Krónikus kolecisztitisz a gyermekpopulációban: alulbecsült betegségfolyamat

Brian P Blackwood

1 Gyermeksebészeti osztály, Ann és Robert H. Lurie Chicagói Gyermekkórház, Chicago, IL, USA

2 Általános Sebészeti Osztály, Rush University Medical Center, Chicago, IL, USA

Julia Grabowski

1 Gyermeksebészeti osztály, Ann és Robert H. Lurie Chicagói Gyermekkórház, Chicago, IL, USA

Absztrakt

Feltételezzük, hogy a krónikus kolecisztitisz okozza a gyulladásos betegségek többségét a gyermekpopulációban, és preoperatív ultrahanggal nehéz megjósolni.

Háttér:

Az epehólyag-betegség növekedése ellenére kevés adat áll rendelkezésre a gyermekkori kolecisztitiszről. A legtöbb gyermekgyógyászati vizsgálat inkább a kolelithiasisra és az epeúti diszkinéziára koncentrál, mint az gyulladásos epehólyag-betegségre.

Mód:

Egyetlen központú retrospektív vizsgálatot végeztünk minden olyan betegnél, akik kolecisztektómián estek át 1/1/10 - 1/1/15 között. Vonatkozó adatokat gyűjtöttünk ki, beleértve az életkort, a nemet, az akut és krónikus megjelenést, a tünetek időtartamát, a preoperatív képalkotási eredményeket és a műtéti patológiai eredményeket.

Eredmények:

A 170 azonosított beteg közül 129 (75,9%) nő és 41 (24,1%) férfi volt. Az átlagos életkor 14 év volt (4-23 év közötti tartomány). 76 betegnél akut tünetek jelentkeztek, a fájdalom átlagos időtartama 2 nap volt. Kilencvennégy betegnél krónikus tünetek jelentkeztek, a fájdalom átlagos időtartama 7,4 hónap volt. Nyolc betegnél (4,7%) volt preoperatív ultrahang, amely gyulladást sugallt, míg a többi csak cholelithiasisot mutatott. A patológia krónikus kolecisztitist fedezett fel 148-nál (87,1%). Azok között, akiknek krónikus kolecisztitisa volt kóros bizonyíték, preoperatív gyulladást csak 5 betegnél észleltek (3,3%).

Következtetés:

A krónikus kolecisztitisz a gyermekgyulladásos betegségek többségét okozza. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a legtöbb gyermekkorban a kolecisztektómia előtt gyulladás fordul elő. Az alulbecsült epehólyag-gyulladás késleltetheti a műtéti beutalást, növelheti a sürgősségi osztály és az elsődleges orvoslátogatásokat, és nehezebb műveletekhez vezethet. A sebészeknek mérlegelniük kell a korai kolecisztektómiát, ha kolelithiasis és tünetek jelentkeznek.

Bevezetés

A kolecisztitisz az epehólyag gyulladásos betegsége, amely gyakran a kolelithiasishoz kapcsolódik. Noha az elmúlt évtizedekben a gyermek epekőbetegségben fellépő laparoszkópos kolecisztektómiák növekedését figyelték meg, a gyermekkori kolecisztitiszről kevés adat áll rendelkezésre (1–5). A gyermekkori epehólyag betegséggel kapcsolatos szakirodalmi tanulmányok általában a hemolitikus rendellenességek, valamint az epeúti diszkinézia miatt másodlagos cholelithiasisra összpontosítanak, míg az akut vagy krónikus cholecystitis gyermekekről (1–4) kevés a vita.

Intézményünk megnövekedett számú gyermekkori beteg epehólyag-mintáját jelezte krónikus gyulladás esetén. A műtét előtti alapos értékelések, beleértve az ultrahangot is, a legtöbb műveletet tüneti kolelithiasis esetén végezték el, anélkül, hogy a kolecisztitist aggasztották volna. Ezért feltételezzük, hogy a krónikus kolecisztitisz okozza a gyulladásos betegségek többségét a gyermekpopulációban, és preoperatív ultrahanggal nehéz megjósolni.

Mód

Az IRB jóváhagyásának megszerzése után egyközpontú retrospektív felülvizsgálatot végeztek szabadon álló egyetemi gyermekkórházunkban. Az elektronikus orvosi nyilvántartást minden olyan gyermek esetében lekérdezték, akiknek kolecisztektómiája volt a 2010. január 1. és 2015. január 1. közötti időszakban. 47600, 47605, 47610, 30221071, 30221071, 30221996, 30221255, 30221265 és 70225013).

A nyilvántartásokat felülvizsgálták és releváns adatokat vontak ki, ideértve az életkort, a nemet, az akut és krónikus megjelenést, a tünetek időtartamát, a fehérvérsejteket, a műtét előtti képalkotási eredményeket, a műtéti beavatkozást és a műtéti patológiát. Az operatív idő és a főbb szövődmények az operatív nyilvántartásból kerültek rögzítésre.

