Vinpocetin

Kapcsolódó kifejezések:

IC50
IBMX
Alkaloid
Enzim
Radioligand
Ciklodextrin
Vincamine
Elmebaj
Micelle
Ciklikus GMP

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Kognitív rendellenességek és demencia

Vinpocetin.

A vinpocetin az apovincamin szintetikus etil-észtere, egy vinka alkaloid, amelyet a kisebb periwinkle (Vinca minor) leveleiből nyernek. A vinpocetint Magyarországon fejlesztették ki, és memóriavesztéssel és kognitív hanyatlással küzdő betegek kezelésére használták, jóllehet egyetlen szabályozó testület sem engedélyezte a kognitív károsodás kezelését. Európában gyógyszerként kapható, és az Egyesült Államokban egyre nagyobb népszerűségnek örvend emlékezetjavító étrend-kiegészítőként.

A vinpocetin fokozza az agy vérkeringését és anyagcseréjét. Állatkísérletek kimutatták, hogy a vinpocetin csökkentheti a csökkent véráramlás okozta idegsejt veszteséget. 1976 óta 34 vinpocetin-vizsgálatot végeztek. Ezek közül sok nyílt, ellenőrizetlen vizsgálat volt, amelyet 1980 előtt végeztek. A vinpocetint gyakran parenterálisan adták be ezekben a vizsgálatokban. Egy Cochrane-áttekintés a vinpocetin jótékony hatásait tárta fel 30 és 60 mg/nap dózisok mellett a placebóval összehasonlítva, de a szerzők figyelmeztették, hogy a 6 hónapos vagy annál hosszabb ideig kezelt betegek száma kicsi. Megjegyezték azt is, hogy a káros hatásokról következetlenül számoltak be, tekintet nélkül a dózishoz való viszonyra. A bírálók arra a következtetésre jutottak: „Bár az alaptudomány érdekes, a vinpocetin demenciában szenvedő betegekre gyakorolt jótékony hatásának bizonyítékai nem meggyőzőek és nem támasztják alá a klinikai alkalmazást. Úgy tűnik, hogy a gyógyszernek kevés mellékhatása van a vizsgálatokban alkalmazott dózisoknál. Nagyszabású tanulmányokra van szükség, amelyek kiértékelik a vinpocetin alkalmazását jól meghatározott kognitív károsodásban szenvedő emberek számára, hogy fel lehessen tárni e kezelés lehetséges hatékonyságát. " 66

Újszerű megközelítés a bionanoszerkezetek szájon át történő bejuttatásához szisztémás betegség esetén

Rosa Martha Perez Gutierrez,. Israel Arzate Vazquez, a szájgyógyászat nanostruktúrái, 2017

7.1 Cerebrovascularis betegség

A vinpocetin (etil-apovincamin-22-oát, VP) az iszkémiás stroke és más agyi érrendszeri betegségek kezelésében használt alkaloid vinkamin (kereskedelmi név: Cavinton) származéka (Lin és mtsai, 2014) szintén megállapították, hogy amikor a vinopepszint kapszulázták, pozitív hatás mutatkozott az aggregációs vérben és a plazmákban, valamint a teljes vér viszkozitása is megváltozott. A VIN egyik hátránya azonban a vízben és a bélrendszerben való rossz oldhatóság. Vizsgálja meg a különböző lipid alapú szintézis keverékeket az életképesség javítása és az ígéretes eredmények elérése érdekében. Lásd még (Zhuang és mtsai, 2010), a VIN mint orális adagolási rendszer nanostrukturált lipid hordozók (NLC) készítményének tanulmányozását. Az előállítás nagynyomású homogenizálási módszerrel történt; az eredmények ígéretesek voltak a gyengén vízoldható gyógyszerek orális beadására.

