Wobbler-szindróma a lovakban

Szerzők: Fernanda C. Camargo, Animal and Food Sciences és Jennifer Janes, Veterinary Science

Bevezetés

A Wobbler-szindróma vagy a nyaki csigolya fejlődési rendellenessége (CVM) egy pusztító betegség, amely hatással lehet a ló neurológiai és mozgásszervi rendszerére. A gerinccsatorna szerkezeti szűkülete a csigolyák különböző rendellenességeinek következtében, és gerincvelő kompresszióhoz vezet. Ennek eredményeként a lovak spaszticitás, ataxia és a koordináció hiányának klinikai jeleit mutatják.

A nyaki csigolya instabilitása és a nyaki statikus szűkület a CVM két különféle típusa. A nyaki csigolya instabilitása dinamikus gerincvelő-kompressziót okoz - a nyak hajlításakor. A dinamikus elváltozással rendelkező lovak tipikusan 4-18 hónaposak, és a kompresszió helye jellemzően C3-5 (a 3. és 5. nyaki csigolya között).

A nyaki statikus szűkület jellemzően az 1 és 4 év közötti lovakat érinti, és a nyaki csatorna C5-7 szűkülete jellemzi (az 5. és 7. nyaki csigolya között). Az így kapott tömörítés statikus - a nyak helyzetétől függetlenül.

A dinamikus és a statikus tömörítés ezen megkülönböztetése a mielogram, egy diagnosztikai technika alapján történik, amelyet a jelen kiadvány később tárgyal. Fontos megjegyezni, hogy a két osztályozás közötti különbségtétel nem mindig egyértelmű. A lovak beszámoltak arról, hogy beszűkült csatornájuk van (társul a nyaki statikus szűkülethez), amely C3-tól C7-ig terjed (beleértve a csigolyákat, amelyek általában mind a nyaki csigolya instabilitásával, mind a nyaki statikus szűkületével társulnak).

Ezt a betegséget számos fajtánál jelentették, a telivéreket, a negyedlovakat és a melegvérűeket érinti a leggyakrabban. A Th Miniatűr ló az egyetlen fajta, amely elkerülte a wobbler-szindróma diagnózisát.

Jellemzően a wobbler-szindrómát a fiatal lovak fejlődési betegségének tekintik, sőt egyes szerzők még a fejlődési ortopédiai betegségek osztályozásába is beletartoznak. A kutatók megvizsgálták ezt a betegséget 4 évesnél idősebb lovaknál, és arra a következtetésre jutottak, hogy ezt idősebb lovaknál is differenciáldiagnózisként kell megtartani.

Okoz

A lovaknál a wobbler-szindróma pontos oka nem ismert. Úgy gondolják, hogy a szindrómát genetikai hajlam, túlzott mennyiségű energia és egyéb tápanyagok táplálása, gyors növekedés, fizikai trauma, csökkent réz/megnövekedett cinkszint vagy ezen tényezők kombinációja okozza.

Nemi hajlam létezik, egyes jelentések szerint a férfiak hatszor gyakrabban érintettek, mint a nők. A nemek közötti különbség oka lehet az ösztrogén és a tesztoszteron növekedési ütemre gyakorolt ​​hatása. Klasszikusan az érintett ló hosszú nyakhosszúságú és nagyobb méretű, mint az életkornak megfelelő kontroll.

Sok vizsgálat történt a betegség genetikai összetevőjével kapcsolatban, beleértve a törzskönyv elemzését és a tenyésztési vizsgálatokat. Megerősített mének és kancák tenyésztési vizsgálata nem hozta az érintett utódokat. Noha az utódok nem voltak megerősített voblerek, más fejlődési ortopédiai betegségeket mutattak ki, beleértve az osteochondrosist, a fizitiszt és az összehúzódott inakat. Ez a tanulmány gyakorlatilag kizárta az egyszerű recesszív vagy egyszerű domináns öröklési módot, de nem zárta ki az összetettebb öröklési módot. A genetikai komponens továbbra is érdekes a további kutatások szempontjából.

A szindróma két oka a legkönnyebben kontrollálható: táplálkozási egyensúlyhiány és fizikai trauma.

A táplálkozási egyensúlyhiány elkerülhető egy olyan kiegyensúlyozott adag adagolásával, amely megfelel az adott lóosztály tápanyagigényének. A takarmányozással kapcsolatos további információkért keresse fel a Kentucky Cooperative Extension sorozatot a ló táplálkozásáról, ASC 111-115.

A fizikai trauma általában sérülésből származik, különösen akkor, ha egy fiatal lovat először kötnek meg, vagy ha egy lovat istállóba vetnek.

