A jugularis vénás nyomás egyszerűsített értékelése: a jugularis vénák belégzési összeomlásának jelentősége

Absztrakt

A jugularis vénás pulzus (JVP) értékelése továbbra is a fizikális vizsgálat egyik legfontosabb eleme. Sajnos a vizsgálat a legtöbb orvos számára továbbra is nehéz, mivel a hagyományos módszertant nem használják vagy értik általában. Az echokardiográfia kimutatta, hogy a jobb pitvari nyomás normálisan pontosan megjósolható az alsó vena cava 50% -os belégzési összeomlásának megfigyelésével. Ezt a megállapítást a klinikai vizsgálathoz igazítottuk, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a jugularis véna mély inspiráció alatt összeomlik, akkor mind a jobb pitvari nyomás, mind a JVP normális. Javasoljuk, hogy ezt a megállapítást, amelyet a legtöbb beteg könnyen felismerhet, beépítsék standard megfigyelésként a JVP értékelésébe. Tehát, fekvő helyzetben értékelve, a nem nyúlt nyaki vénák rendellenesen megemelkedett vénás nyomást jeleznek, míg a látható vénák, amelyek mély inspiráció alatt vagy erőteljes szippantással omlanak össze, normális JVP-t, és azok, amelyek nem (vagy alig) látható, hogy az összeomlás alacsony JVP-t jelez. Ez a módszertan alkalmazható a legtöbb klinikai helyzetben.

jugularis

Bevezetés

A jugularis vénás nyomás (JVP) értékelése kritikus fontosságú minden olyan rendellenesség értékelése és kezelése szempontjából, amely magában foglalja az extracelluláris térfogat és/vagy a szívműködés változását. Hipotenzióval, syncopéval, mellkasi traumával vagy bármely olyan klinikai szituációval küzdő betegeknél, ahol a nehézlégzés jelent problémát, a JVP pontos értékelése a vizsgálat sarkalatos első lépése. A kezdeti differenciáldiagnosztikát, az azonnali terápiákkal kapcsolatos ágy melletti döntéseket és a tesztelés triagiáját gyakran befolyásolja a JVP klinikusának értékelése. A megfigyelés döntő fontossága ellenére sok klinikus kevéssé bízik abban, hogy képesek pontosan meghatározni a JVP-t. Valójában az orvosi dokumentumok áttekintése gyakran nem tárja fel a JVP leírását, vagy olyan homályos kifejezéseket, mint például a „lapos vagy elnyújtott” nyaki vénák, anélkül, hogy megemlítenék, hogyan szerezték meg ezeket a megfigyeléseket. A JVP meghatározásának technikáját tankönyvekben és áttekintésekben 1 írták le, de kevés vizsgálatot végeztek az újabb képalkotási módokból származó információknak a vizsgálat teljesítményébe való beépítésével kapcsolatban.

A JVP klinikai értékelése

Az alsó vena cava belégzési összeomlása a jobb pitvari nyomás méréseként

A katéteres vizsgálatok viszonylag következetlen összefüggéseket mutattak ki a JVP vizuális becslése és a mért központi vénás nyomás (CVP) vagy a jobb pitvari (RA) nyomás között 6,7. Megfordítva, kiderült, hogy az RA nyomás jól korrelál az echokardiográfiával értékelt inferior-phasic mozgással és az alsó vena cava (IVC) méretével. A 2 cm-nél nagyobb IVC és az átmérő legalább 50% -os csökkentése, mély belégzéssel vagy „szippantással” (kavális index) normális RA nyomásra utal. Egy nemrégiben készült tanulmány összehasonlította a JVP klinikai vizsgálatát mindkettővel. az RA nyomásának echokardiográfiai becslése és közvetlen nyomásmérés katéteres technikákkal 6. Az orvosi rezidensek a betegek 37% -ában nem tudták azonosítani a jugularis vénát. Másrészt az echokardiogram által meghatározott RA nyomás 90% -os korrelációt mutatott a közvetlenül mért RA nyomásokkal. A megnövekedett RA nyomás előrejelzésében az IVC átmérője 78% -os pontosságot mutatott, Cook Cook, Simel DL pedig a kavális indexét. A racionális klinikai vizsgálat. Ennek a betegnek rendellenes a központi vénás nyomása? JAMA. 1996. február 28.; 275 (8): 630–634. [PubMed] [Google Tudós]