A grafikonokat és táblázatokat az Excel segítségével készítettük. A statisztikai elemzést Student T-Test vagy ANOVA segítségével fejeztük be, ahol alkalmazható a Graph Pad Prism 6 szoftverrel. A különbségeket szignifikánsnak tekintettük p 1. ábrán). Csak ezeket a betegeket vizsgálva, akiknek krónikus kolecisztitisz patológiás bizonyítékai vannak, csak 5-nél (3,5%) volt preoperatív ultrahang, amely epehólyag-gyulladás jeleit mutatta. A fennmaradó patológiában gyulladás vagy normál epehólyag nélküli kolelithiasis (12 beteg), akut cholecystitis (9 beteg) és epehólyag-polip (1 beteg) tárult fel (1. táblázat).

A műtét előtt a betegek 87,6% -ánál kolelithiasis diagnosztizáltak, és nagyon kevesen (4,7%) diagnosztizálták gyulladásos betegség miatt. A műtétet követően azonban a patológia feltárta, hogy a betegek 87,1% -ánál krónikus kolecystitis diagnózisa volt

Asztal 1

A betegek jellemzői azt mutatják, hogy a betegek többsége nő és 14 éves átlagéletkorú. A betegek mind akut (44,7%), mind krónikus (55,3%) betegeknél jelentkeztek.

Akut tünetek (N)

Krónikus tünetek (N)

Laparoszkópos cholecysatectomia (N)

Nyílt kolecisztektómia (N)

Akut cholcystitis (N)

Krónikus kolecisztitisz (N)

Biliáris diszkinézia (N)

Akut cholcystitis (N)

Krónikus kolecisztitisz (N)

Cholelithiasis/epeúti diszkinézia (N)

Epehólyag polip (N)

A krónikus kolecisztitisz patológiás diagnózisával rendelkező betegek átlagos WBC-je 9,9 volt, és nem különbözött szignifikánsan az összes többi betegnél (p = 0,50). Nem volt különbség a műtéti időben a gyulladásosak és a nem szenvedők között, és egyik csoportban sem figyeltek meg nagyobb szövődményeket (0,053).

Vita

A felnőtt populációban a kolecisztitist évtizedek óta műtéti úton kezelik (5). Azonban, amint azt korábban említettük, az utóbbi években a gyermekpopulációban elvégzett kolecisztektómia számának növekedését figyelték meg (6, 7). Walker és mtsai. számoltak be arról, hogy a kolecisztektómiák ezen emelkedése az epeúti diszkinézia és más nem hemolitikus betegségek növekedésének tulajdonítható (8). Ez a tanulmány szintén növekedést mutatott, különösen a kolecisztitisz előfordulása a gyermekpopulációban 1997 és 2009 között, de nem részletezi tovább a kolecisztitisz jellegét (8). Egy másik elmélet a gyermek epekőbetegségének növekedéséről az, hogy ez az elhízás növekvő előfordulásának eredménye, amely a kolecisztitisz ismert rizikófaktora a felnőtt populációban (9-13). Walker és mtsai. azt is megállapította, hogy a vizsgált betegek 53% -ánál elhízottak vagy túlsúlyosak voltak.

Ezek a legutóbbi eredmények arra késztettek bennünket, hogy vizsgáljuk meg a saját intézményünkben végzett kolecisztektómiák hátterét. Konkrétan azokat a betegeket kívántuk elemezni, akik epehólyag-gyulladás miatt kolecisztektómián estek át, hogy jobban megértsék az ebben a populációban előforduló patofiziológiát. Ötéves áttekintésünk a laparoszkópos kolecisztektómiákról kimutatta, hogy a krónikus kolecisztitisz sokkal elterjedtebb betegség, mint korábban leírták. Érdekes, hogy tanulmányunkban a betegek nagy többségének (87,1%) a krónikus kolecisztitisznek megfelelő patológiai eredményeket találtak, annak ellenére, hogy a betegek 44,7% -ánál akut tünetek jelentkeztek, és csak 55,3% -uknál volt krónikus krónikus kórelőzmény. tünetek.

Míg a felnőtt betegek körében a kolecisztitiszről szóló szakirodalom hatalmas mennyiségű, a gyermekpopulációban meglepően nagyon kevés irodalom található a kolecisztitiszről. A gyermekkori kolecisztitisz növekvő előfordulása esetén feltétlenül meg kell értenünk a bekövetkező kórélettani folyamatokat e gyermekek jobb kezelése érdekében. A felnőttek irodalmában bizonyítékok vannak arra, hogy az akut kolecystitis hátterében a korai kolecisztektómia felülmúlja a késleltetett kolecisztektómiát (14-19). Ezek a tanulmányok a morbiditás és a kórházi tartózkodás hosszának jelentős javulására hivatkoznak, amikor korai beavatkozást végeznek akut kolecisztitisz hátterében. Ezenkívül bizonyíték van a kórházi költségek csökkenésére, amikor az akut kolecisztitist kolecisztektómiával kezelik a bemutatás első 24 órájában (20).

