Research Journal of Endocrinology and
Anyagcsere

Get Citation

Pereira-Lima J F, Leães C G, Freitas Neto F M, Barbosa M V, da Silva A L M és Oliveira M d C. Hiperprolaktinémia és testtömeg: az elhízás és a túlsúly prevalenciája hiperprolaktinémiás betegeknél. Res J Endocrinol Metab. 2013; 1: 2. http://dx.doi.org/10.7243/2053-3640-1-2

hiperprolaktinémia

Hivatkozási fájl letöltése:

Julia Fernanda Semmelmman Pereira-Lima, Carolina Garcia Soares Leães, Flávio Maciel Freitas Neto, Malu Viter da Rosa Barbosa, Ana Luiza Mattos da Silva és Miriam da Costa Oliveira *

* Levelezés: Miriam da Costa Oliveira [email protected]

Szerzők hovatartozása:

Neuroendokrinológiai Központ, Universidade Federal de Ciências da Saúde de Porto Alegre (UFCSPA), Rua Sarmento Leite, 245, 90050-170, Porto Alegre, RS, Brazília.

Ez egy nyílt hozzáférésű cikk, amelyet a Creative Commons Nevezési Licence (http://creativecommons.org/licenses/by/3.0) feltételei szerint terjesztenek, és amely korlátlan felhasználást, terjesztést és sokszorosítást tesz lehetővé bármely adathordozón, feltéve, hogy az eredeti mű megfelelően idézve.

Absztrakt

Háttér és célok: A legújabb vizsgálatok összefüggést mutattak a prolaktin (Prl) szintje és a testsúly között, a prolaktinómában szenvedő betegeknél fokozott az elhízás előfordulása és a hiperprolaktinémiával társuló súlycsökkenés. A hiperprolaktinémia különböző fokozataival összefüggő testtömeg-változásokra vonatkozó adatok azonban továbbra is szűkösek. Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy értékelje az elhízás és a túlsúly prevalenciáját különböző okokból származó hiperprolaktinémiában szenvedő betegeknél, és korrelálja a Prl-szintet a testtömeg-indexdel (BMI).

Mód: A hiperprolaktinémiában szenvedő betegek orvosi dokumentációját retrospektíven felülvizsgáltuk. A betegeket a BMI szerint normál testsúly (19,0–24,9), túlsúlyos (25–29,9) és I. osztályú (30–34,9), II. Osztályú (35–39,9) és III. Osztályú (> 40) elhízásként osztályozták. A betegség etiológiáját mikroprolaktinomára, makroprolaktinomára és más elemzési okokra osztották.

Eredmények: A 138 alkalmas beteg 52,9% -ának volt mikro- vagy makroprolactinoma, 65,2% -ának pedig túlsúlyos vagy elhízott. A betegek átlagos életkora 36,2 ± 13,6 év volt. Az elhízás gyakoribb volt a makroprolactinomában szenvedő betegeknél (50%), a túlsúly pedig a hyperprolactinemia egyéb okaival rendelkező betegeknél (37,9%), a csoportok között statisztikai különbség nem volt. A Prl szint magasabb volt a makroprolactinomákban, statisztikailag szignifikáns különbséggel (p 40).

A kizárási kritériumok a következők voltak: primer hypothyreosis, policisztás petefészek-szindróma, krónikus veseelégtelenség, cirrhosis, mellékvese-elégtelenség, a mellfal vagy a gerincvelő irritatív elváltozásai, terhesség, szoptatás, mellbimbó-manipuláció, valamint fizikai vagy érzelmi stressz. A túlsúly vagy elhízás miatt orvosi kezelésben részesülő betegeket, a dopamin agonistákat használó betegeket, valamint a prolaktinoma kezelésére műtéten vagy sugárterápián átesett betegeket szintén kizárták az elemzésből.

Kiértékelték a nem, az életkor, a súly (kg), a magasság (m), a BMI (kg/m 2), a szérum Prl a diagnózis során (kiindulási Prl) és a páciens klinikai folyamata során elért maximális Prl szint (maximális Prl) adatait.

A betegség etiológiáját mikroprolaktinomára, makroprolaktinomára és a hiperprolaktinémia egyéb okaira osztották elemzés céljából.

Statisztikai analízis
A kvantitatív adatokat átlagként és szórásként, valamint aszimmetria jelenlétében medián és interkvartilis tartományban fejeztük ki. A korrelációkat varianciaanalízissel (ANOVA) és a Spearman-rang korrelációval értékeltük. Az ANOVA-t használták, majd a Tukey-tesztet követték a többszörös összehasonlításhoz. A szignifikancia szintjét 5% -ban határozták meg. Az adatokat a Társadalomtudományi Statisztikai Csomag (SPSS) 17.0 verziójával elemeztük.

Eredmények

Az eredetileg áttekintett 197 orvosi nyilvántartásból 138 volt alkalmas és elemezhető a jelentés elkészítéséhez. Ezek közül 101 (73,2%) nő és 37 (26,8%) férfi volt, az átlagos életkor 36,2 ± 13,6 év volt. A hiperprolaktinémia etiológiáját tekintve 73 (52,9%) beteg prolaktinómában szenvedett - 46 (63%) macroprolactinomában (31 nő, 15 férfi) és 27 (37%) mikroprolactinomában (24 nő, 3 férfi) - és 65 (47,1%) ) a hyperprolactinemia egyéb okai voltak (46 nő, 19 férfi). Az életkor, a BMI és a Prl szint adatait a hiperprolaktinémia etiológiája szerint az 1. táblázat ismerteti. A nők és a férfiak között elemzett adatokban nem találtunk különbséget, ezért csoportként együtt elemeztük őket. Azoknál a betegeknél, akiknél a gyógyszerek miatt másodlagos hiperprolaktinémiát diagnosztizáltak, elsöprő többségük (82%) neuroleptikumokkal és antidepresszánsokkal volt összefüggésben.

