Thymus hiperplázia

A tímikus hiperplázia magában foglalja a stromális hiperpláziát a tímuszszövet megnagyobbodásával és a limfoid hiperpláziát limfoid tüszőkkel és csecsemőközpontokkal a thymusban.

Kapcsolódó kifejezések:

Ellenanyag
Neoplazma
Autoimmun betegség
Kolinerg receptor
Limfóma
Thymoma
Myasthenia gravis
Mediastinum mise
Nyílhegy

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

A Mediastinum rendellenességei

Diane C. Strollo, Melissa L. Rosado-de-Christenson, a klinikai légzőgyógyászatban (negyedik kiadás), 2012

Thymás hiperplázia

A tímikus hiperplázia leggyakrabban fellépő rebound jelenségként fordul elő azoknál a betegeknél, akik kemoterápiában részesültek limfóma vagy csírasejt-daganatok kezelésében. A diffúz hiperplázia a kemoterápiát követő 2 héten és 12 hónapon belül jelentkezik, és a mediastinalis megnagyobbodásával röntgenfelvétellel jelentkezhet, vagy keresztmetszeti képalkotáskor utánozhatja a thymás neopláziát. PET-CT-n a thymás hiperplázia jellemzően csak enyhe FDG felvételt mutat, ellentétben a visszatérő malignitás által felvett markáns felvétellel. A kémiai eltolódású MRI (fázisban és fázison kívüli gradiens-visszhang szekvenciák) sikeresen alkalmazható a thymás hiperplázia és a thymus neoplasia megkülönböztetésére.

Gyermekdaganatok

Thymás hiperplázia

A tímikus hiperplázia az elülső mediastinum leggyakoribb gyermek jóindulatú daganata. De novo, vagy autoimmun betegségek, krónikus gyulladások és myasthenia gravis társulhat. Kétféle típus létezik: a valódi hiperplázia, a normális szövettan és az FNA normális tímuszsejtjeinek megőrzésével, és a pszeudohiperplázia, a reaktív limfoid tüszőkkel megegyeznek a normális nyirokcsomókéval. 15 A finom tűs aspirátorok rengeteg limfoid heterogén sejtet mutatnak, további kis és nagy csírasejt-sejtekkel, hasított és hasítatlan sejtmagokkal, immunoblasztokkal és makrofágokkal, amelyek citoplazmájában sejtes törmelék található. 16.

Számos diszperz sejt;

Limfoid heterogén sejtek; és

Középső testtömegek

Thymás hiperplázia

A timus hiperplázia, különösen gyermekkorban, a primitív vagy a gyógyszerek másodlagos szervének hipertrófiájaként jelentkezik. Szövettanilag a mirigyek normálisnak tűnhetnek, vagy hipertrófiás lymphoid tüszők jellemzik őket. A tünetek a közeli szervek összenyomódásának következményei (stridor, nehézlégzés, cianózis és tapintható suprasternalis duzzanat); ritkábban myasthenia gravist (extraokuláris, bulbar és vázizmok gyengeségét) termel. A mellkas röntgenfelvételén háromszög alakú árnyékként jelenik meg, mint egy vitorla (az alsó vitorlás jele), amely felül és felül meghaladja a mediastinumot. Konzervatív kezelés javallott gyermekeknél, amelynek célja a spontán redukció. Tartós formában vagy a myasthenia gravis által bonyolítva, a műtét, amelyet hagyományos vagy mini-invazív megközelítéssel lehet elvégezni, a választott kezelés.

Thymus és Mediastinum

Megkülönböztető diagnózis

Thymás hiperplázia versus limfocitában gazdag timoma •

A tímuszszövet fenntartja a normális tímusz architektúrát hiperpláziában; a thymomában az építészet és a kortikális vagy medulláris arányok torzulnak

A lymphoid follikuláris hiperpláziával járó esetek aktív csíraközpontú tüszőket tartalmaznak

Limfóma versus limfocitában gazdag timoma •

A timoma esetén valószínűleg összetéveszthető lymphoid neoplazmák a lymphoblastic, a Burkitt és a Hodgkin lymphoma

Leggyakrabban gyermekeknél és serdülőknél

A betegek gyakran leukémiában szenvednek, perifériás vérben robbanásokkal

Közepes méretű limfoid sejtek finom blasztos kromatinnal; mitózis jellemzően sok

Leggyakrabban a T-sejt vonal; expresszálja a TdT-t és más korai T-sejt antigéneket

A normál és érett kortikális vagy medulláris timocitákon megfigyelhető antigén expressziós mintát tükrözheti; ezért az áramlási citometriát óvatosan kell értelmezni