Fontos, hogy az akut kolecisztitisz kezelésével kapcsolatos felnőttkori szakirodalomban rendelkezésre álló rengeteg ismeretanyagot felhasználhatjuk, és extrapolálhatjuk a gyermekpopulációra. Hogyan kell kezelni a tüneti epekövekkel küzdő gyermek betegeket. Vizsgálatunkból kiderül, hogy a gyermekgyógyászati betegek többségének krónikus kolecisztitisa van, függetlenül attól, hogy akut vagy krónikus tünetekkel jár-e. A felnőtt irodalom egyértelműen azt mutatja, hogy előnyei vannak az akut kolecisztitisz korai beavatkozásának, valószínűleg az idő előrehaladtával fokozott gyulladásos reakcióval. Ennek ismeretében ésszerű megfontolni a tüneti kolelithiasis tüneteit mutató gyermekek korai beavatkozását.

Vizsgálatunk egy másik érdekes megállapítást is feltárt a preoperatív ultrahang pontatlanságában a gyulladásos epekőbetegség gyermekgyógyászati betegek diagnosztikai munkájában. Tanulmányunkban. A betegek 95,3% -a preoperatív ultrahangon esett át, amelyet kolelithiasisnak tekintettek, akut vagy krónikus gyulladás jele nélkül. Amikor azonban elemeztük patológiai eredményeinket, 157 betegnél (92%) volt kóros gyulladásos bizonyíték (87,1% krónikus, 5,2% akut). Ez körülbelül 5% -os érzékenységet jelent, ami diagnosztikailag nem hasznos, mivel növekszik a kolecisztitiszben szenvedő gyermekek száma. Egy nemrégiben készült tanulmány azt találta, hogy az ultrahang eredményeinek érzékenysége a gyermekpopulációban csak 6% a kolecisztitiszre, szemben a felnőtt populációval, ahol az érzékenység akár 96% (24, 27-30). Ennek a tanulmánynak szintén hasonló eredményei voltak, mint a vizsgálatunkban, miszerint a betegek 83% -ánál krónikus cholecystitis patológiás diagnózisa volt, míg csak 8% -ánál akut cholecystitis.

Az ultrahang alacsony érzékenysége a gyermekkori kolecisztitisz diagnosztizálásában és a krónikus kolecisztitiszben szenvedő betegek magas előfordulási gyakorisága kissé eltérő betegségfolyamatot és progressziót jelez a gyermekpopulációban a felnőtt populációhoz képest. Tsai és munkatársai javasolják, hogy ezek a megállapítások azt mutatják, hogy a gyermekgyógyászati betegek több olyan gyulladásos epizódon esnek át, amelyek nem elég jelentősek ahhoz, hogy röntgenfelvételen láthassák őket, mégis elegendő fájdalmat okoznak ahhoz, hogy ezek a betegek kiértékelés céljából a kórházba kerüljenek. Ennek az indolensebb folyamatnak az eredményeként az orvosok késleltethetik a megfelelő műtéti beavatkozást. Ez viszont növelheti a sürgősségi osztályok és az alapellátások látogatásait, növelve az általános egészségügyi költségeket.

Feltételeztük, hogy a krónikus gyulladás valószínűleg hosszabb műtéti időt, magas konverziót jelent a laparoszkóppól a nyitásig vagy a szövődmények magas arányát. Ez nem bizonyult igaznak, ami annak a laparoszkópos tapasztalatnak tudható be, amelyet a gyermekorvosok jelenleg felnőtt műtéti képzés során szereznek.

Vizsgálatunk korlátja, hogy egy intézményben végzett retrospektív vizsgálatról van szó. Mint ilyen, azok a kritériumok, amelyeket más intézmények használnak a kolecisztitisz klinikai és radiológiai felmérésében, változhatnak. Az intézményi preoperatív képalkotó érzékenység kismértékben változhat a képalkotó vizsgálatokat végzõk és értelmezõk szakértelme alapján is. Továbbá, mivel ez egy nagyvárosi gyermekkórház retrospektív áttekintése, előfordulhat némi szelekciós torzítás, és a kohorszunk nem biztos, hogy pontosan reprezentálja az általános gyermekpopulációt. Emellett nem tudtuk retrospektíven megfogni, hogy a krónikus betegek hányszor mutatkoztak be (az ED-nek vagy a Klinikaklinikának), mielőtt átestek a kolecisztektómián. Ez érdekes adatpont lenne a gyulladásos epehólyag-betegségek jövőbeli vizsgálatában.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy tapasztalataink szerint a krónikus kolecisztitisz okozza a gyermekgyógyászati betegek körében észlelt gyulladásos betegségek többségét. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a legtöbb gyermekkorban a kolecisztektómia előtt többszörös gyulladás fordul elő. Az epehólyag alábecsült gyulladása késleltetheti a műtéti beutalásokat, és növelheti a sürgősségi osztály és az elsődleges orvoslátogatásokat. Bár adataink ezt nem bizonyították, bizonyos betegeknél a krónikus gyulladás megnehezítheti az operatív beavatkozást, növelve a szövődmények kockázatát. A sebészeknek mérlegelniük kell a korai kolecisztektómiát, ha kolelithiasis és tünetek jelentkeznek.

Összeférhetetlenség

A szerzők kijelentik, hogy nincsenek összeférhetetlenségük.