Asztal 1: Életkor, testtömeg-index (BMI) és prolaktinszint, a hiperprolaktinémia etiológiájának megfelelően (n = 138).

A testsúlyt tekintve a betegek 65,2% -a volt túlsúlyos vagy elhízott. A túlsúlyos és/vagy elhízott betegek számát a hyperprolactinemia etiológiájának megfelelően a 2. táblázat mutatja.

2. táblázat: A normál testsúlyú, túlsúlyos és elhízott betegek száma a hiperprolaktinémia etiológiája szerint.

Ami a hiperprolaktinémia etiológiáját illeti, pozitív korreláció volt a kiindulási és a maximális Prl szint és az agyalapi mirigy daganat térfogata között, a makroprolaktinómák esetében a kiindulási és a maximális Prl szint szignifikánsan magasabb volt, mint a mikroprolaktinómáké, és a hiperprolaktinémia egyéb okai (p 2 [11]. egy másik vizsgálat, amelyben 42 prolaktinómában szenvedő beteget értékeltek, és 36 klinikailag nem működő adenómában szenvedő egyént (NFA) alkalmaztak kontrollként, a prolactinomákban szintén nagy elhízás előfordulást írtak le [12]. ) 13/42 prolaktinómás betegnél találtak a kontrollcsoportban csak egynél. Az átlagos testsúly 93 ± 3,4 kg volt a prolaktinómában szenvedő betegeknél és 78 ± 2,7 kg az NFA-ban szenvedő betegeknél. Ebben a vizsgálatban a súlygyarapodás és az emelkedett testtömeg gyakran prolaktinómákkal járó vizsgálatban [12]. Egy 22 prolaktinómás beteg bevonásával végzett vizsgálatban, amelynek medián Prl értéke 144 ng/ml és BMI értéke 29,5 kg/m 2, az elhízás és a túlsúly prevalenciája 4 5%, illetve 27% [14]. Egy vizsgálatban, amelyben 37 prolaktinómás beteget értékeltek, a mikroprolaktinómás betegek kezdeti testsúlya szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a makroprolaktinómában szenvedőké (p = 0,006) [17].

Ebben a vizsgálatban a macroadenomában szenvedő betegek 50% -a elhízott és 20% -a túlsúlyos volt. A microadenomában szenvedő betegek 30% -a elhízott és 30% -a volt túlsúlyos, a hyperprolactinemia egyéb okainak esetében a betegek 32,1% -a elhízott és 37,9% -a volt túlsúlyos. A csoportok között nem volt különbség a hipogonadizmus előfordulási gyakoriságában vagy időtartamában (mikroprolactinoma, makroprolactinoma és egyéb hyperprolactinemia esetek). A makroprolactinomában szenvedő betegeknél elterjedt az elhízás, összehasonlítva a mikroprolactinomával és a hyperprolactinemia egyéb okaival. Egy antipszichotikus indukálta hiperprolaktinémiában szenvedő betegek vizsgálatában a Prl-szintek nem korreláltak a BMI-vel [21]. Hasonlóképpen, prolaktinómában szenvedő betegeknél sem találtak összefüggést a Prl szint és a BMI között [14]. Egy prolaktinómában és NFA-ban szenvedő betegeket összehasonlító tanulmányban a súlygyarapodás és az emelkedett testtömeg gyakran társult a prolaktinómákkal [12]. Jelen tanulmányban szignifikáns, de gyenge korrelációt találtunk a Prl és a BMI között a hyperprolactinemia összes okában.

A Prl, a súlygyarapodás és az elhízás közötti összefüggés arra utal, hogy a Prl szerepet játszhat a testtömeg és az összetétel modulálásában. Nem világos azonban, hogy a súlygyarapodás összefügg-e a hiperprolaktinémiával a lipogenezis stimulálása vagy a központi idegrendszer (CNS) dopaminerg tónusának megzavarása miatt [24].

Ebben a tanulmányban az elhízás prevalenciája szignifikánsan magas volt, függetlenül az elhízás mértékétől, a különböző okok hiperprolaktinémiájában. A makroprolactinomában szenvedő betegeknél nagyobb az elhízás előfordulása, mint a mikroprolactinomában szenvedőknél és a hyperprolactinemia egyéb okaiban. Ezért fontos a BMI monitorozása hiperprolaktinémiás betegeknél annak érdekében, hogy értékeljük a hiperprolaktinémia kezelésének ezekre a változókra gyakorolt ​​hatását, és terápiás beavatkozást vezessünk be az elhízásban az ezzel járó társbetegségek csökkentése és az életminőség fenntartása érdekében.

Versenyző érdekek

A szerzők kijelentik, hogy nincsenek versengő érdekeik.

A szerzők hozzájárulása

A JFSP, a CGSL és az MCO tervezte és tervezte a kutatást. Az FMF, az MVRB és az ALMS megszerezte az adatokat. A JFSP és a CGSL elemezte és értelmezte az adatokat. Az FMF, az MVRB és az ALMS statisztikai elemzést végzett. Az MCO kezelte a finanszírozást és a felügyeletet. A JFSP, a CGSL és az MCO elkészítette a kéziratot. A JFSP, a CGSL és az MCO kritikusan átdolgozta a fontos szellemi tartalom kéziratát.

Publikációs előzmények

Szerkesztő: Raul M Laque, Cordobai Egyetem, Spanyolország.
Beérkezett: 2013. április 5. Felülvizsgálva: 2013. június 17
Elfogadva: 2013. július 30. Megjelenés: 2013. augusztus 5.