Ülő magatartás: Új bizonyítékok egy új egészségügyi kockázatra

Szüleinkkel vagy nagyszüleinkkel összehasonlítva egyre több időt töltünk olyan környezetekben, amelyek nemcsak korlátozzák a fizikai aktivitást, hanem hosszan tartó ülést igényelnek - munkahelyen, otthon, autóinkban és közösségünkben. 1 A munkahelyeket, iskolákat, otthonokat és nyilvános tereket úgy alakították át (és folytatják), hogy minimalizálják az emberi mozgást és az izmok aktivitását. Ezeknek a változásoknak kettős hatása van az emberi viselkedésre: az emberek kevesebbet mozognak és többet ülnek. Evolúciós szempontból az embereket arra tervezték, hogy mozogjanak - mozogjanak és mindenféle fizikai munkát végezzenek a nap folyamán. Ez elengedhetetlen volt fajfennmaradásunkhoz. A közelmúltban a fizikailag megterhelő életből a kevés fizikai kihívást jelentő életbe való átmenet hirtelen történt, és az emberi lét apró töredéke alatt következett be.

Különösen szembetűnőek az emberi energiafelhasználás csökkenésének és a mozgásszegény viselkedés növekedésének társadalmi mutatói az elmúlt évtizedekben. 1970-ben 10 dolgozó amerikai közül 2 olyan munkát végzett, amely csak könnyű tevékenységet igényelt (főleg az íróasztalnál ülve), míg 10-ből 3 olyan, aki magas energiatermelést igényelt (pl. Építőipar, gyártás, mezőgazdaság). 2 2000-re 10-ből több mint 4 felnőtt végzett könnyű tevékenységet, míg 10-ből kettő magas aktivitású munkát végzett. 2 Ráadásul az elmúlt 20 évben a teljes képernyőidő (azaz számítógépek használata, tévézés, videojátékok) drámai módon megnőtt. 2003-ban 10 dolgozó felnőttből közel 6 használt számítógépet munkahelyén, és 10 gyermekből több mint 9 használt számítógépet az iskolában (az óvodában a 12. osztályig). 3 1989 és 2009 között a számítógéppel és internet-hozzáféréssel rendelkező háztartások száma 15% -ról 69% -ra nőtt. 3 A napi ülési idő további jelentős hozzájárulásai - a tévénézés és a személygépjárművek vezetése - mindig magasak, közel 4, illetve 1 óra becslések szerint. 4,5

A fizikai aktivitás csökkenésének káros hatásait vizsgáló tudósok összetett, sokrétű összefüggést tártak fel a fizikai munka, az energiafelhasználás és az egészség között. 6,7 A klinikai és az alapvető kutatások a rendszeres testmozgásnak a modern életbe történő beépítésének előnyeire összpontosítottak, hogy bizonyos mértékben alkalmazkodjanak az őseink által vezetett fizikailag aktív élet elvesztéséhez. 6 A jelenlegi közegészségügyi ajánlások azt javasolják, hogy hetente legalább 150 percen át mérsékelt és erőteljes tevékenységet folytassanak a többszörös krónikus állapotok, nevezetesen a szív- és érrendszeri betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, az elhízás és néhány rák megelőzésének és kezelésének. 7 A gyakorlati ajánlást alátámasztó bizonyítékalap jelentős. (Itt a testmozgás és a mérsékelt-erőteljes tevékenység kifejezéseket felcserélhetően használjuk, felismerve, hogy egyes meghatározások szerint a testmozgás kifejezetten az egészség/fitnesz céljából végzett szándékos tevékenységre vonatkozik.

Azokat, akik nem sportolnak, konvenció szerint mozgásszegénynek nevezzük. Ez azonban már nem megfelelő perspektíva. A legújabb epidemiológiai bizonyítékok arra utalnak, hogy a szokásos ülő magatartás (túl sok ülés) metabolikus és hosszú távú egészségügyi következményei különböznek azoktól, amelyek a közepes és erőteljes aktivitás hiányával (túl kevés testmozgással) járnak. 8,9 Ezt a perspektíva elmozdulást tisztázzák a populációk mozgásmintáinak jellemzésére szolgáló technológiai újítások.

Az új technológia jellemzi az ülő és fizikailag aktív időt a populációkban

A nem gyakorlási magatartás 2 kategóriába sorolható: mozgásszegény viselkedés, amely meghatározható üléssel, fekvéssel és nagyon kevés energiát (kb. 1,0–1,5 anyagcsere-ekvivalens [MET]) és fényintenzitású aktivitással, például álló, önállóan. -gondozási tevékenységek és lassú gyaloglás, amelyek alacsony energiafelhasználást igényelnek (kb. 1,6-2,9 MET). 10 A mikroelektronikai technológiák, nevezetesen a gyorsulásmérő fejlődése lehetővé tette az ülő, fényintenzitású és testmozgási viselkedésben eltöltött idő objektív levezetését. Ez nagymértékben javította a szabadon élő emberek aktivitási mintáinak mérési módszertanát, amely korábban főleg a viselkedés önértékelésére támaszkodott. 11.

