A ketogén étrend előnyei és hátrányai: áttekintő cikk

Közzétett: 2020. augusztus 10. (a történelem megtekintése)

DOI: 10.7759/healus.9639

Idézd ezt a cikket: Batch J T, Lamsal S P, Adkins M és mtsai. (2020. augusztus 10.) A ketogén étrend előnyei és hátrányai: Felülvizsgálati cikk. Cureus 12 (8): e9639. doi: 10.7759/healus.9639

Absztrakt

A ketogén étrend (KD) az utóbbi évtizedben óriási népszerűségre tett szert, elsősorban a fogyás rövid távú sikeres hatása miatt. Az Egyesült Államokban a KD-t számos betegpopulációban alkalmazzák a testsúly kezelésében, annak hatékonyságára és kockázataira vonatkozó korlátozott bizonyítékok ellenére. Ez az irodalmi áttekintés a KD krónikus alkalmazásával járó előnyökről és kockázatokról nyújt információt, beleértve annak metabolikus, endokrinológiai és kardiovaszkuláris hatásait.

Bevezetés és háttér

Az elhízást az egyén testtömeg-indexe (BMI) alapján osztályozzák. A 18,5-24,9 kg/m 2 BMI-t tekintik normális tartománynak, míg a 25,0-29,9-es BMI-t túlsúlyosnak, a ≥ 30-as BMI-t pedig elhízottnak (további I. elhízási osztályba sorolják, ha a BMI 30,0- 34,9, II. Osztály, ha a BMI 35,0-39,9 között van, és a III. Osztály, ha a BMI ≥40,0). 2016-ban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentése szerint világszerte több mint 1,9 milliárd (39%) felnőtt volt túlsúlyos, és közülük több mint 650 millió (13%) elhízott [1]. Az elhízás több társbetegséggel jár együtt, beleértve a 2-es típusú cukorbetegséget, a magas vérnyomást, a szív- és érrendszeri betegségeket (CVD), a rákot, az alvási apnoét és az elhízás-hipoventilációs szindrómát (OHS). A különböző tápláléktípusok különböző makrotápanyag-korlátozásokon alapuló hatékonysága vita tárgya volt az elmúlt években. Egyes kutatók támogatják a szénhidrát (CHO) korlátozását, míg mások támogatják a fehérje vagy zsír csökkentését [2].

Ez az áttekintő cikk a KD ketogén étrendre összpontosít, amelyet alacsony szénhidráttartalmú étrendként (LCD) definiálnak, mérsékelt mennyiségű fehérje korlátozással a ketózis kiváltására a zsírbevitel korlátozása nélkül [3]. A KD fogalmát kezdetben 1921-ben fejlesztette ki Dr. Russel Wilder a gyermekkori betegek refrakter rohamai kezelésére [4]. Eredetileg az étrend a zsír: CHO és fehérje 4: 1 arányú arányából állt. A zsír a kalóriabevitel 90% -át biztosítja felfelé [5]. Ennek az étrendnek minden változata, akár állati, akár növényi eredetű származékokkal jár, a CHO teljes bevitelének szigorú korlátozásán alapul, azzal a céllal, hogy kevesebb, mint 50 g/nap legyen. Egy jól megfogalmazott KD mérsékelten korlátozza a fehérje bevitelt 1 g/lb testtömeg alatti értékre, vagy 1,5 g/lb testtömegre a nehéz gyakorlatokat végző egyéneknél. Ezenkívül az étrend nem korlátozza a zsírbevitelt, miközben csökkenti az étvágyat és a kalóriabevitelt, ami az étrend megkezdése után súlycsökkenést eredményez [6].

A CHO nélkülözése és a glikogénkészletek kimerülése után a test metabolikus változásokon megy keresztül, hogy glükoneogenezissel és ketogenezissel energiaforrást biztosítson a test számára. A glükoneogenezis három napig tartható fenn az LCD betartásával, és ezt követően további energiaforrásokra van szükség a test és az agy anyagcsereszükségleteinek kielégítéséhez. Itt válik elengedhetetlenné a ketogenezis folyamata, majd a ketok testek képződését használják fel elsődleges energiaforrásként a mitokondriummal rendelkező sejtek, és ami a legfontosabb, az agy [6].

Felülvizsgálat

1. Ketogén étrend és kardiovaszkuláris kockázati tényezők

A Santos és munkatársai által végzett klinikai vizsgálatok szisztematikus áttekintésében és metaanalízisében összesen 23 randomizált, kontrollált vizsgálatot elemeztek, amelyek 17 klinikai vizsgálatnak felelnek meg. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az LCD pozitív hatással van a testtömegre, a BMI-re, a hasi kerületre, a vérnyomásra, a nagy sűrűségű lipoprotein-koleszterinre (HDL-C), a trigliceridekre, a glikémiára, a hemoglobin A1c-re (HbA1c), az inzulinra és a C-reaktív fehérjére (CRP). ) [2]. A szív- és érrendszeri kockázati tényezőkre gyakorolt pozitív hatás ellenére azonban nincs elegendő adat a KD hosszú távú alátámasztására, mivel a vizsgálatok viszonylag rövidebb időtartamúak voltak, csak 3 és 36 hónap között mozogtak.

