A felépülés útja a bal csípő artroszkópiája után

2014. október 22-én, szerdán bal csípőízületi artroszkópián estem át a femoroacetabularis impesztáció (FAI, vegyes impingement) miatt labralis könnyekkel, amelyeket hónapok óta tartó fájdalom után diagnosztizáltak, MR Arthrogrammal és CT-vel.

A MŰKÖDÉS NAPJA

A sebészem délután közepén jött hozzám, hogy elmagyarázza, mit tett, de olyan magas voltam és hányingerem, hogy alig emlékszem a beszélgetésre. Emlékszem, láttam képeket az elpusztult labrumról és a porcról, amely elkezdett hámozni.

A MŰVELETBŐL TÖRTÉNŐ

1 lépcsőt tudtam kezelni mankóval, a gyógytornász által tanított módszerrel: rossz láb a pokolba, jó láb az égig - a lépcsőn lefelé járáskor először működtetett láb (hogy egyenes maradjon) és a nem működtetett láb először lépcsőn felfelé haladva (hogy az operált láb ismét egyenes maradjon).

A második napon a műtét után sokkal jobban mozogtam, és olyan fényesnek éreztem magam, mint egy gomb, amikor felébredtem. Még mindig a szappant kellett bámulnom, amikor (újra) leejtettem, de a mankó nélkül a nap nagy részében járhattam (szemben a keveréssel) a lakásom körül. A zoknit és nadrágot nehéz volt felvenni, mert nem tudtam meghajlítani a lábam vagy a testem, hogy megfelelően lehajoljak, ezért örültem, hogy van valaki, aki segít öltözni és zuhanyozni.

A harmadik napon a műtét után tudtam járni és lépcsőzni segély nélkül. Nem ejtettem a szappant, de még mindig szükségem volt némi segítségre a bokám és a lábam mosásához és szárításához. Összességében a mindennapi tevékenységek során jelentősen javult a mobilitásom. A gyógytorna gyakorlatok egyre könnyebbé váltak, ezért növeltem az ismétléseket, módosítottam a gyakorlatokat úgy, hogy a lábam a padló felett lebegjen, és hozzáadtam néhány egyéb gyakorlatot, amelyekről tudtam, hogy segítenek megerősíteni a csípőízületet anélkül, hogy túlságosan megerőltetnék a tartó izmokat. Bár a pihenés fontos, azt is gondolom, hogy a testet kihívásnak kell alávetni a javulás érdekében - de egyik pillanatban sem éreztem fájdalmat e módosítások miatt.

A 4. napon végre képes voltam segítség nélkül megmosni/megszárítani a bokámat és a lábamat. Kicsit aggódtam a csípő csattanása miatt, amelyet műtét előtt is tapasztaltam (a labrum szakadása miatt), de gyógytornászom biztosította, hogy ez gyakori, mivel nagy valószínűséggel poszt-op folyadékok és a gyulladásos folyamat zajlik az ízületben és hogy a műtét után akár 3 hónapig is számítani lehet rá.

GYÓGYSZER

Fizioterápiás gyakorlatok

A műtét utáni kezdeti gyógytorna alkalmam 9 nap után volt, és a gyógytornász elégedett volt a fejlődésemmel, mivel a rehabilitációs diagram 4-6 hetes műtét utáni szakaszából már tudok gyakorlatokat végezni. Ezt úgy határoztam le, hogy fizikailag aktív és mozgékony voltam-e az operáció előtt, valamint a táplálkozásom minőségét. Arra törekszem, hogy minél jobban javítsam az alsó test mobilitását, hogy amikor november végén megkapom a bal váll artroszkópiámat, akkor is gyakorolni tudjam az alsó testemet, miközben a felsőtestem időben helyreáll a jobb csípő artroszkópiám során. 2015. január vége.

BEÁLLÍTÁSI IDŐSZAK

A nem megfelelő testmozgás mentális kiigazítást igényelt, mivel az intervall edzésemet a testzsír csökkentésére, az anyagcsere-súlyú edzésemet pedig az izomtömeg fenntartására használtam. Most a táplálkozásomra támaszkodom, hogy minél több izomtömeget spóroljak meg, és ne tegyek túl sok testzsírt - alacsony a szénhidráttartalmam (max. 80gr/nap), magas a fehérjem (napi 220gr körüli) és a zsírok ésszerűek (max. 30gr naponta). A heti edzéseket a személyi edzőmnél tartom, mivel fontos, hogy összpontosítsak, és ő minden héten mérlegelt, mióta elkezdtünk együtt edzeni annak érdekében, hogy jó úton haladjak. Noha az elkövetkező hónapok edzéseink nagyon eltérhetnek attól, amit fizikai korlátaim miatt megszoktam, nincs ok arra, hogy ne fegyelmezetten és pozitív gondolkodásmód mellett tudjak maradni az erőnlétemen és a táplálkozásomon.