Az amerikai Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat felméréséből származó 1714, 20–59 éves fehér felnőtt országosan reprezentatív mintájának 7 napos gyorsulásmérő adatait vizsgálva 12 feltűnő, hogy a napi nem alvási idő túlnyomó többségét ülő magatartással töltötték (58 %) vagy fényintenzitású tevékenység (39%), és csak 3% az edzésidő alatt. Az 1. ábra mutatja a könnyű aktivitásban és a testmozgásban eltöltött idő különbségeit az ülőidő kvartilisei között. Az ülőidő szórásának legnagyobb része a fényintenzitású tevékenységben eltöltött idő arányának változásából adódik. Például az ülőidő az 1-es kvartilis 6,3 órájáról a 4-es kvartilisben 10,2 órára nő, ami 62% -kal növekszik, az ülőidő majdnem teljes időtartama kijön a fényaktivitás blokkjából.

Az ülőidő kvartilisei. Az 1712 felnőtt 1 hetes gyorsulásmérő adatai alapján ezek az egymásra rakott oszlopdiagramok az ülőidőben töltött könnyű ébrenlét, a könnyű aktivitás és a testmozgás arányát mutatják az ülőidő alsó és felső kvartilisáig.

A Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat adatai. 12.

Az ülőidő és a könnyű aktivitási idő szintén erősen negatívan korrelált (r = −0,96) az ausztrál felnőttek mintájában. 13 Bár a változások pontos nagysága nem határozható meg, az utóbbi évtizedekben kétségtelenül jelentősen megnőtt az elmozdulás a könnyű tevékenységekben eltöltött időből az ülő helyzetbe. Ez az elmozdulás valószínűleg hozzájárult az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség növekvő arányához.

Új betekintés a mozgásszegény magatartásba és a kardiometabolikus kockázatba

A legújabb tanulmányok dokumentálták a felnőttek által jelentett televíziós nézési idő és az összes ülőidő káros összefüggéseit a központi adipozitással (nagyobb derékkerület) és az éhomi trigliceridszinttel, valamint az inzulinrezisztencia markereivel (azaz éhomi inzulinszint, 2 órás glükóz), amelyek függetlenek mind a központi zsírosság, mind a testmozgás ideje. 13-17 Hosszabb ideig tartó ülések esetén a vázizomzat kevesebb összehúzódása csökkent lipoprotein lipáz aktivitást és triglicerid-clearance-t, alacsonyabb orális glükózterhelést és kevesebb glükózstimulált inzulinszekréciót eredményezhet. 18-20 Ráadásul a mozgásszegény viselkedésben eltöltött idő a megnövekedett kardiovaszkuláris és minden okból eredő halálozással jár; ezt megmutatták a televízió nézési ideje, a napi 8 teljes ülési idő, a 4 és az autóban töltött idő. 21

Egy másik érdekes megállapítás az, hogy az ülőidő szüneteinek előnyös összefüggései vannak a derék kerületével, a testtömeg-indexdel, a trigliceridszinttel és a 2 órás glükózszinttel, amelyek függetlenek a teljes ülőidőtől és a testmozgás idejétől. 22 A 2. ábrán a mozgásszegény viselkedés és az ezzel járó szünetek változékonyságát 3 személy számára 1 héten keresztül mutatjuk be klaszteres hőtérképekkel. 23 Az 1. eset egy egészséges napi mintát tükröz, amely magában foglalja a testmozgással töltött időt és az időszakos könnyű aktivitási periódusokat, amelyek megbontják a mozgásszegény viselkedés periódusait, míg a 2. eset a könnyű aktivitás egyensúlyának (és a testmozgás nélkülinek) túlsúlyát szemlélteti. A „testedző” profil megfelel az elfogadott közegészségügyi normáknak a kellő testmozgáshoz, de ez kivétel és nem szabály, míg az „ülő” profil az Egyesült Államok lakosságában elterjedt. A 3. esetben, a 2. eset egyik változatában, sok könnyű aktivitás váltotta fel az ülőidőt egész nap. Ez a megnövekedett fénytevékenység gyakorisága szükségszerűség (például szerelő, több vizsgálati helyiséggel rendelkező orvos vagy kisgyermekes anya) vagy választás. Ez az „aktív” profil nem ritka, de figyelmen kívül hagyták annak lehetséges üdvös hatását.

Napi aktivitási minták. Három különböző aktivitási mintát szemléltetnek a gyorsulásmérő adataiból (szám/perc) származó klaszterhőtérképek felhasználásával: a „testedző”, az „ülő” és az „aktív” profil.

A Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat adatai. 12.

Ez a 3 eset azt a korlátozott perspektívát mutatja be, amikor egy személyt fizikailag aktívnak tekintenek, vagy nem kizárólag a mérsékelt vagy erőteljes tevékenységben eltöltött idő körülbelül 3% -a alapján. A szokásosan idézett népességátlagok elfedik az egyéni különbségek széleskörű eloszlását a nagyon alacsony, könnyű, mérsékelt vagy magas energiafelhasználást igénylő viselkedésekben eltöltött idő elosztásában; nem tudják ábrázolni a nagyon alacsony energiatermelésű (mozgásszegény) viselkedés előnyös szüneteinek gyakoriságát. A legújabb eredmények azt mutatják, hogy az emberek segítése az „ülő” profilról az „aktív” profil felé való elmozduláshoz jelentős egészségügyi előnyökkel járna. 22,24

Elemzésünk alapján minden negyedik amerikai amerikai felnőtt ébrenléti idejének körülbelül 70% -át ülve, 30% -át könnyű tevékenységben tölti, és alig vagy egyáltalán nem tölt testedzéssel. Megvalósítható lépések a hosszan tartó ülések és rövid könnyű tevékenységek feloszlatására: a folyosón történő séta e-mail helyett a munkatársakkal való beszélgetéshez, a pihenőhelyiségbe vagy a fürdőszobába tett kirándulások hosszúságának meghosszabbítása, valamint telefonálás közbeni állás vagy tempózás. A hosszan tartó ülést könnyű felismerni, és sokféle körülmények között előfordul, és az ezt célzó beavatkozások apró változtatásokat tartalmaznak, amelyek könnyen elfogadhatók. A könnyű aktivitással helyettesített ülő magatartás minden perce 1 további kilokalóriát emésztene fel (számítva, ha 1,5 kg-ot és 2,3 MET-t feltételezünk egy 72 kg-os személy esetében). A nagyobb energiafelhasználás egyszerűen megemlíthető előny. Mégis, amint azt a már összefoglalt megállapítások sugallják, a testsúlykontroll az egyik fontos potenciális előny, ha kevesebb időt töltünk ülve. 19.

Következtetés

Az elmúlt évtizedekben a tehetős népesség egyre inkább ülő helyzetbe került, sok felnőtt ébrenléti idejének 70% -át vagy annál többet ülve töltötte. Ezzel a változással párhuzamosan bizonyítékok merültek fel a szokásos mozgásszegény viselkedés (elhúzódó ülés) újfajta kockázati tényezőként a kardiometabolikus betegség és az összes okok okozta halálozás tekintetében, függetlenül a testmozgással töltött időtől. Mivel ez a bizonyíték elsősorban megfigyelő jellegű, további kísérleti kutatások szükségesek a lehetséges mechanizmusok és a dózis-válasz összefüggések feltárására. Például az álló és a könnyű tevékenység során fellépő napi neuromuszkuláris stimuláció (az időtartam és a gyakoriság bizonyos kombinációja) szükséges lehet a mozgásszervi és anyagcsere-egészség összetevőinek fenntartásához.

A mozgásszegény magatartás egészségügyi kockázataira vonatkozó új betekintés kiterjeszti a fizikai aktivitás és az egészség elfogadott perspektíváját azáltal, hogy azonosítja a hosszan tartó ülés csökkentésének és a fényintenzitású tevékenységek (pl. Álló és mellékes járás) növelésének szükségességét, a rendszeres mérsékelt testmozgás mellett. erőteljes tevékenység. A testmozgási tanácsadás fontossága az alapellátás területén megalapozott. 25 Kiváló források állnak rendelkezésre, amelyek gyakorlati tanácsokat nyújtanak a viselkedési tanácsadás beépítésére az orvosi körülmények között. 26,27

A közelmúlt eredményeinek fényében egyértelművé vált, hogy a betegek többségének 2 akadály áll szemben: túl kevés testmozgás és túl sok ülés. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia arra kéri a szülőket, hogy a gyermekek képernyő-idejét - a televíziót, a DVD-ket és a videojátékokat - legfeljebb napi 2 órára korlátozzák. 28 A szülők még mindig azt mondják gyermekeiknek, hogy szálljanak le a kanapéról és menjenek ki játszani. A legújabb bizonyítékok meggyőzőek arról, hogy a felnőtteknek is hasonló tanácsra van szükségük orvosuktól. A betegeknek gyakrabban kell kiszállniuk a székükből, mind a munkahelyen, mind az otthon. A betegek tanácsadása a hosszan tartó ülés csökkentése érdekében könnyen kombinálható a testmozgásra és a testsúly kezelésére vonatkozó jelenlegi ajánlásokkal.