Egy másik metanalízis során, amelyet Bueno és munkatársai végeztek, összesen 13 randomizált, kontrollált vizsgálatot vizsgáltak. A szerzők statisztikailag szignifikáns eredményekről számoltak be a beavatkozás első hat hónapjában, de hosszabb, 12-24 hónapos időszakokban az eredmények statisztikai szignifikanciája csökkent. Az elemzett tanulmányok többségében a CHO bevitele meghaladta a megengedett protokollt, ami kevesebb, mint napi 50 g CHO volt. Ezek a követési periódus alatt talált hasonlóságok valószínűleg hozzájárultak a statisztikai szignifikancia megfigyelt csökkenéséhez [7]. A nagyon alacsony szénhidráttartalmú ketogén étrendet (VLCKD) követő résztvevőknél az alacsony sűrűségű lipoprotein-koleszterin (LDL-C) szintje szignifikánsan nagyobb mértékben nőtt, mint az alacsony zsírtartalmú étrendet (LFD) követő résztvevőkhöz képest (95% CI: 0,04-0,2; p = 0,002). Az LDL-C ezen növekedése később felgyorsult érelmeszesedés kialakulásához vezethet, és növeli a CVD-vel kapcsolatos kockázatokat.

A hosszú távú kardiovaszkuláris következményekkel kapcsolatos bizonyítékok hiánya azt jelzi, hogy a KD ellen vagy javára szóló ajánlások megfogalmazásának további vita tárgyát kell képeznie. A Philadelphia Veterans Affairs Medical Center járóbeteg-ellátásában végzett randomizált, kontrollált vizsgálatban ≥18 éves, ≥35 kg/m 2 BMI-vel rendelkező felnőttek között 64 résztvevőt osztottak be LCD-re, 68 résztvevőt pedig hagyományos diéta. A vizsgálat megkezdésének egyéves elemzése kedvező metabolikus hatást mutatott az aterogén diszlipidémiára és a glikémiás kontrollra az LCD-n résztvevőknél, összehasonlítva a hagyományos étrend résztvevőivel [8]. Az LCD-csoportba sorolt résztvevők átlagos súlyváltozása -5,1 ± 8,7 kg, míg a hagyományos étrend-csoportnál -3,1 ± 8,4 kg volt. A súlyváltozás különbségei azonban nem voltak szignifikánsak [-1,9 kg (95% CI: -4,9-1,0 kg), p = 0,20]. Ez megerősíti a hosszú távú LCD alacsony fenntarthatóságát és a lefogyott súly visszaszerzésének nagy valószínűségét.

Differenciálás a zsírforrásokban

Amint arról Seidelmann et al. egy prospektív kohortos vizsgálatban és meta-elemzésben nemcsak a CHO korlátozásáról van szó, hanem a bevitt ételek minőségéről is. A vizsgálat elsődleges eredménymérője a minden okból eredő halálozás volt. A többváltozós beállítás és a medián 25 éves követési periódus után U-alakú összefüggést figyeltünk meg a CHO-ból felhasznált energia százalékos aránya és a mortalitás között [összesített kockázati arány (HR): 1,20 (95% CI: 1,09-1,32 alacsony esetén) CHO fogyasztás); összesített HR: 1,23 (95% CI: 1,11–1,36 magas CHO-fogyasztás esetén)] az Atherosclerosis Risk in Communities (ARIC) kohorszban. A szerzők hangsúlyozták, hogy mindkettő alacsony (70%) magasabb mortalitást eredményezett a mérsékelt CHO bevitelhez képest. Az eredmények további elemzése kimutatta, hogy a halálozás rosszabb volt, ha a zsír- és fehérjeforrások állati eredetűek, nem pedig növényi eredetűek. Kapcsolat állhat fenn a csökkenő halálozási arány és a hosszú távú megközelítési megfontolások között a CHO növényi eredetű zsírokkal és fehérjékkel, például zöldségekkel, dióval és teljes kiőrlésű termékekkel való helyettesítése között [10].

Egy metaanalízis, amely 13 tanulmányt tartalmazott, annak megvizsgálását tűzte ki célul, hogy a VLCKD-be beosztott résztvevők (étrend-korlátozás ≤50 g CHO/nap) jobb hosszú távú testtömeg- és kardiovaszkuláris rizikófaktor-kezelést érjenek el, összehasonlítva a hagyományos LFD-hez rendelt résztvevőkkel (az étrend korlátozása 14 résztvevőnél 10% -ra, hat résztvevőnél pedig> 20% -ra. Ezenkívül hét résztvevőnél abbahagyták az alapszintű diabéteszes gyógyszereket, 10 résztvevőnél csökkentek az alapszintű gyógyszerek, míg négy résztvevőnek változatlan követelményei voltak a kiindulási gyógyszerekkel kapcsolatban [15].

Hasonló megfigyelési vizsgálatot hajtottak végre Leow és mtsai. a VLCKD glikémiás előnyeinek értékelése 1-es típusú cukorbetegségben diagnosztizált betegeknél. A vizsgálatban összesen 11 alkalmas résztvevő vett részt a vizsgálat felvételi kritériumai alapján, amelyek magukban foglalták a ≥2 éves 1-es típusú cukorbetegséget, az inzulinon kívül más gyógyszert nem szedtek, az éhomi vérben a béta-hidroxi-butirát szintje ≥0,4 mmol/l és a C- - peptidszintje