Vörös húsbevitel és az ESRD kockázata

Absztrakt

Ezért elemeztük a szingapúri kínai egészségügyi tanulmány, a szingapúri kínai felnőttek várható kohorszának adatait, hogy megvizsgáljuk a főbb fehérjeforrás-táplálék szokásos étrendi bevitele és az ESRD közötti összefüggést. Ez a népességalapú leendő kohorsz összekapcsolódott a szingapúri vese-nyilvántartással, amely országos nyilvántartást vezet minden szingapúri ESRD-ben szenvedő betegről. Arra is törekedtünk, hogy megvizsgáljuk, hogy az ESRD megnövekedett kockázata bizonyos élelmiszer-fehérjeforrásokkal, ha vannak ilyenek, módosítható-e az étrendi fehérje más forrásaival való helyettesítéssel a korábban leírt szubsztitúciós analízisek módszerével. 18,19 Feltételeztük, hogy az ESRD-hez való továbbjutás kockázata nagyobb lenne a vörös hús szokásos bevitelével, mint a fehérje egyéb élelmiszer-forrásaihoz képest a kínai általános populációban.

Eredmények

A kohorsz résztvevőinek alapjellemzői a vörös hús bevitele alapján (energiatakarékosan) (n = 60,198)

A teljes fehérjebevitel, amely növényi és állati eredetű fehérjét is tartalmazott, pozitívan kapcsolódott az ESRD előfordulási gyakoriságához egy olyan modellben, amely igazodott az alapvető demográfiai jellemzőkhöz (azaz életkorhoz, nemhez, nyelvjáráshoz, iskolai végzettséghez és interjú évéhez), kockázati arány (HR) 1,55 (95% konfidencia intervallum [95% CI], 1,28–1,87; Ptrend A táblázat megtekintése:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

Az ESRD kockázatának kockázati arányai (95% CI) az étkezési fehérje bevitel függvényében (n = 60,198)

Az egyes fehérjebeviteli táplálékforrások elemzése során erős, dózistól függő, pozitív összefüggést figyeltünk meg a vörös hússal, még az ESRD életmódbeli/komorbiditási kockázati tényezőinek és más fehérjeforrásoknak való megfelelés után is: az extrém kvartiliseket összehasonlító HR 1,40 (95% CI, 1,15–1,71; Ptrend A táblázat megtekintése:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

Az ESRD kockázatának kockázati arányai (95% CI) az élelmiszer fehérjeforrásai szerint (n = 60,198)

A Kaplan – Meier túlélési görbék az ESRD-mentes túlélés valószínűségét mutatják a vörös hús kvartilis (Q) bevitelének függvényében. A túlélési különbség log-rank P értéke a következő volt:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

Veszélyességi arányok (95% konfidencia intervallum) az ESRD és a CKD halálozás kockázatához az élelmiszer fehérjeforrásai szerint (n = 60,198)

Ha egy adag vörös húst egy baromfi, hal, tojás, szója és hüvelyesek adagjával helyettesít, az ESRD relatív kockázatának jelentős százalékos csökkenését eredményezte; összes P 17 Az ápolók egészségügyi tanulmánya az Egyesült Államokban megállapította, hogy a többnyire nyugati stílusú étrendet folytató nőknél, amelyek nagyobb mennyiségű vörös és feldolgozott húsból, telített zsírból és édességből álltak, nagyobb volt az eGFR-arány csökkenésének kockázata. mint azok a nők, akik főleg étrendi megközelítéseket alkalmaznak a magas vérnyomás (DASH) stílusú étrend megállításához, amely nagyobb zöldség-, gyümölcs- és teljes kiőrlésű gabonafélék beviteléből állt. 20 A főleg feldolgozott és sült ételekből, szerves húsokból és édességekből álló étrendi szokás, más néven déli stílusú étrend, a CKD-s betegeknél a halálozás fokozott kockázatával is összefüggésben van. 21

Összefoglalva, a vörös húsból származó fehérjebevitel pozitívan összefügg az ESRD megnövekedett kockázatával. A vörös hús helyettesítése más élelmiszer-fehérjeforrásokkal csökkentheti az ESRD kialakulásának kockázatát, különösen a magas kockázatú populációkban. Jövőbeli vizsgálatokra van szükség, hogy megerősítsük eredményeinket, és megvizsgáljuk az alapvető mechanizmusokat annak megvizsgálására, hogy a vörös húsban lévő savterhelés vagy más vegyületek miként súlyosbíthatják a CKD progresszióját.