A HIV és más lentivírusok képesek megfertőzni és szaporodni a nem osztódó sejtekben, beleértve a monocita/makrofág vonalat is. A HIV-fertőzés az immunvédelem csökkenését eredményezi, ami a makrofágok, a dendritikus sejtek, a T-helper sejtek és a sejtek által közvetített immunitáshoz kapcsolódó egyéb sejtkomponensek nagymértékű pusztulását okozza (Wyatt és Sodroski, 1998). A HIV a fertőzés korai szakaszában behatol a központi idegrendszerbe (CNS), és elsősorban az agyat, a perivaszkuláris makrofágokat, a mikroglia és a mononukleáris makrofágokat célozza meg (Martin és mtsai, 2001).

Az antiretrovirális (ARV) agyba való behatolásának akadályai vannak, amelyek a HIV-asszociált központi idegrendszeri szövődményeket gátolják. Ez megoldható szubmikron méretű vagy nanométeres gyógyszerhordozókkal (Ojewole et al., 2008). A nanohordozók típusától függ a szállítás és a terhelés hatékonysága. A nanohordozók széles választéka áll rendelkezésre, beleértve a polimer rendszereket, liposzómákat, micellákat és nanorészecskéket; közülük sajnos csak kevés alkalmas agyi szállításra. A komplexitás miatt a központi idegrendszernek gondosan kell megválasztania a biológiai anyagokat, különös tekintettel a biztonságra, figyelembe véve az ARV-kezelés időtartamát.

A nanohordozóknak teljesen biológiailag lebonthatóknak és nem toxikusaknak kell lenniük. A polimerek által lefedett jellemzők közé tartoznak azok a poliészterek és akrilpolimerek, amelyek laktid egységeket és pluron blokk kopolimereket/felületaktív anyagokat tartalmaznak az agy célzó micelláris rendszerek előállításához (Spitzenberger et al., 2007). Az agybeadás szempontjából a legtöbbet vizsgált akrilpolimer poli (butil-cianoakrilát) (PBCA) nanorészecskék. A PBCA mind a cerebrospinális folyadékban, mind az agyszövetekben jól felhalmozódik, a vér – agy gát (BBB) integritásának fizikai megzavarása nélkül. A PBCA biológiailag lebontható, és lipofilicitása megkönnyíti a különféle típusú vegyületek, például loperamid, dalargin, amitriptilin, loperamid, doxorubicin és metotrexát befogadását. Az in vivo biodegradáció azonban formaldehidet eredményezett, amely mérgező (Alyaudtin et al., 2001).

Az asmetil-metakrilát-szulfopropil-metakrilát (MMA-SPM) egy akril-kopolimer, amelyben negatív töltései nagyobb poláros vegyületek terhelhetőségét mutatják, összehasonlítva a PBCA-val. Ez az MMA-SPM nanohordozó rendszer növeli a zidovudin permeabilitását, amely volt az első kereskedelemben kapható ARV vegyület az AIDS kezelésére (Kuo és Chen, 2006). Emellett javította a lamivudin in vitro BBB-modelljének permeabilitását a szarvasmarha-agy-mikrovaszkuláris endoteliális sejtekben, elősegítve a fertőzött agyi mononukleáris makrofágokba történő bejuttatást (Svenson, 2009).

A szén-dioxid és a víz a poliészterek, például a PLA és a poli (d, l-laktid-ko-glikolid) (PLGA) bomlástermékei. Viszonylag nem toxikusak, olyan tulajdonságokkal ruházzák fel őket, amelyek érdekessé teszik őket az agyi szállítás szempontjából. Biztonsági profiljuk miatt a PLA és a PLGA azon kevés polimerek közé tartozik, amelyeket hivatalosan klinikai alkalmazásra engedélyeztek (Dechy-Cabaret et al., 2004).

Prosztanoidok és foszfodiészteráz inhibitorok a kísérleti pulmonális hipertóniában

Ralph Theo Schermuly,. Weissmann Norbert, a Fejlődésbiológia aktuális témáiban, 2005

b Intravénás PDE 1, 2, 4 és nem szelektív PDE inhibitorok akut hipoxiában

Ugyanebben a vizsgálatban a PDE 1 inhibitor vinpocetin, a PDE 2 inhibitor EHNS és a PDE 4 inhibitor rolipram szintén gyengítette a HPV-t (Phillips és mtsai, 2004). Ezekben a vizsgálatokban a nem szelektív PDE inhibitor, az IBMX is hatékony volt. Ugyanezt a hatást találták Haynes és mtsai. a PDE 4 inhibitor rolipram alkalmazásakor (Haynes et al., 1991). Érdekes módon, legjobb tudomásunk szerint, ezek az egyetlen tanulmányok, amelyek a PDE 1, 3 és 4 inhibitorok hatását vizsgálják a HPV-re gyakorolt hatásuk szempontjából.

