A vérszegénység a testtömeg-indexhez és a derék kerületéhez viszonyítva a kínai nők körében

Absztrakt

Háttér

Ennek a tanulmánynak a célja a vérszegénység és a testtömeg-index kapcsolatának vizsgálata volt felnőtt nők körében Jiangsu tartományban, Kínában. Az adatokat szubnacionális keresztmetszeti felmérésben gyűjtötték, és 1537 20 év feletti nőt vettek fel az elemzésekbe. Az alanyokat testtömeg-index (BMI) kategóriák szerint alsúlyosnak, normál testsúlyúnak, túlsúlyosnak és elhízottnak osztályozták a kínai szabvány szerint. A központi elhízás a derékkörfogat ≥ 80 cm volt. A vérszegénységet hemoglobin-koncentrációként határozták meg

Megállapítások

A vérszegénység növelheti az anyai és gyermeki halálozás kockázatát, ronthatja a gyermekek kognitív és fizikai fejlődését, és veszélyeztetheti a felnőttek fizikai teljesítményét [1, 2]. Kínában az óvodáskorú gyermekek és a reproduktív korú nem terhes nők 20% -át érinti vérszegénység [3], amelyet a világ egészségügyi szervezete (WHO) szerint mérsékelt közegészségügyi problémának lehet minősíteni [2].

Az elhízásról beszámoltak egyes országokban felnőttek vérszegénységéről [4–10], amelynek oka lehet a fokozottan szabályozott hepcidin expresszió, ami akadályozza a vas felszívódását [11]. Ezért az elhízás potenciálisan növelheti a vérszegénység terheit Kínában, mivel az ország az elmúlt évtizedben az elhízással összefüggő krónikus betegségek riasztóan növekedett [12]. Ezért megvizsgáltuk az általános és a központi elhízás és a vérszegénység kapcsolatát a női kínai lakosság körében.

Módszer és anyagok

A vizsgálatot Jiangsu tartományban hajtották végre, az előzőekben leírt többlépcsős klaszter mintavételi módszerrel [13], amely a táplálkozásról és egészségről szóló, 2002-ben végzett országos reprezentatív keresztmetszeti vizsgálat része volt. az Országos Táplálkozási és Élelmiszer-biztonsági Intézet, a Kínai Betegségmegelőzési és Megelőzési Központ. Az alanytól írásbeli, tájékozott beleegyezést kaptunk az összegyűjtött adatok publikálásához. Három várost és hat megyét választottak ki a földrajzi irányok és a gazdasági fejlődés alapján. Három utcát/várost választottak ki véletlenszerűen a városok és megyék közül. Mindegyik városban/utcában további két falu/városrész került véletlenszerűen kiválasztásra. Minden faluban/városrészben véletlenszerűen kiválasztottak 30 háztartást. A háztartások minden tagját meghívták, hogy vegyenek részt a vizsgálatban. Összességében a teljes adatokkal rendelkező, 1 652 nőből 1537-et vontak be a felmérésbe. Az energia- és tápanyagbevitelt a 24 órás étrendi visszahívás három egymást követő napján, a 2002-ben közzétett kínai élelmiszer-összetételi táblázattal [14] együtt számoltuk. Az anaemiát 12 g/dl alatti hemoglobin-koncentrációként határozták meg [1]. A nőket BMI kategóriák szerint alsúlyosnak osztályozták (BMI 18,5

Eredmények

Az alanyok átlagéletkora 46,4 ± 14,7 év volt. Az átlagos BMI 23,6 ± 3,7 volt. Az 1. táblázat a vizsgált populáció általános jellemzőit mutatja be BMI kategóriák szerint. Alulsúlyos alanyokkal összehasonlítva az elhízott/túlsúlyos nőknél nagyobb volt a vasfogyasztás. Az energiafogyasztás és a hemoglobin koncentráció nőtt a BMI kategóriákhoz képest. Az anaemia általános prevalenciája 31,1% volt. A magas és közepes SES-ben szenvedő nőknél nagyobb volt az anaemia előfordulása, mint az alacsony SES-ben szenvedő nőknél (35,4% és 35,9% vs 21,5%, P 1. táblázat A vizsgált populáció (n = 1537) általános jellemzői BMI kategóriák szerint

Vita

Ebben a reprezentatív keresztmetszeti vizsgálatban azt találtuk, hogy a túlsúly/az elhízás és a központi elhízás is fordítottan összefügg az anaemiával. Az eredmény összhangban állt a perui, egyiptomi és egyesült államokbeli vizsgálatokkal, de nem egy mexikói vizsgálattal [4, 5]. A vas- és C-vitamin-bevitel szintje részben megmagyarázhatja az eltérést. Vizsgálatunkban az átlagos vasbevitel 20 és 24 mg/d között mozgott, ami összhangban áll a kínai nők megfelelő 20 mg/d bevitelével [16]. Habár az elhízott/túlsúlyos nőknél nagyobb volt a vasfelvétel, mint a túlsúlyos nőknél, az alacsony testsúlyú nők átlagos bevitele továbbra is megfelelő volt. Ezzel szemben a mexikói népességben a vasbevitel 8–9 mg/nap tartományban volt [5]. A C-vitamin, a nem hem vas felszívódásának legerősebb fokozója, elegendő mennyiségben volt jelen a kínai nők étrendjében (60 mg/nap), míg a mexikói nőknél alacsony volt a C-vitamin bevitel (30 mg/nap). Előfordulhat, hogy a mexikói étrenddel ellentétben a kínai étrend elegendő felszívódó vasat szállít ahhoz, hogy csökkentse az anaemia kockázatát [6]. Bár a populáció túlsúlya vagy elhízása nem csökkentheti a vörösvértestek túlélését vagy károsíthatja az eritropoézist, az elhízás még mindig hypoferremiát eredményezhet hepcidin vagy más mediátorok révén [4].

A derék kerülete az intraabdominális zsírtömeget tükrözi, és összefüggésben áll a felnőttek szív- és érrendszeri betegségeivel [17]. Korlátozott tanulmányok értékelték a központi elhízás és az anaemia kapcsolatát. Gillum és mtsai. [8] pozitív összefüggésről számolt be a derék-csípő arány és a szérum ferritin között. Vizsgálatunkban a központi elhízásban szenvedő nőknél ritkábban volt vérszegénység, összhangban az általános elhízással kapott eredményekkel.

Vizsgálatunk fő korlátja, hogy a vérszegénységet használtuk indikátorként, amely csak egy részét képviseli a vasállapot komplex értékelésének. Ezért nem tudjuk igazán megkülönböztetni a krónikus betegség vérszegénységét és a vashiány okozta vérszegénységet.

Összefoglalva, ebben a tanulmányban fordított összefüggést találtunk a túlsúly/elhízás, a központi elhízás és a vérszegénység között Jiangsu tartománybeli kínai nőknél. Vizsgálatunk hozzájárul az adipozitás és a vérszegénység közötti komplex összefüggés meglévő tudásbázisához. Több vas- és gyulladásjelző beépítése a jövőbeni vizsgálatokba megfejtheti a megállapítások valódi jelentését.