Tömör módszerek

Tanulmány a népességről

Amint azt korábban leírtuk, a szingapúri kínai egészségügyi tanulmány 63 257 kínai felnőtt népességalapú kohorza, akik 45–74 évesek voltak a toborzás során 1993. áprilisától 1998. decemberéig. 30 A tanulmány olyan résztvevőket vett fel, akik állami lakótelepeken, 86 A szingapúriak százaléka lakott a toborzási időszakban. A résztvevőket a két nagy nyelvjárási csoporthoz, Hokkienhez és kantoni nyelvhez tartozókra is korlátoztuk, akik a szomszédos Fujian és Guangdong tartományokból származnak Kína déli részén. A toborzáskor, a tájékozott beleegyezés megszerzése után, képzett interjúkészítők személyes interjúkat folytattak a résztvevők otthonában strukturált, szkennerrel olvasható kérdőív segítségével, amely információt szerzett a demográfiai adatokról, a testmagasságról, a testsúlyról, a dohányzásról, a fizikai aktivitásról és a kórtörténetről. Az előző év szokásos étrendjét egy validált 165 tételes étkezési gyakorisági kérdőív segítségével rögzítettük. 30

Jelen tanulmányt a Szingapúri Nemzeti Egyetem Intézményi Felülvizsgálati Testülete hagyta jóvá. Minden résztvevő megalapozott beleegyezést adott.

A diéta és a kovariánsok értékelése

A szemikvantitatív élelmiszer-gyakorisági kérdőív tartalmazta a populáció 165 általánosan elfogyasztott élelmiszerét, amelyeket rizs és tészta, húsok (sertés/marha/birka, baromfi, hal és kagylók), zöldségek, gyümölcsök, szójaételek, hüvelyesek, tejtermékek, italok, fűszerek és tartósított ételek. A résztvevőket arra bízták, hogy fényképek segítségével válasszanak nyolc frekvenciakategóriát (a „soha vagy alig vagy soha” és a „napi kétszer vagy többször”) és három adagméretet (kicsi, közepes, nagy). Az előzőekben leírtak szerint az élelmiszerek tápanyag-tápanyagai a szingapúri élelmiszer-összetétel adatbázisból származnak, amelyet ezzel a kohorszos vizsgálattal együtt fejlesztettek ki, és amely egy élelmiszer-tápanyag adatbázis, amely felsorolja a 96 tápanyag/nem tápláló vegyület 100 g-os szintjét főtt étel és ital a szingapúri kínai étrendben. 30

Az étkezési gyakorisági kérdőívet ezt követően két 24 órás visszahívással és az étkezési gyakorisági kérdőív újbóli beadásával validálták 810 kohorsz résztvevő között. A korrelációs együttható e két módszerrel az egyes étrend-összetevők számára 0,24 és 0,79 között mozgott, és a legtöbb energia és tápanyag párjának átlagértékei közötti különbségek egymás értékeinek 10% -án belül voltak. 30

Esemény ESRD esetek és CKD halálozási esetek

A jelenlegi elemzés 60 198 résztvevő adatait tartalmazta, miután 110 résztvevőt kizártak, akiknél diagnosztizálták az ESRD-t, és további 1927 résztvevőt, akiknél diagnosztizálták a rákot. További 1022 résztvevőt, akik extrém kalóriabevitelt jelentettek (nők esetében 3000 kcal/d, férfiaknál 3700 kcal/d), szintén kizárták az elemzésből.

Statisztikai elemzések

Az elsődleges eredményt az incidens ESRD, a másodlagos eredményt pedig az incidens ESRD vagy CKD halálozásként határozták meg ebben a vizsgálatban. Az egyes résztvevők személyi éveit az alapinterjú dátumától a jelentett ESRD, a nyomon követés elvesztése, a halál vagy a 2012. december 31-i dátumig számították, attól függően, hogy melyik következik be előbb. Az alapszintű jellemzők közötti különbségeket az ESRD státus szerint a kategorikus változók chi-négyzet próbájával, a folyamatos változók esetében pedig a t teszttel vizsgáltuk. A fehérje és az élelmiszerforrások étrendi bevitelét a sűrűségbevitel kvartilisében elemeztük. A Cox arányos veszélyek regresszióját alkalmazták az ESRD kialakulásához szükséges HR és annak 95% -os CI kiszámításához, összehasonlító csoportként az étrendi bevitel legalacsonyabb kvartilisét használva. Az arányos veszélyek feltételezése teljesült, és a tanulmányunkban nem figyeltek meg szignifikáns kölcsönhatást az idővel az érdeklődésre számot tartó változók esetében.