Klinikai jelek

lovakban

Wobbler-szindróma

A fénykép jóvoltából Danielle Lyonnais

A fejlődési rendellenességek a CVM típusától függően leggyakrabban a 3-4, 4-5 vagy 5-6 nyaki csigolyák között fordulnak elő. Az elváltozások leggyakrabban a C3-4 vagy C4-5 esetében fordulnak elő a nyaki csigolya instabilitása és a kompresszió C5-6 vagy C6-7 esetén a nyaki statikus stenosis esetén. A nyaki csigolyákon azonban rendellenességekről, elváltozásokról és összenyomódásról számoltak be.

Ezek a rosszul formált vagy összenyomott csigolyák a gerincvelőhöz nyomódnak, és zavarják az agy által küldött üzeneteket. Az agyból a lábakba történő normális idegátvitel zavarása ekkor a koordináció észrevehető hiányához vezet (ataxia). Ataxia általában a hátsó negyedben látható. Mivel az állapot továbbra is fennáll, a fogyás és a gyengeség észrevehető lehet. A klinikai tünetek hirtelen vagy fokozatosan jelentkezhetnek, ismert vagy feltételezett traumát követően, és súlyosbodhatnak halálig, bár a wobbler-szindróma okozta halál szokatlan. A ló enyhe javulási periódusokat mutathat, de soha nem gyógyul meg teljesen, ha nem alkalmaznak agresszív kezelést.

A „Wobbler sarka” egy másik klinikai jel, amely akkor fordul elő, amikor a ló a szindróma előrehaladott stádiumában van, és nyilvánvaló a koordináció hiánya. Jellemzője, hogy a ló a hátsó lábával előre nyúlik, és az első láb sarka hagymáit megkönnyíti. Ez a művelet sántaságot okozhat, tovább bonyolítva a szindrómát.

Wobbler-szindróma

A fénykép jóvoltából Danielle Lyonnais

Wobbler-szindróma

A fénykép jóvoltából Danielle Lyonnais

Wobbler-szindróma

A fénykép jóvoltából Danielle Lyonnais

Wobbler-szindróma

A fénykép jóvoltából Danielle Lyonnais

Diagnózis

Fontos megérteni, hogy a többféle kórfolyamat ataxiához vezethet egy lóban, ideértve a wobbler-szindrómát, a ló protozoa myeloencephalitist (EPM), a nyugat-nílusi vírust (WNV), a keleti és a nyugati ló encephalitist, a ló herpesz vírusát (EHV) ), veszettség, trauma, ló motoros idegsejt betegség és ló degeneratív myeloencephalopathia (EDM). Ezért az állatorvos által végzett alapos neurológiai vizsgálat és diagnosztikai értékelés a tulajdonos megfigyelésével és a ló oltási állapotának ismeretével együtt elengedhetetlen a megfelelő diagnózis érdekében.

A gerincvelő károsodásának diagnosztizálásához a nyaki régió minőségi röntgenfelvétele szükséges. A röntgenfelvétel méri a nyaki gerinccsatorna átmérőjét, hogy összehasonlítsa azt a kialakult arányokkal, hogy szűkült helyek azonosíthatók legyenek.

A mielogramot is használják. Meghatározza, hogy a tömörítés dinamikus vagy statikus. Ez az eljárás általános érzéstelenítésben történik, és magában foglalja a rádió-átlátszatlan festék injektálását a fej mögötti régióba a gerincvelőt körülvevő területen. Röntgenfelvétel készül
azonnal az injekció beadása után.

A kiváló minőségű röntgenfelvétel és a mielogram drága lehet, és speciális felszerelést és szakértelmet igényel. A lótulajdonosok és az állatorvosok olcsóbb vizsgálatokat végezhetnek annak megállapítására, hogy a ló rendelkezik-e CVM-mel.

Az első jel, amely arra készteti a tulajdonosot, hogy adminisztrálja ezeket a vizsgálatokat, a hátsó lábak koordinációjának hiánya. A lovak látásukkal kompenzálhatják az elülső végtagok koordinálását, de vizuálisan nem képesek kompenzálni a hátsó lábukat, ezért megbotlik.

A ló kis körbe fordítása gyors és egyszerű teszt a wobbler-szindróma kimutatására. A szindrómában szenvedő ló kihúzza a hátsó lábakat, miközben megfordul. A lónak is gondjai lesznek a biztonsági mentéssel. Ahelyett, hogy a ló átlósan, kétüteműen támasztaná elülső lábaival a szokásos módon, a ló az elülső lábaival addig hátrál, amíg kellemetlen lesz, majd a hátsó lábakkal hátra ugrik.

