Tudjuk-e, mit esznek cukorbeteg pácienseink a kórházban?

A cukorbetegség az egyik legelterjedtebb diagnózis, amelyet kórházi betegeknél észleltek az Egyesült Államokban, ez az összes kórházba felvett beteg 38% -a. 1 A glükózkontroll előnyeinek kutatása a kórházi környezetben elsősorban a kritikus állapotú kardiovaszkuláris betegekre összpontosított. 1–5 A hiperglikémiát összefüggésbe hozták immunszuppresszióval, megnövekedett koagulapathiákkal, megnövekedett fertőzési arányokkal, endothel diszfunkcióval és hosszan tartó kórházi kezeléssel. 2,6 A cukorbetegeknél nagyobb a szövődmények kialakulásának kockázata, ha a glükózszintet nem szabályozzák.

kórházi

A javított glikémiás kontroll a glikémiás célok megállapításától, a cukorbetegség gyógyszeres kezelésének (beleértve az inzulint is) kiigazításától, a glükóz trendek monitorozásától és az étkezési magatartás értékelésétől függ. Ennek megfelelően a kórházi populáció glikémiás kontrolljának megértéséhez fontos megvizsgálni az étkezés fogyasztását, valamint a farmakológiai terápiákat. 7 Sajnos az étkezési szokások és a tényleges táplálékbevitel ennél a populációnál nem érthető jól. 2 Ennek a tanulmánynak a célja tehát a cukorbeteg kórházi betegek étkezési szokásainak feltárása volt.

A kutatási kérdések a következők voltak:

Mekkora az étkezés napi átlagos fogyasztása a szubkután inzulinkezelésben részesülő cukorbeteg cukorbetegeknél?

Van-e különbség a tényleges étkezés-fogyasztás és a becsült táplálékigény között a cukorbeteg kórházi betegeknél?

Milyen tényezők befolyásolják az étkezés fogyasztását cukorbeteg kórházi betegeknél?

Tanulmányi módszerek

Beállítás és minta

A nyomozók két orvosi és két sebészeti egységből vettek fel kényelmi mintát egy közép-nyugati nagy városi, tercier ellátási intézményben. Felnőttek az 1. vagy 2. típusú cukorbetegségben diagnosztizált,> 20 évesnél idősebb felnőttek, akik szubkután inzulint kaptak. Kizárták azokat a betegeket, akik szteroid terápiát, orális glükózszintet csökkentő szereket, tubusos táplálást, parenterális táplálást vagy előre csomagolt kóser ételt kapnak, és azokat, akik nem értenek angolul. A tanulmányra 2007 júliusától novemberig került sor az intézményi felülvizsgálati bizottság jóváhagyásával.

Dizájnt tanulni

A dietetikusok a napi körök során azonosították az alanyokat. Minden résztvevő szóbeli beleegyezést adott. Ezen egységek átlagos tartózkodási ideje 3,7 nap volt; ennek eredményeként a nyomozók 4 napos időszakra gyűjtöttek adatokat. Megfigyelték, hogy az étkezések az első napon ebéddel kezdődnek, és a 4. napon vacsoráig tartanak, vagy addig, amíg a betegeket ki nem engedik vagy áthelyezik a nem tanulmányi emeletre. A résztvevők ugyanabban az időben kaptak étkezést, mint a többi kórházi beteg.

A képzett adatgyűjtők vizuálisan áttekintették az étkezési tálcákat a betegek ágyánál, mielőtt az étkezést végző személyzet tálcákat gyűjtött volna. A fogyasztás százalékát hozzárendelték az egyes élelmiszerekhez, majd ezeket a százalékokat átlagolták egy meghatározott paraméterkészlet szerint, hogy megszerezzék az étkezés teljes százalékát az étkezési napló dokumentálásához. A tényleges bevitel és a becsült táplálkozási szükségletek összehasonlítása érdekében a kutatók meghatározták az alanyok pihenőenergia-ráfordítását (REE) a Mifflin-St. Jeor prediktív egyenlet. 8 A kutatók az összesített kalóriaigény becsléséhez a stressz és aktivitás együttes tényezőjét 1,3-val megszorozták a REE-vel.

