A metformin alkalmazása elhízott, 1. típusú cukorbetegeknél

Az eredmények arra utalnak, hogy a metformin segíthet legyőzni a pubertás inzulinrezisztenciát, és elősegítheti a jobb glikémiás kontrollt.

alkalmazása

Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő túlsúlyos vagy elhízott fiataloknál nem egyértelmű az inzulin-szenzibilizátorok, például a metformin szerepe a glikémiás kontroll szempontjából. Az inzulinrezisztencia az egyik fő oka annak, hogy a cukorbetegek ezen populációja gyenge glikémiás kontrollt folytat. Korábbi kutatások következetlen eredményeket mutattak. Ezért a kutatók arra vállalkoztak, hogy tanulmányozzák a metformin hatásait az hemoglobin A1c-re (HbA1c), az inzulin teljes napi dózisára (TDD) és más paraméterekre túlsúlyos vagy elhízott, T1DM-es fiataloknál.

Az elvégzett vizsgálat egy kilenc hónapos randomizált, kettős vak, placebo-kontrollos vizsgálat volt. 28 résztvevő volt, 13 férfi és 15 nő, 10-20 év közöttiek, HbA1c> 8%, BMI> 85%, és több mint 12 hónapig diagnosztizálták az 1-es típusú cukorbetegséget. Valamennyi alany önállóan kezelt cél-inzulin rendszert alkalmazott, amelyet egy algoritmus segítségével titráltunk hosszú hatású inzulinjuk beállítására, hogy elérjék az FPG-t 90-120 mg/dl között. Fontos volt ez az egységes inzulinkezelési protokoll, mivel a korábbi vizsgálatok nem vették figyelembe ezt a standardizációt a pácienseik között. A vizsgálat résztvevői 3 hónapos kezdeti szakaszon estek át az új inzulinkezelési sémával, majd 9 hónapig napi 1000 mg metformint vagy placebót kaptak.

A tanulmány során a kutatók kisebb javulásokat találtak, amelyek klinikailag jelentősek voltak; statisztikai szignifikanciát azonban nem ért el. A HbA1c 0,4% -os csökkenését találták a kezelt csoportban a placebo csoporthoz képest (9,46% vs. 9,85%; P = 0,903). Alacsonyabb FPG-t figyeltek meg a kezelési csoportban a placebo csoporthoz képest (170,5 mg/dl vs. 189,4 mg/dl; P = 0,927). A hosszú hatású inzulin alacsonyabb TDD-értékét is megfigyelték a kezelési csoportban a placebo csoporthoz képest (0,90 egység/kg/nap vs. 1,15 egység/kg/nap; P = 0,221). A kutatók azt is megállapították, hogy a hipoglikémia előfordulásában nincs különbség a csoportok között.

A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a vizsgálat klinikai jelentőséget mutatott ki; a kis mintanagysággal járó 2. típusú hiba miatt azonban a tanulmány nem biztos, hogy elérte a statisztikai szignifikanciát. Ennek ellenére a kutatók azt állítják, hogy a metformin hozzáadásával történő hosszabb időtartam a HbA1c klinikailag jelentős csökkenését eredményezheti a túlsúlyos vagy elhízott, 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő fiataloknál.

Gyöngy gyakorlása:

  • A metformin alkalmazása megfelelő terápiaként a megfelelő, hosszú hatású inzulin-kezeléshez a HbA1c csökkenésének tendenciáját mutatta a túlsúlyos/elhízott, 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő fiatalok körében.
  • Míg e vizsgálat eredményei klinikai jelentőséget mutattak a HbA1c redukciójában, nem mutattak statisztikai szignifikanciát.
  • A statisztikai szignifikancia elérése érdekében nagyobb mintanagyságú jövőbeni vizsgálatokra lehet szükség, hogy az eredményeket validálni és általánosítani lehessen az 1. típusú cukorbetegek ezen populációja között.

Nwosu B. U. és munkatársai „Randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálat kiegészítő metformin-terápiával túlsúlyos/elhízott, 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő fiataloknál.” PLOS ONE (2015).