A wobbler-szindróma kimutatásának másik módja a kilengési teszt. Két ember szükséges az adminisztrációhoz. Az egyik ember elsétálja a lovat, míg a másik megragadja a farkát, és az egyik oldalra húzza a lovat. Egy normális ló megengedi, hogy ez egyszer megtörténjen, mielőtt gyorsan helyrehozná magát. A wobbler-szindrómát mutató ló azonban nem tudja megmondani, hogy hol vannak a végtagjai, különösen a hátsó végtagjai, így könnyedén áthúzhatja az oldalt.

A harmadik, rutinszerűen használt egyszerű teszt a ló farkának felemelése. Ha egyáltalán nem következik be ellenállás, akkor a lónak valamilyen problémája van a gerincvelőjének normális idegműködésével. A farokellenállás gyengesége oka lehet a gerincvelőre gyakorolt ​​nyomás, amelyet a nyaki csigolyák rendellenességei okoznak. Forduljon állatorvosához, ha gyanítja, hogy lovának wobbler-szindróma vagy bármilyen más neurológiai betegség alakult ki.

Kezelések

Az ebben a szindrómában szenvedő lovak gyógyszeres terápiával, műtéttel vagy agresszív kezeléssel kezelhetők.

Bizonyos gyógyszerek csökkentik az idegszövet duzzadását és a koponyaűri nyomást. Néhány ilyen gyógyszer például az ozmotikus szereket (például mannitot), dimetil-szulfoxidot (DMSO) és diuretikumokat (például furoszemidet). A szteroidokat klinikailag gyakran használják gerincvelő és fej trauma esetén, de a kísérletek nem mutattak hasznot a wobbler-szindróma szempontjából, mert a szteroid terápia a gerincvelőben fellépő akut gyulladás kezelésére irányul, amely a kompresszióból adódik, de nem oldja meg az alapproblémát.

A műtét során titánkosarat helyeznek a csigolyatestekbe a tömörítés helyén, amely a csigolyák fúziójának elősegítését szolgálja a kompresszió enyhítésére. A csontok fúziója segít eltávolítani a szomszédos csigolyák fejlődési rendellenességei vagy rendellenességei által okozott instabilitást. A műtét megfelelő esetekben megfelelő; fontos figyelembe venni az összenyomódások számát és helyét, az ataxia mértékét, a klinikai tünetek időtartamát és a ló rendeltetésszerű használatát. A műtét jelentős műtét utáni gyógyulási időt is igényel a megfelelő gyógyulás érdekében. Hosszú távon a teljes gyógyulás és a normál sporttevékenységhez való visszatérés az esetek 50-55% -ában fordult elő, beleértve a műtéti kezelést. A betegség későbbi megjelenési kora (2–4 év) miatt egyes állatok nem feltétlenül térnek vissza, de képesek megfelelően versenyezni más országokban.

A gyógyszeres terápia és a műtét nagyon költséges, és nem mindig praktikus a legtöbb lótulajdonos számára. Az agresszív táplálkozásmenedzsment és az ellenőrzött testmozgás a korai diagnózissal párosulva nemrégiben bizonyult sikeresnek. A kezelés a növekedési sebesség normalizálására irányul, és lehetővé teszi a csontok megfelelő átalakítását a nyaki csatornán belül. A testmozgás korlátozott a trauma valószínűségének csökkentése érdekében. A táplálkozás a megfelelő kalcium- és foszfortartalomra, valamint a réz- és cinkpótlásra összpontosít. A minőségi füves széna takarmányforrásként szolgálhat. Ez a terápia időt és türelmet igényel, mielőtt az eredmények megjelennek. Szorosan működjön együtt állatorvosával vagy lóhosszabbító szakemberével, hogy megállapítsa lova megfelelő táplálkozási igényeit.

Következtetés

A Wobbler-szindróma jelentősen befolyásolja az érintett lovak sportpotenciálját, és sokféle módon - anyagi és érzelmi szempontból is - befolyásolja a lóipart. A diagnózis felállításakor a tulajdonosoknak gyakran nehéz döntést hozniuk a kezeléssel kapcsolatban. Erősen fontolóra kell venni az eutanáziát, mivel a wobbler-szindróma nem biztonságos a ló és a lovas számára.

A jelenlegi molekuláris és genetikai technikákat használják a kutatók arra a törekvésre, hogy megválaszolják a genetika pontos szerepét a betegség kialakulásában. Kutatások folynak a jelenlegi képalkotó technikák alkalmazásával a csigolya szerkezetének és a csontanyagcserének az újraértékelésére is.

Mindezek a kutatások a wobbler-szindróma patogenezisének további tisztázására összpontosulnak a betegség kezelésének és terápiás gyakorlatának javítása érdekében.