Ha a betegek fogyasztottak 9

Adatgyűjtő képzés

A kutatócsoportba bejegyzett dietetikus (RD) szabványosított adatgyűjtési képzést biztosított a kutatócsoport többi tagjának. A képzés hangsúlyozta az étkezési fogyasztás megfigyelésének pontosságát és következetességét. Az adatgyűjtők ötfokú skálán rögzítették az élelmiszer-fogyasztás százalékát: 0, 25, 50, 75 és 100%. 10–12 Minden csoporttag képi kvízt hajtott végre, hogy meggyőződjön a tanulásról, és kiterjedt gyakorlatokon vett részt, mielőtt tanulmányi adatokat gyűjtött volna. A kutatók értékelték az adatgyűjtők két RD-vizsgálattal való összehangoltságát, és addig folytatták, amíg elérték az értékelők közötti 100% -os megbízhatóságot.

Kórházi étkezés

Ez a kórház a pácienseket több fűtőkonyhában kínálja étkezéssel. Az előre csomagolt és fagyasztott előételek előre meghatározott és következetes adagméretekkel rendelkeznek, az összetevők jelentős változása nélkül. Az étkezést végző személyzet tagjai az étkezéseket a diétás rendelések vagy az étrend-rendelések bármilyen kombinációjának megállapított irányelvei szerint szolgálják fel, az orvosok előírása szerint. A megrendelések a betegek orvosi igényeitől függően gyakran változhatnak. Cukorbetegeknél az orvosok „szénhidrát-szabályozott cukorbeteg étrendet” rendelhetnek el, lehetővé téve a betegek számára, hogy étkezésenként akár 90 gramm szénhidrátot is választhassanak. Nincs szükség minimális szelekciós mennyiségre, és nem minden cukorbeteg páciens kap szénhidrát-szabályozott étrendet.

A betegek olyan étrend-specifikus menüből választanak ételeket, amelyek változatos választékot kínálnak a következő nap előételek, italok, köretek és desszertek számára. Az újonnan befogadott betegek és azok, akik nem választottak konkrét elemeket, táplálkozási szempontból teljes étkezést kapnak, az étrend sorrendjéhez igazodva.

Demográfia

Diéta elemzés

Ez a tanulmány csak a kalóriák, a fehérjék és a szénhidrátok értékelésére összpontosított. A kórház éttermi részlege által vezetett tápanyag-tartalom adatbázis információkat szolgáltatott az egyes ételadagok mennyiségéről, valamint a kalória-, fehérje- és szénhidráttartalomról. Az étkezés fogyasztásának következetes kiszámítása érdekében a kutatók kifejlesztettek egy automatizált eszközt, amely kiszámította az egyes élelmiszerek tápanyagértékeit az elfogyasztott százalékok alapján. A kutatók nem vették figyelembe a fogyasztási megfigyeléseket és nem elemezték azokat az ételeket, amelyeket a napi három fő étkezési tálcán kívül az étel mellett felszolgáltak vagy fogyasztottak.

Statisztikai analízis

A kutatók az SPSS-t (V 17.0, IBM Corporation, Somers, N.Y.) használták statisztikai elemzéshez. Kiszámították az átlagokat és a standard eltéréseket (SD), hogy meghatározzák a minta átlagos napi étkezés-fogyasztását. Egyirányú varianciaanalízis (ANOVA) tesztet alkalmaztak annak megállapítására, hogy az átlagos fogyasztás csoportonként eltér-e (1. kutatási kérdés). Páros teszteket alkalmaztunk annak megállapítására, hogy léteznek-e különbségek a tényleges bevitel és a szükséges bevitel között a minta egészére, valamint az orvosi és sebészeti csoportokra külön-külön (2. kutatási kérdés). A táplálékbevitelt befolyásoló tényezők azonosítása érdekében jelentették a gyakoriságot (3. kutatási kérdés).

A kalóriaszükséglet és a kalóriabevitel összehasonlítása naponta *

Tanulmányi eredmények

A vizsgálatba bevont 434 alany közül több mint a fele férfi volt, és alig több mint 60% -a fehér volt. Az életkor 27 és 94 év között volt, az átlagéletkor 65,9 év volt. A BMI 11 és 101 kg/m 2 között mozgott, az átlag 31,4. Az alanyok csaknem 54% -át kövérnek (BMI ≥ 30 kg/m 2) sorolták, és körülbelül egynegyede túlsúlyos volt (BMI 25–29,9 kg/m 2). Kiszámítottuk az eszközöket és az SD-ket (folyamatos adatokhoz), valamint a gyakoriságokat és a százalékokat (a kategorikus adatokhoz), és a minta leírására használtuk (1. táblázat).