Vincamin és vinpocetin

Általános információ

A Vincamine egy alkaloid, amelyet a Vinca minor növényből nyernek ki. A vinpocetin (etil-apovinkaminát) a vinkaminsav rokon szintetikus etil-észtere [1]. Ezeknek a gyógyszereknek spasmolitikus hatása hasonló, mint a rezerpiné, de metabolikus hatásuk is van, beleértve nagy dózisokban a foszfodiészteráz gátlását. Bár a vinkamin intravénás beadása után fokozott agyi véráramlásról számoltak be, orális gyógyszeres kezelés után még nem végeztek megbízható vizsgálatokat a véráramlásról. Néhány agyi érrendszeri betegségben szenvedő betegnél javítottak egyes pszichometriai tesztek pontszámait vincaminnal, de egyértelmű gyakorlati hasznot nem igazoltak.

Az intravénás és orális vinpocetin javíthatja a vér áramlását az agy szürkeállományában [2]. 15 Alzheimer-kórban szenvedő betegnél végzett nyílt vizsgálatban azonban hatástalan volt [3]. A vinpocetin alkalmazásának szisztematikus áttekintése során 583, különféle típusú demenciában szenvedő beteg esetében három tanulmányt tekintettek át; a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a vinpocetin jótékony hatásának bizonyítékai nem meggyőzőek és nem támasztják alá klinikai alkalmazását [4]. A nemkívánatos eseményeket következetlenül jelentették.

A vinpocetine stroke-os betegeknél történő alkalmazásának szisztematikus áttekintése során csak egy tanulmány teljesítette a kiválasztási kritériumokat, és az eredmények nem voltak meggyőzőek; nem jelentettek mellékhatásokat [5]. Egy későbbi időpontban, amikor ugyanazok a szerzők két vizsgálatot (70 beteget) tekintettek át, a következtetésük ugyanaz volt [6].

A vinpocetin állítólag javította a látásélességet a központi retina artéria ateroszklerózisával járó elzáródásokkal és retinopátiákkal küzdő betegeknél [7].

Stratégia és gyógyszerkutatás

2.23.6.1 PDE1 inhibitorok

Összehasonlítóan kevés munkát végeztek a PDE1-gátlók előállítására irányuló kísérlet során. Az alkaloid vinpocetin ( 7) nagyon gyenge inhibitor in vitro, IC50 értéke körülbelül 20 μM. 174 A publikált munka nagy részében a PDE1/PDE5 inhibitorok kombinációjának előállítását írták le. Szerkezetileg ebben a csoportban sok vegyület tetraciklusos guanin-származék, és a Schering Plough kutatói sokféle származékkal példázták, például vegyületekkel 8.-11. amelyeknek az in vitro IC50-értéke 20 nM alatt van. 174 175 Kevésbé hatékony származék ebben a családban, SCH51866 (12.) IC50 értéke 70 nM volt, és vérnyomáscsökkentő aktivitást és thrombocyta antiagregatorikus hatást mutatott in vivo. 176

A jó hatásfokú guanin-alapú inhibitorok (PDE1 IC50 = 38 nM) másik példáját egy szabadalmi bejelentésben ismertették (13.). 177

Régebbi munkában összefoglalták a korai PDE1 inhibitorok, köztük a HA-558 (14), ICI 74917 (15és MY 5445 (16.). Ezeknek a vegyületeknek a mikromoláris aktivitása alacsony a PDE1 ellen. 178