Molekuláris diagnosztikára, vagyis génátalakítási vizsgálatokra lehet szükség a klonális T-sejt folyamat kizárásához

A diagnózis legfontosabb foltja a citokeratin; szétszórt keratin-pozitív thymás hámsejteket mutat az éretlen limfoid sejtpopulációhoz keverve limfocitában gazdag timómában

Klonális B-sejt folyamat, amely áramlási citometriával igazolható

A csillag-ég minta miatt összetéveszthető a limfocitákban gazdag timómával

A citokeratin nem mutat hámsejt-komponenst

A Ki-67 a limfoid sejtek gyakorlatilag 100% -os pozitivitását mutatja

Nodularis szklerotizáló Hodgkin lymphoma •

A Reed-Sternberg és a lacunar sejtek immunhisztokémiailag azonosíthatók (CD15 és CD30 esetén pozitívak, CD3, CD45 és CD20 esetén negatívak), míg a timoma atípusos hámsejtjei citokeratin festést mutatnak

A Hodgkin-limfóma gyakran társul a thymus cisztás változásaival

Jellemző tüszők hyalinizált erekkel és szklerotikus csíraközpontokkal, amelyeket a köpeny zónájában koncentrikusan elrendezett limfocitarétegek vesznek körül (hagymahéj)

Orsósejtes szarkóma versus orsósejtes timoma •

Mindkettő storiform mintát mutathat

Az orsósejtes szarkómák orsósejtjei reaktívak a vimentinre és negatívak a citokeratinra

Az orsósejtes thymoma a kiemelkedő hemangiopericytikus növekedési mintázat miatt hasonlíthat magányos rostos daganatokra; sejtek pozitívak a citokeratinra a timómában

Az anterior mediastinum miséi

Alex Hakim, orvos. Nader Kamangar, MD, FACP, FCCP, a mellkasi sebészeti beteg orvosi irányításában, 2010

JÁRVÁNYTAN

Tímusz hiperplázia: A myasthenia gravis-ban szenvedő betegek 50-70% -ának van thymás lymphoid hyperplasia. 12.

Timolipóma az összes thymusos daganat 1-10% -át teszi ki. 13 Bármely korosztályt érinthet, de leggyakrabban fiatal felnőtteket. 14

Tímuszos ciszták az azonosított elülső mediastinalis tömegek 3% -ában találhatók. 15

Thymoma: Az összes mediastinalis daganat 20% -át és az elülső mediastinalis tömeg 50% -át teszi ki. Az összes előfordulás 0,15 eset/100 000. 16 A csúcs előfordulási gyakorisága az élet negyedik-hatodik évtizedében található, és mindkét nemben egyaránt. 17 ○

Bár a timómák 34% -áról kiderül, hogy közvetlenül behatolnak kapszulájukba, és növekednek a környező struktúrákba, és ezen elváltozások 75% -ában mellhártya vagy szívburok fordul elő, 7 a timómák csak 3% -a metasztatizál a mellkason kívül. 18, 19

A myasthenia gravis-ban szenvedő betegek tíz-tizenöt százaléka timómát talál. A thymoma betegek 40% -ának van paraneoplasztikus állapota, ennek 20-25% -a myasthenia gravis. A thymoma betegek tíz százaléka hipogammaglobulinémiás, 5-10% -a vörösvértest aplaasia. 5, 20

Malignus thymoma egy indolens tumor, amely az elülső mediastinumban elhelyezkedő tímusz hámsejtekből származik. Ezek a tumorsejtek regionális áttétek útján terjednek, vagy behatolnak a környező struktúrákba, beleértve a pleurális teret is.

Tímuszos limfóma: Azoknál a betegeknél, akiknél újonnan diagnosztizálták a Hodgkin-kórt, körülbelül egyharmadánál a thymus megnagyobbodik. A thymus lehet a limfóma elsődleges helye, vagy megnagyobbodhat a szomszédos nyirokcsomók inváziója miatt. 2 Az NHL-ben szenvedő betegek két százalékának thymus medulláris B-sejtes lymphoma lesz. Ez valamivel gyakoribb a nőknél, és a betegek átlagos életkora 30 év. 21–23

Tímikus karcinoid: Ritka rendellenesség, amelyet az 1. típusú multiplex endokrin neoplazia multiplexes betegek kb. 3% -ánál észleltek. 24 Magas a férfiak túlsúlya, és az átlagos beteg a diagnózis felállításakor 30 és 40 év közötti. 24, 25 Ez a daganat szinte soha nem társul Cushing-szindrómához vagy karcinoidhoz, ha a MEN 1 szindróma része. Azonban a szórványos esetek 30-40% -ában van Cushing-szindróma. 26, 27