A kutatók egyirányú ANOVA teszteket végeztek annak megállapítására, hogy a BMI változik-e kor, faj vagy nem szerint. Jelentős különbség volt a BMI életkor szerint, a legidősebb (> 81 évesnél idősebb) személyeknél volt a legalacsonyabb az átlagos BMI (P Tekintse meg ezt a táblázatot:

  • Soron belüli megtekintése
  • Felugró ablak megtekintése
  • Powerpoint letöltése

Szabványosított táblázat az étkezésenkénti szénhidrátmennyiség meghatározásához, amelyet a betegnek ideális esetben el kell fogyasztania *

Megállapítások megvitatása

Ennek a vizsgálatnak az elsődleges célja az volt, hogy megvizsgálja az étkezés fogyasztását befolyásoló tényezőket és azonosítsa azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják a kórházi betegek cukorbetegségét. A vizsgált populáció elsősorban akut betegek, idős betegek 1-es vagy 2-es típusú cukorbetegségben szenvedett. Az alanyok többsége túlsúlyos (25,8%) vagy elhízott (54%) volt, és az étkezés fogyasztása alacsony volt. Az elégtelen étkezés-fogyasztás oka többek között a betegekkel, a kezeléssel, a betegségekkel és az ápolói-étkezési szolgáltatásokkal kapcsolatos kérdések voltak. Az eredmények azt mutatják, hogy ez elsősorban a csökkent étvágy miatt volt, és vagy nonprofit megrendelések voltak, vagy nem voltak jelen az étkezés megérkezésekor.

Ez a tanulmány megerősíti Butterworth 1974-ben tett megfigyelését 13, miszerint az ételfogyasztás figyelmen kívül hagyása és az étkezések diagnosztikai vizsgálatra való visszatartása hozzájárul az étkezések rossz fogyasztásához. Az eredmények eltérést mutatnak a makrotápanyagok fogyasztási ajánlásai és a kórházi betegek cukorbetegek általi tényleges fogyasztása között. Az alanyok a becsült kalóriaigényüknek csak 37–39% -át, az ajánlott szénhidrátbevitel 43–46% -át fogyasztották. Az átlagos fehérjebevitel 36-38 g/nap volt, ami kevesebb, mint az étrendi referencia bevitel ajánlásai. 14

A szénhidrát (CHO) szükséglet és a szénhidrát bevitel napi összehasonlítása

Ezek az eredmények igazolják a 15–18-as tányérhulladék korábbi európai tanulmányainak eredményeit, amelyek arra a következtetésre jutottak, hogy az étkezés fogyasztása nem megfelelő a kórházi betegeknél, és hogy a kalória- és fehérjebevitel nem optimális.

A korábbi kutatások során megállapított elégtelen étel- és italfogyasztás elsődleges okai közé tartoztak az étvágycsökkenés, az NPO státusza, a betegek nem voltak jelen étkezéskor, a betegség érzése, a személyes preferencia és a szervezeti tényezők, például az étkezéshez való segítség hiánya és a tányér pazarlása. 19,20 Bár a jelenlegi tanulmány nem jutott ugyanazokra a következtetésekre, mint ezek a többi tanulmány, ez a különbség a megállapításokban a tanulmány tervezésének és a betegek demográfiájának eltéréseinek eredménye lehet.

Tanulmányi korlátozások

Ez a tanulmány egyetlen létesítmény kényelmi mintáját használta. Azonban a nagy mintaméret és négy egység kiválasztása a betegek változatos csoportjával meglehetősen reprezentatívvá tette az általános populációt. Bár a megfigyelési tanulmányokat befolyásolhatja az adatgyűjtés minősége, átfogó képzést tartottak és a megbízhatóságot ellenőrizték az érvényes adatgyűjtés biztosítása érdekében.

Az elfogyasztott ételek százalékos aránya naponta

A snackeket, valamint az étkezés közötti étel- és italfogyasztást nem rögzítették. Előfordulhat, hogy a betegek más forrásokból szereztek ételt, és több kalóriát, szénhidrátot és fehérjét fogyasztottak, mint amennyit az étkezés-fogyasztás elemzése jelzett.

