A fogyatékosság, a pszichológiai állapot és a komorbiditás hatása az elhízott alanyok által észlelt, az egészséggel kapcsolatos életminőségre

Lorenzo Maria Donini

pszichológiai

Orvosi Kórélettani, Élelmiszertudományi és Endokrinológiai Szakosztály

Kísérleti Orvostudományi Tanszék, Római Sapienza Egyetem

Piazzale Aldo Moro 5, IT – 00185 Róma (Olaszország)

Kapcsolódó cikkek a következőhöz: "

  • Facebook
  • Twitter
  • LinkedIn
  • Email

Absztrakt

Bevezetés

Az elhízás gyorsan növekvő közegészségügyi probléma, amely világszerte egyre több országot érint és jelentős pénzügyi és egészségügyi terheket jelent. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az elhízás 1975 óta csaknem megháromszorozódott; 2016-ban több mint 1,9 milliárd felnőtt volt túlsúlyos (közülük több mint 650 millió elhízott), a prevalencia becslése szerint a túlsúly 39%, az elhízásé pedig 13%. Azt is megállapították, hogy a világ népességének nagy része olyan országokban él, ahol a túlsúly és az elhízás több embert öl meg, mint alulsúlyos [1].

12 metaanalízis/áttekintés nemrégiben készült áttekintése megerősítette az elhízásnak az egészséggel kapcsolatos életminőségre (HRQoL) gyakorolt ​​jelentős és negatív hatását a fizikai és mentális egészségi állapotra, a társas kapcsolatokra, valamint a környezeti és gazdasági tényezőkre való tekintettel [2]. Különösen a fizikai fogyatékosság gyakran társul az elhízással, mivel szoros kapcsolatban áll a gyengítő társbetegségek (2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás, koszorúér-betegség, pangásos szívelégtelenség, asztma, krónikus hátfájás, osteoarthritis) kialakulásával, vagy egyszerűen betegségként közvetlen következménye egyes egyéneknek a zsírfelesleg feleslege a csökkent sovány testtömeg mellett [3-7].

Az elmúlt évtizedekben a krónikus rendellenességek növekvő gyakorisággal fordultak elő a javult társadalmi körülmények, a jobb megelőző közegészségügyi stratégiák, az orvosi fejlődés és az emberi élet teljes meghosszabbítása miatt. A krónikus betegségeket, mint az elhízást, lassú előrehaladás és hosszú időtartam jellemzi, és ami a legfontosabb, ritkán mutatják meg a normál fiziológiai állapot teljes fordulatát. Ezért a HRQoL javulása ezekben az állapotokban elsődleges terápiás célponttá vált [8], és a betegek perspektíváit az orvosi közösség jobban figyelembe vette. A HRQoL az orvosi kezelések hatékonyságának elsődleges céljává vált, és egyes esetekben legyőzte az egészséggel kapcsolatos terápiás célokat [9]. Az életminőség (QoL) fogalmát a WHO úgy határozta meg, hogy „az egyének felfogják élethelyzetüket abban a kultúrában és értékrendben, amelyben élnek, valamint céljaikhoz, elvárásaikhoz, normáikhoz és aggályaikhoz viszonyítva. . ” Különösen a WHO értékeli az egyes személyek életminőségének észlelését a mindennapi életkörülményeik összefüggésében [10, 11].

A HRQoL különböző területekre osztható (pl. Fájdalom, fizikai, szociális és funkcionális károsodás), és különböző kritériumok alapján határozható meg (pl. A mindennapi élet tevékenységének korlátai [ADL], a munkában való részvétel vagy a szociális interakciók nehézségei, korlátozott mobilitás) . Kulcsfontosságú kérdés, amelyet figyelembe kell venni az elhízás felmérésében és kezelésében, mivel egyrészt ezeknél a betegeknél az összes HRQoL-terület súlyosan érintett lehet, másrészt az észlelt HRQoL befolyásolhatja a klinikai lefolyást és az eredményt kezelések.

Hipotézisünk az, hogy a klinikai állapot és a pszichológiai tünetek jelenthetik az elhízás jelenlétével összefüggő HRQoL fő meghatározóit. Jelen tanulmány célja az elhízás és a HRQoL közötti összefüggés értékelése és annak megállapítása, hogy ezeket az asszociációkat módosítják-e a társbetegségek és a rendellenes pszichés állapot.

Mód

Toborzás és a minta jellemzői

2012 júniusa és 2016 augusztusa között 273 elhízott személyt (199 nő és 74 férfi) toboroztak az ambuláns betegek körébe, akik az Elhízás Gondozásával Foglalkozó Szakosított Központba (CASCO) kerültek a Kórélettani, Élelmiszertudományi és Endokrinológiai Szakosztály Kísérleti Orvostudományi Osztályán, Az Umberto I. Egyetemi Kórház (Római Sapienza Egyetem, Olaszország) és a San Camillo-Forlanini Kórház (Róma, Olaszország). Ők képviselik az összes potenciálisan alkalmas alany 45% -át, akikre a két klinikai környezetre hivatkoztak. A felvételi kritériumok a kérdőív kitöltésére vonatkozó utasítások betartásának képessége voltak, testtömeg-index (BMI) ≥30 kg/m 2 és életkor ≥18 és