A tumor nekrózis faktor α és inzulinrezisztencia elhízott, 2-es típusú cukorbetegeknél

Absztrakt

A bazális szérumdaganat nekrózis faktor alfa (TNFα) szintje és a perifériás szövetek (izom) inzulinérzékenysége közötti kapcsolatot 63 normál glükóztoleranciával (NGT), 18 csökkent glükóztolerancia (IGT) és 123 típusú 2 diabetes mellitus (T2DM). A BMI hasonló volt NGT (28,8 ± 0,7 kg/m 2), IGT (31,1 ± 1,0) és T2DM (30,0 ± 0,4) csoportokban. Az éhomi szérum TNFα koncentrációja T2DM-ben (4,4 ± 0,2 pg/ml) szignifikánsan magasabb volt, mint az NGT-ben (3,1 ± 0,2) és az IGT-ben (3,4 ± 0,2; mindkettő P 2 perces euglikémiás inzulinbilincs 3 H-glükózzal kombinálva) csökkent T2DM-ben (102 ± 3 mg/m 2 perc) az NGT-vel (177 ± 10) és az IGT-vel (151 ± 14; mindkettő) P 2 = 0,29, P 2 = 0,13, P

Bevezetés

Jelen tanulmányban nagyszámú, normális glükóztoleranciával (NGT), csökkent glükóztoleranciával (IGT) és 2-es típusú diabetes mellitusszal (T2DM) rendelkező, hasonló elhízottsági fokú és a szérum TNFα-koncentrációval rendelkező alanyokat mértünk. a teljes test inzulin által közvetített glükóz ártalmatlanításához, az euglikémiás inzulin befogó technikával mérve.

Mód

Tárgyak

Kétszáznégy alany vett részt a vizsgálatban, és három csoportra osztották őket a cukorbetegség diagnosztizálásának felülvizsgált ADA-kritériumai alapján: 16 63 alany (28 férfi, 35 nő) normál glükóztoleranciával (NGT), 18 alany ( hat férfi, 12 nő) csökkent glükóztoleranciával (IGT) és 123 alany (66 férfi, 57 nő) 2-es típusú diabetes mellitusban (1. táblázat). A testtömeg minden alanyban stabil volt legalább 3 hónapig a vizsgálatban való részvételük előtt. Valamennyi alany egészségi állapota jó volt, anélkül, hogy szív-, máj-, vese- vagy egyéb krónikus betegségek lennének bizonyítottak, amint azt a kórelőzmény, a fizikális vizsgálat, a szűrővérvizsgálatok és az EKG meghatározta. Kizárták azokat a betegeket, akik korábban inzulint, metformint, tiazolidinedionokat vagy akarbózt kaptak. Cukorbetegek (n= 68) akik szulfonilkarbamidot szedtek, a vizsgálat napján kihagyták az adagjukat. Valamennyi alany 75 g orális glükóz tolerancia tesztet és euglikémiás inzulin bilincset kapott az alábbiakban leírtak szerint. A vizsgálatban való részvétel előtt minden alany aláírt önkéntes, tájékozott, írásbeli beleegyezést adott. A protokollt a Texasi Egyetem Egészségügyi Tudományos Központjának intézményi felülvizsgálati tanácsa hagyta jóvá San Antonióban.

Orális glükóz tolerancia teszt

07:00 órakor 10–12 órás éjszakai böjtöt követően az alanyokat felvitték a Klinikai Kutatóközpontba, és egy katétert helyeztünk antecubitalis vénába. Hajnali 8 órakor három kiindulási vérminta kivétele után az alanyok 75 g narancsízű glükózoldatot fogyasztottak. Ezután 15–30 percenként vérmintákat vettünk az antecubitalis katéterből a plazma glükóz- és inzulinkoncentrációjának 2 órás meghatározására.

Hiperinzulinémiás euglikémiás bilincs

Vizsgálatok

A plazma glükózszintet az ágy mellett mértük glükóz-oxidáz módszerrel (Glucose Analyzer 2, Beckman Instruments Inc., Fullerton, CA, USA). A plazma inzulint (Diagnostic Products Corporation, Los Angeles, Kalifornia, USA) radioimmunassay-vel mértük. A trícionált glükózspecifikus aktivitást deproteinizált plazmamintákban határoztuk meg. Az éhomi szérum TNFα koncentrációt egy nagyon érzékeny szendvics ELISA készlettel határoztuk meg a humán TNFα számára (Quantikine, R&D Systems, Minneapolis, MN, USA). Ennek a vizsgálatnak az alsó detektálási határa 0,5 pg/ml, az intra- és inter-assay CV-k pedig 5,7, illetve 7,5%. Az éhomi plazma leptin koncentrációt radioimmun vizsgálattal határoztuk meg (Linco Research Inc., St Charles, MO, USA).

