelve a szervezet fagocitikus kapacitását. Másrészt a Se-hiány oxigénfelhalmozódást eredményez, amely elváltozásokat vagy akár sejtlízist is okozhat.

Hasonló eredményeket talált Weiss et al. (1990), aki tejelő teheneket lát el növekvő nátrium-szelenit szinttel. A vérben szignifikánsan magasabb Se-koncentrációt és a klinikai tőgygyulladás alacsonyabb gyakoriságát igazolták. A bárium-szelenátot szubkután injekcióval kezelt tejelő kecskéknél alacsonyabb volt a klinikai tőgygyulladás előfordulása, mint azon csoportnál, amely nem kapott Se-t (Sánchez et al., 2007). Ugyanezek a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a Se-kiegészítés elengedhetetlen a kecskék tőgygyulladásának megelőzéséhez, főleg a Se-hiányos talajú területeken. Másrészt Costa et al. (1997) nem figyelt meg szignifikáns különbséget a Se-vel végzett kezelés (1,8 mg nátrium-szelenit állatonként, naponta) és a kontrollcsoport (kiegészítés nélkül) tekintetében a klinikai tőgygyulladás (TAMIS-vizsgálattal diagnosztizált), a szubklinikai tőgygyulladás (diagnosztizált: CMT teszt), és az intramammary fertőzések. Ezek az eredmények a viszonylag alacsony Se napi kiegészítéssel magyarázhatók. Paschoal szerintet al. (2003), az 5 mg nátrium-szelenit napi adagja, amelyet 30 nappal az ellés előtt kezdtek el, 38% -kal csökkenti a klinikai tőgygyulladás előfordulását a laktáció 12 hetében.

Szubklinikai tőgygyulladás

E vizsgálat kísérleti szakaszában mindkét tehéncsoport (azaz. akik szerves és szervetlen Se-t kaptak) hasonló egészségügyi feltételekben voltak. A kísérleti fázisban mindkét kezelésnél csökkent a szubklinikai tőgygyulladás eseteinek száma a pre-kísérleti fázishoz képest (P = 0,05).

Az 1. ábra a szubklinikai tőgygyulladással (1, 2, 3) vagy tőgygyulladás nélküli (negatív) 20 tehén emlőnegyedének számát mutatja a szervetlen Se és szerves Se kezelésekben a kísérlet előtti és a kísérleti szakaszban. A tejmintákat naponta gyűjtötték, mielőtt az állatokat Se-vel etették volna. A kísérleti szakaszban Se-t adtunk hozzá 18 hétig. A mintákat a 18. héten naponta gyűjtöttük. Az elemzést a kísérlet előtti szakaszban (naponta, a Se-kezelések előtt) és az utolsó kísérleti héten (18. hét) végeztük CMT-vel.

A szervetlen Se csoportban 20% -kal nőtt a negatív CMT esete a kísérlet előtti és a kísérleti fázis között, 15-ről 18 emlőnegyedre változott, szubklinikai mastitis nélkül. Az organikus Se-kezelés a kísérlet előtti szakaszban negatív 12 esetről 5-re változott a kiegészítés bevitele után (58,3%). A kissé pozitív (+) szubklinikai tőgygyulladás tekintetében a szervetlen Se csoport 38,6% -os növekedést, a szerves Se csoport 28,4% -os növekedést mutatott a két kutatási fázis között. A szervetlen Se kezelésben az 50 a pozitív (++) szubklinikai tőgygyulladással fertőzött negyedek 20 esetben a kísérlet előtti és a kísérleti szakasz között; 60% -os csökkenés. Ugyanezt a tőgygyulladás szintjét és periódusát figyelembe véve az organikus Se kezelés 20-ról 10 esetre csökkent, összesen 50% -kal. Az erősen pozitív (+++) szubklinikai tőgygyulladás tekintetében a szervetlen Se kezelés előtti és kísérleti fázis között 20-ról 10 emlőnegyedre esett vissza a csökkenés, összesen 50% -os csökkenés. Az organikus Se-kezelés 81,8% -kal csökkentette az erősen pozitív szubklinikai tőgygyulladást (11-ről 2 fertőzött emlőnegyedre).

Zanetti et al. (1998) arra a következtetésre jutott, hogy az 5 mg nátrium-szelenit napi orális kiegészítése a vemhesség utolsó hónapjában jelentősen növelte ezen ásványi anyag szérumszintjét a tejelő teheneknél, ami csökkentette a szubklinikai tőgygyulladás előfordulását (CMT teszttel diagnosztizálva). Ezenkívül a Se-kiegészítést kapott tehenek borjainak szérumszintje 66% -kal magasabb volt, mint azoknál a tehenek utódainál, amelyek nem voltak kiegészítők. Egy nemrégiben készült tanulmány, az Ibeagha et al. (2009) megerősítette, hogy a Se-kiegészítés, főleg szerves formában, fokozza a neutrofilek hatását, és következésképpen javítja az állatok immunválaszát intracelluláris fagocitózis révén. Ez magyarázza a pozitív és erősen pozitív szubklinikai tőgygyulladás előfordulásának csökkenését.

Fiziológiai változók

A szervetlen Se-vel ellátott állatok RF-értéke alacsonyabb volt (P = 0,027), mint a szerves Se-vel ellátottaké. A mindkét kezelésnek alávetett állatok RF-szintje meghaladta a felnőtt tehenek esetében normálisnak tekintett értékeket, azaz. kb. 24 mozgás percenként termikus kényelemben (18 ° C), Randall szerint et al. (1997). Ez arra utal, hogy szükség van a légúti termolízis alkalmazására a homeotermia fenntartása érdekében. A szerves Se-kezelésnek alávetett állatok HT-értéke csökkent, összehasonlítva a szervetlen Se-kezelésnek alávetett állatokkal (P = 0,007). A szerves Se-kezelésnek alávetett állatok által mutatott nagyobb RF azt sugallja, hogy nagyobb a hőelvezetés, ami alacsonyabb HT-értéket eredményezhet. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a szerves Se nem volt hatással az RF-re vagy a HT-re. Az RT-ben nem volt különbség a szervetlen Se és a szerves Se-kezelések között (P = 0,435) (4. táblázat). Mindkét kezelés hatékonyan tartotta az RT-t a laktációs tehenek normális tartományában, azaz. 38,8 és 39,5 ° C között (4. táblázat).

Következtetések

Bár az étrendben a szerves Se-kiegészítés nem növelte a tejtermelést, pozitív hatással volt a tejzsír százalékára. Emellett csökkentette a CCS-t és javította az emlőmirigyek egészségét.