Dan és munkatársai a kettős PDE1/PDE5 inhibitorok újabb sorozatáról számoltak be (pl., 17. és 18.). Ez a sorozat szerkezetileg megkülönbözteti a többi PDE1-gátlót, és egy hidroxámsav-rész jelenlétén alapul. E csoport leghatékonyabb vegyületeinek in vitro IC50-értékei 40 és 90 nM között voltak. Az ebbe a csoportba tartozó kiválasztott vegyületek ex vivo értágító aktivitást mutattak, 900 nM EC50 mellett. 179

Egy másik különálló sorozat, amely jó szelektivitást mutatott a PDE1 iránt, ismert PDE inhibitorokból, például milrinonból és zaprinasztból származott. Az imidazotriazinonok ezen csoportja, amelyet a vegyület példáz 19., in vitro IC50-értéke alacsony volt, mint 85 nM. 180

A rehabilitáció biológiai alapú terápiáinak áttekintése

Az életkorral kapcsolatos kognitív hanyatlás

Számos étrend-kiegészítőt állítólag hasznosak az emlékezet romlásában és az idősek koncentrációjában. Az acetil-L-karnitin, a foszfatidil-szerin és a vinpocetin némi ígéretet mutatott. Az acetil-L-karnitin késlelteti az életkorral összefüggő kognitív hanyatlás kialakulását, és úgy tűnik, hogy javítja az idősek kognitív funkcióit. 31,32

A szarvasmarha-agy foszfolipidjeiből származó foszfatidil-szerin két vizsgálatban kimutatta, hogy javítja a memóriát és a hangulatot. 33 A Vinca minorban talált vinpocetinről, amely talajtakaró közismertebb nevén periwinkle, kiderült, hogy javítja a demencia tüneteit a különféle agybetegségekben szenvedő betegeknél. 34,35

A ginkgo biloba gyógynövényt számos kettős-vak kísérletben biztonságosnak és hatékonynak találták. Egy tanulmány nem mutatott specifikus javulást, de az alanyok sem csökkentek, ami a kezelés lehetséges hatására utal. 36 A ginkgo biloba bevonására használt döntéshozatali folyamatot az Alzheimer-kórban szenvedő betegek kezelésében a 11. fejezet ismerteti. .

Kimutatták, hogy a magas homocisztein szint összefügg a kognitív hanyatlással és az agy atrófiájával. A folsavat arra használták, hogy megpróbálja csökkenteni a homocisztein szintjét, ezért elméleti szerepe van annak életkorral összefüggő kognitív hanyatlás esetén történő alkalmazásában is. 37

Egyéb megközelítések: A neurofeedbacktől a kognitív javító gyógyszerekig

Jaušovec Norbert, Anja Pahor, Az intelligencia növelése, 2017

5.4.1.2 Étrendi bevitel

Bár minden tápanyag fontos az agy korai fejlődéséhez, a makrotápanyagok, például a fehérje és a hosszú láncú, többszörösen telítetlen zsírsavak, valamint a mikroelemek, mint a vas, a cink és a jód, mély hatással vannak az agy növekedésére és működésére, különösen a fogantatástól kezdve a 2-3. éves korig. Az olyan káros környezeti események, mint a táplálkozási hiány, különösen károsak lehetnek érzékeny időszakokban, nevezetesen olyan korszakokban, amikor az agy kiszolgáltatottabb a környezeti tényezőknek (Cusick és Georgieff, 2016). A kulcsfontosságú tápanyagok neurokognitív fejlődésben betöltött szerepének átfogó áttekintése nem tartozik e szakasz körébe, ezért a vitát a tápanyagok olyan pre- és postnatalis expozíciójára korlátozzuk, amelyek kifejezetten a korai gyermekkori kognitív fejlődéshez kapcsolódtak. Ezek közé tartozik, de nem kizárólag, a vas, a jód, a cink, a vitaminok, például a folsav és az omega-3 zsírsavak. Érthető, hogy a legtöbb táplálkozási beavatkozási vizsgálat hiányos populációkra összpontosít, amelyek eredményei nem biztos, hogy közvetlenül az egészséges populációkra utalnak (Saint és Frick, 2015). Fontos megjegyezni, hogy a tápanyagok többségének elégséges állapoton túli kiegészítése nem ad további neurodevelopmentális előnyt (Cusick és Georgieff, 2012).