Számítások

Állandó állapotban az endogén glükóz megjelenésének sebessége (Ra) megegyezik a test teljes glükózmegsemmisítésének sebességével (Rd =Ra) és a 3H-3-glükóz infúziós sebesség (dpm/perc) hányadosa elosztva az egyensúlyi állapotú plazma 3H-3-glükóz specifikus aktivitásával (dpm/mg). Az inzulinbilincs alatt nem stabil állapotok uralkodnak és Ra és RA d értékeket Steele 18 egyenletéből számítottuk, 0,65-ös pool frakcióval és 250 ml/testtömeg-kg glükózeloszlási térfogattal. A testtömeg-különbségek miatt az egyének között mindenki Rd adatokat m 2 -ben fejezzük ki .

Adatelemzés

Az adatokat átlag ± standard hibaként mutatjuk be. A csoportok közötti összehasonlítást a Schaffe-féle varianciaanalízissel végeztük post hoc tesztelés; adott esetben ezeket az összehasonlításokat regresszióanalízissel állítottuk be a folyamatos változókra. Lineáris vagy logaritmikus (nemlineárisan elosztott adatokhoz) regresszióanalízist alkalmaztunk a szérum TNFα koncentráció és más változók közötti összefüggések vizsgálatára. Lépésenkénti többszörös regressziós elemzést végeztek annak meghatározására, hogy mely változók járultak hozzá a test teljes inzulin-közvetített glükóz-megsemmisüléséhezRd). A P-A 0,05 alatti értéket statisztikailag szignifikánsnak tekintettük.

Eredmények

2-es típusú cukorbetegeknél a teljes test inzulin által közvetített glükóz-megsemmisítésének aránya (Rd = 102 ± 3 mg/m 2 perc) szignifikánsan csökkent, és az éhomi éhomi szérum TNFα koncentrációja (4,4 ± 0,2 pg/ml) szignifikánsan megnőtt az NGT és IGT csoporthoz képest az életkor és a nem alapján történő kiigazítás után (1. táblázat). A testtömeg-index mindhárom csoportban hasonló volt (1. táblázat). A szérum TNFα koncentrációjának növekedése a T2DM-ben az NGT és az IGT csoporthoz képest szignifikáns maradt a csoportok közötti Rd, valamint az életkori különbségek kiigazítását követően. Az éhomi plazma leptin-koncentrációk hasonlóak voltak a három csoport között, és mindegyik csoportban a plazma leptin-koncentráció magasabb volt a nőknél, mint a férfiaknál (mind P 2 · perc az NGT, az IGT és a T2DM csoportokban (P 2 = 0,29, P 2 = 0,13, P 1.ábra

Korreláció a szérum TNFα-koncentráció és a teljes test inzulin által közvetített glükóz-elhelyezés sebessége között (Rd) normál glükóztoleranciával (NGT; ○), csökkent glükóztoleranciával (IGT; subjects) és 2-es típusú diabetes mellitusban (T2DM; ▪) szenvedő betegeknél.

Korreláció a szérum TNFα-koncentráció és az éhomi plazma-glükóz-koncentráció (FPG) között normál glükóztoleranciában (NGT; ○), csökkent glükóztoleranciában (IGT; ⊠) és 2-es típusú diabetes mellitusban (T2DM; ▪).

Korreláció a szérum TNFα-koncentráció és az éhomi plazma inzulin-koncentráció (FPI) között normál glükóztoleranciával (NGT; ○), csökkent glükóztoleranciával (IGT; ⊠) és 2-es típusú diabetes mellitusban (T2DM; ▪).

Vita

Összefoglalva, a jelen eredmények azt mutatják, hogy: (i) a keringő TNFa koncentrációjának növekedése összefügg a perifériás inzulinrezisztenciával és a plazma glükóz- és inzulinszintjének emelkedésével a 2-es típusú cukorbetegség megjelenése előtt; (ii) a szérum TNFα szintje megemelkedik a 2-es típusú cukorbetegeknél, és nincsenek összefüggésben az elhízás mértékével (BMI); (iii) a megnövekedett szérum TNFa-koncentráció a 2-es típusú cukorbetegeknél nincs összefüggésben az inzulinrezisztencia súlyosságával; a korreláció hiánya a hyperglykaemia, a hyperinsulinemia vagy más olyan tényezők jelenlétével magyarázható, amelyek erőteljesebben befolyásolják a perifériás inzulinérzékenységet 2-es típusú diabetes mellitusban.

Hivatkozások

Hamman RF. A nem inzulinfüggő diabetes mellitus (NIDDM) genetikai és környezeti meghatározása. Diabetes Metab Rev 1992; 8.: 287–338.