A betegeket legfeljebb 4 napig vették be a vizsgálatba. A rövid időkeret eredményeként előfordulhat, hogy az étkezés bevitelének jelentős javulását vagy csökkenését nem sikerült észlelni.

Következtetések és jövőbeli kutatási irányok

Az ellátás jelenlegi színvonala az ápoló által vezérelt táplálkozási szűrőeszközökön alapul, hogy azonosítsa azokat a betegeket, akik táplálkozási kockázatnak vannak kitéve a felvételkor. 20–22 A magas táplálkozási kockázatnak kitett személyeket táplálékértékelés, beavatkozás, valamint folyamatos ellenőrzés és értékelés céljából RD-be lehet utalni. De más táplálkozási mutatók, például a módosított étrend vagy a rossz étkezés, nem biztos, hogy megfelelően figyelemmel kísérik a betegek kórházi ápolásának idejét.

Az étkezés fogyasztásának összegyűjtése és dokumentálása gyakran ápoló asszisztensekre hárul, akiknek csak rövid képzésben lehet részük az étkezés pontos adatainak rögzítésének árnyalatairól. Előfordulhat, hogy a kórházakban nincs következetes eljárás az étkezés fogyasztásának értékelésére. 23–27 Az étkezési szokásokat be kell építeni a dietetikusok és technikusok, valamint az érkező ápolók közötti kommunikációba a táplálkozási szempontból veszélyeztetett betegek ismereteinek bővítése érdekében.

A nem megfelelő étkezés-fogyasztás okai

További kutatásokra van szükség az összes étel- és italbevitel kezeléséhez és dokumentálásához, nem pedig csak a tervezett étkezések idején. A jövőbeni tanulmányok az étkezés fogyasztásával (főleg a szénhidrátbevitel) és a cukorbetegségre jellemző tényezőkkel (pl. Hipoglikémia vagy hiperglikémia) kapcsolatos glikémiás kontrollt és inzulinbeállításokat tárhatják fel, amelyek az étkezés fogyasztásával társulhatnak. Ezenkívül a szobaszerviz vagy az „igény szerinti étkezés” beavatkozások étkezési fogyasztásra és euglikémiára gyakorolt ​​hatása szigorú vizsgálatra érdemes.

Ez a tanulmány azt mutatta, hogy az étkezési időszakban a nonprofit szervezetek megrendelései és azok a betegek voltak a rossz étkezés-fogyasztás okainak 32% -ában. A szobaszerviz igény szerinti étkeztetési programok hasznosak lehetnek a táplálékbevitel növelésében, ha a betegek rendszeres étkezésekor nincsenek a szobájukban. 9,28,29 Ezek az eredmények arra is utalnak, hogy a kórház étkezési tervei nem igényelhetnek kalória- vagy szénhidrátkorlátozást. A liberálisabb menü az általánosabb étel- és italfogyasztást ösztönözheti.

Köszönetnyilvánítás

A szerzők köszönetet mondanak Courtney Gravensnek, az MSN-nek, az RN-nek, a Dawn Etchall-nak, az MSN-nek, az RN-nek, Terry Rowlandnak és Kathy Shymskének az felbecsülhetetlen segítségért az adatbevitel során; Jason Findley az adatbázis tervezésében szerzett szakértelemért és a statisztikai elemzésekhez nyújtott segítségért; és Mary Beth Zeni, ScD, RN, a cikk átgondolt áttekintéséért és szerkesztéséért.

Lábjegyzetek

A szerzők mindegyike kapcsolatban áll az ohiói Cleveland Klinikával. Mary Beth Modic, MSN, RN, CNS, CDE, a Cukorbetegség klinikai nővér szakembere az Ápolási Intézetben. Kozak Andrea, RD, LD, CNSC, dietetikus az emésztőrendszeri intézet táplálkozástámogató csapatában. Sandra L. Siedlecki, PhD, RN, CNS, az ápoló intézet vezető ápoló kutatója és az ohioi Pepper Pike Ursuline Főiskola Breen ápolóiskolájának adjunktusa. Diane Nowak, RD, dietetikus; Desiree Parella, MS, RD, LD, dietetikus; Mary Pat Morris, RD, LD, dietetikus a táplálkozási terápiában az Emésztési Betegség Intézetében. Leslie Braun, RD, dietetikus, korábban az Emésztési Betegség Intézetében. Sharon Schwam és Sade Binion a Polgári Oktatási Hivatal tudományos gyakornokai voltak az írás idején.