Tímuszos csírasejtdaganat: Az extragonadalis csírasejtdaganatok leggyakoribb helyei a csecsemőmirigyben vagy annak környékén találhatók. Általában serdülőknél vagy fiatal felnőtteknél tapasztalhatók, és az elülső mediastinalis tömeg 15% -át képviselik. 20 Hatvan-nyolcvan százalék jóindulatú, de ha rosszindulatú, 90% -uk férfiakban fordul elő. 2, 11, 28 A leggyakoribb típus a jóindulatú teratoma. 11 A nem nem szisztémás csírasejtes daganatokban szenvedő betegek körülbelül 20% -ánál van Klinefelter-szindróma, amely gyakori oka a halálozásnak ezeknél a betegeknél. 11, 29

Mediastinum

Reaktív limfoid hiperplázia

A thymus reaktív limfoid hiperpláziája (thymás hiperplázia) gyakran társul a myasthenia gravis-szal, de számos autoimmun betegségben is megfigyelhető, beleértve a szisztémás lupus erythematosust, a reumás ízületi gyulladást és a sclerodermát. A rosszindulatú daganatos betegek kemoterápiájának beadása után fellépő thymás hiperplázia fellépő visszahúzódásként is felléphet. A thymás hiperplázia javaslata finom tűvel történő aspirációs citológiával történhet. 30,31

A thymus vagy a megnagyobbodott mediastinalis nyirokcsomók finom tűvel történő aspirációja reaktív follikuláris hiperpláziával a limfoid sejtek heterogén populációját eredményezi, beleértve a limfocitákat, plazma sejteket és follikuláris centrum sejteket (26.4. Ábra). A follikuláris centrális sejtek némelyike laza aggregátumokba rendeződik, és kevés számú follikuláris dendritikus sejtvel és csípőtestű makrofágokkal keveredik.

Az érinthető test makrofágjai, ha egy limfoid elváltozás finom tűvel történő aspirációjában vannak, gyakran megnyugtatóak, mivel rosszindulatú állapotokban (például follikuláris limfóma) ritkán fordulnak elő. Másrészt meg kell fontolni a follikuláris limfóma lehetőségét, ha a heterogén limfoid populáció aránytalanul sok „centroblaszt-szerű” sejtet tartalmaz, és kevés a szúrható test makrofágja. Ami a tímiás hiperpláziát vagy akár a normál mikroszkóppal megnagyobbodott csecsemőmirigyet illeti, a limfoid háttérben 32 gyéren kinéző hámsejt látható, citológiailag utánozva a timómát. Előfordulhat, hogy a Hassall-sejtekből mintát vesznek, és tévednek, mint a keratin gyöngy a keratinizáló laphámrákban. A citológiai készítményekben a Hassall-sejtek a finom kinézetű keratinizált hámsejtek szorosan összefüggő, koncentrikus örvényeként jelennek meg. Figyelemre méltó, hogy a Hassall-sejteket ritkán azonosítják a timoma valódi példáiban.

Thymus

A thymus hiperpláziája és atrófiája

A thymus hyperplasia gyakran társul autoimmun betegségekkel. A tímikus hiperplázia magában foglalja a stromális hiperpláziát a tímuszszövet megnagyobbodásával és a limfoid hiperpláziát limfoid tüszőkkel és csecsemőközpontokkal a thymusban. A thymus limfoid hiperpláziája társulhat a myasthenia gravis-szal, és más autoimmun betegségeknél is kimutatható, beleértve a szisztémás lupus erythematosust, a reumás ízületi gyulladást és a sclerodermát (Shimosato et al., 2010). A timektómia nemcsak a thymomában és más thymás daganatokban szenvedő betegeknél hatékony, hanem a myasthenia gravis betegek töredéke esetében is, különösen azoknál, akik a korai kezdetben és a thymás hiperpláziában szenvednek (Skeie et al., 2010; Gilhus et al., 2011).

A thymus atrófiája krónikus vírusfertőzések során következhet be, ideértve a HIV-fertőzést, a fehérje alultápláltságot, a graft versus host betegséget, a teljes testsugárzást, valamint a szteroidok és citotoxikus gyógyszerek hosszan tartó beadását.