Néhány következetlenség ellenére a táplálékkiegészítő vizsgálatok szisztematikus áttekintése és metaanalízise a fejlődő országokban azt sugallja, hogy (1) a terhesség alatti többszörös mikroelem-kiegészítés 2 éves korukra pozitívan befolyásolja a csecsemők születési súlyát, magasságát és kognitív fejlődését (Shrimpton et al., 2009), és (2) a több mikrotáplálék-kiegészítés javítja a kognitív teljesítményt 5–15 éves gyermekeknél (Khor és Misra, 2012). Egy friss, szisztematikus áttekintés, amely a fejlődő és a fejlett országokban egyaránt értékelte a mikrotáplálkozási beavatkozásokat 4–18 éves gyermekek körében, alátámasztotta ezeket az eredményeket. A mikrotáplálék-kiegészítés javította a folyadék intelligencia tesztjeinek teljesítményét, különösen azoknál, akiknél a kiindulási állapotban vashiány vagy jódhiány volt. A más kognitív területekre gyakorolt hatás továbbra is kétértelmű (Lam és Lawlis, sajtóban).

Számos más étrend-kiegészítőt vizsgáltak az idősek kognitív funkciójának megőrzésével kapcsolatban. A kognitív teljesítményre gyakorolt pozitív hatásokról beszámoltak a folsav (Durga et al., 2007), a folsav és a B12-vitamin (Walker et al., 2012), a kakaó-flavanol (Brickman és mtsai, 2014; Mastroiacovo és mtsai, 2015) esetében. ), és a gingko biloba (Ong Lai Teik et al., 2016), hogy csak néhányat említsünk. Az étrend-kiegészítők előnyei a médiában gyakran szenzációhatásnak vannak kitéve, ezért fontos megjegyezni, hogy e kutatások többsége további munkát és ismétlést igényel, és hogy a tápanyag-kiegészítés nem használható a kiegyensúlyozott étrend helyettesítésére. Valóban kevés bizonyíték van arra, hogy a multivitamin és a multimineralis kiegészítés javítja a kognitív képességet normálisan idősödő felnőtteknél (pl. McNeill et al., 2007). Nem zárhatjuk ki azonban a pozitív hatások lehetőségét azokban, akiknél nagyobb a táplálékhiány kockázata.

Rövid megjegyzés az állatkísérletekről: Az állatmodellek kulcsfontosságúak voltak a tápanyagok agyi működésre gyakorolt hatásaival kapcsolatos ismeretek bővítésében. Az étrendi tényezők befolyásolhatják az agyi folyamatokat azáltal, hogy szabályozzák a neurotranszmitter útjait, a szinaptikus transzmissziót, a membránfolyékonyságot és a jelátviteli útvonalakat. Ezenkívül az agy által termelt vagy az agyba bejutó bélhormonok szintén befolyásolhatják a kognitív képességeket (áttekintésként lásd Gómez-Pinilla, 2008). Noha számos állat-táplálkozási tanulmányt támogattak emberekkel folytatott kutatások, ez nem mindig így van. A vörös szőlőben, bogyókban és földimogyoróban található polifenol, a resveratrol megőrzi az öregedő egerek kognitív funkcióját (Oomen és mtsai., 2009), de ezeket a megállapításokat nem támasztották alá egy emberi kísérletben (Kennedy és mtsai., 2010). Ez részben annak tudható be, hogy az emberi étrendben nehéz leválasztani a specifikus tápanyagok agyi működésre gyakorolt hatásait. Különösen a mikrotápanyagok és a makrotápanyagok közötti és közötti kölcsönhatások nem eléggé ismertek. Mindazonáltal ígéretes bizonyíték van arra, hogy a speciális étrendek és testmozgás együttes hatása aktiválhatja a szinaptikus plaszticitásban részt vevő molekularendszereket (Gómez-Pinilla, 2008).