Testtömeg-index és klinikai eredmények a nagy érelzáródás akut iszkémiás stroke-jában endovaszkuláris terápia után

Raul G. Nogueira, orvos

nagyér

Emory Egyetem Orvostudományi Kar

49 Jesse Hill Jr. Drive SE, 333. szoba

Atlanta, GA 30303 (USA)

Kapcsolódó cikkek a következőhöz: "

  • Facebook
  • Twitter
  • LinkedIn
  • Email

Absztrakt

Bevezetés

Az elmúlt évtizedekben az elhízás gyakorisága az Egyesült Államokban 13-ról 35,5% -ra nőtt [1]. Az elhízás köztudottan a megnövekedett mortalitással és morbiditással jár az általános populációban, és ez egy megalapozott kockázati tényező, amely a stroke-hoz vezet [2-4].

Azonban a stroke kimenetelére gyakorolt ​​hatása továbbra is vita tárgyát képezi. Valójában számos tanulmány jobb klinikai poststroke eredményt mutatott az elhízott betegeknél, mint a normál testsúlyú betegeknél, ezt a jelenséget általában „elhízási paradoxonnak” nevezik, mint például a jobb funkcionális eredmények, az alacsonyabb kórházi ápolás és az alacsonyabb stroke arány újbóli előfordulás [5-9]. Ennek ellenére a jelentések széles körben ellentmondásosak voltak, és a magyarázatok jelenleg továbbra is kétértelműek [10–14].

Konkrétan a nagy érelzáródási stroke-ok tekintetében az endovaszkuláris terápiában (ET) részesülő betegek esetében a testtömeg-index (BMI) és a stroke utáni klinikai eredmények lehetséges összefüggése viszonylag kevéssé ismert. Mivel az „elhízás paradoxona” a stroke utáni klinikai ellátást és a másodlagos stroke megelőzési intézkedéseket szolgálhatja, indokolt a további vizsgálatok szükségessége.

Így értékeltük a BMI és a klinikai eredmények közötti összefüggést ET-ben szenvedő nagy érelzáródásos stroke-os betegeknél.

Mód

2010. szeptember 1. és 2016. március 30. között áttekintettük a prospektív módon összegyűjtött Grady Endovaszkuláris Stroke Terápia Kimenetjegyzéket (GESTOR), hogy azonosítsuk azokat a nagy érelzáródási stroke-os betegeket, akik dokumentált BMI-vel estek át ET-n.

A betegeket ezután 4 csoportba sorolták: (1) alsósúly (BMI 30). Összegyűjtöttük és összehasonlítottuk a kiindulási jellemzőket és a demográfiát, valamint az eljárási paramétereket.

Az elsődleges eredménymérő a rokkantság teljes mértéke volt, a módosított Rankin-skála (mRS) alapján mérve 90 nappal a stroke után. A másodlagos végpontok között szerepelt a jó eredmények (90 napos mRS 0–2) és a sikeres reperfúzió aránya, amelyet az agyi ischaemia (mTICI) 2b – 3 módosított kezelése határoz meg. A biztonsági végpontok magukban foglalták az esetleges parenchymás haematoma arányát, az európai szövetkezeti akut stroke tanulmány (ECASS) kritériumai szerint, és a 90 napos mortalitást.

Ezt a tanulmányt az Emory Egyetem intézményi felülvizsgálati testülete hagyta jóvá.

Képalkotási protokoll/Számított tomográfia perfúziós paraméterek/Végső infarktus térfogat kiszámítása

Valamennyi beteg intézményi képalkotó protokollon esett át, beleértve a nem kontrasztos komputertomográfiát (NCCT) ± CT angiográfiát és a CT perfúziót. A képalkotási paraméterek a vizsgálatban részt vevő összes beteg esetében megegyeztek. A CT perfúziót egy teljesen automatizált szoftveres környezettel értékeltük (RAPID, 4.5.0 verzió, iSchemaView, Menlo Park, Kalifornia, USA). Az ischaemiás szöveti térfogatot (ischaemiás mag) a voxel relatív agyi véráramlása határozta meg, amely 6 másodperc késleltetést jelent a szövetmaradvány-funkció maximális idejéig, és a veszélyeztetett szövet penumbrális térfogata, amelyet a teljes hipoperfúzió és iszkémiás magszövet becslések [14].

Az utólagos képalkotás NCCT vagy mágneses rezonancia képalkotást (MRI) tartalmazott a kezeléstől számított 5 napon belül. A végső infarktus térfogatának (FIV) kiszámításához a diffúzióval súlyozott képalkotást használták előnyben, ha az MRI-t a stroke első 72 órájában kapták meg, és a folyadékkal gyengített inverziós helyreállítást alkalmazták, ha az MRI-t 3-5 napon belül végezték el. Nem zárták ki az ödémaképző szulfás kiürülést. A vérzéses transzformációt beépítették a FIV-be, amikor csak jelen volt. A FIV-et a nyers DICOM-adatok exportálása után, az ImageJ szoftver platform fidzsi kiadására exportálták, standardizált, félig automatizált megközelítéssel (http://imagej.nih.gov).

Statisztikai analízis

A változók normalitásának felmérésére Shapiro-Wilk tesztet alkalmaztunk. A folyamatos változókat átlag ± standard deviációként jelentették normál eloszlás esetén, vagy mediánokat (interkvartilis tartományok), ha nem paraméteresek. A kategorikus változókat arányként jelentették. A csoportok között folytonos/ordinális változókat hasonlítottunk össze a hallgatóval t teszt, Mann-Whitney U teszt és ANOVA. A kategorikus változókat appropriate 2 teszttel vagy Fisher-pontos teszttel hasonlítottuk össze, adott esetben. A többváltozós logisztikus regressziós elemzéseket a jó eredmények előrejelzői számára egyváltozós elemzés során a szignifikancia 0,1-es szignifikancia szintjén hajtottuk végre. Jelentősége a következő volt: o