A Mediastinum immunhisztológiája

Egyéb timómaváltozatok differenciáldiagnosztikája

A timómák kedvelt nosológiai sémája a mikroszkopikus morfológia alapján több különálló kategóriába sorolja őket: a limfociták túlsúlya (> 66% limfociták), a hám túlsúlya (> 66% hámsejtjei), a kevert limfoepitheliája (34% és 66% közötti hámsejtjei) és az orsó sejt (a hám-domináns thymoma egyik altípusa, amely fuziform tumorsejtek szinte kizárólagos összetételét tartalmazza). 19,21-24 Azonban ahhoz, hogy ennek a rendszernek klinikai haszna legyen, a timómát citológiailag enyhe hámneoplazmaként kell meghatározni. Ez a segédeszköz nem a prognosztikához tartozik, hanem inkább a különbözõ differenciáldiagnosztikai kategóriák figyelembe vételére utal, amelyek a korábbiakban említett négy nagyobb szövettani kategóriába tartoznak. Az e daganatos alcsoportokra jellemző kiemelkedő diagnosztikai problémákat a következő bekezdések mutatják be. A megbeszélés későbbi részében megvizsgáljuk a thymoma és az elsődleges thymic carcinoma közötti különbséget (amely alkalmanként felmerülhet a thymomától való átmenetkor).

LIMFOZIT-ELŐZŐ TIMMA VERSUS LYMPHOID HYPERPLASIA

Myasthenia gravis-ban szenvedő betegeknél meg kell különböztetni a valódi tímuszos hiperpláziát 25 és a thymomát a műtéti mintákban. Általában a timoma nem nyilvánítja meg a belső limfoid tüszők jelenlétét, bár utóbbiak ritkán fordulnak elő. Ebben a körülményben a keratin immunfestése a thymoma limfocitái között összekapcsolódó hámsejtfolyamatok finoman arborizált hálózatát tárja fel (11.1. Ábra), amely lymphoid hyperplasia esetén nem látható. 20,21,26

LIMFOCITÁKRA VONATKOZÓ TIMMA VERSUS LIMFOMA

A limfoblasztos limfóma (LL) utánzását a kiválasztott limfocitában gazdag timómákban fokozzák a beszivárgó limfociták sajátos tulajdonságai az utóbbi daganatok egy részében; ezek mutathatnak tekervényes magkontúrokat, megnövekedett nukleocitoplazmatikus arányokat és élénk mitotikus aktivitást, 21 amint azt általában LL-ben láthatjuk. Ezenkívül a timómákban található limfociták és az LL sejtek immunfenotípusai figyelemre méltóan összehasonlíthatók. Mindkét populációt jellemzően CD1a, CD2, CD3, CD5, CD43, CD99 (MIC-2), 27-29 és BCL-2, 29-31, valamint terminális dezoxinukleotidil-transzferáz jelöli. 28,29,32-38 Következésképpen ezeknek a daganatoknak az immunhisztokémiai megkülönböztetését rendkívül körültekintően kell megtenni.

A differenciáldiagnózis leghasznosabb immunfestése - és amelyet a szerző sajnálatos hibákkal rutinszerűen elkövetett - a keratin reaktivitás értékelése. A lymphocyta-domináns timoma (LPT) bonyolultan összekapcsolódó epithelsejtjei, amelyek LL-ben nem láthatók, megkülönböztetőek. Ez a mintázat elengedhetetlen a differenciáldiagnózis szempontjából, mivel az LL és a thymus más limfómái kimutathatják a megrekedt nem neoplasztikus thymás hámsejteket, amelyek láthatóak (de széles körben elkülönülnek és nem kapcsolódnak egymáshoz) a keratin immunfoltokon. 5,39 A thymus epithelium egy másik potenciális markere - a p63 protein 40 - nem annyira hasznos ebben a kontextusban. Ez igaz, mert az LL p63-reaktív is lehet. 41

KÖZÖSBEN EPITELIÁLIS SPINDLE-SEJTTIMMA VERSUS FIBROUS HISTIOCYTOMA ÉS SOLITARY FIBROUS TUMOR/HEMANGIOPERICYTOMA

Az orsósejtek által alkotott túlnyomórészt epitheliális thymomákat (PET) a hagyományos szövettani vizsgálatokkal nehéz diagnosztizálni. 21 Az immunhisztokémia egy igényesebb módszer e cél érdekében, különösen akkor, ha csak kis biopsziás minták állnak rendelkezésre elemzésre. A pszeudomezimimális thymomák univerzálisan pozitívak a keratinra és hiányoznak a vimentinből, 20 míg az FH és a HPC ennek a mintának az ellentétét mutatja. 42 Ezenkívül a HPC általában bizonyítja a CD34 reakcióképességét (11.2. Ábra), 43 míg ez utóbbi determináns nem várható a timómákban.

FŐ DIAGNOSZTIKAI PONTOK

Thymus

A thymás hámsejtek bonyolult keratin-pozitív hálója a thymomában van, de a thymás hiperplázia vagy a lymphoma területein nem.

A hemangiopericytoma orsósejtjei, nem a timoma, a CD34+.