A táplálék, a fehérje és a szójafehérje energia-kiigazított bevitelét a maradék módszerrel számoltuk, hogy ellenőrizzük a teljes energiafogyasztás által okozott lehetséges zavarokat és eltávolítsuk a teljes energiafogyasztás miatti idegen változásokat. 32 Ebben a módszerben lineáris regressziót alkalmaztak az élelmiszer-változó regressziójához a teljes energiafogyasztással a maradványok megszerzéséhez. Ezután az élelmiszer változó értékét a lakosság átlagos energiafogyasztásánál hozzáadták a maradékhoz, hogy jobban értelmezhető legyen. Az egyes energiával korrigált táplálék/tápanyagok bevitelének kvartilis szintjeit a kohorsz összes tanulmányi résztvevője közötti megoszlásukból származtatták. Az összes energiafelvételt (kcal/d) kovariátként is szerepeltették ebben a maradék modell módszerben. 32 A trend vizsgálatát úgy végeztük, hogy a kvartilis kategóriákban a bevitel medián értékeit használtuk folyamatos változóként a Cox regressziós modellekben.

A potenciális zavarók kiválasztása elsősorban azon táplálékbevitel vagy az ESRD kockázatának összefüggéseinek előzetes megfontolásán alapult ebben a populációban. Három különböző analitikai modellt alkalmaztak: (1) Az 1. modell (alapmodell) tartalmazta az életkort (éveket), a nemet, az alapinterjú évét (1993–1995, 1996–1998), a nyelvjárást (Hokkien/kantoni) és az iskolai végzettséget ( egyik sem, általános iskola, középiskola vagy magasabb); (2) a 2. modell az 1. modell összes változóját és a következő változókat tartalmazta: dohányzási állapot (soha, soha), alkoholfogyasztás (nincs, alkalmanként, hetente, naponta), testtömegindex (2), fizikai aktivitás (bármely heti meghatározásként) mérsékelt aktivitás, erőteljes tevékenység vagy megerőltető, legalább 30 percig tartó sportolás, igen vagy nem), az orvos által diagnosztizált magas vérnyomás, cukorbetegség, szívkoszorúér-betegség és szélütés (minden betegség esetén igen vagy nem) előzményei és teljes energiafogyasztása; és (3) a 3. modell tartalmazta az 1. modell összes változóját, valamint a vörös hús, baromfi, hal és kagyló, tojás, tejtermékek, szójaételek, hüvelyesek, zöldségek és gyümölcsök energiával módosított bevitelét (mindez kvartilisben).

Halston és munkatársai által leírt módszerrel modelleztük a vörös hús adagjának alternatív táplálékkal történő helyettesítését, például baromfit, halat, tojást, szóját és hüvelyeseket. 19 és Bernstein és mtsai. Röviden, a szubsztitúciós elemzést úgy végeztük, hogy az összes étrendi változót egyidejűleg folytonos értékekbe foglaltuk ugyanabban a többváltozós modellben. Ezután megbecsültük a relatív kockázatot, figyelembe véve az együtthatók közötti különbség exponenciáját. A megfelelő 95% -os CI-t ezután a két élelmiszer közötti kovariancia alapján származtattuk. A szubsztitúciós elemzés megkönnyítése érdekében a szingapúri Egészségfejlesztési Testület étkezési meghatározása alapján meghatároztunk egy adagot 90 g vörös húsnak, halnak vagy baromfinak, 53 g tojást és 80 g szóját és hüvelyeseket. 33

Az érzékenységi elemzést elemzésünk megismétlésével végeztük el olyan alanyokról, akiknek legalább 4 éves volt a nyomon követése (n = 57 864), és olyanokról, akiknek a kórelőzményében nem szerepelt cukorbetegség, magas vérnyomás, szívkoszorúér-betegség és agyvérzés (n = 42 039). az ESRD-vel kapcsolatos gyakori társbetegségek. Megismételtük a helyettesítés elemzését úgy is, hogy 100 g vörös húst „helyettesítettünk” 100 g alternatív táplálékforrásnak (azaz baromfinak, halnak, tojásnak vagy szójának és hüvelyeseknek).

Valamennyi elemzést az SAS 9.2 (SAS Institute Inc., Cary, NC) verziójával hajtottuk végre, és a statisztikai szignifikancia kétoldalas 0,05 valószínűségen alapult.

Közzétételek

Köszönetnyilvánítás

Köszönetet mondunk a Szingapúri Nemzeti Egyetem Siew-Hong Low-nak a szingapúri Kínai Egészségügyi Tanulmány terepmunkájának felügyeletéért, valamint Kazuko Arakawa és Renwei Wang számára a kohorsz-tanulmányi adatbázis fejlesztéséért és karbantartásáért. Végül elismerjük a szingapúri kínai egészségügyi tanulmány alapító kutatóját, Mimi C. Yu-t.

Ezt a tanulmányt a Nemzeti Egészségügyi Intézetek (R01 CA144034 és UM1 CA182876) támogatták.

Lábjegyzetek

Megjelenés előtt online megjelent. A megjelenés dátuma a www.jasn.org oldalon érhető el.

Lásd a kapcsolódó vezércikket: „Az étrendi vörös hús vese mérgező?” Az 5–7. Oldalon.